Szakonyi Károly új prózakötete tartalmilag és formailag egyaránt meglepetést ígér: két-három novella után az olvasó egy-egy képet talál. Eigel István tizenegy festménye szervesen épül a könyvbe, valamennyi olyan látomás, amelynek gondolati tartalma rokon az írásokéval, hiszen a két barát tudatosan épített egymás művészetére: hol a festő ihlette meg az írót, hol Szakonyi írása nyomán született a kép. Meditatív, nosztalgikus tónusok az egyik műfajban, finom hangulatok, meleg emberközelség a másikban, olykor a más dimenzióból való dolgok áttűnnek egymásba, jeléül annak, hogy nyelv és látvány eszköztára éppoly korlátlan, mint az emberi képzelet lehetőségei. Sajátos lebegés jellemzi e színes és rendhagyó műfajjátékot, kettejük kedvvel űzött és sikeres kísérletét.
Képnovellák 3 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1987
Enciklopédia 1
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Bevallom, Vámos Miklós kedves barátaival való találkozásaim egynémelyike (na jó: elég nagy aránya) amolyan ugrás az ismeretlenbe. Szégyen, nem szégyen, Szakonyi nevével sem találkoztam eddig. Eredetileg Bódogékról akartam olvasni, aztán mégis a Képnovelláknál kötöttem ki, ráadásul az elektronikus változatnál, vagyis novelláknál Eigel István-képek nélkül. Kétségtelen, hogy az összhatás és értelmezési lehetőségek szempontjából nem túl szerencsés választás, de így legalább a szövegre koncentrálhat az olvasó, arra, hogyan működnek önmagukban ezek a novellák.
Az első két írás – Hangversenydarabok és Páva a kertben – után megijedtem, hogy túlságosan monokróm lesz ez a kötet, annyira közel álltak egymáshoz hangulatiságukban, misztikus-sejtelmességükben, de szerencsére a továbbiakban változott a helyzet, úgy tematikában, mint stílusban kissé színesedett a paletta. Középkori hangulatával, prédikációkra emlékeztető hangvételével talán a Bartolomea levele különül el leginkább a többi novellától, tematikája azonban – társadalmi normák és ezek emberi viszonyokra, sorsokra való hatása – szervesen illeszkedik a sorba.
A novellák többsége a hétköznapok egy-egy felvillanó képe, egy-egy élmény, emlék révén reflektál művészetre, művészlétre, magányra, szabadságra, erkölcsre, megváltozott viszonyokra, magatartásmódokra, a transzcendencia iránti érzék, vágy vagy épp a hit elhalványulására. Bizalom és bizalmatlanság, kommunikációhiány, elidegenedés, urbanizáció, titkos és izgalmas, de fájdalmasan kisszerűnek tűnő apró szabadságok, lázadások vagy épp a passzivitásba való visszahúzódás gesztusai rajzolódnak ki a történetekből, melyeket néhol eléggé hangsúlyos nosztalgia leng be – és gyakran sajnos túságosan is érezhető didaktikus szándék. Ez a kissé zavaró szájbarágósság visszavesz a társadalomkitikai élből, és bizony egy-egy novella fölött mintha az idő is nagyon elszállt volna…
Bár sok helyen érezetem a történetben rejlő pontenciált, és tetszett a visszafogott, de érzékeny hangulatteremtés, a novellák sajátos atmoszférája, mégsem sikerült közelebb kerülnöm hozzájuk. Sajnos Szakonyi sem lesz az én kedves barátom.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Mai csodák 96% ·
Összehasonlítás - Székely János: A nyugati hadtest 95% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes novellái I-II. 96% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Egyperces novellák 93% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját 94% ·
Összehasonlítás - Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből 96% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Messze van odáig! 97% ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai 92% ·
Összehasonlítás - Örkény István: „Rózsakiállítás” 91% ·
Összehasonlítás