Tükröződések 7 csillagozás

Szaigjó szerzetes – Villányi G. András: Tükröződések

A válogatás a 12. századi neves japán költő, Szaigjó szerzetes vakáit (ötsoros klasszikus japán vers) tartalmazza Villányi G. András átültetésében. A fordításokon kívül mintegy a költő személyébe bújva olyan szövegeket (verset és prózát) toldott e versekhez, amelyek esetenként tovább gördítik a szaigjói gondolatot, vagy segítenek annak értelmezésében. Így tükrözi egy huszonegyedik századi magyar alkotó a kora középkori buddhista szerzetes érzés- és gondolatvilágát, ami egyedülálló lehetőséget biztosít az olvasó számára, hogy közelebb kerüljön a japán kultúra egyik meghatározó alakjához.

>!
Scolar, Budapest, 2011
224 oldal · ISBN: 9789632443089 · Fordította: Villányi G. András · Illusztrálta: Nagy Mónika

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Szaigjó szerzetes – Villányi G. András: Tükröződések

Szató Norikijo 1118-ban született, tehetős, de nem igazán befolyásos szamuráj családban. Amikor elérte a felnőtt kort a visszavonult császár testőrségének tagja lett. Majd 23 éves korában a, ha nem is fényűző, de kényelmes, világi pályafutás helyett a szerzetesi életet választotta. Miért tette ezt? Több változat is része a legendáriumnak: rájött, hogy minden látszat; nem tudott beilleszkedni a testőrség (homoszexuális) hierarchiájába; szerelmes lett egy császári ágyasba. Nem lehet biztosan tudni, a lényeg az, hogy felvette a Szaigjó nevet és vándorlásra adta a fejét.
A vándorszerzetes a kor emblematikus figurája volt. A megvilágosodást kereső ember, aki a szerzetesség mellett gyakran esztéta és művész is. Egy zenitjén túl lévő, pusztuló kor gyermeke, amely meghatározza a benne élők tudatát. Költészetében nagyon erős az elmúlás, a pusztulás érzete.
Sok más városi entellektüel választott ezt az utat, sokan csatlakoztak a buddhizmus olyan ezoterikus iskoláihoz, amelyek a vallás és művészet egységét, harmonizálását hirdették. Azt tanították, hogy szent és profán szétválasztása nem lehetséges, sőt a megvilágosodás éppen a földi szenvedélyekben és az azokról való lemondásban érhető el.
Szaigjó hosszú élete (1190-ben halt meg) során hatalmas távolságokat járt be, és hatalmas életművet hagyott maga után. Szankasú című válogatáskötetében 1500 vakát gyűjtött össze. Hatása felbecsülhetetlen a vaka-költészetre. Új tapasztalataival kitágította annak addig többnyire városi/udvari kereteit és fogalomnyelvét.
Már életében kultikus alaknak számított. Halála után a róla keringő történetekből összeállt egy kitalált és valós elemeket egyaránt tartalmazó legenda (Szaigjó monogatari), amely buddhista szentként ábrázolja őt.
Költészetének alapérzése a folyékonyság. A vándorlás, a sodródás, a múlás. Cáfolja egy szilárd és megfogható „én” valószínűségét. Az emberi állapot „betegsége”: a hit a dolgok fontosságában. Ez hozza magával a ragaszkodást és a vágyat, ezek pedig a taszítást és a gyűlöletet. Le kell küzdeni a vágyak földhözragadt világát. Szaigjó nem áltat azzal, hogy ez könnyű lenne, a kísértések erősek, az „én” hatalma csak keserves harccal törhető meg, de a feloldódás és a szemlélődés útján elérhetjük a közömbösség ideális állapotát.
Nálam ezek a nagyon japán, nagyon buddhista, nagyon zen dolgok többnyire nem működnek jól, de láthatjátok, erősen próbálkozok, és ez tulajdonképpen tetszett is.
És szép a könyv, mint tárgy.

5 hozzászólás
>!
gab001 P
Szaigjó szerzetes – Villányi G. András: Tükröződések

A cím fogott meg, majd a külcsín vett le a lábamról, mert nagyon igényes kiadás; már a lapozgatása is örömet okozott. Szaigjó egy buddhista szerzetes, aki szépséges vakákat hagyott hátra maga után. Ezeket olvashatjuk magyarul, karakterekkel és fonetikusan egyaránt. A vele átellenes oldalon pedig Villányi G. András tollából a magyarázatot, amit Szaigjóként vetett papírra, s bár prózának tűnik, mégis inkább líra. Ráadásul olykor ezek a tükröződések is versek. A ráhangolódást pedig a könyv elejént található bevezetés szolgáltatja, amely Szaigjó életét, munkásságát és korát mutatja be. A végén pedig megismerhetjük a magyar szerző hátterét is. Ezek sokat hozzáadtak számomra az élményhez, ami egyébként is nagyon pozitív volt. Nem egyszer olvasós.

>!
Scolar, Budapest, 2011
224 oldal · ISBN: 9789632443089 · Fordította: Villányi G. András · Illusztrálta: Nagy Mónika
>!
bedeguar P
Szaigjó szerzetes – Villányi G. András: Tükröződések

spoiler
Létezik-e olyan, hogy valaki egy hullámhosszra tudjon kerülni egy lassan ezer évvel ezelőtt a földgolyó túloldalán élt szerzetessel? Nehéz erre választ adni.
A tudat alapálményei: az emberi létezésből fakadó ellentmondások, örömök, vágyak, félelmek és fájdalmak azóta is az élet részét képezik. A kulturális, tér- és időbeli eltérés azonban óriási. Ezt az eltérést hivatottak a vakák (amiket én eddig tankának hívtam) mellé írt … hmm,…talán önvallomások áthidalni. Mert a fordító érzi ezt a párhuzamot, ami az akkori szerzetes és közte létezik; érzi, miben azonosak, vagy ha nem is teljesen azonosak, akkor az csak kulturális eltérés.

Én meg rájöttem az olvasás közben, hogy nem vagyok eléggé európai. Hiába van közös kedvenc a fordító – íróval ( Pilinszky), én jobban értem a – kulturális szűrőn, azaz egy fordításon már átesett – japán verset, mint a rá adott európai választ. Beleremeg a szívem a szirmokba, érzem, amikor a múlandóság egyszerre szép és szomorú, megélem, ahogy a szavak elválasztanak a valóságos észleléstől, a csendesülő, de néha fellángoló szerelem heve is átjön néhány sor elolvasásától, de nem mindig érzem a reflexióban ugyanazt a meditatív varázslatot. Hiába az explicit, modern szókészlet, nekem a több kevesebb volt ebben a könyvben.

Ezzel együtt is sok „tükörkép” tetszett: a Logosz, A szfinx kérdése, a Mozgásban, és még van jónéhány.

Sajnos japánul nem tudok, úgyhogy nem tudom, miből mi lett. A fordított vakák magukkal ragadtak. És ha az azonos személy által írt válaszokat nem értem, akkor én nem értem a mai világot.
Hát erre jutottam.

>!
risto
Szaigjó szerzetes – Villányi G. András: Tükröződések

A könyvet a mono no avare szemlélés/érzékenység hatja át („az a művelt, elsajátított(!) szenzibilitás, amely a világ dolgainak, jelenségeinek kérészlétére reflektál” *), a hétköznapok „susogása” által elkendőzött üresség felsejlése. A rövid bevezető után a szerzetes vakái (versei), a szemközti oldalon pedig (Villányi G. András tollából) egy próza és/vagy vers olvashatók – előbbi úgy íródott, mintha maga Szaigjó szerzetes gondolná, utóbbi pedig a szerző kapcsolódó verse.

Mulandóságtudat, nagyfokú (már-már normális) érzékenység, Hold, szél, füst, fenyők, cseresznyeszirmok: ébresztő hatású sorok. „Aggasztó”, ahogy a megszabadulást célba vevő és a világot maga mögött hagyó szerzetesben is feltámadnak még a világ hangjai, a magány is súlyos teher még időnként.

Megjelenésében sem mindennapi könyv, elegáns és eredeti védőborító, mesteri tördelés, tipográfia, (piros-fekete) színválasztás – japán precizitás és elegancia.

(* A mű mellé külön ajánlott az idézet forrása, a Műhely c. folyóirat Japán száma (2018/05), ott – sok más mellett – további írások / versfordítások is olvashatók a szerzőtől.)


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

ukegataki hito no szugata ni ukami idete koridzu ja tare mo mata sidzumubeki

Gyér eshetőség
emberképbe lebbenten
világra jönni:
ám tisztátalanságban
mélyre merülhetsz újra.

24. oldal

4 hozzászólás
>!
Piintyő

vasi no jama cuki o irinu to miru hito va kuraki ni majou kokoro narikeri

Keselyű-szírtnél
ha Holdat nem látsz,
mert „elmerült” a síkban…
Sötétben tévelygő lény:
szíved hol bolyong, sejted?

136. oldal

>!
egy_ember

osimu tote osimarenubeki kono jo kava mi o szutete koszo mi o mo taszukeme

Sajnálkozva teszed:
pedig játszi szívvel kell
e földi léttől
eltaszítani magad.
Csak hogy megtarthasd magad.

20. oldal

3 hozzászólás
>!
Piintyő

obocukana aki va ikanaru jue no areba szudzuro ni mono no kanasikaruran

sehogy sem értem…
tán abban rejlik oka,
hogy beért az ősz,
reményem is elhagyott,
bár nincs világos oka…

Szürke. Szürke táj és szürke ég. Szürke köd. Min-
den belemosódott ebbe a nyírkos, csepegő szürke-
ségbe. Nem lóg ki forma vagy szín, egy reménysugár
sem. Rám ült egészen. Nincs világos oka.

158-159. oldal

>!
risto

Sziromperzselt szív!
Mint is bújhattál meg
testi lényemben,
amiről régtől hittem,
hogy messzi elvetettem?
[Szaigjó szerzetes]

– - –

Hittem, hogy kibújtam már a test ragacsos bimbójából. A világot levetettem, s váltam egek utasává. Utassá, kitől idegen a maradás. Kötődés nélkül nincs májá, nincs halál. De lám, szívem szövetébe kitörölhetetlenül beleégették magukat a szirmok, s hogy velük találkozzak, lábaim száz és száz mérföldet vonszolnak. Hiába önkínzás, remeteség? Hiába az eltökéltség, hogy szabaduljak a képek világából? Bennem kalimpál e sziromfestett, lázas szív: a szív, amely nem hagy nem lennem.

Rózsa üzenete

a földön a testem él
az illatom az égen
[Villányi G. András]

84-85. oldal

>!
risto

Némaság
In memoriam Pilinszky János

    susognak
    susognak
    susognak

    hogy hallgassák
    hogy hallgassák

    a susogást
    a susogást
    a susogást

[Villányi G. András]

51. oldal

>!
risto

Úgysem lelsz helyet,
ahol lehetne lenni…
legjobb lesz nekem
egy hervadó fűkunyhó
e mulandó világban.
[Szaigjó szerzetes]

– - –

Építsél bár palotát, s hívd a legjobb ácsot, meglásd, röpke örömöd lesz benne. Ha nem emészti villám vagy polgárháború lángja, ha nem ragadja el ár, akkor ráunsz, mielőtt egyéb kár érné. Kalyibámnak nincsen alapzata, ahogyan az ember élete is nélkülözi az alapokat e harmatlétű világban. Falait és tetőjét sásból fontam, az egészet néhány bothoz rögzítettem. Könnyebbség, hogy a Hold szemléléséhez nem kell kilépnem, mert a tető résein át szabadon járkálhat tekintetünk egymáshoz. A menedék, amit nyújt, jelképes és esetleges, mint bármi más az illanó létben. Bár építményben húzom meg magam, falai nem választanak el a kinti világtól.

Egyetlen menedék

hajlékot csak szíved köre ad
rajta az erek
önsarjadt
magukba futó utak
[Villányi G. András]

48-49. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Báthori Csaba (szerk.): Hódolat és hódítás
Mezey László (szerk.): Deákok és lovagok
Kosztolányi Dezső: Velence
Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Szántai F. Andrea (szerk.): 1000 japán vers
Otto Erich Hartleben – Albert Giraud: Holdbűvölte Pierrot / Pierrot Lunaire
Kosztolányi Dezső: Japán és kínai költők
Kosztolányi Dezső: Kínai és japán költők
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai