Napló ​és visszaemlékezés 9 csillagozás

Egyszer a Keletinél, hogy átszálljon a 67-esre, felfedezett egy cukrászdát. Még egy tantusza is volt, 6 fillér. A kirakatban torta torta hátán, felírással meg anélkül, s nagy betűkkel feltűnő helyen: darabja 80 fillér. Becsomagoltatott egyet és hazahozta. „Hoztam valamit, majd vacsora után kibontjuk.” Megvacsoráztunk és kibontottuk a csomagot. Rögtön láttam, hogy azt hazáig lehetett volna gurítani. Mondom Attilának: „Ezt meg se kóstold” – felvágtam, szinte porrá vált. Nem tudom miből készült, de legalább egyhónapos volt. Attila szegény elkeseredett, hogy őt mindig becsapják, ilyenkor annyira elkeseredett, hogy egy világ omlott benne össze és nem lehetett kedvre deríteni.

152. oldal

Egyszer Karinthyval mentünk haza a Japán kávéházból, akit megállítottak az utcalányok: „Fricikém, nincs pénzünk adjál!” Attila egy kicsit félreállt, öt lány volt együtt. „Itt van nektek egy tízpengős osszátok el. Kiszedtetek minden pénzt a zsebemből!” Attila szomorú lett, amire Karinthy megkérdezte, hogy a vidáman megkezdett beszélgetés miért szorult Attilába. „Miért nem kértek tőlem? – csattant fel Attila. – Miért? Talán az arcomra van írva, hogy nincs pénzem? ” Ekkor jött felénk egy magányos utcalány. Attila a lány mellé lépett: „Tessék kisasszony, fogadja tőlem, szeretettel adom.” És egy tízpengőst adott a lánynak. „Na- szólt Karinthynak – , ki a legény a csárdában, te vagy én?” Mindhárman nevettünk. „Hát persze, hogy te” szólt Karinthy és megcsókolta Attilát. „Most kitoltam veled” – szólt Attila. „Nem veled magaddal.” majd elkísértük. Ketten egész úton vitáztak, hogy melyikük járt rosszul.

148-149. oldal