Köztársaság 16 csillagozás

Szálinger Balázs: Köztársaság Szálinger Balázs: Köztársaság

Szálinger ​Balázs új könyve különleges költői körutazás, mely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza. Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot humorral és iróniával, sokszor a történelem segítségével oldja fel, ez távolítja és nagyítja a Köztársaság tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? Ezt járja körül több versciklusban és egy drámában, hogy a Háború című utópisztikus szerelmi verses elbeszélés zárja a könyvet. Napjaink Budapestje, látszólag minden rendben, mindenki rohan, teszi a dolgát, tehát semmi sincs rendben. Ugyanazon a napon robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás is.

A Köztársaság Szálinger pályájának fontos állomása:… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 2018
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437829
>!
Magvető, Budapest, 2012
350 oldal · ISBN: 9789631430226

Kedvencelte 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
pepege MP
Szálinger Balázs: Köztársaság

A három műnemből (líra, dráma, epika) nekem igazából csak a dráma tetszett, a többi nem igazán jött át.Most már értem, hogy miért olvasták ilyen kevesen (pedig a Könyvesblog is kiemelte anno, a megjelenésekor). Én is csak a saját futó kihívásom miatt olvastam. Összességében azért nem volt haszontalan dolog, de többet vártam.

2 hozzászólás
>!
Lady_Hope I
Szálinger Balázs: Köztársaság

A dráma engem levett a lábamról. Régóta nem éreztem olvasás közben, hogy egy kortárs tehetség művére bukkantam. Tetszettek a versek, a képek, de nem az egész. Volt ami nagyon hadilábon állt.
De megérte elolvasni. :)

1 hozzászólás
>!
Laudine
Szálinger Balázs: Köztársaság

Láttam a zsámbéki előadást most (ami frenetikus volt amúgy) úgyhogy megint kezembe vettem a drámát. Nagyon feszes, erős drámai szöveg, újraolvasva sem okozott csalódást. És hát a darab középpontjában álló konfliktus! Maga az ötlet! A különféle identitások háborúja a köztársaság-eszme nevében! Nagyszerű.

>!
lotaria
Szálinger Balázs: Köztársaság

Van a kötetben líra, dráma, próza, szóval mindenki megtalálhatja a kedvencét és hozzáteheti azt, amit annyira nem kedvel. Szálinger jó, élveztem a verseit (pedig nem vagyok nagy verses), mulatságos volt, ahogy barangolunk mindenféle környéken.
A dráma tetszett talán a legjobban. Ókori közegbe csomagolt modern, humoros szöveg volt, tényleg élveztem és sokat kuncogtam közben.
Tetszik az írásmódja, humorérzéke.

>!
Hegerobin
Szálinger Balázs: Köztársaság

Mostanában csupa rossz tapasztalatom volt a kortárs költészettel (de nem tartozom azok közé, akiket sosem rántott be, csak az utóbbi időben válogattam rosszul, vagy sokkal inkább: a kritika válogatott rosszul), de a Köztársaság úgy látszik, megtörte az átkot, nagyon élveztem. A dráma szuper (remélem Szálinger még visszatér a korszakba a jövőben), az azt megelőző – nem politikai vagy közéleti, sokkal inkább – állampolgári versek is nagyon jó felvezetésnek bizonyultak, aktívan munkáltak bennem a kalóz-história olvasása közben. Talán csak a dráma utáni, szerelmesnek mondható ciklus nem jött be, ezért jár az egy csillag levonás.

>!
FeketeAnci
Szálinger Balázs: Köztársaság

A versek is nagyon jók, de ha van valami nagyon aktuális, az a dráma.

>!
Adam_Taylor
Szálinger Balázs: Köztársaság

Fura, engem pont a dráma hagyott teljességgel hidegen, untam, erőltetettnek és olyan semmilyennek éreztem. A többi viszont egészen remek.


Népszerű idézetek

>!
könyvtárnok

Város alatt nincsen út,nincsen út,
A víz örök zaja zúg, zaja zúg,
Döntés előtt gyomorgörcs
Is azért van, nehogy jól dönts,
Sötét folyón két hajó,
És egyikük sem a jó.

>!
Lady_Hope I

Néztük egymást vádló szemekkel,
S rájöttünk, hogy van célunk a világon.
S áldás, hogy csak az út bizonytalan

292. oldal - Háború

>!
könyvtárnok

Szóval ez, amit akkor lejátszottam
Az agyamban,nyilván nem lehetett más,
Mint az önigazodás, a jól ismert
Pszichoszociológiai aktus,
Ami segít túlélni bármi bajt.
Valahogy így beszéltem rá magam,
Hogy nem te vagy az életem szerelme,
És végül is az a jó, ami történt.
Ehhez ész kell,és dehogy türelem,
Nem az idő gyógyítja a sebet,
Az idő csak rárakódik,lefojtja,
Éppen az idő rétegeitől
Kap védelmet az elfedett ellenség.

322.

>!
gb_

Faltól falig ráérős pincerendszer
Mázas és bordázott falszakaszokkal,
Amelyeket lassan kiismerek
Sötétben is, mert viszed a kezem
A tegnap kihagyott mise helyett
Szorosabb, bölcsebb, mélyebb hagyományú
Oszlopsorok közé, s ahol elérlek,
Térden álló fiút látok beléd,
Aki egy férfit lát fiúkorában,
Olyan férfit, aki olyan fiút lát
Beléd, aki benned tökéletes.
Árkádjaid közt a történelem
Legföljebb egy mellékoltár talán,
Államiság és népirtás talán
Még annyi se, a hazaszeretet
Legföljebb egy szőnyeg, mely a halandót
A főalak méhed felé viszi,
S kiporolják, ha eltűnik a nép.
A tudás csak árnyék a szobrokon,
A tudásvágy csak fény, ami veti;
Benned belül semmi sem isteni,
Ami rajtad kívül mindenható.
Átélhetővé teszed és megáldod
A combjaid közé vetett világot,
S én egy senkit hozok – kint még teremtő
Voltam, bent egy térden kúszó teremtmény,
Hajótörött, aki a mécset őrzi,
S megjelenik, ha azt mondod: legyen fény.

Hétfő éjjel az Üllői úton

3 hozzászólás
>!
adrienn_kl

Miért nem lehet, hogy elengedjük őket?
Miért vagyunk ilyen képtelenek erre?
Miért nem elég, hogy itt voltak, megvoltak,
Bezártuk őket, ahova csak tudtuk,
Magunkba, mert nem volt jobb ötletünk,
Mért nem jó, hogy emlékezhetünk rájuk?
Miért nem elég, hogy van fantáziánk,
És ha becsukjuk a szemünket, ők
Itt vannak, ugyanitt, bennünk matatnak,
Viszket tőluk a bőrünk, és karcolnak,
Azzal az érdes dologgal mibennünk,
Mért nem lehet, hogy képzelgünk, ha tudjuk:
Elmennek, mert egy nap elmegy az összes,
És itt maradunk bepállott szoknyában,
Hatvanévesen magunknak, kicsit sem
Érdekesen, csak mint a használt kardok,
Melyek a régi ellenségek vérét
Csak egy ideig őrzik még a polcon,
Mert aztán csak foltnak tűnik a vér,
Amit lemosni kell az újabb vérrel,
Mert az új vér mindig szebb, pirosabb,
Mert az a polc, ha ránéznek, unalmas?
Mért nem fogadjuk el, hogy nincs csata,
Mely izgalmat nyújthat még évekig
Az után, hogy kimondták: győzelem?

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gunnar D. Hansson: A Lomonoszov-hátság
Dávid Csaba: Történetjátékok
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Lehet
Fodor Ákos: Szó-Tár