Stohl ​– Őszintén 42 csillagozás

Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szabadságvágy? Vagy inkább valamiféle megzabolázhatatlan, s ezért akár önpusztításra is képes energia. Egy ember, akit leginkább ez az erő irányít. Ösztönök, vágyak, érzések – számítgatás és érdek nélkül. Vagy mondjuk másképp, beszéljünk egy felnőni képtelen, ösztönös kisgyerekről, aki nem mellékesen három lány édesapja. Valakiről, aki naivan, önzőn, hedonistán él meg minden pillanatot, de közben valahogy mégis szerethető marad. Aztán amikor arcába vág a valóság, meghökkenve próbál észhez térni.

Stohl Andrást 2011. szeptember 6-án jogerősen tíz hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, október elején vonult börtönbe. Előtte azonban hosszú heteket töltött azzal, hogy Szalai Vivien kérdéseire választ adjon, s ez az interjúkötet elkészüljön. Hogy miért? Mert abban bízott, az emberek így jobban megértik, árnyaltabb képet kapnak róla. S hogy ezáltal ő maga is jobban szembesülhet saját magával. Ez a könyv Stohl András vallomása – őszintén.

>!
Alexandra, Budapest, 2011
272 oldal · ISBN: 9789632975580

Most olvassa 4

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
monalisa
Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Igazából annyira érdekes volt, hogy nem bírtam letenni és egy-ültömben elolvastam. Hm. Maga Stohl András személye nem került közelebb hozzám. Ebből könyvből is (mint Szepesi Nikiéből – elnézést a példáért…) kitűnt nekem, hogy a Pesten született emberek tényleg teljesen másak mint a vidékiek… Nem tudom ezt elmagyarázni, de teljesen ilyen érzésem volt. Szerintem a szerző baromi jól megírta ezt a könyvet, tökéletes a stílusa, hitelesnek tűnik a portré. Külön élveztem, hogy színházi kulisszák mögé is betekintést nyerhettem és megtudtam pár érdekességet néhány ismert emberről. Végül is ebben is hasonlít Szepesi könyveihez – de Stohl András legalább vállalta, hogy név szerint utalt rájuk és feleslegesen senkit nem sározott be, vagy járatott le. A másik gondolatom pedig az volt a könyvvel kapcsolatban, hogy nemrég hallottam egy rádiós interjút Fenyő Ivánnal, akivel kísértetiesen hasonló Stohl András életrajza. Ő is érezhetően született pesti, összetartó családból jött, színművészetis volt és elég balhés – emlékeim szerint neki is volt közúti balesete. Úgy látszik, ez egy külön színész prototípus, aminek abszolút Stohl a mintapéldánya hazai berkekben. Az mindenképpen szimpatikus volt tőle, hogy belement ebbe a könyvbe és elmondta az ő nézőpontját – amit a média rendesen elferdített. Én elhittem, hogy őszinte.

>!
Lauranna
Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

egyáltalán nem tetszett, és nem az írónő semmilyen stílusa miatt amit már a többi könyvében is „élvezhettünk”
nem tudom felfogni, hogy valaki hogyan élheti az életét ilyen szinten felelőtlenül és orbitális hibák elkövetése után sem bán semmit de legalábbis semmin sem változtatna
szerintem ez felháborító
az első 2 fejezet után komolyan bosszantott és emiatt erősen elgondolkodtam, hogy akarom-e én ezt folytatni eggyáltalán… aztán győzött az alaposságom és hogy könyvet nem hagyok félbe… de még mindig nem vagyok meggyőzve hogy nem elvesztegetett idő volt…

>!
Blair88
Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Kár volt elolvasni, eddig sokkal jobban kedveltem Stohlt, mint ez után a könyv után. Vannak benne érdekes és őszinte dolgok, de sok ámítás is. Minden rossz dologra azt írta, hogy hát ez így volt jól, meg szerettem, meg éreztem hogy élek stb. Nem tudom milyen felfogás ez. Számomra ami rossz volt az életemben az az is marad mindig. Nem szépíti meg az idő. Az viszont értékelendő, hogy sok kényes témáról mert beszélni. Azt pedig, hogy mennyire volt ez őszinte, csak ő tudja.

>!
siors
Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Szeretem Stohl Andrást mint színészt. Igazi belső erővel dolgozó embernek tartom és ezt támasztotta alá ez az önvallomás is, mely a könyvben olvasható. Nincsenek fellengzős szavak, sőt – néha inkább megdöbbentően nyersek a mondatok. Nem irodalmi műről van szó és ez nem is várható el a kötettől. Egy ember belső szférájába nyerhetünk bepillantást, mely gyorsvonathoz hasonlóan száguld és csak néha pihen meg. Ami fontos, hogy nem másodkézből táplálkozik a történet, hanem maga a mesélő a főszereplő…minden pozitív és negatív emberi tulajdonságával.

>!
BoneB
Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Nekem tetszett a könyv, kicsit benézhettem a kulisszák mögé, hát ott se minden fenékig tejfel.

>!
Alexandra, Budapest, 2011
272 oldal · ISBN: 9789632975580
>!
vaslady
Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Nem kedveltem őt soha, legalábbis az alapján, amit az újságokban olvastam róla, illetve amit a tévében láttam. Mégis elolvastam kíváncsiságból a könyvet, de csak ellenszenvesebb lett utána a színész. Itt részletesebben elmondom, hogy miért is: http://riaolvas.blogspot.hu/2013/02/szalai-vivien-stohl…

>!
fmedi
Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Azt kaptam amit vártam, ilyen embernek gondoltam Stohl Andrást, egy nagy gyerek, a magánélete az ő élete, nála sokkal nagyobb gazemberek vannak, nem lehet egyszerű vele élni. Mint színész fantasztikus, nagyon nagy színész, sok darabban láttam már, nekem hiányzik a TV-ből is, én kedvelem.

>!
jeno
Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Nehéz nem az embert, hanem csak a könyvet értékelni. Nyáron, esténként végig futni nem volt rossz. Ami talán feltűnően elhallgatott a könyvben, az épp a drogos vonal. Kár volt kihagyni azt a kérdést, hogy például a színésztársadalom krémje számára mennyire és vajon miért természetes a pótszerek használata… Ezt a ziccert nagy hiba volt kihagyni.

>!
Lostris05
Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Én soha nem bírtam, nem kedveltem Stohl Andrást és az ő stílusát. Viszont a könyv nagyon olvastatja magát. Érdekes, ahogy ő éli meg azt, amit csinált. Ugyan a szememben nem lett más megítélésű, de rá kell jönni, hogy a sajtó mennyire másképp adja vissza dolgokat, történéseket. Ebből a szempontból kicsit sajnálom.

>!
judy100
Szalai Vivien: Stohl – Őszintén

Stohl részéről csak önfényezés volt ez a könyv. Nem tetszett, és még a szimpátiámat is elvesztette ezzel.


Népszerű idézetek

>!
Szédültnapraforgó

Ha baj van, az ember sokkal intenzívebben él, hatványozottabban érez. Ezt felejtjük el később a mindennapokban. Beleszürkülünk, nem tudunk igazán örülni annak, ami van, csak akkor érezzük meg bárminek a hiányát, ha baj van.

115. oldal

>!
Szédültnapraforgó

A kapcsolatunk egészen elképesztő. Olyan bölcs ez a kicsi, pici kis Süsü! Olyan jó őt hallgatni! Szegeden barátkoztunk össze. Ez a pici ember bejött arra a baszott nagy színpadra, és betöltötte. Kérdeztem, hogy az istenben csinálod? Azt mondta: én már öreg vagyok ahhoz, hogy rossz kedvem legyen. Sokat megélt. Elcsöpögök, ahogy hallgatom."

76. oldal (Stohl meséli Bodrogi Gyuláról)

>!
Szédültnapraforgó

Döbbenetes, hogyan változtatja meg az embereket a siker. Elhiszed, hogy te vagy az Isten, ez a legveszélyesebb. Erős jellempróba a pillanat, amikor sztár leszel. Ha nem vagy erős jellem, elfelejted honnan jöttél, mindent elfelejtesz, belevakulsz a saját szépségedbe, sikeredbe. Elveszíted a régi gesztusaidat, elveszted azokat, akik szerettek és segítettek.

117. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Lehet, hogy ez a jóisten bosszúja, amiért nőcsábász voltam: itt van három lány, gondoskodj róluk, és óvjad őket az olyan barmoktól, amilyen te voltál."

177. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Jönnek a barátok, de mi nem mutatjuk ki, hogy szeretjük egymást. A gyerekek még őszintén meg tudják ölelni egymást az óvodában. De ahogy öregszünk, nem merjük kimutatni az érzéseinket.

248. oldal

>!
Orsii

Szerintem olyan nincs, hogy valaki megváltozik. Adott kódok vannak. Attól csodálatos ez a világ, hogy minden ember más, minden embernek más a küldetése, és másmilyen az ujjlenyomata. Szerintem ha valaki megváltozik, akkor valamelyik élete nem volt vele szinkronban, valamelyik hamis volt. Nem arról van szó, hogy valaki leszokik-e a piáról vagy a cigiről, hanem az alapvető tulajdonságait meg tudja-e változtatni. Szerintem nem. Erre mondják, hogy kutyából nem lesz szalonna.

28. fejezet

>!
Szédültnapraforgó

Arra is rájöttem, hogy csak akkor kezdünk el szeretni valakit, ha baj van, amikor bajban vagyunk, amikor éppen elveszítjük. Nem tudom, miért nem tudjuk egymást szeretni. Miért nem mutatjuk ki az életben azt, hogy szeretjük egymást? Hol csúszik el az ember élete, amikor rosszindulatú lesz? Mikor és miért teszi meg valaki azt a lépést, amitől a másiknak rosszabb lesz?"

271. oldal

>!
Orsii

A férfi mindig azt hiszi, hogy ő szedi fel a csajt, és a csaj már régen tudja, hogy ő fogja felszedni a férfit.

14. fejezet

>!
Orsii

[…] ha jól akarod magad érezni, fiam, akkor menj el vadászni. És ha valakit meg akarsz ismerni, vidd el vadászni.

19. fejezet

>!
Szédültnapraforgó

Közvetlen veszélyben mindent megígér, mindenbe kapaszkodik az ember, de ahogy telik az idő, lassan visszazökken abba a kerékvágásba, amiben előtte haladt. Szarik arra, amit megígért, el is felejti, mert sikerült kimásznia a bajból.

114. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Aleska: De hová tűnt Emese?
Lapite Oludayo: Az igazi Pákó
Nigel Cawthorne: Szekták 1-2.
Zámbó Krisztián: Ide lőjetek!
Michael Freedland: Dustin
Bud Spencer: Különben dühbe jövök
Ruttka Ildikó: A Bajorimi
Fehér Gyula: Joshi Bharat
Gábor Zsa Zsa: Nekem nem elég egy élet