Egy iskola, ami lehet, hogy a ti házatok mellett van. Hat barát, akik közül az egyik akár te is lehetnél. Vagányak, lázadók és tehetségesek. Mind a hatan másban. Mi lehet bennük a közös? Sádi, János, Röfi, Márkó, Zuzu és Alma Peti, vagyis a B Team nevű tanulócsoport tagjai délutánonként a Különleges Tehetségek Ernest Rutherford Intézetébe (RUDI) járnak, de egyáltalán nem érzik magukat különlegesnek. Az első küldetés során jó, hogy van, aki minden kódot és tűzfalat fel tud törni, az összes hightech kütyüt ismeri, hasznos egy igazi manipulátor, néha nem rosszak a családi kapcsolatok, de az sem mellékes, hogy egy aikido bajnok is akad a csapatban. És még az is lehet, hogy a történelmi tudás is jó valamire…
A Budapesten játszódó regény főhősei mintha egy mai kalandregénybe csöppentek volna, és nagy erőkkel próbálnak rájönni, hogy mi a saját szerepük: műkincstolvajlásra akarják őket használni, vagy tényleg csak különleges vezetőket igyekeznek képezni belőlük. Közben egyre többet… (tovább)
Az első küldetés (EPIC 1.) 105 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2014
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
Enciklopédia 16
Szereplők népszerűség szerint
Sádinger Ádám (Sádi) · Friedmayer Márk (Márkó) · Richter Barnabás (Röfi) · Tarda Linda (Zuzu) · Zichy János · Alma Peti
Kedvencelte 9
Most olvassa 5
Várólistára tette 84
Kívánságlistára tette 53
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Gyönyörű sorozat kezdés! Üdítően intellektuális, izgalmas, fordulatos. Minden van benne, ami lehetővé teszi, hogy a fiatalok számára kedvelt történetté válhasson: válogatott csodagyerekekből álló – valóban csapattá váló – csapat, egy különleges és nagyon titokzatos elitképző iskola, ősi történelem-féle rejtélyek és elképesztő kincsek, spoiler jövőmentő szándék és hozzá erkölcsileg megkérdőjelezhető erőfeszítések, de ezt még titokzatos homály fedi el hőseink kutató, mindenre kíváncsi tekintete elől.
Csapatunk tagjai válogatott kiválóságok. Hogy pontosan miben is kiválók, az lassan és a különböző helyzetek közös átélése alkalmával derül ki számukra. Legkedvesebb karaktereim: Zuzu, akinek bátyja adta becenevét a Ford Fairllane kalandjai butuska, állandóan fecsegő Zuzu Petals-a nyomán, és aki kiválóan olvas az emberekben, remekül kommunikál és manipulál egyben, és Alma Peti, a fotografikus memóriával (és még ki tudja mivel) megáldott asperger szindrómás szavant, a különlegesek legkülönlegesebbje. Mellettük a kiváló matematikus és számítógépzseni Röfi, akinek a becenevét első találkozásuk alkalmával Sádi, a szegény sorból származó, de annál tehetségesebb harcművész adta; János, a nagyszerű vezető és Márkó az elviselhetetlen, nagyképű s*fej (vagy mégsem?) spoiler díjugrató bajnok.
Ezt a könyvet nekem írták. Nagyon szerettem olvasni, és alig várom, hogy a folytatását is olvashassam! Ami egyébként már itt várakozik a polcomon.
Egy könyves podcast hívta fel a figyelmem a sorozatra, rendkívül szimpatikus volt a szerző és érdekesnek tűnt a tartalom is. Nem csalódtam az első kötetben: szórakoztatva tanít, és még kalandregénynek is remek. Amúgy is imádom az iskolában játszódó sztorikat, különösen, ha ilyen jól megrajzolt karakterekről van szó. Remélem, a folytatás is ilyen jó élmény lesz.
Nagyon jó lenne az alapötlet, de sajnos mindenből túl sok érzésem volt.
Túl sok mitológiai bla-bla, túl sok tudományos bla-bla, túl sok logikátlan szál spoiler.
És bár kedveltem a karaktereket – na jó, bizonyos vonásaikat –, az nem annyira tetszett, ahogy a szerző ábrázolta őket. A nagy mellű vörös csaj. Az autista Alma Peti. Szóval valahogy olyan érzésem volt, hogy egyáltalán nem volt itt semmi mérték tartva, hogy valaki szóljon az írónak, hogy annak érdekében, hogy a könyv jó is legyen, nem kell minden rakétát elpufogtatni, ami csak az eszébe jut. És hogy a szereplőábrázolás nem arról szól, hogy valakinek nagy a melle, vagy bilifrizurája van.
Legelőször instagrammon jött velem szembe ez a sorozat, amely már akkor felkeltette az érdeklődésemet és a figyelmemet. Nagyon örülök, hogy elkezdtem a sorozatot, mert nagyon tetszett, bár még csak az első részét olvastam.
Egy iskola, hat barát mindegyikük valamiben kimagaslóan teljesítenek, de hogy miben az egyelőre maradjon titok. Élik a mindennapi életüket, délelőtt a megszokott oktatásban részesülnek, ám délutánonként a RUDI-ban részesülnek oktatásban. Hogy mi is ez az intézmény? Ez kiderül, ha elolvassátok.
Bár eleinte nem mind a hat osztálytárs barátságos, ám a végére megváltoznak a dolgok. Fontos szerepet kap a barátság és a saját magunk megismerése is a történet során. Megannyi izgalom, melyet a diákokkal együtt élhettem át. Küldetések, megfejtésre váró titkok. Modern és régies történet egyszerre. A mai modern internetes világ sokat segít, hogy a múltbéli dolgokat meg tudják fejteni és értelmezni tudják a feladatokat és a megoldásokat.
Bár a történet elején nem igazán tudtam hova tenni az egész könyvet, mert nem tudtam eldönteni, hogy ez most tetszik, vagy tetszeni fog nekem, vagy sem. A történet végére elmondhatom, hogy tetszett. Méghozzá nagyon tetszett, hogy kalandos volt végig a történet és kicsit azért tudományos dolgokról is olvashattam. Külön öröm, hogy jobban megismerhettem Budapestet, hiszen a történet ott játszódik. Kíváncsian várom, hogy mit tartogat a folytatás, még jó hogy már nálam is van, hiszen éppen a könyvtár polcain volt a kötet. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandos ifjúsági regényeket, melyek tele vannak nyomozással.
Izgalmas és olvasmányos könyv, amely egyszerre tanít, elgondolkodtat és fenntartja az érdeklődést. Örülök, hogy van következő része a sorozatnak.
Zseniális ez a könyv. A borító olyan, amilyen, a szereplők nevei adottak, de mindez nem lényeges. Csak az a fontos, hogy mennyire ütős tartalommal bír ez a könyv. Izgalmakból és érdekességekből nem volt hiány, a karakterfejlődés szembetűnő, és végre, egy regény, amiben nincs nagy szerelmi szál. Jólesett, de nagyon.
Kinek ajánlom elolvasásra? Első blikkre úgy tűnhet, hogy ez egy „fiús könyv”. Megsúgom, ez nagyon nincs így, szóval a lányok is nyugodtan vegyék a kezükbe. Egyrészt Sádi simán egy álompasi karakter, így az, hogy beleláthattok a fejébe simán előreviszi az embert olvasás közben, másfelől pedig olyan izgalmas és jól felépített kis könyv ez, hogy nem érdemes kihagyni a lányoknak sem.
Pontosan így kell elkezdeni egy sorozatot.
Annyira üdítő volt a sok kaland mellett az intellektuális szál, elmondani nem tudom. Azt gondolom, hogy ha van egy kis önkritikánk, akkor abszolút rá tud világítani arra a kötet, hogy miben kell még saját magunknak fejlődni. Kellően vicces volt, érdekes, nem egyszerű, oda is kellett figyelni, ha tényleg meg szerettem volna érteni és együtt szerettem volna gondolkodni a gyerekekkel.
Szóval igen, ha arra gondolok, hogy kalandregény akkor valami ilyet szeretnék olvasni. A második résznek nehéz lesz felérnie ezzel.
Hát én elovastam ezt a könyvet, és nem értékeltem akkor? Ezt hogy hoztam össze??
Szóval: érdekes volt. :D
Először is: a szereplők nagyon sablonosak, mármint nagyon egy-egy karaktert hoznak, iszonyat sztereotípek (gazdag bunkó, szép manipulatív lány, stb. stb.). Az iskola alapötlete tök jó volt, de azért több ellentmondás és buktató volt benne, mint a közszolgálati híradóban. Ami miatt mégis megkapja a 4 csillagot: budapesten élve komolyan mindent vitt az, ahogy a gyerekek bejárják a város spoiler, pontosan, részletesen leírvva tényleg a kalandok közepébe kerültem én is. Még ha azok a kalandok eléggé… khm.. érdekesek is voltak.
Hát, azt a mindenit!
Szabó Tibor Benjámin regénye felidézte bennem gyerekkorom ifjúsági kalandregényeit, és abszolút jó értelemben.
Az alapsztori szerint hat diák felvételt nyer egy rejtélyes intézetbe, ahová a valamilyen szempontból tehetséges tanulókat gyűjtik és képezik, de persze valami titok nyomára bukkannak és addig nem nyugszanak, amíg végére nem járnak a dolognak.
Nemere Istvánnak voltak ilyen kalandregényei, és bár elfogadom, hogy őt sokan kritizálják (én sem tudom csupán pozitívan értékelni munkásságát), de a fiatalok számára izgalmas, érdekfeszítő, szórakoztató, de ugyanakkor pozitív világképet közvetítő kalandregényeket tudott írni. Szabó pedig szerintem ugyanezt csinálja, csak százszor jobban.
Kiváló az alapszituáció is, az iskolai, baráti környezet nosztalgiát idézett fel bennem, jó és kellemetlen emlékeket egyaránt, amiket a regény szereplői is a történet folyamán. És ahogy a szerző kibontja a cselekményt, és benne a karakterek egyéniségét, egymáshoz való viszonyát ábrázolja, az egyenesen parádés. Rendkívül olvasmányosan ír, a mai fiatalok nyelvezetét használja, de teljesen a történet szolgálatába állítja azt (nem csak öncélú majmolás történik). Nagyon könnyed a fogalmazásmódja, olyan mintha élőbeszédben mesélné el a történetet, nincs benne semmi erőlködés.
Okosan építi fel a történetet, a karakterek szemén keresztül láttatja az eseményeket, így előttünk is fokozatosan bomlik ki a cselekmény. Sőt, a szereplők és az olvasó viszonya is elég sajátos, pl. amikor spoiler.
A karakterek életre kelnek a könyv lapjain, mindenkinek megismerjük a háttértörténetét, értjük a motivációit, sokszor csak egy-egy mondattal utal bizonyos jellemvonásukra, múltjukra vagy személyiségükre, de az azonnal helyére kerül. Bár van egy kiemelt szereplő, de mellette mindenki kap valamilyen fontos szerepet a rejtély megoldása során. Egyedi hangon szólalnak meg, különböznek egymástól, de épp ezért nagyon gyorsan barátságot kötnek egymással, és bár nagyon sok súrlódás van köztük, de a regény végére igazi csapatot alkotnak.
Gondolkoztam egy napot, hogy hány csillagot adjak rá, de a fentiek miatt úgy érzem, hogy jogos a maximális értékelés, nagyon alaposan átgondolt, szilárdan megalapozott karakterekkel dolgozó, ugyanakkor komoly, de kalandos történetet elmesélő regény.
Azt hiszem ha már olyan sokat beszélnek manapság YA-irodalomról, és arról, hogy az írás is valahol egy mesterség, amit meg lehet tanulni, akkor nagyon sok tapasztalattal gazdagodhatunk ilyen téren is Szabó Tibor regényéből.
Népszerű idézetek
Csak lazán, okosan, és máris könnyebb! Olvastad az 1984-et? Abban mondja az egyik főszereplő: A kis szabályokat be kell tartani… és akkor a nagyokat meg lehet szegni!
174. oldal
→ |
---|
– Miért hívnak Zuzunak? – kérdezte.
– Van egy felnőtt bátyám, ő mondogatta régebben, hogy olyan hülye vagyok, mint Zuzu Petals a Ford Fairlane-ben. Az valami ősrégi rock and roll film.
175. oldal
– A hetvenes években a cégnél az ilyen figurákat hármasával vettük meg, csomagban. Még csak sokba se kerültek – mondta halkan Röfinek. Mosolygott.
– Miért fizetett le a CIA politikusokat? – kérdezte Röfi suttogva.
– Mikor miért – vonta meg a vállát Dödi bácsi. – De szinte soha nem kötöttünk jó üzletet. A keleti politikus olyan állatfajta, hogy akármennyire megfizeted a hűségét, hamarosan ő akarja fújni a passzátszelet.
– Magyarország az „Kelet”? – kérdezte Röfi.
– Langley-ből nézve az – mondta Dödi bácsi, és nem is kellett tovább magyarázkodnia, mert Röfi pontosan tudta, hogy a CIA központja van a Virginia állambeli Langley-ben.
180. oldal
A sorozat következő kötete
EPIC sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben 95% ·
Összehasonlítás - Fiala Borcsa: Bűntény a Dunán 84% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény 94% ·
Összehasonlítás - Szabó Tünde: Rácsok 94% ·
Összehasonlítás - Róbert Katalin: Szelídíts meg! 88% ·
Összehasonlítás - Aurora Lewis Turner: A tűzróka 85% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Egyszer 96% ·
Összehasonlítás - Leiner Laura: Higgy nekem 94% ·
Összehasonlítás - Kollár Betti: Újra a pályán 92% ·
Összehasonlítás - Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad 92% ·
Összehasonlítás