Másik hely, másik idő 1 csillagozás

Szakács Eszter harmadik kötete már címében jelzi a könyv egészére jellemző kettősséget: az „itt és most” pozíciójában megszólaló lírai én folyton egy „másik hely, másik idő” viszonyában éli meg, rögzíti és értelmezi tapasztalatait. A „versbeli én az egyedül-lét egzisztenciális tapasztalatát részben a volt és/vagy vágyott és/vagy képzelt szerelem tartós elérhetetlenségének körülírásában, részben egyfajta metafizikai bizonytalanság érzékeltetésében összegzi.

Eredeti megjelenés éve: 1999

kortárs magyar nyelvű magyar szerző vers

Széphalom Könyvműhely, 1999

64 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639028541

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Enciklopédia 1

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1

Kiemelt értékelések

Katherine_Grey

2012. október 4., 16:57

Szakács Eszter: Másik hely, másik idő

Kedvenc költőnőm harmadik kötete, nekem pedig a legjobban szeretett kortárs verseskötetem. Minden versét imádom! Valamennyivel azonosulok, valahányszor újra kézbe veszem a kötetet. Egyszerre keserít el és fog meg az a szimbolikus magány, amely Szakács Eszter lírájából sugárzik.
Bővebben itt írtam Szakács Eszterről:
http://www.katherines-bookstore.blogspot.hu/2011/03/ket…

Új hozzászólás

Népszerű idézetek

angelacsapo22

2015. augusztus 10., 21:27

Bárhogy írom meg

Ahogy megáll valaki a fák alatt.
Hűvös van. Azt hiszem, pulóvert veszek.
Ahogy sárga bakancsra nedves levél tapad.
Nem tudom, egy kő mért idézi folyton kezed.

Minden olyan, mint valami gézen át.
Mintha révülten kavarnál egy csésze teát,
s az alján, mint Luca-napkor, megláthatnád
annak, akiről álmodni félsz, az arcát.

Esős reggel néha úgy tűnik, veled,
de csak – saját nagyanyám – magamban beszélek,
s estére hideg szavakkal telik meg e test,
mely tükrökben oly gyakran eltéved.

*
Hogy mit hallanék mégis szívesen tőled?
Talán, hogy tetszik az olajfás fényképem,
a meg nem rajzolt rajz, amiről meséltem,
padlóra vetett árnyéka redőnyömnek.

De minden mondatom halálosan untat,
ezért (közhelyes kép: megakadt lemez),
bárhogy írom is meg dialógusunkat,
az ajtóhoz lépsz s kimész. A vége mindig ez.

16. oldal (SzéphalomKönyvműhely, 1999)