A ​holnap határa 195 csillagozás

Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Amikor a földönkívüli gitaik invázióra indulnak a Föld ellen, Kirija Keidzsi csupán egy a sok újonc közül, akiket harci páncélba öltöztetnek és ölni küldenek. Keidzsi meghal a csatatéren, csak hogy minden reggel feltámadjon, harcoljon és újra meg újra meghaljon. Százötvennyolcadik feltámadása alkalmával üzenetet kap egy titokzatos szövetségestől, Rita Vrataskitól. Vajon a nő Keidzsi megmenekülésének vagy végső halálának a kulcsa?

Eredeti megjelenés éve: 2004

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek

>!
GABO, Budapest, 2015
224 oldal · ISBN: 9789634060666 · Fordította: Mayer Ingrid
>!
GABO, Budapest, 2014
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636899134 · Fordította: Mayer Ingrid

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Rita Vrataski · Tsukahara Bokuden · Kirija Keidzsi


Kedvencelte 17

Most olvassa 2

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
MissFortune
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Azt hiszem, ez volt a legjobb japán könyv amit olvastam. Ez nem nyomasztó.
A történet érdekes volt, még az ismétlődések ellenére is. Nem szeretem a háborús könyveket/filmeket, ugyanis én elunom magam a csatajeleneteknél. Mint ahogy ennél a könyvnél is ez történt.
A könyv végén a csattanó… Nos várható volt, bár sajnáltam hogy spoiler

4 hozzászólás
>!
zamil
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Mennyire vártam ezt a könyvet, lehet túl nagyok voltak az elvárásaim, és sajnos nem azt kaptam amire számítottam.
Nem tudod magával ragadni, valahogy kuszán indult, valahogy kevés volt, valahogy olyan felületesen érintett lényeges részeket. Próbálta bemutatni a bakák életét, de ezt sok régi klasszikus háborús regény sokkal jobban megtette már előtte. Próbált sci-fi lenni, de valahogy kevés volt, jobban ki kellett volna dolgozni, nem csak érinteni az idegen fajt, az időhurkokat. Próbálta valahogy a harc-jelenteket a szemünk elé tárni, de valahogy ez se sikerült.
A végén a csattanó, a megoldás is olyan átlagos lett számomra, kettőből egy marad, de semmit nem oldott meg, nem zárt le.
Egy olvasást megért. A filmre kíváncsi leszek, mert azt azért érezni lehetett az olvasás alatt, hogy látványos mozit lehet belőle készíteni, olyan igazi sci-fi akciót.

7 hozzászólás
>!
Noro
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Közepesen erős sci-fi, de nagyon meggyőző katonai regény. Már az első oldalakon beledob a csata sűrűjébe: fogalmad sincs, kivel, hol és miért folyik a küzdelem, de azonnal világossá válik, hogy mennyire véres és kegyetlen az összecsapás. Az időhurok ezt aztán az abszurditásig fokozza: képzeljük el, milyen lehet a túlélési esély egy olyan háborúban, ahol százszor, százféleképpen próbálod végigharcolni ugyanazt a csatát, és százszor, százféleképpen halsz bele! Hangulatában talán csak a klasszikus Haldeman-féle Örök háború mutatja be ennél is jobban a nyers halálozási rátát. És az is csak hozzáad az egész embertelenségéhez, ahogyan hősünk lereagálja a szituációt spoiler, kvázi feladva a helyzet emberi oldalát, és teljes erővel kiáll a saját katona mivolta mellett. Angolszász szerző szerintem nem nagyon tudott volna megírni egy olyan főhőst, aki ilyen szinten feláldozza önmagát egy talán elérhetetlen célért. Szamuráj mentalitás, de a vele járó dicsőség nélkül.
Ehhez képest szinte már csalódás, amikor megtudjuk, hogy mire is megy ki az egész: a regény második felében érkező infodump a földönkívüli terraformáló seregekről és spoiler kommunikációjukról kevés híján lerombolja az eddigre felépített, végletekig katonás „kövesd a parancsot, ne érdekeljen, hogy miért” mentalitást. Megjegyzem, a háttérsztori egyáltalán nem rossz, csak a tálalása. Ezen a ponton a hangsúly az atmoszféráról átkerül arra, hogyan lehet kibújni a hurokból és megnyerni a csatát. Pedig talán érdekesebb lett volna egy olyan befejezés, amelyiknek nincs megoldása. Ha valahol, hát ebben a sztoriban szerintem érdemes lett volna megpróbálkozni vele.

2 hozzászólás
>!
petamas P
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Bevallom, vétkeztem: előbb néztem meg a filmet, és csak utána olvastam el a könyvet. A film kifejezetten tetszett, bár az időhurok működése nem volt eléggé tiszta (ez egy filmnek megbocsájtható, majd a könyv), az utolsó 5 perc spoiler pedig kis híján agyonverte az élményt. Utóbbi mondjuk annyira amerikai fordulat volt, hogy nyilvánvalónak éreztem, hogy a könyvben ez máshogy lesz.

A könyv sokkal több mindenben különbözött a filmtől, mint vártam, és ez sajnos nem mindenben vált előnyére. Az időhurok persze értelmesebb magyarázatot kapott (bár az én ízlésemnek ez meg túl volt bonyolítva), és a szirupos amerikai happy end sem volt jelen, viszont a könyvben számomra egyáltalán nem jött át az a videojátékos hangulat, ami a filmben annyira el volt találva: tudjátok, amikor negyvenedszerre mész végig ugyanazon a pályán, hogy a újra megpróbáld a végén a kritikus ugrást / bossfightot, elszúrod, majd elkezded elölről, mechanikusan ugyanazokat csinálva, csak a végén próbálkozva valami újjal. Na, ez az, ami nekem a könyvből hiányzott, holott a sztorinak ez az egyik leglényegesebb eleme. A karakterek is nagyon idegenek voltak, amit mondjuk betudhatunk a japán és európiai gondolkodásmód különbségének, de akkor sem segíti a könyv élvezetét.

Ha valaki egy könnyed, pörgős akció SF-re vágyik lazításként, elolvashatja, de inkább Scalzit ajánlanám a kategóriában.

[Csak nekem tűnt fel, hogy a női főhős keresztneve (Rita) ugyanaz, mint a Groundhog Dayben? :D]

>!
Qedrák MP
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Ez a könyv egy gyors vágta. Kicsit olyan, mint a reggeli szex, amikor mindkét fél már sietne a munkába, de rájönnek, hogy az este még túl soká lesz.
Mire elolvastam, addigra rájöttem, hogy ez egy light novel, ami egy elég fura műfaj. Azt gondolná az ember, hogy seperc alatt meg lehet írni egy hasonlót, de valójában pokoli nehéz tömören, de ugyanakkor olvasmányosan és jól megfogalmazva összerakni így egy történetet. A holnap határa pedig tökéletesen teljesíti a feladatot: gyorsan behúz a történetbe, és hibátlanul vezet végig rajta. A két főhős motivációit jól megismerjük, rajtuk kívül azonban kevés szereplővel találkozhatunk, és az ő személyiségük is inkább csak skicc marad. Cserébe az időhurkos dolgait következetesen viszi végig, a végére is csak egyetlen, egyébként nem kiszámíthatatlan csavar kerül.
A filmhez egyébként meglepően kevés köze van, mert a történet teljesen japán színezetet kapott. (Akarom mondani az eredeti sztorit amerikanizálták át). Nincs Normandia, helyette egy csendes-óceáni szigeten járunk, csupa japán szereplővel, leszámítva a női főhőst, aki egyébként amerikai. A film egy gigantikus, mindent eldöntő partraszállást mutat be, a könyv azonban csak egyetlen, nem is feltétlenül sorsdöntő ütközetet mesél el. Mindkettőnek megvannak a maga erényei.

1 hozzászólás
>!
Izolda P
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Nos, azt leszamitva, hogy Tom Cruise nem egy 19 eves japan fiu, es Emily Blunt nem egy rezhaju kis 20 koruli csaj, azt leszamitva ez egy gyere ide, hamm bekaplak! tipusu konyv. Sodor, magaval visz, ha letenned, koveteli, hogy OLVASSAL EL! MOST! Lattunk mar idohurkot joparat, de ez is tud ujat mutatni, meg ha a vegerol nem is mondanam, h tul eredeti. Jo volt, flow volt, es az amerikanizalastol fuggetlenul is varom a filmet.

5 hozzászólás
>!
Shanara
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

"Alapvetően nem túl hosszú történetről beszélünk, de az események és a történet szempontjából ez nem jelent semmiféle hátrányt, mert ennél részletesebben kifejtve, jobban belemerülve a regény elveszítette volna az egyébként oly jellemző feszített tempójú történetvezetést. (…) Maguk az események elég behatároltak – mind helyszín, mind pedig az idő szempontjából –, de talán pont ez adja a mű különlegességét is. (…) Jellemző a történetre, hogy nem magyaráz túl dolgokat és nem misztifikál el eseményeket: egyszerűen kijelenti, hogy ez van, így történt, ezek a lehetőségek és rajtad múlik, hogy miként döntesz. Árnyaltabb, jobban kifejtett leírásokhoz vagyok hozzászokva, de talán az idegenként hatott volna ebben a regényben – bár némi hiányérzet azért maradt bennem.

Kellemes meglepetést okozott számomra a regény, amely ugyan nem túl összetett, de a végén mégis jó érzéssel zártam be. Alapvetően érdekes volt – főleg a napok újraélésének nagy része, a már megtörtént események megváltoztatására tett kísérletek, illetve az időhurok probléma megoldása. Még olyanoknak is nyugodt szívvel tudom ajánlani, akik egyébként nem sok sci-fit olvasnak, mert ebben a regényben alapból nem a technikai leírásokon van a lényeg, hanem az akción és az emberi reakciókon."
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/05/szakurazaka-hiro…

>!
sztinus P
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Nem túl különleges az alaptörténet: az Idétlen időkig című remekmű sci-fibe ágyazàsa, nèmi háborúval ötvözve.
Nekem tetszettek a szereplők, a plank:), és a nem túl részletesen leírt világ sem.

4 hozzászólás
>!
bonnie9 +SP
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Motiváció: olvassunk a film hatására.
Kategória: könnyűsúly.
Félreértés ne essék, jó a könyv. Kifejezetten pörgős, olvasmányos, érdekes. Élveztem. Valószínűleg előbb-utóbb akkor is elolvastam volna, ha nincs a film, de volt.
Összehasonlítás:
Szereplők: korban, kinézetben, gondolkodásban, mindenben ég és föld. Mindkettő működőképes a maga közegében, döntetlen.
Magyarázat a miértre, és az eredetre: ezt a kört a könyv nyerte kiütéssel. Volt egy piszok jó fejezet, amolyan „mi lenne, ha” felvezetéssel, és megválaszolta a kérdéseimet. Ezt nagyon hiányoltam a filmből.
Magyarázat a hogyanra: a filmben bonyolultabb volt, beiktattak egy plusz lépést, és nekem így jónéhány körömbe/napomba került, mire leesett, hogy a könyvben iktassam ki a pluszt és akkor leesik a tantusz. Ha előbb olvasok, a könyvé a meccs, így a film nyert.
Vége: az amerikai kicsit túl happy end, a japán meg túl nem az. Viszont a japán ötlethez képest az amerikai megoldást eredetibbnek tartottam. Hangyányi előny a filmnek.
Meccs: pontozással 1:0 a film javára.

1 hozzászólás
>!
Lanore P
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Azon ritka alkalmak egyike, amikor a film jobban tetszett, mint a könyv. Pedig ez az alig 200 oldalas olvasmány is lekötött, és kifejezetten izgalmas volt az időhurkos téma, de a filmben valahogy jobb keretet adtak az egésznek, a gitai-okkal való harcnak, az ismétlődő napoknak. Kirija és Rita Vrataski mindketten nagyon jó karakterek, hihetetlen, hogy ilyen fiatalon mennyi mindent tudtak véghezvinni a háborúban, miközben sikerült megőrizni a józan eszüket, és a humorukat. A befejezés viszont a könyvben tetszett jobban, így a vásznon is nagyobbat ütött volna – szerintem. Szívesen olvasnék még az írótól!


Népszerű idézetek

>!
Lanore P

A halál mint olyan, hirtelen dolog. A pillanat műve. És nem ismer kegyelmet.

7. oldal

>!
Petrasek

Ha el akarsz rejteni egy fát, irány az erdő!
Ha egy tábornokot, dugd el hadseregbe!

137. oldal

>!
Petrasek

A regényekben az írók gyakran olyasmiket írnak le saját tapasztalatként, amiről amúgy fogalmuk sincs.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rita Vrataski
>!
Chöpp 

    Egy dolog, amit csinálni szeretnénk, és egy másik, amihez tehetségünk adatott. Ha ez a kettő eltér egymástól, vajon melyiket kell választani a legteljesebb boldogsághoz?

123. oldal

2 hozzászólás
>!
Petrasek

Az idő nem nyúlik. Viszont korlátlanul fel lehet darabolni.

96. oldal

>!
Chöpp 

    A világ már csak olyan, hogy nem ismétlődik. Mindenkinek ugyanazzal a félelemmel kell megküzdenie. Mert az egyetlen életét kockáztatja az ellenséggel szemben.

162. oldal

2 hozzászólás
>!
Petrasek

– Ráadásul néha egy kukkot sem érteni abból, amit mondasz.
– Ezt én is kijelenthetném.
– Na mindegy. Lelkiismeret hiányában is legfeljebb a Pokolban kötök ki. Ugyanezt mondták akkor is, amikor Indonéziában síró gyerekeket fényképeztem, akik a gitaicsorda elől menekültek.
– A poklot kerüld csak el. Biztos téged is felengednek a hátsó bejáraton a mennyországba, ha az újságírói tehetségedet kihasználva lehozol valami szenzációs fotót a Sátánról.
– Most nem igazán tudom eldönteni, hogy biztatsz-e vagy hülyére veszel.
(…)
– A Pokolba én megyek. Nem akarok még ott is veled találkozni.

151. oldal

>!
Petrasek

A világ már csak olyan, hogy nem ismétlődik.

183. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Itó Projekt: </Harmónia>
Stephenie Meyer: A burok
Pierre Boulle: A majmok bolygója
H. G. Wells: Az időgép
Michael Crichton: Idővonal
Suzanne Collins: Futótűz
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget
Robert Merle: Állati elmék
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…