Barát ​érkezik a házhoz 88% 16 csillagozás

Kétféle érzés keringett bennem, míg olvastam.
Egyrészt, hogy érződik rajta az elmúlt ötven év pora, ezért ma már nem annyira állja meg a helyét, mert sok olyan dolog van benne, amivel a mai ifjúság már nem nagyon tud mit kezdeni (még én sem, pedig nem magamat értem a korosztály alatt).
Másrészt, hogy ez egy olyan mély érzésekről szóló regény, amit nagyon, nagyon jó lenne, ha ma is olvasnánk még. Bár a mai tizenöt évesek már nem ilyenek (táborozni semmiképp sem mennek), de érzéseik vannak. Szép volt, megnyugtató és valamilyen furcsa nosztalgiát éreztem a saját gyerekkorom iránt, úgyhogy számomra ez a fő tanulság: időnként érdemes ifjúsági irodalmat is elővenni.

Ez az egyik legkedvesebb ifjúsági regényem, és nem csak azért, mert a szereplők minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt azonnal a szívemhez nőttek, hanem mert Radnótival gyógyít, és az annyira szép, hogy nem lehet szavakba önteni.

Nehezen rázódtam bele az olvasásba. Mindig is elképedek, mennyire másként, micsoda ridegtartásban neveltek az ötvenes években gyereket, és itt most egyáltalán nem a bakonyi úttörőtáborra gondolok. Átjött a sorokon a korszak, egy bizonyos fajta gondolkodásmód, amit bár én saját bőrömön szerencsére nem tapasztaltam, de egyes családtagjaim elbeszéléséből ismerek. Vagy ismerni vélek. Tulajdonképpen az írónő szenvtelen előadásmódja sem tetszett, de többek közt ez tette hitelessé számomra a történetet.

Ha jól számolom, ’58 nyarán, egy úttörőcsapat táborozni megy egy bizonyos bakonyi patakhoz, kisvasút, táborállítás, tökfőzelék, mártás, meg a gyereklelkek mélyén feszülő fájdalmak és ellentétek.

És a vége úgy spoiler

Néha annyira Novák Anti tudok lenni.

Mielőtt belekezdtem egyáltalán nem olvastam el a fülszöveget, és csak annyit észleltem, hogy Szalay Lenke, meg hogy Barát érkezik és azt hittem, hogy ez is egy olyan jó kis Szalay Lenkés pöttyös lányregény, de aztán kiderült, hogy még annál is jobb.

megérte tini koromban végigolvasni:)

Gyerekkoromban olvastam, és nagyon tetszett. Aztán nemrégiben véletlenül ismét a kezembe került, újra elolvastam, és most is nagyon tetszett. Pedig mennyi minden változott közben!