Filótea 2 csillagozás

A jámborság útja
Szalézi Szent Ferenc: Filótea Szalézi Szent Ferenc: Filótea Szalézi Szent Ferenc: Filótea Szalézi Szent Ferenc: Filótea

Szalézi Szent Ferenc írott művei között a legnevezetesebb „A jámborság útja”, mely Filótea név alatt ismeretes. Ebben a keresztény jámborságnak s erényes életnek szabályait foglalja össze, bölcs mérséklettel megjelölvén azon arany középutat, melyen a társadalom bármely fokán álló keresztény lélek haladhat. E mű öt könyvre oszlik.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A lelki élet mesterei Szent István Társulat

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2019
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633615980 · Fordította: Platz Bonifác dr.
>!
Szent István Társulat, Budapest, 2004
252 oldal · ISBN: 9633615984 · Fordította: Platz Bonifác
>!
Szent István Társulat, Budapest, 1927
416 oldal · keménytáblás · Fordította: Platz Bonifác

3 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

bratan P>!
Szalézi Szent Ferenc: Filótea

Szalézi Szt. Ferenctől az első olvasásom.

Filótea nagyjából olyan fiktív személy, mint Lukács apostol Teofilosza, akinek ajánlja evangéliumát – majd az Apostolok cselekedeteit. Stílusában, gondolataiban olyan, mintha Példabeszédek könyve, Kempis: Krisztus követése és Szt. Ignác: Lelkigyakorlatok ötvözete lenne.

A Krisztus követéséhez hasonlóan ezt sem egy modern fordításban olvastam, hanem egy korábbi, századelős kiadásban, Platz Bonifác ciszterci áldozópap fordításában.

A fordítói előszóban megismerhetjük a műnek a szerkezetét: „Az első könyv a jámborság alapföltételeivel foglalkozik. Tudniillik, hogy igazi jámborságra jussunk el, lelkünket meg kell tisztítanunk a bűntől, a bűnre való hajlandóságtól s a természetes tökéletlenségektől. A második könyv a jámborságra vezető eszközökről szól; ezek az imádság, az elmélkedés s a szentségekhez járulás. A harmadik könyv az erényeket tárgyalja erkölcsi és társadalmi vonatkozásokban s különösen bőven foglalkozik a helyesé s a jó irányú barátság erényével. A negyedik könyv a lelki élet veszedelmeiről, a kisértésekről nyujt oktatást s megállapítja a kisértések ellen való küzdelem módját. Az ötödik könyv utasításokat ad, hogy a jámborságban megerősödjünk.”

S hogy kinek szól? A szerzői előszóból ez is kiderül: „Akik eleddig a jámborságról írtak, csaknem mindnyájan olyan egyének oktatását tűzték célul, kik a világtól nagy visszavonultságban élnek; vagy legalább olyan jámborságra oktatták, mely azon teljes visszavonultsághoz vezet. Én ellenben olyan egyéneket akarok oktatni, kik a világban, a családban, de sőt a királyi udvarnál élnek; kik állásukból kifolyólag a külső világnak s a közönségnek tartoznak élni és gyakran a lehetetlenség ürügye alatt gondolni sem akarnak arra, hogy a jámbor életmódot megpróbálják.” Tehát: laikusoknak. Épp ezért bizonyos értelemben hiánypótló is a katolikus reformáció e műve.

Szerintem a katolikus gyakorlaton túl a protestánsok is bizonyos értelemben haszonnal forgathatják annak ellenére, hogy alapvetően a katolikus hitgyakorlatra utal újra és újra vissza a szerző a példáinál. Azonban olyan fogalmakat tisztáz, jár körbe, amelyek minden hívő embert érintenek és érinthetnek. Bizonyos értelemben tehát újragondolásra késztet a legalapvetőbb cselekvési módok tekintetében. Ugyanakkor a korszak, amiben megszületett, az a barokk. Ebből következően stílusa a legkisebb mértékben sem modern. (Platz fordításában én a 100 évvel ezelőtti magyar nyelv és helyesírás ma már archaikusnak ható fordulatait kifejezetten élveztem. De ez nem feltétlenül van így mindenkinél.)

mandris>!
Szalézi Szent Ferenc: Filótea

Ha egyetlen könyvet kellene ajánlanom elolvasásra az eddig általam olvasott lelkiségi könyvek közül, akkor valószínűleg a Filóteát ajánlanám. Szalézi Szent Ferenc ugyanis saját lelki vezetői tapasztalatából merítette a Filótea anyagát, és ez meg is látszik a könyvön. A megszólítás pedig Filóteához, tehát ahhoz szól, aki Istent szereti. Valószínűleg, a legtöbben, akik kézbe veszik a könyvet, bele tudják érezni magukat ebbe a szerepbe.
Elsősorban, nyilván, gyakorló katolikusoknak ajánlanám, azoknak viszont nagyon. Másodsorban azonban ajánlani tudom nem gyakorló katolikusoknak is, és minden kereszténynek, mert az egyértelműen katolikus dolgokon túl van benne bőven olyan gondolat, amely bárki kereszténynek hasznos útmutatóul szolgálhat. Sőt, még tovább mennék, ajánlom mindenkinek, akár azért, mert útmutatást keres az életéhez, akár azért, mert szeretné megérteni, milyenek (szeretnének lenni) a keresztények, és miért olyanok.
Azt készségesen aláírom, hogy a könyv nem mond túl sok újat, feltéve, hogy valaki már előzetesen tisztában volt a katolikus tanítással, állásponttal bizonyos kérdésekben. És bár van dogmafejlődés, a katolikus tanítás, lényegét tekintve szűk 2000 éve tulajdonképpen változatlan. Elég nehéz dolga lenne tehát egy 1600-as években megjelent könyvnek, ha erkölcs, bűn, bűnbánat és –bocsánat, üdvözülés és hasonló témákban újat szeretne mondani. Sőt, egy katolikus könyvnél, ha radikálisan újat akarna mondani, inkább lenne ok a kritikára, mint a dicséretre. Viszont, és ez fontos erénye a könyvnek, hogy elég jól rendszerez, és jó az íve. Az egyik fejezet kötődik az előzőhöz, követhető, logikus felépítésű, és – ezt nem biztos, hogy gondolnánk egy 400 éves, a témában írt könyvről – abszolút közérthető és gyakorlatorientált. Nagyon közvetlen, könnyen érthető nyelven íródott, és sok hasonlattal él, amelyek sokkal fantáziadúsabbak, mint amivel esetleg mások próbálták alátámasztani mondanivalójukat. Néha olyannyira konkrét, hogy nemes egyszerűséggel megmondja nem csak, hogy mit tegyél (kb.), hanem hogy mit mondj. De viccet félretéve, akármilyen téren is szeretnél fejlődni: legyen az az önismeret, a bűnöktől való szabadulás, lelki megtisztulás, ima, elmélkedés, erények gyakorlása, a kísértések leküzdése, vagy a jó elhatározásaid megerősítése, megújítása, ebben a könyvben szerintem találsz hasznos gondolatokat.
Fő erénye ezen kívül, hogy kifejezetten olyanoknak szól, akik nem a világtól elzárt szerzetesrendekben, hanem a világban próbálnak helyt állni. Az olvasói többsége vélhetően ez utóbbi kategóriába tartozik. Úgyszintén erénye a könyvnek, hogy nagyon józan, és egyáltalán nem doktriner. Sokszor hangsúlyozza, hogy bizonyos dolgokban nincsenek univerzálisan jó vagy rossz megoldások, hanem mindig a tényleges helyzet függvényében kell a dolgokat mérlegelni és megítélni. Valami lehet erény egy bizonyos élethelyzetben és akár bűn is egy másikban.
Azáltal viszont, hogy nem szerzetesekhez szól, hanem mindennapi emberekhez, akiknek hivatásukban, családjukban, világi környezetükben kell helyt állni, nincs kibúvó számunkra. Nem nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a könyvben leírtak ránk csak korlátozottan érvényesek. Nem szeretnék elhamarkodott vállalásokat tenni, de egyáltalán nem kizárt, hogy ezt a könyvet minden nagyböjt elején újraolvasom. Hacsak nem találok valami hasonlóan jót.


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Ne vágyakozzál a messze levő dolgok után, mert ez elszórakoztatja a szívet, haszontalanul fárasztja és állandó nyugtalanságban tartja azt. Mit használ egy fiatalembernek, ha időnek előtte vágyakozik valamely hivatal után? Mit használ a férjes nőnek, ha apáca akar lenni? Nem haszontalan időlopás-e, ha szomszédom birtokát meg akarom venni, mielőtt az el akarná azt adni? Ha beteg vagyok s mégis misézni, prédikálni, szóval templomba járni, betegeket látogatni akarok és az egészségesek dolgát akarom végezni, nem hiábavaló erőlködés-e ez, amennyiben nem áll módomban mindazt megtennem? Az ilyen üres vágyódások aztán elnyomják azokat, melyeknek Isten akarata szerint szívemben kellene lenniök; ilyenek pl., hogy minden bajomat békével, önmegtagadással, engedelmes és szelíd lélekkel viseljem. Azonban vágyódásaink rendszerint az olyan beteges asszonyok kívánságaihoz hasonlítanak, kik ôsszel friss cseresznyét, tavaszkor friss szőlőt akarnak enni.

274-275. oldal

FontolvaHaladó>!

Azok a szellemes szójátékok, amelyeken a tisztességes emberek fölvidulnak, és amelyek sem a szeretettel, sem a tisztességgel nem ellenkeznek, a természet adományai. Ezek arra szolgálnak, hogy bizonyos alkalmakkor földerítsék a lelket, amely az emberi tökéletlenségekben talál anyagot az ilyenfajta szórakozáshoz. Mindazonáltal vigyáznunk kell, nehogy az ártatlan vidámság gúnyolódássá fajuljon, mert a gúny felebarátunk megvetésével késztet nevetésre, a finom tréfa ellenben élces szavakkal nevettet, amelyeket bizalmas társaságban szabad mondanunk, s amelyeket jó néven vesz mindenki, mivel tudjuk, hogy senkire nézve nem sértők.

165. oldal

Lunemorte P>!

Az erények között ne azoknak adjunk elsőséget, melyekhez hajlandóságunk vonz, hanem amelyek életmódunknak megfelelnek.

145. oldal, 3. rész, I. fejezet - Az erények megválasztása (Szent István Társulat, 1912)

Lunemorte P>!

A gonosz, érzéktelen emberek szidalma gáncsolódása és megvetése a nagy lélekre nézve szinte élvezet; de ha jó emberek, ha barátai s rokonai részéről kénytelen ilyesmit szenvedni, ahhoz már hősies béketűrés kívántatik meg. Amiért is jobban megcsodálom Borromei Szent Károlyt azért, hogy hallgatagon és szelíden viselte el azon kifakadásokat, melyekkel egy igen szigorú szerzetes-rendnek szónoka őt illette, minthogy egykedvűen vette sok kicsapongó embernek szidalmait. Amiként ugyanis a méhszúrás fájdalmasabb a szúnyogcsípésnél, éppígy nehezebb elviselni a jó emberektől származó sérelmeket, mint azokat, melyeket gonosz emberek halmoznak reánk. Néha azonban megesik, hogy a véleménykülönbség még az erényes és legjobb szándékú embereket is egymás megsértésére ragadja.

156-157. oldal

Lunemorte P>!

Általános szabály Filótea, hogy kedélyünk hullámzását eredményeiről ismerjük föl, miként a fát gyümölcséről. Jó az a szív, melynek hajlamai jók; de ezek csak akkor jók, ha jó cselekedetekben nyilvánulnak. Ha tehát e vigasztaló érzetek az alázatosságot, a türelmet, a szeretetet, felebarátunk szenvedései iránt való gyengéd részvétet, az engedékenységet növelik bennünk; ha buzgóbbá tesznek bennünket szenvedélyeink megfékezésében, a kötelességtudásban, készségesebbé az engedelmességben s egyszerűbbé viselkedésünkben: akkor Filótea joggal következtetheted, hogy azok Istentől származnak. De ha ezen gyengéd, édes érzetek csak édességben áradoznak s a mellett mi vakmerők, lobbanékonyak, indulatosak, türelmetlenek, önfejűek, kevélyek, felebarátunk iránt keményszívűek maradunk s azon képzelgésben élünk, hogy már tökéletesek vagyunk s éppen azért semminemű figyelmeztetést vagy rendreutasítást nem fogadunk el: akkor biztosra veheted, hogy ama vigasztalások hamisak és veszélyesek. A jó fa ugyanis csak jó gyümölcsöt terem.

318-319. oldal (Szent István Társulat, 1912)

Lunemorte P>!

Mások ismét attól tartanak, hogy nagy gyarlóságuk miatt tiszteletlenséggel illetnék a jámborságot, ha vele foglalkoznának. Az ilyenek nem akarják talentumaikat Isten dicsőségére s a felebarát lelkiüdvére értékesíteni; mert – így szólnak – gyarlóságuk tudatában attól tartanak, hogy csak a kevélység növekedik bennük, ha valami jót tesznek és másoknak világítván – miként a gyertya – magukat emésztenék föl. Mindez csak egyszerű kifogás; nemcsak hamis, hanem gonosz alázatosság. Ez csak arra szolgál, hogy az illető tetszetős külszín alatt Isten szolgálatát elhanyagolja; vagy hogy az alázatosság örve alá rejtse önzését, szeszélyeit és a lelkiekben való restséget.

168-169. oldal

Lunemorte P>!

Azt mondják, a krokodil csak annak árt, aki fél tőle; s én hozzáteszem, hogy a megszóló beszéd csak azon fog, ki azt szívére veszi.

178-179. oldal

Lunemorte P>!

Mihelyt látják az emberek, hogy jámbor életmódra adod magad, hízelgő szóval vagy megszóló beszéddel rögtön megnehezítik e szándékodat. A gonoszok új életmódodat képmutatásnak bélyegzik majd s azt mondják, hogy az emberektől szenvedett valamelyes bosszúság bírt reá a szenteskedésre. Barátaid meg látszólagos okosságból és szeretetből arra figyelmeztetnek, hogy milyen örömtelen a jámbor életmód; hogy általa kárba vész tekintélyed, szenved egészséged; hogy megnehezíti a veled való érintkezést; hogy anyagi érdekeid is károsodnak; hogy ebben a világban egyformán kell élni mindenkinek s hogy üdvösségünk biztosítása végett nem kell ily rendkívüli eszközökhöz nyúlnunk.

286. oldal (Szent Istvn Társulat, 1912)

Lunemorte P>!

Az igazi jót ugyanoly módon lehet megismerni, mint a valódi balzsamot. Ha a vízbe csöpögtetett balzsam a fenekére száll, akkor tiszta, finom és értékes; ha fölül úszik, hamis és utánzott. Tudni akarod, hogy valamely ember igazán bölcs-e, tudós-e, nemes és nagylelkű-e? Csak arra vigyázz, kíséri-e e tulajdonságokat alázatosság, szerénység s az elüljárók iránt való engedelmesség? Ha ez megvan, akkor ama tulajdonságok valódiak. De ha azt veszed észre, hogy mások előtt csak a jónak látszatára törekszik, biztos lehetsz, hogy az illető csak felületes ember s hogy ama tulajdonságokat annál kevésbé bírja, mennél jobban akarja azokat láttatni. A zivataros idôben képződött gyöngyöknek csak héjuk van, de igazi magjuk nincs; éppígy a kevély és fölfuvalkodott embernek minden erénye és jó tulajdonsága a jónak csak látszatával bír, de nem annak tartalmával. Joggal hasonlítható a tisztesség, a cím, a méltóság a sáfrányhoz, mely annál jobban díszlik minél jobban taposnak rajta. A szépség nem mondható annak, ha valaki vele kérkedik; ellenben értéke növekedik ha szerénység ékesíti; éppígy a tudomány sem szolgál előnyünkre, ha fölfuvalkodik.

162-163. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szent Rita imakönyv
Szent Rita imafüzet
Blaskó Mária: Az Édesanya
Blaskó Mária: A csillagok leánya
Keresztes Szent János: A lélek sötét éjszakája
Csávossy Elemér: Szűz Mária szeplőtelen Szívének tisztelete
Loyolai Szent Ignác: Loyolai Szent Ignác visszaemlékezései
Balázs Károly: Ne féljetek nevetni!
Tomka Ferenc: Ferenc pápa – próféta vagy eretnek?
Blaskó Mária: Napsugárka