Képnovellák 3 csillagozás

Bevallom, Vámos Miklós kedves barátaival való találkozásaim egynémelyike (na jó: elég nagy aránya) amolyan ugrás az ismeretlenbe. Szégyen, nem szégyen, Szakonyi nevével sem találkoztam eddig. Eredetileg Bódogékról akartam olvasni, aztán mégis a Képnovelláknál kötöttem ki, ráadásul az elektronikus változatnál, vagyis novelláknál Eigel István-képek nélkül. Kétségtelen, hogy az összhatás és értelmezési lehetőségek szempontjából nem túl szerencsés választás, de így legalább a szövegre koncentrálhat az olvasó, arra, hogyan működnek önmagukban ezek a novellák.
Az első két írás – Hangversenydarabok és Páva a kertben – után megijedtem, hogy túlságosan monokróm lesz ez a kötet, annyira közel álltak egymáshoz hangulatiságukban, misztikus-sejtelmességükben, de szerencsére a továbbiakban változott a helyzet, úgy tematikában, mint stílusban kissé színesedett a paletta. Középkori hangulatával, prédikációkra emlékeztető hangvételével talán a Bartolomea levele különül el leginkább a többi novellától, tematikája azonban – társadalmi normák és ezek emberi viszonyokra, sorsokra való hatása – szervesen illeszkedik a sorba.
A novellák többsége a hétköznapok egy-egy felvillanó képe, egy-egy élmény, emlék révén reflektál művészetre, művészlétre, magányra, szabadságra, erkölcsre, megváltozott viszonyokra, magatartásmódokra, a transzcendencia iránti érzék, vágy vagy épp a hit elhalványulására. Bizalom és bizalmatlanság, kommunikációhiány, elidegenedés, urbanizáció, titkos és izgalmas, de fájdalmasan kisszerűnek tűnő apró szabadságok, lázadások vagy épp a passzivitásba való visszahúzódás gesztusai rajzolódnak ki a történetekből, melyeket néhol eléggé hangsúlyos nosztalgia leng be – és gyakran sajnos túságosan is érezhető didaktikus szándék. Ez a kissé zavaró szájbarágósság visszavesz a társadalomkitikai élből, és bizony egy-egy novella fölött mintha az idő is nagyon elszállt volna…
Bár sok helyen érezetem a történetben rejlő pontenciált, és tetszett a visszafogott, de érzékeny hangulatteremtés, a novellák sajátos atmoszférája, mégsem sikerült közelebb kerülnöm hozzájuk. Sajnos Szakonyi sem lesz az én kedves barátom.