Várkonyi ​Zoltán 1 csillagozás

Szántó Judit (szerk.): Várkonyi Zoltán

Színházi ​élményeinket nagy egyéniségek, jelentős személyiségek teremtik. Valamennyit, minél többet megőrizni a színházi este elvillanó szépségéből, egy gesztus pontosságából, egy mondat kifejező erejéből, egy drámaközelítés érzékeny hűségéből: örök törekvésünk – az emlékeik között kutató egyes színházba járóké csakúgy, mint a színházat körülvevő közegé, a társadalmi közvéleményé. Ez a kötet is valami ilyesfélére vállalkozik: a magyar színházművészet néhány hónapja már múltunkhoz tartozó kiemelkedő képviselője, Várkonyi Zoltán portréjához gyűjt egybe néhány száz lapnyi anyagot, néhány tíz oldalnyi képet. Az arckép monografikus megrajzolása, a teljesség és az átfogó értékelés nyilván későbbi esztendőkre, újabb vállalkozásra vár. Teljesség tekintetében Várkonyi művészete amúgy is összetettebb leckét ad, mint jó néhány társáé: a színház mellett utolsó évtizedeiben a film is teljes értékű alkotóterülete lett – ilyen irányú munkásságának felmérése a jelen gyűjtemény éppúgy nem… (tovább)

>!
Magyar Színházi Intézet, Budapest, 1980
438 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635625820

Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Darvas Iván · Gobbi Hilda · Rátkai Márton · Várkonyi Zoltán

Helyszínek népszerűség szerint

Vígszínház


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Nagyképű dolog minden nekrológ. Megfigyelhető, hogy a véletlenül túlélők néha olyan túlzásokba esnek, hogy bíráik és ítélőik óhajtanak lenni azoknak, akik véletlenül előbb haltak meg. Sorrendi kérdés az egész.

291. oldal, Goda Gábor: Várkonyi Zoltán emlékére (MSzI, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: nekrológ
Carmilla >!

     – 1944. március 15-én Ady-estet tartottunk a Vasas-székházban. Be kellett adnunk a versek listáját; Zoliét úgy megcenzúrázták, hogy egyetlen szavalata se maradt. Ennek ellenére kijött a színpadra. Összenéztek a detektívek a nézőtéren… Zoli megállt egy halom papírral a kezében, ránézett az elsőre, kis szünetet tartott, majd meghajolt. Ez volt az első vers. Aztán ugyanígy a második és a harmadik…

339. oldal, Emlékezés - Gobbi Hilda (MSzI, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: 1944 · cenzúra · Várkonyi Zoltán · vers
Carmilla >!

[…] A mostani Corvin mozi előtt mentünk el, éppen könyvégetés volt. Zoli odaugrott a lobogó máglyához, kikapott egy félig égett kötetet, és rohant vele. Ha elkapják, ott verik agyon.
    Az utolsó időkben Hegedűs Tibor bújtatta. Verával, későbbi feleségével együtt, a Vígszínház emeleti ruhatárában.

345. oldal, Emlékezés - Greguss Zoltán (MSzI, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: könyvégetés · Várkonyi Zoltán · Vígszínház
Carmilla >!

Soha nem a sznobokat akarta kiszolgálni, nem csinált „te se érted, én se értem, biztos nagyon jó lehet”-típusú előadásokat.

365. oldal, Emlékezés - Kállai Ferenc (MSzI, 1980)

Carmilla >!

Azon a véleményen volt, és ebben teljesen egyetértettem vele, hogy a nemzedékváltásnak önmagában nincs értelme. Csak annak van értelme, hogy a tehetségtelen embereket tehetségesekkel cseréljek fel. Tehát huszonéves tehetségtelenek kinevezésének ugyanúgy nincs értelme, mint ötvenes tehetségtelenek megtartásának.

394. oldal, Emlékezés - Marton László (MSzI, 1980)

Carmilla >!

     – Ha valaki minden energiájával küzd az elképzelései megvalósításáért, az még nem azt jelenti, hogy taktikus. Legfeljebb azt, hogy megértette a legfontosabbat: az élet nagyon rövid. És amit egyszer nem teszünk meg, az később többnyire visszahozhatatlan.

414. oldal, Emlékezés - Varga Imre (MSzI, 1980)

Carmilla >!

V. Z. ÖRÖKKÉ ÉL!
Dráma két részben.

(Szín: egy bolsevik forradalmár szerény pasaréti otthona. Néhány szétdobált tárgy jelzi a gazda puritán jellemét: Zeiss csillagvizsgálók, belga vadászfegyverek, szovjet lépegető exkavátorok, az ágy alatt, bili helyett, egy Chrysler Hardtop V-8 Taifoon. Körös-körül, a falakon, néhány olcsó műkincs: Munkácsyk, Gulácsyk, Ballantine-ek, Derkovitsok, White Horse-ok, egy eredeti Barcsay V. S. O. P.)

195. oldal, Várkonyi Zoltánnak 60. születése napjára - Küldi: Örkény István (MSzI, 1980)

Carmilla >!

     – Nem olyan igazgató volt, aki a társulat fölött trónol a magasban. Mindig tudtuk, hogy ő igazán „valaki”, de ezt soha nem éreztette – csak éreztük. Nem volt fogadóórája, hozzá bármikor be lehetett kopogni. Illetve nem is kellett – köztünk élt.

350. oldal, Emlékezés - Halász Judit (MSzI, 1980)

Carmilla >!

Legendásan jó szemmel vette észre a tehetséget, mert csak az érdekelte. Mikor például Kútvölgyi Erzsi, Hegedűs D. Géza vagy Pap Vera megjelent a főiskolai felvételin, abban a pillanatban villant a szeme, és kijelentette, hogy tehetséges.

391. oldal, Emlékezés - Marton László (MSzI, 1980)

Carmilla >!

Zoli jól rajzolt, ennek a katonai felmentő papírok hamisításánál vettük hasznát. Sok kommunista és más üldözött menekült meg ezekkel az iratokkal. Ő is bújt a letartóztatás elől, aludt Thurzó Gábornál, Jékely Zoltánnál, Ungvári Lacinál, Pilinszky Jánosnál és másoknál, végül a Vígszínházban kötött ki.

340. oldal, Emlékezés - Gobbi Hilda (MSzI, 1980)


Hasonló könyvek címkék alapján

Horváth Teri: Sári-gyöp
Szuhay Balázs: Kiadom magam
Nemlaha György: Jávor Pál
Gulya István: Kibédi
Simon V. László: Alfonzó
Sütő Péter: Párosan szép
Zenker Katalin: Őfelsége a Színház
Ruttkai Éva: Parancsolj, tündérkirálynőm!
Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari
Fazekas Valéria: Egy asszony meg a fia