A ​forradalmi Ady 1 csillagozás

[…] A Dózsa-tragédia Magyarország millióinak a legigazibb tragédiája. Megsütnek és egymással falatnak ma is föl bennünket Magyarország tulajdonosai.

116. oldal, La Barre - Dózsa György - 1906 (Népszava, 1945)

[…] A magyar parlament új palotát kapott. Rettenetesen drágát és kétesen monumentálisat. És ebbe a drága, elfuserált palotába éppen az a parlament került, melynél jelentéktelenebb, önzőbb és alacsonyabb nívójú nem viselte a nép képét.

151. oldal, A sajtó és a parlament - 1902 (Népszava, 1945)

És ma? Magyarország a gondolkozók szemében: néhány mágnás, sok zsoldos, fő- és alparazita és sötétségben tartott, szabadság- és kultúrellenes embermilliók.

153. oldal, Jóslások Magyarországról - 1906 (Népszava, 1945)

Magyar történelem, magyar kérdés, magyar fátum ennyi: néhány száz, erőszakos család uralkodott, álnokoskodott, kegyetlenkedett, barbárkodott egész Magyarországon. Ezek kinevezték magukat Magyarországnak s a szent magyarság nevében kötötték az üzleteket és zsebüknek egy kis sérelméért felborítottak mindent.

45. oldal, A robbanó ország - 1910 (Népszava, 1945)

[…] S amely társadalmakban esetleg sokféle náció él, gondoskodnak külön-külön nacionalizmusról azok, akiknek érdekük, hogy régi tekintélyben, módban virágozzék az oligarchia. Mert a nacionalizmus arra jó mindenekfelett, hogy a vele megmámorosított tömeg ne vegye észre, mi hiányzik neki s mihez van joga.

65. oldal, A nacionalizmus alkonya - 1905 (Népszava, 1945)

Ha Heine kurd vagy albán zsidónak születik, ezen ő okvetlenül segített volna. De képzeljük el, hogy Montaigne a maga idejében magyarnak születik.

207. oldal, A magyar pimodán - 1908 (Népszava, 1945)

Fejlettebb társadalmakban óh már tudják, hogy mi a sztrájk. Egy meggondolt, szükségszerű, imponáló sztrájk ér annyit, mint Magyarországon egy májusi eső.

32. oldal, Legyen világosság - 1907 (Népszava, 1945)

Jobb az undor, mint a harag:
Be jó volna fölszabadítnom
Egy nagy, elforduló undorral
Harag-hörgette magamat.

Én, halni térő agg legény,
Napjaimat már csak kihúzom
S gyermekeket nem fogok hagyni
Romlás és pusztulás helyén.

Ha gőgös, dőzsölő hadak
Ültek nyakára romló népnek,
Így van az rendjén bizonyára
S csak aki méltó, az szabad.

Egy-két szegény iródiák
Sohse állított meg még sorsot
És népeket veszejtő, titkos,
Törvényes, nagy tragédiát.

Gőgös undorral volna jó
Nézni, hogyan kerül zátonyra
Kalózok kezén martalékul
Egy gyönge bordás, rossz hajó.

Itt voltunk: voltak vészjelek,
Sopánkodtunk, sírtunk, dühöngtünk,
Bűnös, gyáva hajó, tűrd most már,
Hogy mozi-képként nézzelek.

180. oldal, Az undor óráiban - 1913 (Népszava, 1945)

    A fehér lepel alatt, a puha szőnyeges sátor alján nem Zola Emil pihen. Nincs ott gyász. Nincs ott halál. Azt a hideg bomladozó testet égessétek vagy ássátok el. A virágokat pedig vigyétek a kórházakba, hol valóban gyász és halál tanyázik. A Mester él.

59. oldal, Strófák - 1902 (Népszava, 1945)

De furcsa és tragikus, buta és isteni sors, hogy mi mindent mindig a politikától kaptunk és kapunk. Vagyont, hírt, állást, szeretőt, feleséget, vallást, elvet, megnyugvást, gyermeknemzést és halált, mindent.

140. oldal, Petőfi nem alkuszik - 1910 (Népszava, 1945)