Fák ​mindenütt 10 csillagozás

Szalay Álmos: Fák mindenütt

„Szalay Álmos könyvének olvasásakor olyan érzésem támadt, mintha egy labirintusban járnék. Az egyes történetekben felbukkanó szereplők, helyszínek és szituációk egy másik, harmadik történetben visszatérnek, de közben különös átalakuláson esnek át: a pornószínészből pilóta lesz, a hó által betemetett faluról kiderül, hogy egy föld alatti világhoz tartozik. Szalay Álmos úgy írta meg a javarészt monológokból álló novellafüzért, mintha regényt írt volna, olyan regényt, amely részben varázsmese, fantasy és katasztrofista látomás. Izgalmas írói világ, érdemes elmerülni benne.” Márton László

Szalay Álmos (1984) Dunaújvárosban született, jelenleg Budapesten él. A Színmű, és a Kisképző volt, a Pázmány pszichológia szakának jelenlegi hallgatója. Társulatot vezetett, drámákat írt és rendezett, négy éve grafikával kezdett foglalkozni. Most, több évnyi kihagyás után újra prózát ír. Novellái és drámái az Apokrifban jelentek meg. Ez az első kötete.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FISZ Könyvek Fiatal Írók Szövetsége

>!
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155729003

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Szalay Álmos: Fák mindenütt

Én még magyar szerzőtől hasonlót se olvastam. Szalay novellafüzére egy átlátszó betonból emelt komplexum, amiből árad az űr hidege, és a távoli rengetegek magánya. Van benne egy kis játékosság, felhasználja a sci-fit éppúgy, mint a pszichothriller eszköztárát, de leginkább mégis kísértetiesnek és embertelennek mondanám, olyan szövegnek, ami rendre elviselhetetlen körülmények között teszi próbára védtelen, (neki) kiszolgáltatott szereplőinek ép elméjét. Végig lestem, hogy vajon ezt az atmoszférát Szalay képes-e a fináléig tartani mert szerettem volna elsütni a „Szalay álmos” szóviccet, és hát képes volt. Az eredetileg különálló novellák egy idő után elkezdtek kapcsolódni egymáshoz, tovább mesélték egymást, a szereplők és témák sorban visszatértek és összefogódzkodtak, így aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az író visz valahová – valahová, ahová nem biztos, hogy el akarok jutni. A paradox az, hogy Szalay ezzel az összekapcsolódással nem hozott létre kerek egészt, hanem épp ellenkezőleg: csak kiemelte az egész esetlegességét – hogy ez az építmény maga a rideg káosz, amit a véletlenek irányítanak.

Az a fura, hogy szinte semmit nem találtam benne, amiért én könyvet szoktam olvasni: sem izgalmas jellemeket és izgalmas jellemek közötti izgalmas interakciókat, sem reflexiókat az engem érintő problémákra. Amit találtam, az egy tökéletes gépezet, ami olajozottan forog, még ha nem is az én kedvemért. Egy élettelen, de élettelenségében lenyűgöző konstrukció.

Ui.: Az első novella után még azt hittem, hogy egy határozott társadalomkritikai áthallásokkal operáló kötetet fogok kapni. Ám a későbbiekben ezt el kellett vetnem. Nyilván párhuzamokat és utalásokat fog találni az olvasó, ha keres, de ez a kötet jóval – hadd fejezzem ki így – kozmikusabb bizonytalanságokról kíván szólni.

19 hozzászólás
Csabi>!
Szalay Álmos: Fák mindenütt

Szalay könyve olyan, mint Casanova: jó a technikája, de hosszú távra nem ilyent akarsz.
Ami a könyv pozitívuma, az egyértelműen az, hogy Szalay tényleg jól ír, jól adagolja a mondatokat, nem cifrázza túl, miden mondatnak ott a helye, ráadásul bravúrosan kezeli a több narrátoros szövegeket, végig követhető, hogy éppen ki beszél és mikor, még ha ezt nem is jelzi semmi.
Másrészt a történetek zöme is érdekes, jól alkalmazza az apró elhallgatásokat, hogy megteremtse azt a feszültséget, ami végig fenntartja a figyelmet. Valahol a valóságos és az extrém abszurditás szélsőségei között mozognak a sztorik, amik egymásra hatnak, így hajlamosak vagyunk elhinni a teljesen abszurdat, és keresni a szürreálist a valóságosban.
Viszont amikor az ember a végére ér, akkor felteszi magának a kérdést: mit is akart Szalay ezzel az egésszel? Hétköznapi emberek, nem hétköznapi szituációkban, megoldások nélkül. Honnan jön ez, mire reflektál? Akar-e valamit mondani? Bele tudnék itt-ott társadalmi mondanivalót magyarázni, de nem hiszem, hogy ez lett volna a szándék, ahhoz vékonyka ez a szál (bár a sok, melegszexben örömét lelő parlamenti politikus esete elég vaskos, de nem ez a jellemző). Vagy csupán szórakoztatni akart, megvillantani az ötlettárat, ami felgyűlt benne? Kétlem, hogy a zsánerre szakosodott olvasók ráharapnának a könyvre (bár egy kísérlet javasolt, én is kíváncsi lennék néhány véleményre.)

Amivel nem tudtam mit kezdeni, az a novellák összekötése volt. Mert akkor mi is ez a könyv? Regény?, az biztos nem. Kisregények?, de akkor miért vannak összekeverve a fejezetek? Novellaciklus?, ahhoz nem elég egységes. Novelláskötet?, de akkor miért vannak benne olyan írások, amik nem érthetőek az előzmények nélkül?
Van több történetszál, ami visszatér, folytatódik, egyes történetszálak belefolynak másokba. Néhol nem láttam ennek értelmét, csupán technikai bravúrnak tűnt, hogy az egyik szereplő átlép egy másik történetbe, vendégszereplésre.
Ettől függetlenül ígéretes kezdés, akinek ilyen írástechnikája van, annak már csak a jó témát kell megtalálnia, hogy valami egészen jó jöjjön ki a keze alól.

eme>!
Szalay Álmos: Fák mindenütt

Ne kérdezzétek, mit olvastam, mert magam sem tudom. Novellaciklusnak tűnik, aztán mégis már-már regényszerű. Furcsa, izgalmas, egyenként nagyon erős atmoszférájú, jó elbeszélőtechnikával, remek stílusban megírt, összefüggő történetek sora. Monológok, melyek elbeszélői újra és újra felbukkannak (és eltűnnek) a többi szereplők elbeszéléseiben – életében. Bár minden mindennel összefüggni látszik, az olvasó mégis úgy tévelyeg ebben a világban, mint bonyolult útvesztőben. Akárcsak a kötet alakjai, akik a valóságosnak érzett világukból mintegy kilépve, abszurd-szürreális, zavaros szituációkba keverednek. Pontosabban az abszurd és szürreális lépik be a hétköznapokba, szerves részévé válva annak.
Szalay egy rendkívül rideg, elidegenedett, elembertelenítő világot rajzol meg, amelyben szorongó, magányos alakok élik sivár mindennapjaikat, hazudnak tartalmat a látszat mögé, miközben lassan elveszítik emeri kapcsolataikat és önmagukat. Eltűnnek, „kifogynak” a világból – nemcsak átvitt, de konkrét értelemben is. Vagy épp keresnek, kutatnak, kísérleteznek, néha gátlástalan elvetemedettséggel, néha világmegváltó szándékkal, miközben mintha mindenki egy (vagy több) kísérlet alanya lenne… Mert mihez kezd az ember metafizikai magányában: kétségbeesetten keresi a stabil pontot a sötét, pörköld dió szagú űrben, vagy épp egy mitokondrium felszínén sétálva. A kinti vagy épp a benti végtelenben. Stabil pont kellene, csend – még ha egy deka is. Kijavítani a teremtést, helyreállítani a rendet. Vagy legalább megkísérelni az újrakezdést.

Szalay története(i) révén több szórakoztató műfaj (sci-fi, horror, thriller, kísértethistória) elemeit, eszközeit felhasználva reflektál nemcsak a 21. század emberére és társadalmára, hanem általában az emberi létre, lélekre, tudatra, a megismerés, érzékelés határaira. Istenre, létezésre és hiányra, látszatra és valóságra. Az időre, az elmúlásra, a végtelen ciklusokra. A tudományra, ennek lehetőségeire és veszélyeire, ekölcsi vonatkozásokra.
Tévedés lenne válaszokat várni ettől a történettől, hiszen inkább a kérdésekkel játszik el. Néha egy érdekes játék érzetét kelti, egy gyakran komollyá forduló játékét az elmével, a tudattal, a lélekkel. Nemcsak a szereplők alanyai ennek, hanem az olvasó is, és nemcsak a kötet témái, problémafelvetései, összebogzódó szálai révén, hanem például az intertextualitás által is. A bibliai teremtéstörténettől Bioy Casares Moreljén vagy épp József Attilán át a sárga villanásig, melytől kis hercegünk (és nem csak ő) szelíden dől el, mint a fák, zajt sem keltve a homok miatt (vagy talán amiatt, hogy nincs, aki hallja?).
Szalay világában azonban a fák nem dőlnek. Nem ők dőlnek… Fák vannak bőven. Mindenütt. És folyamatosan lesznek, miközben spoiler.
Nagyon érdekesek a kötetbe beépített lírai, képversszerű részek Az, ahogy a sötét háttérben fehéren világító, játszó betűk fokozatosan elhalványulnak, míg belevesznek a háttérbe, hogy átadják a helyüket a lassan egyre erőteljesebbé váló újabb feliratnak – szépen rímel a lassan apokaliptikus idők felé sodródó történettel.

Bár vannak gyengébb pontjai (a történetszálak összefűzése, a részek egészbe szerkesztése például néha tényleg erőltetettnek tűnik), összességében jó kis olvasmány ez, mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését, kíváncsiságát, jól használja ki a különböző nézőpontok adta lehetőségeket, jól játszik az rejtély- és információadagolással, kedveltem a karaktereit, az írások hangulatát, a fel-felcsillanó humort és iróniát is. Biztató első kötet, kíváncsian várom a folytatást.

giggs85>!
Szalay Álmos: Fák mindenütt

Eléggé ambivalens érzéseim vannak ezzel a kötettel kapcsolatban. Egyrészt Szalay nagyon jól ír, minden novella jó hangulatú, gondosan, pontosan felépített darab, de valahogy nekem jobban ütöttek volna, ha nem fűzi őket össze. Az összetartó kapocs, nekem nagyon önkényesen kiválasztottnak tűnt, és inkább gyengítette, mint erősítette az egyes írásokat (megjegyzem, nekem ötletem sem lett volna, hogyan fűzzem össze őket :D ). De az biztos, hogy a jövőben odafigyelek még a szerzőre.

János_testvér I>!
Szalay Álmos: Fák mindenütt

Jól eltalált szorongató hangulat, amelyet a sci-fi, a szadista pornó és a horror eszközeivel ér el. Fűszerezi ezt itt-ott némi őrület, valamit a bezártság fojtogató érzése spoiler Az is klausztrofóbiás lesz a kötettől, aki eddig nem volt.

Nyugtalanító az is, hogy sokszor nem világos, hogy ki a szereplő spoiler, hol van, és mi történik vele. Ilyesmi érzése van az embernek nyomasztó álomból ébredve, mikor még nem 100%, hogy csak álom volt. Vagy a születés traumája. Talán a halálé is.

Ahogy @giggs85, én is esetenként erőltetettnek találom az összefűzést. Valószínűleg lehetett pár külön univerzuma spoiler, és ezeket a kötet kedvéért fűzte egybe. Néhány írás spoiler sztem mindössze a kohéziót szolgálja, önmagában nem sok szerepe van.

Örültem a humornak – ha vége is az életnek, vagy a világnak, még lehet egyet nevetni.


Népszerű idézetek

János_testvér I>!

Negyvenegy évem kerítésre szúrt kisállat, azontúl kukoricaföldek. Amíg a szem ellát.

Az úszótanfolyam

János_testvér I>!

Úgy betemette őket a hó, hogy állítólag nem maradt más választásuk, mint felinni az összes sört, és a hátsó ajtón kipisálni magukat a házból.

A hó

syxa>!

Különös, hogy a világegyetem, a téridő-kontinuum, és a sors vidám triója mikor látja elérkezettnek az időt, hogy találkozzunk a nagy Ő-vel. Sokáig azt hittem, az említett triumvirátus vak, süket, és teljesen hülye. De nem. Szürke és szikár hivatali dolgozók, akik egy hideg irodában ülnek, és pontos feljegyzéseket vezetnek arról, ki meddig jutott el a felnőtté levésben. Eszük ágában sincs továbbengedni a következő állomásra, ha nem teljesítettük a vizsgakövetelményeket.

268. oldal, 17 Egon halála


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: A telepi lány
Marilyn Miller: Az egyetlen
Ella Steel: Az egyezség
Ruby Saw: Leah
Ella Steel: A szeretet dallama
Ruby Saw: Angyalom
K. M. Holmes: Mason
Anne L. Green: Csábító vallomások
Ella Steel: Öröm a köbön
Ruby Saw: #dutchboy