Kempelen, ​a varázsló 19 csillagozás

Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szalatnai Rezső regénye a XVIII. század Magyarországába vezeti olvasóját. A felvilágosodás kora ez, a magyar nép számára a nemzeti öntudatosodás kezdete. Szalatnai nagyszerűen érzékelteti az akkori idők hangulatát, híven ábrázolja a felvilágosodás emberének érzelmeit, vágyait. Bemutatja a korabeli Pozsony és Bécs életét, végigvezet az alföldi pusztákon, egészen a temesvári haramiavilágba. Mert Kempelen Farkas, a nagy varázsló ott is rendet teremt. Nem fogja a golyó, mint ahogy nem éri el a bécsi titkosrendőrség keze sem, amikor a Martinovics-ügyben nyomoz utána. Öregségére elveszti az udvar kegyét, de gáncs ekkor sem érheti. Mindvégig megmarad kemény, egyenes embernek, a népe ügyéért bátran síkraszálló tudósnak. Szalatnai Rezső életrajzi regénye maradandó élmény idősebb és fiatalabb olvasók számára egyaránt.

Eredeti megjelenés éve: 1957

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Róla szól: Kempelen Farkas

>!
Móra, Budapest, 2004
286 oldal · ISBN: 9789631179576
>!
Madách / Móra, Budapest / Pozsony, 1984
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631136892 · Illusztrálta: Benkő Sándor
>!
Madách, Pozsony, 1984
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 963113850X · Illusztrálta: Benkő Sándor

4 további kiadás


Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina IP>!
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

Aranyos, jól megírt történelmi/életrajzi regény gyerekeknek; ódivatú ugyan, de mit tesz az? A divat kiszámíthatatlan, amit ma felkap, holnap elejti, és fordítva.
Kempelen Farkasról kerestem bármilyen irodalmat, és még most is csak ülök és csodálkozok, hogy lehetséges, hogy erről a figuráról az ötvenes évek óta nem írtak életrajzot, de még kalandregényt se?!* Feltaláló, államférfi, szak- és szépíró, végigcsinált egy felvilágosodást meg egy jakobinus mozgalmat, beutazta a fél Kárpát-medencét – mi nem elég jó benne?! Ha a fele igaz annak, amit ez a regény elmesél róla, akkor is kitelne belőle még minimum három kötet.

…és ez a könyv se olyan rossz, hogy indokolt legyen az az átlag 3,25 csillag, amit eddig kapott. Oké, az elején be kell húzni a féket, és átállni az ötvenes évek gyerekkönyveinek ráérős ritmusára, meg feldolgozni ezt a sajátos humort, amelyik leginkább akkor működik, ha kétszáz éves anekdotákat kell felidéznie, de mikor ő maga akarna vicces lenni, hát az nem nagyon jön neki össze. De az első három fejezet után úgy felpörög, ha én ezt tizenkét évesen kaptam volna a kezembe, hát ki nem robbantottak volna belőle estig. Most is elég volt hozzá huszonnégy óra, hogy a végére érjek, pedig közben ki is aludtam magam, nem beszélve a piacra menetelről, mosásról, egyébről. :)

Ez a Kempelen, aki ezeken a lapokon megjelenik, hát ez valóságos Jókai-hős. Úgy rohangál Pozsonyból Temesvárra meg vissza, és úgy ért mindenféle üzlethez, gazdasághoz, mint Timár Mihály, miközben annyit tud az összes természettudományokról, és olyan kreatívan használja a tudását, mint Berend Iván. Ehhez még beszéli az összes európai nyelvet (na jó, litvánul nem szólal meg, de szerintem csak nincs kedve hozzá), simán elvezényel egy rendfenntartó osztagot, de szükség szerint álruhában is beválik (de ha őt akarja elkapni valami titkosrendőr, azt csuklóból leleplezi), szökőkutat tervez, térképet rajzol a csatornarendszernek, és mindig igazságot tesz, és mindig a szegény nép pártján áll, és bármit el tud intézni a bécsi udvarban.

Drága jó Istenem, tizenkét évesen mind a két fülemet odaadtam volna, hogy a segítőtársa lehessek. :D Többet mondok: még a fizikát is igyekeztem volna megszeretni! Sajna ilyen vén fejjel már azért feltettem magamnak a gonosz kérdést néha, hogy „és ebből ugyan mennyi történt meg?” De csak néha. :) Egyébként fura egy könyv: valahányszor kételkedni kezdene az olvasó, bedob egy-két nyilvánvalóan eredeti anekdotát, amelyik látványosan elválik a szövegkörnyezettől, olyan elképesztő eseményekről, amilyeneket kitalálni se lehet. Előfordulhat, hogy nem történtek meg, de az biztos, hogy abból a korból valók, meg hogy Kempelenről mesélték őket széltében-hosszában, és ez is elárul valamit. Olyan posztmodern történelmi regényt lehetne belőle írni, „mint a pinty”.**

Máskor viszont durván eltér a történelmi hitelességtől a regény. A szerző bizonyára alaposan utánanézett a háttérnek, elhiszem, hogy végzett a könyv kedvéért kutatásokat, másképp ezt nem is tudta volna ilyen jól megírni. Azt is felfogom, hogy az ötvenes évek gyermek- és ifjúsági irodalmában bizonyos dolgokról nem lehetett szót ejteni (pl. a regény minden példaértékűnek tekintett szereplője kizárólag házasságkötés céljából lesz szerelmes, valamint a munka nemesít, mondta a Bob nevű nyúl Kempelen). A kép, amelyet a Habsburg-uralkodókról rajzol, nem tűnik elnagyoltnak, főleg Mária Terézia sikerült jól, szerintem II. József is rendben van, Ferenc császárra meg én is dühös vagyok családi hagyományból kifolyólag, szóval felőlem lehet karikatúra. Azt kell mondanom, ahhoz képest, hogy 1957-ben jelent meg a regény, egész korrektnek mondható, legfeljebb egy kissé túlfényezi a magyarok kollektív munkaerkölcsét, szerencsére többnyire (!) nem mások rovására. De időnként megenged magának olyan hibákat, amelyeket minimális utánajárással ki lehetett volna küszöbölni.*** Nem is önmagukban zavaróak ezek a hibák, inkább csak a tudat, hogy ha ennyire látványos dolgok is benne maradtak, mi lehet benne még, amit nem vettem észre?

Ezért eredetileg egy csillagot akartam levonni, aztán maradtam a félnél. Mert az sokkal többet ér (de azért ötöt nem), hogy kiválóan meghozta a kedvem a regény ehhez a korszakhoz. Még az első fejezetek is, amelyeken még látszik a rutin hiánya, elég jól sikerültek ahhoz, hogy a közeljövőben el akarjak látogatni Pozsonyba. Remélem, összejön. Keresni fogok még Kempelen életéről, munkáiról könyveket, és ha tényleg nincs újabb, hát komolyan mondom, megírom én.

Csekély tizenöt év. :P Álmodik a nyomor. Belegondoltam, milyen levéltári kutatások kellenének hozzá. Még a latin nyelv csak hagyján, azzal jóban vagyok, na de a német… Na, mindegy, legalább megvan a tudat, hogy sose leszek munka nélkül. :) Kempelen meg megérdemel legalább egy ilyet.

* Mint a kedves molyok elárulták, gyerekkönyvekben mellékszereplőként előfordul, ami nagyszerű és éljen és hurrá, na de ebben nagyságrendekkel több van annál, mint ami egy mellékszereplőhöz kell!
** Ne gyertek nekem azzal, hogy a pinty nem ír posztmodern történelmi regényt. :P Legfeljebb nem csinálja látványosan, na!
*** Az hagyján, hogy az 1770-es években szabadkőművessé avatott Kempelen avatásán olyan Mozart-muzsika szól, amelyik az 1780-as évek végén íródott. Hát Istenem, időugrás. Na de hogy Bécs legjobb sakkozója bástyával indít a sakkautomata ellen?! Eszem el ne hagyjon… Milyen lehetett a többi sakkozó?!

5 hozzászólás
Otranto>!
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

Jó, tartalmas, információ gazdag, nagyon izgalmas,pörgős, hűen mutatja be Kempelen életét, a Felvilágosodás-kori Magyarországot, Mária Terézia és utódai udvarát..És teszi mindezt úgy, hogy nem bonyolódik unalmas leírásokba, hanem nagyon egyszerű, kellemes nyelvezetet használ. Engem valamiért Jókaira emlékeztet. Nem akar többet, mint hűen elmesélni egy csodálatos, de küzdelmes életutat, és ez sikerül is neki. bár azt nem mondom, hogy most már jobban értem Kempelent,mert egy zsenit nem lehet megérteni, de az biztos, hogy sokkal közelebb került hozzám, emiatt a könyv miatt. Jó könyv, örülök, hogy elolvastam, mert nagyon sok mindenre felhívta a figyelmem.

Gabriella_Balkó>!
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

Kempelen olyan polihisztor volt, hogy nagyon szomorú, hogy jóformán csak ez a könyv szól róla. Igaz, a https://moly.hu/sorozatok/pozsonyi-mesek sorozatban az első könyv neki volt szentelve, de az csak mese.
Ebből a könyvből pedig egy kalandos élet tárul elénk. Ha nem lenne mind igaz, amit csinált, az olvasó azt hinné, csak kitaláció. Pedig leleplezte a marhalopást, a Bánságban az Arany Basát, a sócsempészést a sóbányákból, készített egy sakkozó automatát, egy beszélőgépet, a pozsonyi várba felvezette a vizet, Mária Teréziának egy szabályos kórházi ágyat tervezett, egy vak lányt megtanított olvasni és írni, készített egy gőzgépet, a schönbrunni parkban szökőkutat tervezett, a budai várat felújította és létrehozta a Várszínházat, megtervezte a nagyszombati egyetem áthelyezését a budai várba, Pozsonyban egy hajóhidat tervezett, magyarul tanította Albert herceget és Mária Krisztína főhercegnőt, vízellátó rendszert tervezett a Csallóközben, selyemhernyókat tenyésztett, téglagyárat alapított, megtervezte a Duna és a Dráva hajóutakat, ami sajnos már az uralkodó ellenkezésébe ütközött, aki már nem kedvelte Kempelent.
És hány híres emberrel találkozott! A Habsburg-uralkodókat nem számítom bele, de ott volt Watt, Jetting Károly, a pozsonyi Robinson, a testőrírók – Batsányi, a Kisfaludyk, aztán a jakoninusok, Martinovits és társai, stb.
Lehetne még sorolni, hogy mi mindent csinált. Mégis mennyire kimaradt az emlékezetből. Pozsonyban, ha jól tudom, sehol nem áll egy szobor vagy egy emléktábla (habár ennek rendesen utána kellene néznem), pedig mennyit tett a városért. Legalább tavaly egy rövidke kiállításka (sokkal nagyobbat érdemelt volna) szólt róla a Közlekedési Múzeumban.

virezma P>!
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

Régi adósságom volt ez a könyv, ugyanis annak ellenére, hogy egy Kempelen Farkasról elnevezett középiskolába jártam, szinte semmit nem tudtam róla. Valahogy azt éreztem, hogy ez nem regény, inkább valami ismeretterjesztő kötet, annak viszont nagyon is aprólékos, kb. az is benne van, hogy mit reggelizett Mária Terézia. Az elején nehezen hangolódtam rá, valahogy olyan iskolás az egész, nem is tudom, hogyan várható el, hogy egy gyerek vagy egy kamasz ne dobja félre. Viszont Kempelen mint személyiség és mint koponya tényleg nagy franc lehetett, és miatta kíváncsian olvastam tovább, hogy „mi lesz még”. Ráadásul nem is tudtam, hogy mennyi mindent tett az országért, sok gondolatával megelőzte Széchenyit, nem is tudom, hogy erről miért nem beszélnek, az nem trendi?

Sytix>!
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

Lehet, hogy csak én érzem úgy, de Kempelen Farkas munkásságáról, életéről jelen könyvet megelőzően szinte semmilyen ismerettel nem rendelkeztem. Talán éppen ezért ragadott magával az életéről szóló könyv, melyben korának egyik legnagyobb alakját ismerhettem meg.

borismama>!
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

Kempelen Farkast az Időfutár hozta elő az emlékeimből. Gyerekkorom ifjúsági regényeit olvastam ilyen kedvvel. Mária Terézia udvara és Pozsony a főbb helyszíne tudósunk életének. Pozitív szereplő, egyenes, tevékeny, kreatív és sokoldalú. Magánéleti tragédiák után talpra áll, rendületlenül dolgozik, még a veszélyes feladatokat is vállalja. Jó volt bejárni vele a 18. századi Magyarországot.

metahari>!
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

Kölyökkori kedvenc. A szórakoztató ismeretterjesztés mint cél – dicséretes.

Kis_Andrea>!
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

évekkel ezelőtt olvastam, sokra nem emlékszem már belőle, csak néhány momentumra, és arra, hogy igencsak tetszett. :-)

galu>!
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló

Ötvenes évekbeli ifjúsági regény, afféle válogatás a Kempelen Farkas életében szájra kelt mendemondákból.
A főszereplő fordulatos élete hálás téma, már szinte Jókai-hősként elevenedik meg a lapokon. Nyilván a sakkozógépre mindenki emlékszik vele kapcsolatban, de például őt küldték a Bánságba, hogy számolja fel az átgondolatlan betelepítések nyomán kialakult betyárvilágot, Mária Terézia bizalmi embereként lekapcsolta a sótolvaj '"maffiát", elintézte, hogy nehezen magára találó Budára kerüljön az ország egyik egyeteme, drámát írt, és túlélte a magyar jakobinusok bukását a bécsi titkosrendőrség megfigyelése ellenére.

Van anekdota bőven, viszont miután végigolvastam a regényt, az a véleményem, hogy sokkal élvezhetőbb lett volna, ha inkább novellafüzért írt volna a szerző. Így megmaradt volna a gyűjtésben található jelenetek humora, Kempelen érdekes figurája, de nem rontaná le az ilyen szakaszokat összekötő, nem túl érdekes stílusban megírt átvezető szöveg.

Nem arról van szó, hogy Szalatnai tehetségtelen író lett volna, egyszerűen csak nem tud felérni ezekhez a nép által kitalált és elterjesztett legendákhoz, mikor a szürke hétköznapokról kell írnia.

Ha valaki fel tudja venni egy ötvenes évekbeli ifjúság regény jellegzetesen akadozó stílusát, az szerintem jól szórakozik majd a regény közben. Szerintem remek sorozatot lehetne belőle forgatni. (Kempelen téglagyára, Kempelen és az Arany basa, Kempelen és a spion, stb.)


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina IP>!

Volt egyszer egy híres magyar, aki az ördöggel cimborált.

(első mondat)

Timár_Krisztina IP>!

Úgy viselkedik, mint aki rangrejtve akar bevonulni a történelembe.

174. oldal

virezma P>!

Felséged olyan szorgalmas, mintha tehetségtelen volna!

258. oldal

nitamita>!

„Amennyire csak tudsz, vonulj vissza önmagadba, s csak azokkal társalogj, akik téged jobbá akarnak tenni, s azokat bocsásd magadhoz, akiket te jobbá tudsz tenni!”

314. oldal

nitamita>!

Aki szerelmes, annak a gondolatai befelé sétálnak, a társaságban szótlanná válik, sőt szórakozottá.

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Celia Rees: Sovay – Az útonálló úrilány
Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya
Barabás Tibor: Rákóczi hadnagya
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A próbák palotája
Wilhelm Hünermann: A vérpad árnyékában
Bogdán István: Dani
Kiss Attila: Altináj
Németh Imre: Zsarnokok futára
Hegedüs Géza: Hajnal a tárnák fölött