A roma származású Pol szülei ősi gyökereiket kutatva elindultak az indiai őshazába, mivel Magyarországon nem találták a helyüket. Pol már ott született, tizenhét évvel ezelőtt. A történet akkor indul, amikor Pol szülei balesetben életüket vesztik, és a fiú magára marad. Indiában senkihez nem fordulhat. Magyarországon élő nagybátyja, egyetlen élő rokona címét megtalálva határoz, visszatér oda, ahonnan szülei sok évvel ezelőtt útra keltek… Az izgalmas elemekben bővelkedő kalandregény végigviszi ifjú hősét azon az útvonalon, amelyet az Indiából kb. 1500 évvel ezelőtt útnak indult romák végigjártak, míg végül otthonra leltek Magyarországon. Az útvonal nemcsak földrajzi értelemben követi nyomon a romavándorlásokat, hanem Pol alakján keresztül igyekszik bemutatni mindazokat a szemléletbeli változásokat, amelyeken átmentek a cigány törzsek a letelepedésig. Pol lelki érésének, megvilágosodásának folyamata szintén fontos szál a regényben, a társadalomból való kitaszítottság érzése, a… (tovább)
Holdfogyatkozás 8 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2005
Enciklopédia 6
Most olvassa 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
A Holdfogyatkozás egy kalandos mese, tulajdonképp egy vágy, egy álom megtestesülése lenne, ha ilyenné válnának az alanyok, mint Pol. De nem mindenki ilyen. Számos cigány fiatal járt az iskolába, – Erzsébetvárosi Reformpedagógiai Gimnázium – amelyet vezettem. Voltak köztük ilyenek is, olyanok is, ahogy a családjaik is. Volt olyan, aki a beiratkozás alkalmával ellopta a mosdóból az újonnan vásárolt tisztítószereket, vagy a ruhás-szekrénnyi rokonát hozta segítségül, amikor „kedves lánya" összetörte a pingpong asztalt, s megköszöntük nekik a részvételt, de olyanok is számosan, aki mindig becsületesen támogatta az iskolát, s a közös munka eredményeként érettségit szerzett. A cigány családok tandíj-elmaradása végül már milliókra rúgott, tehát a mások rovására való boldogulás nem volt idegen tőlük, ahogy ez a könyvben is tetten érhető. Pozitív diszkrimináció nélkül nem megy a dolog, de ha szigorú rendben nem oldjuk meg ezt a nehéz problémát – szerintem 50 év múlva – sokkal rosszabb helyzetbe kerülünk, ahogy ezt Pokol Béla prognosztizálta.
Szóval szép, népmesei történet, de nem tudom magával viszi-e a romákat a beilleszkedésbe és a boldogságba…
Érdekes utazásra hívott minket Szabó Virág ezzel a könyvvel, ami Indiából indul és Magyarországon ér véget.
Pol elindul gyalogosan, hogy megkeresse a gyökereit, és rengeteg kalanban lesz része különböző származású emberekkel az utazása során, mely több országon halad át.
Az egyes kalandok az országokban jól bemutatták a különböző kasztok közötti eltéréseket, amibe valahogy belecsöppent a kis roma származasú főszereplőnk.
Sajnos számomra sokszor ellenszenves volt Pol, és nem is tudtam igazán megszeretni, hiába a jellemfejlődés.
Voltak benne szép gondolatok, de összességében nem egy olyan könyv, ami még sokáig veled marad.
Értem én, hogy mit akart átadni az írónő, de valahogy nem sikerült. Arra számítottam, hogy Pollal együtt én is egy lelki utazáson fogok részt venni, és a végére talán én is kicsit jobb embernek fogom érezni magam. Nem így történt. Kicsit közhelyesnek éreztem, viszont semmiképp sem üresnek. Nagyon szép és tiszta gondolatok vannak benne, de nem változtatta meg az életem.
Népszerű idézetek
Ha rosszat tettél, következményei lesznek. Ahogy a jó cselekedet sem marad soha jutalom nélkül. Nagyon jól van kitalálva ez a gépezet! – a szeme már újra mosolygott. – Fiam, neked nincs más dolgod, mint a boldogulás. Az, hogy hogyan teszed, engem nem érdekel. Az életünk minősége csak a mi döntésünk, senki másra nem tartozik. Számolj el a lelkiismereteddel, bocsáss meg magadnak, ha kell, másoknak, és lépj tovább. A többit rá lehet bízni az életre…
90. oldal
– Persze, a vágyat ismerem. De szomorú lennék, ha kiderülne, hogy a szerelem és a vágy egyet jelent.
Mark láthatóan elégedetlen volt a válasszal.
– Miért, szerinted van különbség a kettő között?
– Hogyne lenne! A vágy csak a testről szól, míg a szerelem elsősorban a lélek kiváltsága. A szerelem, azt hiszem, olyan lehet, mintha az ember hirtelen szárnyakat növesztene, és bejárná a másik fél társaságában a végtelent. A szerelem a teljes szabadság élményét adja… a vágy csak rabbá tesz, az állati ösztönök világába zár… Én legalábbis így gondolom.
268. oldal
– […] Lehet, hogy csak a saját hitemet mesélem el neked. Nem kell elfogadnod semmit belőle. Csak szeretném megmutatni neked, hogy ki vagyok én.
– Miért, ki vagy te?
– A hitem, és a tetteim. A tévedéseim. A bolondságaim, a hülyeségeim. A bölcsességem, a tudatlanságom. Azt hiszem, nem lehet csak ezt vagy azt szeretni a másik emberben. A valódi szeretet arról szól, hogy mindent elfogadsz a másikból. Mindent. Még azt is, ami fáj neked, vagy amivel nem értesz egyet. Mert az is én vagyok. Jelen pillanatban ezt tudom adni, nem többet és nem kevesebbet.
295. oldal
– Mit jelent az, hogy ego?
Peter elgondolkodott.
– A személyiségedet, vagyis egy álarcot, amelyet kiépítettél magadban, hogy elhatárolódj, hogy megvédd magad a világtól. Színészkedsz azért, hogy elfogadjanak, hogy az emberi társadalom részese légy. Ha ezt az álarcot leveted, és a lelked legmélyéből cselekedsz, akkor jutsz el az Istenhez, akkor valóban önmagad leszel.
264. oldal
Édesanyja eszményítette a családtagokat, apja megvetette őket. Kire hallgasson? Az örök optimista, mindenben a szépet kereső anyai szívre, vagy a rosszindulatú, keserű apai fejre?
– Mindkettő én vagyok – állapította meg magában, talán életében először elismerve a tényt. – Bocsássatok meg nekem. Ha rátok haragszom, magamat bántom. Ha benneteket bántalak, magamra haragszom. Ami bennetek nem tetsző, vagy idegen, azt magamban nem tudom elfogadni.
284. oldal
A legtöbben azzal áltatjuk magunkat – és sajnos köztük vagyok én is –, hogy élünk, holott semmi másról nem szólnak a napjaink, mint hogy szabályoknak, parancsoknak engedelmeskedünk. Észre sem vesszük, meg sem fordul a fejünkben, hogy az igazság a felszínes cselekvéseknél jóval mélyebben található. Ugyan ki veszi a bátorságot ahhoz, hogy saját lelkének legmélyére nézzen? Ez könnyen veszélyes és szégyenteljes felismerésekkel járhat. Olyan felfedezésekkel, amelyekkel egyáltalán nem könnyű szembenézni.
242. oldal
– Gondolod, hogy az emberek az alapján döntenek a szimpátiáról, hogy milyen a bőröd színe?
– Tudom, hogy a vándorcigányokat, akik között néhány hétig éltem, sehol sem látták szívesen.
– Ennek a bőrszín az oka?
– Talán…
– Nem a viselkedés?
– Én nem viselkedtem úgy, ahogyan ők.
– De közéjük tartoztál, nem?
– Nem. Velük voltam, de nem tartoztam közéjük.
– Miért nem?
– Azért, mert én nem vagyok olyan, mint ők.
– Miért, ők milyenek?
– Lopnak és bántóan hangosak. Örökké táncolnak, egymás előtt, tabuk nélkül élik az életüket. Nincs bennük szemérem. Ugyanakkor olyan szabadok, amilyen én sohasem lehetek.
– Ugyan, miért nem?
– Azért, mert engem a szüleim nevelése gátlásossá és zárkózottá tett. Ez pedig nem fér össze a cigányság törvényeivel.
Mark felállt, tett néhány tétova lépést a szobában.
– Mondd csak, Pol! Te minek vallod magad? – Szembefordult a fiúval, mélyen, őszinte érdeklődéssel nézett a szemébe. – Cigánynak, magyarnak vagy indiainak?
Pol nagyon sokára, és szinte alig hallhatóan válaszolt:
– Embernek.
258-259. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bihary Péter: Migránsok 99% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Lucy 98% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Csillagok szikrái 96% ·
Összehasonlítás - Szép Zsolt: Kárpát Walzer 96% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa 96% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: A rezervátum titka 96% ·
Összehasonlítás - Csikász Lajos: Haragvó liliomok 97% ·
Összehasonlítás - Halász Emese: Ignis 99% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: A jósnő hercege 95% ·
Összehasonlítás - Lilith M. Abbey – Mike Menders: Krisztin 96% ·
Összehasonlítás