Páncélosok ​a Dunántúlon 3 csillagozás

Az utolsó páncélosütközetek Magyarországon 1945 tavaszán
Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon

A ​második világháborúban a 6. páncéloshadsereg volt Németország utolsó nagy támadó hadműveletre képes, viszonylag intakt hadserege. Amikor a kudarcba fulladt ardenneki offenzíva végén kivonták a frontról, a lehetőségekhez képest újra feltöltötték élőerővel és haditechnikai eszközökkel, és ha nem is teljesen, de visszanyerte 1944. őszi erejét. Bevethették volna a már német felségterületen a Rajna felé nyomuló nyugati szövetségesek ellen, vagy átcsoportosíthatták volna akár Sziléziába, akár a Baltikumba, akár a Visztula Hadseregcsoporthoz Berlin megközelítési útjaira a szovjetek ellen, hiszen mindenütt égetően nagy szükség volt erősítésre és ellentámadást indítani képes friss erőkre. Azonban nem így történt: Magyarországon vetették harcba a Dunántúlon végrehajtott „Tavasz ébredése” hadművelet keretében, amely a második világháború utolsó német „nagy offenzívája” volt.

A hadművelettel kapcsolatban számos kérdés vetődik fel. Mi volt a németek valódi terve ezzel a látszólag… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hadiakadémia

>!
Akadémiai, Budapest, 2017
604 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634540830

Most olvassa 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
Hanging_Moss_9102 P
Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon

Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon Az utolsó páncélosütközetek Magyarországon 1945 tavaszán

Ez az első nagy monográfiám a szerzőtől, Számvéber Norberttől. A Páncélosok a Dunántúlon egy lenyűgöző, értékes, nagyon komoly beszámoló és összefoglaló, külön kiemelném, hogy szerzőnk személyében magyar szakember profi hozzáértéséről van szó. A profizmusa a feldolgozott források hihetetlen mennyisége (orosz,német, magyar stb.), precíz, részletes, az objektivitásra törekvő elemzésében abszolút fellelhető. Nem utolsósorban pedig művei többnyire hiánypótlóak, nem százszorosan feldolgozott témát toldozgat-foltozgat. Kiemelném a Hadiakadémia minőségi kiadását is. Egy ilyen munka pont ilyet érdemel. A Hadiakadémiától korábban Alfred Price Légi háború a Reich felett c. monumentális könyvét olvastam, nagyszerűek ezek a könyvek.
A Páncélosok a Dunántúlon számos újonnan kiadott német memoárt dolgozott fel*, ezek közül sokat is idéz könyvében, ezekre úgy vélem nagy szükség is volt, hiszen a napi lebontásban közölt események rendkívül szárazak voltak. A napi események közlése előtt minden részhez röviden információkat ad az aktuális időjárásról, szerintem ez kiváló ötlet volt, ilyen jellegű könyvnél ez nagyon sokat segíthet a megértésben. Természetesen oroszokat is megszólaltat szerzőnk.
A könyvet két nagy részre lehet bontani, az első fele a Tavaszi ébredés hadműveletét dolgozza fel, a második pedig a Bécsig folytatott szovjet támadó hadműveleteket mutatja be. Nekem a legérdekesebb részek az értékelésekben rejlettek, ahol a szemben álló felek teljesítményét méricskéli.
Számos lábjegyzet emeli a könyv értékét, egyikben szépen rá is mutat, hogy egyes nyugati szerzők mekkora baromságokat állítanak ezekről a hadműveletről. Egyébként figyelemre méltó, hogy 45' márciusában még mindig képes volt Németország támadó hadműveletre, annak ellenére is, hogy az Ardennekben vívott Wacht am Rhein után vagyunk. Ami viszont megdöbbentő, az az amerikai segítségnyújtás óriási mértéke: erre maga Számvéber is rámutat, némelyik szovjet alakulat több (!) amerikai M4A2 (Sherman) páncélossal rendelkezett, mint T-34-essel… A teherautók hatalmas mennyiségét már idéztem korábban. Gyakorlatilag az amerikaiak adták a gépeket, az oroszok pedig az embereket hozzá. Mire Ausztriát elérték, számos önjáró löveget (a félelmetes Szu-100-ast, a szovjetek által is csak „szukának” hívott Szu-76 stb.) kellett harckocsiként alkalmazni. Mi lett volna ha, se Sherman, se Studebaker nem lett volna a seggük alatt? A sokak szerint „a második vh. 'legjobb' harckocsija”, a T-34/85 (az újabb verzió) pedig még ekkora fölényben sem ért túl sokat a német páncélosok többsége ellen sem. Még a sok lúd disznót győz mondás se a legpontosabb, mert konkrétan már nem volt mivel harcolni, elképesztő káosz lehetett már 1945 áprilisában ezen a hadszíntéren (a német páncélosok javát saját maguk robbantották fel, üzemanyag, lőszer, vontatójárművek stb hiánya miatt).
Jó ez a könyv, igazi szakmunka.
*Lehet válogatni közülük, és szépen kiadogatni!

>!
attatoth
Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon

Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon Az utolsó páncélosütközetek Magyarországon 1945 tavaszán

A téma rendkívül részletes és alapos tárgyalása. A hadműveleteket, a szerzőtől megszokott módon, napi bontásban mutatja be. Az aprólékos leírás miatt nem könnyed olvasmány, igaz ez nem is regény, hanem tudományos munka, annak pedig elsőrangú. Ami hiányzik: egy (több) összefoglaló térkép. Ez utóbbi hasznos segítség lenne az olvasás közben.


Népszerű idézetek

>!
Hanging_Moss_9102 P

A második világháborúban a németek harcvezetési filozófiája az úgynevezett feladatorientált harcvezetés volt (németül Auftragstaktik). Ennek lényege, hogy az előljáró az alárendeltekkel egyeztetve csupán a feladat lényegi elemeit (például a harcászati vagy hadműveleti cél, az egyes szakaszok végrehajtásának határideje stb.) fogalmazta meg alárendeltjei számára, akik a végrehajtás részleteit önállóan, a gyorsan változó helyzetet folyamatosan figyelemmel kísérve és ahhoz igazodva dolgozták ki, majd valósították meg. E rugalmas harcvezetés legfontosabb híradóeszköze a rádió adó-vevő, nélkülözhetetlen személyi előfeltétele pedig a kiválóan kiképzett és harcedzett tiszti, illetve altiszti állomány volt.

44

Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon Az utolsó páncélosütközetek Magyarországon 1945 tavaszán

>!
Hanging_Moss_9102 P

Egyes források szerint a szovjet páncéltörő tüzérek pénzbeli „prémiumot” kaptak minden megsemmisített ellenséges páncélos után: 500 rubelt a lövegparancsnok, 300 rubelt az irányzó. A harckocsizók is kaptak ilyet; esetükben azonban kötelező volt szemtanúkkal bizonyítani a fegyvertényt (nem kizárt, hogy a tüzéreknél is). Brjuhov főhadnagy, a 170. harckocsidandár tisztje például a második világháborúban 28 német páncélos kilövését jelentette (miközben kilenc harckocsit lőttek ki alóla), de csak kilenc német harcjármű után kapta meg a prémiumot. Ha ez valóban így volt, véleményünk szerint ez a pénzszerzési lehetőség lehetett az aránytalan mértékű szovjet páncéloskilövési túligénylések egyik legfőbb magyarázata.

206

Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon Az utolsó páncélosütközetek Magyarországon 1945 tavaszán

>!
Hanging_Moss_9102 P

A szovjet ipar 1941–1945 között 314 676 tehergépkocsit gyártott, de ezek zöme a terepet nem bírta. Az USA-tól a Szovjetunió 376 617 darab tehergépkocsit kapott, s ennek nagy része a kiváló terepjáró képességű 2 és fél tonnás US-6 Studebaker típus volt.

213

Számvéber Norbert: Páncélosok a Dunántúlon Az utolsó páncélosütközetek Magyarországon 1945 tavaszán


Hasonló könyvek címkék alapján

Valerij Zamulin: Prohorovka
John Keegan: A parancsnoklás álarca
John Keegan: Maszk – A parancsnoklás álarca
Punka György: A „Messzer”
Erwin Rommel: Háború gyűlölet nélkül
Adrian Gilbert: A német villámháború
David Fraser: Rommel
Pánczél Mátyás: Sturmgeschütz III on the Battlefield
M. Szabó Miklós: A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban
Dwight D. Eisenhower: Keresztes háború Európában