Napló ​és visszaemlékezés 72% 16 csillagozás

Szép vagyok még és szeretnék valami jót is kapni az élettől. Jó a könyv, ha leköt és tanulhatok belőle, de az élet, amiben élünk, a korszak, amit mi csinálunk, mi éljük, abban nincs sok biztató.

42. oldal, Napló (Múzsák/PIM, 1986)

És ahogy Attila nem bírta a hazugságot, nem bírom magam sem. Legyen bármilyen kegyetlen, amit hallani fogok, de mondják meg. Van önkritikám. Levonom a levonandókat, és ha változtathatok rajta, változtatok.

107. oldal, Visszaemlékezés (Múzsák/PIM, 1986)

    Nem vagyok szentimentális, tudom, meg kell halni minden élőnek, de én okosan szeretnék meghalni, mert élni szeretek, de ezt az életet éppúgy nem kívánom, mint az ostoba halált. Napi harcaink közt a megélhetésért úgy is annyi mindent feláldozunk abból, ami szép és emberi bennünk.

58. oldal, Napló (Múzsák/PIM, 1986)

    A lapokból olvastam, Jolán luminállal megmérgezte magát. Állítólag nyomora miatt, és Attila miatt.
    Szeretném látni, de nem keresem fel, és bár szeretném, nem írok neki és nem vigasztalom. Sajnálom őt, mert ez lesz a végzete úgyis.
    Öngyilkosságot már nagyon sokszor elkövetett, de mindig vigyázva. A halállal nem szabad játszani, ha egy életet, a magunkét felajánljuk Neki, az tudattalanunkban követelődzik, és meg is tesszük, ez így van. Nem egészséges ember ő sem.

41. oldal, Napló (Múzsák/PIM, 1986)

Nézd Jutka, mindig azt kell érezned, hogy okos vagy, mert te okos vagy, ne félelemmel indulj a tanulásnak. Az emberek úgy születnek, hogy se nem buták, se nem okosak. Csak azután elkezdenek tanulni. Az nem hiba, ha valamit nem tudunk, csak ha rosszul tudjuk és ahhoz ragaszkodunk. Az a hiba és ez csinálja a világban a zűrzavart.

116. oldal, Visszaemlékezés (Múzsák/PIM, 1986)

    Micsoda idők ezek! Az emberiség merre tart e „csupa csősz” világban, az utcákon „nemzetmentő” plakátok, a fasizmus harap, mindig több és több embert fal és zabál. Ha ez öntudat és felszabadulás sokaknak, amely ilyen korlátolt és kartotékozott embert formál belőlük, hogy tudják hinni mégis?

43. oldal, Napló (Múzsák/PIM, 1986)

[…] Pénteken öngyilkos lett Jolán, végtelen szánalmat éreztem iránta – és mégsem mentem el hozzá a kórházba – újra nem sikerült, amit már annyiszor megpróbált: zsarolni egy kis boldogságot, ha másképp nem – a haláltól.

50. oldal, Napló (Múzsák/PIM, 1986)

Mennyiféle tevékenység az ember számára, hogy másokon segítsen! Miért mégis, hogy gonosznak lenni jobban szédíti az emberiséget?

55. oldal, Napló (Múzsák/PIM, 1986)

    Szép az irodalom, szép a vers, de az öregedés felé indulva kevés, ha az ember nem akar talajtvesztve zuhanni, a többi magányos asszony útját járni. Mert egyedül vagyok, olyan végtelenül egyedül!

55. oldal, Napló (Múzsák/PIM, 1986)

    Ma egy kolléganőnket temettük, nem szerettem különösképpen. 20 éves volt, volt – írom, holott egy héttel ezelőtt beteg sem volt. Húsmérgezés – mondták, a kórházba nem vették fel, nem alkalmaztak gyomormosást, mert három hét előtti beteglapja volt, és ez szombaton történt, vasárnap nincs üzem, és hétfőn elkéstek már mindentől. Ennyi az élet! Vagy még ennyi sem?

59. oldal, Napló (Múzsák/PIM, 1986)