Lassan már nagymama korba lépnek azok az olvasók, akik annak idején szívből szerették Mogyorót, a kockás kabátos, kék sapkás, kékszemű, mosolygós kislányt. Szalay Lenke méltán népszerű regényét most, kis híján egy fél évszázaddal az első kiadás megjelenése után változatlan formában, Réber László felejthetetlen rajzaival vehetik kézbe a mai gyerekek, s remélhetőleg ugyanolyan élvezettel fogják nyomon követni Mogyoró mulatságos kalandjait, ahogy annak idején szüleik, nagyszüleik tették.
Mogyoró (Mogyoró 1.) 105 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1959
Tagok ajánlása: 8 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Klasszikusok fiataloknak Ciceró · Lufi könyvek / Zeppelin könyvek Unió
Kedvencelte 9
Most olvassa 3
Várólistára tette 36
Kívánságlistára tette 20
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ez egy igazi régimódi történet. A könyv fülszövege szerint "lassan már nagymama korba lépnek azok az olvasók, akik annak idején szívből szerették Mogyorót, a kockás kabátos, kék sapkás, kékszemű, mosolygós kislányt.
A könyv első megjelenése 1962-es, és valóban régies a stílus, a szöveg, a szereplők viselkedése. De éppen ezért nagyon jólesett olvasni, szép nyelvhasználattal megírt gyerektörténet, Mogyoróról, a családjáról és egy barátságos idegen hölgyről, akivel összebarátkozik és időnként meglátogatja.
Jó hangulatú, kedves történet, nagyon tetszett az a vintage hangulat, ami belengte a könyvet. Nem voltak benne rossz emberek, rossz történések, egyszerűen csak egy cserfes kislány hétköznapjait elevenítette meg a könyv. Ez a nyugalom és tisztaság nagyon jót tett a lelkemnek. Mogyorót fel lehetne írni felnőtteknek receptre rosszkedv és mélabú ellen, vagy nosztalgiázás, múltba tekintés céljából. Gyerekeknek is ajánlott, természetesen. :)
http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/gyerekeknek.html
Az elején kicsit idegenkedtem a szövegtől, olyan fura volt a stílusa, felépítése, de aztán belejöttem, és a végén nagyon megszerettem Mogyorót és a történetek békebeli hangulatát. A balatoni epizódok különösen tetszettek, úgyhogy örülök, hogy a második rész teljes egészében ott játszódik. Ha majd újra lehet könyvtárba menni, ki is veszem.
Aranyos meg bájos, de nekem ez valahogy olyan összevissza. Az volt az érzésem, hogy ez nem egy konkrét történet, hanem csak úgy egymásra dobált kis sztorik Mogyoróról. Tulajdonképpen megismerhettük a főszereplő kislányt és a családját, körülményeit. Ha ez a könyv így egyedül lenne, akkor tényleg nem érteném a dolgot, de mivel van folytatása, remélem, ott megvilágosodok. :)
A „Néni”, aki gondolom az írónő, szerepe sem egyértelmű még számomra, csak annyi, hogy sok történetet neki mesél el a kislány.
Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt a könyvet, és most újraolvasva is ugyanúgy elvarázsolt. A szeleburdi, folyton csacsogó Mogyoró nagyon aranyos figura, és hamar kiderül róla az is, mekkora szíve van, mennyire együtt tud érezni az elesettekkel, legyen szó szegény gyerekekről vagy akár egy fogságba került békáról. Jókat lehet nevetni a történeteken (pl. a Mogyoró torkosságáról szóló részen) de akadnak olyanok is, amik kifejezetten meghatóak (az Ibolyaszemű babát meg is könnyeztem…)
Ami így felnőtt fejjel már nem annyira tetszett, az a rengeteg pontpontpont használata és a helyenként fellengzős stílus. Az is furcsa volt, hogy míg az elején a fejezeteket lazán összekötötték Mogyoró „Néninél” tett látogatásai, a vége felé már csak egymás mellé voltak rakva a történetek mindenféle átvezetés nélkül.
De ezek tulajdonképpen csak apró hibák. Ez egy tüneményes, szívmelengető könyv, ajánlom mindenkinek, akinek még ott él a lelkében a gyermek. :)
borító: 5
tartalom: 5
szereplők: 5
stílus: 5
élmény: 4
mondanivaló: 4
A hangulata fogott meg a legjobban, amire azt mondanám, hogy igazi békebeli, ha nem az 1950-es évek végén, 60-as évek elején játszódna. Tüneményes ez a cserfes kislány a vicces és tanulságos történeteivel. A narrátor kissé távolságtartó volt nekem, de ő sem tudta kivonni magát Mogyoró hatása alól. A mohácsi árvízról is szó volt a könyvben, így még egy kötelék adódott a történethez pluszban. A történetek, a család, az iskola mind-mind kellemes élményt jelentettek. Végig mosollyal az arcomon olvastam. Annak idején ez kimaradt nekem, most bepótoltam.
Gyerekként imàdtam ezt a sorozatot. Rengetegszer elolvastam, jókat derültem vagy szomorkodtam a cserfes, minden lében kanàl kis Mogyoró kalandjain. A kislànyén, aki, miutàn megismerkedett az írónővel, lassan élete részévé vàlt- gyakran meglàtogatta, sőt, Szalay Lenke hamarosan az egész csalàdjàval megismerkedett. S a történeteket hol a kislàny meséli, hol az írónő, hol külső szemlélőként ismerkedünk meg velük. Ez azonban sosem zavart- most sem. De, érthető módon, màr nem hatott ràm a könyv olyan elemi erővel, mint valaha. Azt azért meg kell àllapítanom, hogy Szalay Lenke tudott írni és a gyerekeket is jól ismerte- ezért maradtak ezek a történetek ma is hitelesek, üdék és élvezhetőek.
Bájos történet egy igazán kedves kislányról. Igazi könnyed olvasmány. Az oktatási célú mondanivaló néhol meglehetősen szájba rágósra sikeredett.
Aranyos kis történet volt Mogyoró mindennapjairól és egy furcsa barátságról.
Azt nem értem, hogy miért kellett mindig kijavítani Mogyorót, amikor azt mondta, hogy röhög és pucolni, én nem is tudtam, hogy ezek illetlen szavak, de legalább ma is tanultam valamit.
Az nagyon aranyos volt, amikor Mogyoró spoiler.
spoiler
Fantasztikus volt! :)
Eszméletlen egy kislány! Talán csak Anne-nek van ilyen fantáziája, de versenyezhetnének, hogy ki tud jobban és tovább mesélni.
Emellett Mogyoró családja is nagyon kedvesnek tűnik. Peti igazi eleven kisfiú, remélem többet is megtudunk róla is a következő részben. :)
A legjobban az tetszett, hogy a narrátor egy idegen idős hölgy.
Népszerű idézetek
Egy őszi napon – a fák már szomorúan hullatták megsárgult lombjaikat – a csendes budai utcán apró kislány szegődött mellém.
(első mondat)
Kis fintorgó szomorúság bujkál mosolygó gyerekarcán, mintha napsugárba esőcsepp vegyülne.
3.fejezet
S bár anya szeme barna, mint a vadgesztenye – s Mogyoróé sötéten égszínkék – a könny mely bennük ragyog, ugyanazon forrásból ered…
111. oldal
– Madár Katalin!… – énekli dallamosan, s én csodálkozva nézek rá. Mennyire illik rá ez a név! Mintha kedvesen csicsergő szájához, táncosléptű alakjához szabták volna. Hiszen olyan is, mint egy kis madár: ide-odaröppenő, éneklő kis madár, útjában kizöldül a rét, rügybe borul az erdő, s kinyílik az emberek ajkán a mosoly…
A sorozat következő kötete
Mogyoró sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nemere István: A fantasztikus nagynéni 90% ·
Összehasonlítás - Petrovácz István: Nevelem a családom 89% ·
Összehasonlítás - Nyulász Péter: Kamor 89% ·
Összehasonlítás - Rónaszegi Miklós: A gézengúzok a Balatonnál 88% ·
Összehasonlítás - Petrovácz István: Tavasz Óbudán 86% ·
Összehasonlítás - Thury Zsuzsa: Zalai nyár 86% ·
Összehasonlítás - Dániel Anikó: Flóra 76% ·
Összehasonlítás - Molnár T. Eszter: Stand up! 91% ·
Összehasonlítás - Kéri Katalin: Decemberi csillagok 51% ·
Összehasonlítás - Turbuly Lilla: Pestre fel! 95% ·
Összehasonlítás