Ezerjófű 1 csillagozás

[…] hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana ssp. australis) és a pompás zsoltina (zsodina; Serratula wolffii):
     Kökörcsű a Köves-hegyen, Küs-mezőn, Béldi-tetőn és az Akasztófa-hegy oldalán van, itt csak 10-12 gyökér volt az idén, nagymamánk és édesanyánk nagy csudájára, mert ezelőtt nagyon sok volt belőle. Kézzel szedték a virágos szárát, és frissen tojásfestékre használták. Szárítják a kökörcsűt teának szamárköhögés ellen, egy-két szál virágot tesznek egy fél liter fövő vízbe, két perc múlva leszűrik, és mézzel édesítve adják a betegnek.
     Zsodina csak a Rét-széjén és a Fejhámban egy kis részen van. Tavasztól a levelét, szárát szedik, csukorban szárítják. Minden öreg ismeri, a fiatalok csak kevesen tudnak róla. Festettek vele gyapjút, cérnát, tojást. Zsodinalével készítették a párnakenőcsöt is (ezzel akadályozták meg, hogy a toll kijöjjön a párnából) (Árapatak).

77. oldal

Hófehér kérgéről messziről könnyen felismerhető fáink a nyírfák (Betula verrucosa). Régi tapasztalat, hogy a levelek főzete, párlata enyhíti a reumás fájdalmakat.
    Kora tavasszal a nyírfa levét itták. Mielőtt a levelek megjelennének, éket vágtak a fába, és a kifolyó nyírfaviricset egy edénybe gyűjtötték össze. – Nyírfakéregből sótartót, csészét készítettek régen az erdőn járó emberek (Árapatak).

85. oldal

Ma is félvad növény a torma (Armoracia lapathifolia), melyet nagy szaporodóképessége miatt egyenesen veszedelmes a kertben tartani. Általában kertek végéből vagy a kerten kívül a határból gyűjtik. Ételízesítő, disznótoros ételek mellé körítésnek közismert és közkedvelt, de használták és használják reuma, fejfájás ellen, lázcsillapítóként stb.
    Fejfájás esetén a tormalevelet a fejre tették és kendővel lekötötték.
    Lázcsillapítónak reszelt tormát puliszkaliszttel összekeverve a beteg talpára kell kötni.
    Reuma ellen tormagyökeret megreszelve szeszbe téve három napig állni hagyják; az így készült tormapirituszt reumás részek kenésére használják. Fájós, reumás csontokra esténként vászonban tormaleveleket kötöttek.
    Nem termesztik, de a határban van elég és mindenki szedi (Árapatak).
Gyógyszertárak néhol még ma is őrzik a tormaszeszes üvegeket.

33. oldal

A cickafarkfajok a népi gyógyászatban és a gyógyszeriparban egyaránt használt gyógynövények. Hatásuk vetekszik a székfűvirág hatásával, bőrgyógyítók, fertőtlenítők, gyulladást csökkentenek. Alsósófalván a növény leveleit apróra vágják, avas hájjal jól összekeverik, és ezt a kenőcsöt használják bőrbetegségek ellen. Árapatakon egy csipet megszárított féregfarkúburjánt tesznek egy csésze fövő vízbe, négy-öt percig főzik, majd leszűrik, és cukor nélkül isszák hasmenés esetén. Ugyanezt a teát, csak több virágból főzve, hasmenéses malacoknak is adják.
A gyógyszeripar az Achillea-fajok nagy proazuléntartalmát hasznosítja. Ezekből a növényekből olcsóbban, könnyebben vonható ki a proazulén, illetve az azulén, mint a nehezebben termeszthető, ritkább székfűvirágból.

75. oldal

A csipkebogyót teának, bornak használják, ízet készítenek belőle; heccsennek, heccsenpecsnek, heccserlinek, segvakarónak (így!) nevezik.

86. oldal

Kevesen tudják, hogy a csalán (Urtica urens és U. dioica) szintén közismert népi táplálék volt: főzeléknek, levesnek egyaránt főzték. Aztán fokozatosan veszíteni kezdett jelentőségéből, de megmaradt, mint a háziállatok (főként disznók, pipék) etetésére használt növény. […] Szintén főzelékként, levesként ették a fehér libatopot (Chenopodium album). A martilaput (Tussilago farfara) ma is fogyasztják a legtöbb faluban, sőt városon is, tölteléket készítenek a friss levelébe, mint Vistán mondják, tavasszal, amikor fiatal, tőtötkáposztát főznek benne.
A komló (Humulus lupulus) friss hajtásával Árapatakon a szemes faszujka levest ízesítik, a turbuját (Anthriscus cerefolium) pedig összeaprítják, mint a petrezselyem levelét, és a gyenge húslevesbe teszik.

113. oldal

A petrezselyem (Petroselinum hortense) népiesen: pëtërzselyëm levelét, gyökerét nemcsak ételbe, hanem gyógyításra is használják:
    Ha megcsíp egy méh, azonnal be kell dörzsölni pëtërzselyëm levéllel, és akkor nem dagad meg és nem fáj. Kelésre egy pëtërzselyëm gyökeret megreszelnek, fél liter fővő vízbe teszik, ha megpuhul, kenyérmorzsához keverik, és ezt egy rongyban a sebre teszik.
    Kérődzés megindítására két-három marék pëtërzselyëm lapit jól összevágnak, összekeverik búzakorpával és olajjal, egy tojás nagyságú gombócot formálnak belőle, és lenyomják az állat torkán (Árapatak).

33. oldal

Az árpából készült orvosságok Lencsés Györgynek, az […] Ars Medica szerzőjének egyik leggyakrabban használt gyógyszerei közé tartoznak. Mintegy száz receptnek, a receptek mintegy 3%-ának összetételében szerepel az árpa. Javallja fejfájás ellen, részegség ellen, álomhozó orvosságnak, a „mozgásnak és érzékenységnek elvételének betegsége” esetén, a „szemnek makulája és a szemnek csipássága”, „a szemnek héján való árpa” stb. ellen, árpalisztet, árpavizet, korpát, kását egyaránt.
A felsorolt gyógymódok közül nem is egy ma is él, és régi, ősi eredetüket a hozzájuk kapcsolódó ráolvasás is bizonyítja.
Árapatakon például, ha árpa nő a szemre, a babona szerint ezt kell mondani:
    „Árpa, árpa, én tégedet learatlak,
    kévébe kötlek, kalangyába raklak,
    szekérre raklak, hazaviszlek,
    kicsépellek, megrostállak, zsákba töltlek,
    malomba viszlek, megőröllek,
    hazahozlak, megszitállak,
    megdagasztlak, megsütlek, megeszlek.
    Pü, pü, pü, ragadj a papné fundájára.”
    Az árpát háromszor megérintették sarlóval, a mondókát háromszor kellett elmondani.

41-42. oldal

Nemcsak táplálék, takarmány és ipari nyersanyag a kukorica; a kukoricabajusz (Stigmata maydis) a hivatalos gyógynövénylistákon is szerepel. A népi gyógyászatban hintőpornak, lázcsillapítónak, gyulladásos bántalmak esetén használják a növény különböző részeit.
    Hintőpornak: sűrű szitán átszitálva használják a lisztjét, amikor lepállik a csecsemő.
    Szemgyulladásra: a tërëbuzának a lisztjét savanyú tejjel összekeverik, vászon közé téve ráhelyezik a gyulladt szemre.
    Lázcsillapító: tormát reszelnek, tërëbuzaliszttel összekeverik, vászon közé teszik, és ráhelyezik a beteg oldalára és hátára. Régen tüdőgyulladás esetén is használták (Árapatak).

44. oldal

Árapatakon a lenmagot a következőképpen használják:
    Kelésre a lenmagot megszárítják, megtörik, két deci fővő tejbe két púpozott kanál lenmag-lisztet tesznek. Kenőcs lesz belőle. Ezt vászon közé teszik és a kelésre helyezik. Fájdalmas, de jól használ.
    Kérődzés megindítására egy marék lenmagot megőrölnek vagy mozsárban megtörnek. Egy fél liter vízben megfőzik, amikor megfőtt, egy kanál evőszódát tesznek bele. Ezt az állatnak beöntik, amikor a kérője eláll.

45. oldal