Tatoktatok 29 csillagozás

Szabó T. Anna: Tatoktatok

Szabó T. Anna versei nyelvpörgető mondókák, pisszegő dalok, rímes tréfák és ritmikus rögtönzések. Az ünnepekről és a hétköznapokról, a családról és egyéb állatfajtákról szólnak, de vigyázat: a világ nem csupán kacagás és móka, mert ha felbukkannak a sámánok, a boszorkányok, a kalózok meg a vérnyulak, akkor aztán beindul a vadulás! Kárpáti Tibor összetéveszthetetlenül egyedi illusztrációi teszik még színesebbé a könyvet. Négytől tizenkét éves korig ajánljuk, fiúknak és lányoknak egyaránt.
Szabó T. Anna költő, író, műfordító, hat könyve jelent meg, többek között József Attila-, Déry-, Zelk Zoltán- és Vackor-díjas. Tóth Krisztinával és Varró Dániellel társszerzője a nagy sikerű Kerge ABC-nek. Kárpáti Tibor, a New Yorker magazin állandó grafikusa elnyerte a XV. Országos Tervezőgrafikai Biennále díját, számtalan nemzetközi és hazai kiállításon szerepelt, több gyerekkönyv illusztrátora.

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Magvető, Budapest, 2012
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631429947 · Illusztrálta: Kárpáti Tibor

Enciklopédia 9


Kedvencelte 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Simiréka I
Szabó T. Anna: Tatoktatok

Ami, Szabó T. Anna, az mindig garancia! Gyönyörű a nyelvezete, tele van nyelvi leleménnyel, humorral, csak úgy pattog a ritmus. A két és fél éves egyik kedvenc könyve, mindennap elővesszük. Én nem vagyok egy Kárpáti Tibor-rajongó, de tény, a rajzai valamit nagyon tudnak, mert a gyerekeknek nagyon tetszenek az illusztrációi. Nálunk a legnagyobb sikere a Pisszegősnek, a Hóhullásban című versnek és a Pitypangnak van.

>!
Uzsonna
Szabó T. Anna: Tatoktatok

Ritmus, dallam, hang-olás.
Játék, tréfa, makogás.
Susogás és pisszegés,
Nyelvgyötrés és reppelés,
Tapsolás és dalolás,
Fogmosás és varázslás.
Pitypang, állatok, vérnyulak.
Család, kalózok, vérvonal.
Munkanap, vásár-és ünnepnap,
Éjszaka, nappal, a négy évszak.
Játék meg ritmus meg hang-olás
Ezekkel kedvesebb a világ.

>!
Lynn
Szabó T. Anna: Tatoktatok

A gyerekkönyvtár verses részlegében keresgéltem, ott akadtam rá. Fura a címe, sebaj, legalább olvasok valamit Szabó T. Annától, úgyis kíváncsivá tett, hogy vajon hogy ír az, aki ezt fordította.

Vegyes a felhozatal. Van, ami kiemelkedő, vagy humoros vagy a hangulata különleges, de van olyan is szép számmal, amit a lányomnak nem is olvastam fel, mert az „előolvasásom” után úgy döntöttem, még egyszer nem akarom végigfuttatni rajta a szemeimet. A vége felé egyre kevésbé tetszett, a Nemzetközi medve-indulótól konkrétan frászt kaptam (pedig azt a férjem olvasta fel és csak fél füllel hallgattam)…, a Nyártél csokor versei tetszettek a legjobban.
Ami tetszik benne, hogy a versek elég változatos életkorú gyerekeknek szólnak, a rajzok viszont… ejjj…. :(

>!
Szávitrí SP
Szabó T. Anna: Tatoktatok

Nyereményként került hozzám ez a könyv és valamiért nem sok bizodalmam volt benne. Valahogy a címe sem tetszett, meg itt sem írtatok jókat róla. Aztán a Debreceni Költészeti Fesztiválon volt egy beszélgetés. Lackfi János és Szabó T. Anna beszélgettek műfordításról. Azon az estén mindkét költő belopta magát a szívembe, és hazaérve levettem a polcról ezt a kötetet (Lackfim még nincs).
Az első néhány vers nem igazán tetszett, nyelvi zsonglőrködés tartalom nélkül, aztán valahogy egyre több olyan volt, ami tetszett, megfogott, és valahogy a vége felé haladva egyre jobb a kötet, legvégül pedig kiteljesedik a Vadulásban. A Nemzetközi medveinduló – szigorúan hangosan felolvasva – pedig egyszerűen zseniális.

1 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Szabó T. Anna: Tatoktatok

Felemás érzéseim vannak, de több minden tetszett, mint ami nem. És ötletet adott, hogy Anyák Napjára mit csináljunk az osztállyal.

>!
ritusss
Szabó T. Anna: Tatoktatok

Egyelőre nem bújt a szívembe, nem zakatol a fejembe a rím…

>!
Izolda P
Szabó T. Anna: Tatoktatok

Van benne egy-két olyan vers, ami nagyon tetszik, meg még pár, amit egy kölökkel végigbolondozva nagyon jó lehet, de még mindig elég vegyes a viszonyom Sz.T.A. verseivel.

>!
Dorabella
Szabó T. Anna: Tatoktatok

Még aznap délután kiolvastam a gyerekkönyvtárban, mikor rátaláltam. Ott megvolt a hangulata, totyogó kisgyerekek tologatták a székeket, fogatlan mosolyú babák vigyorogtak mindenfelé, hajszolt anyukák rohantak csemetéik után. (Egy apuka pedig nyugodtan írt egy cikket a laptopján.)
Mikor itthon olvasgattam, már akadoztak a rímek, bugyutának tűntek a sorok. Persze azért van néhány versike, ami tetszett, de sajnos több van, ami nem. Szóval az a tapasztalatom, hogy gyerekkörnyezetben jobban működnek a versikék is. :)

>!
Vacskamati78
Szabó T. Anna: Tatoktatok

Dítő, dítő, üdítő, bolondító, kedvderítő,
s egy cseppet sem elkedvetlenítő.

Újabb esti olvasmányunk, amit zsenge kora ellenére is (a mostani- 2012-es- könyvhétre jelent meg) apránként megtanulok, mert annyiszor akarják hallani csimotáim. Szívderítő! :)

>!
Mano7
Szabó T. Anna: Tatoktatok

Felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. A verseknek csak egy része tetszett (pl.a Tatoktatok és az Anya mondja – ez utóbbiról Varró Dani versei jutottak eszembe, azok is hasonló stílusúak). A könyv illusztrációja viszont nem igazán jött be.


Népszerű idézetek

>!
Uzsonna

Az ünnep azé, aki várja.

47. oldal, Ünnep

Kapcsolódó szócikkek: ünnep
5 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

Az ünnep azé, aki várja.

Aki magot szór ablakába,
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
„Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.

47. oldal, Ünnep

Kapcsolódó szócikkek: karácsony · karácsonyfa · ünnep
>!
Izolda P

Fogmosóvers

Mofom a fogam,
habof a fám.
„Jó alapofan!”
Fól af afám.

Elöl sikálom,
siseg az s,
háful fikálom –
tökéletes!

Gargalizálok,
gluglugluglu,
nagyokat köpök,
pfu-pfu-pfu-pfu.

8 hozzászólás
>!
VERDI

PITYPANG

Derengő ezüst port szitál
a hold világ.
Szenderegnek a fű között
puhácska bóbiták.

Az álmos képű telehold
felettük őrködik,
óvja mezők és ligetek
jó szagú fészkeit,

és csillagmintás másait,
számlálatlan sokat:
a gömbölyded és hópihés
pitypang-tojásokat.

Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,

de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot –
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok

53. oldal (Magvető, 2012) PITYPANG

Kapcsolódó szócikkek: pitypang
2 hozzászólás
>!
danlin P

Famese

Volt egyszer egy facsalád,
nem volt családfája,
a sok kicsi facsemete
csak felnyurgult, úgy nőtt bele
a faiskolába.
„Értitek a faanyagot?
Minek vágtok fapofát?”
Így faggatta őket legott
a fatanáruraság.
De a sok kis facsemete
inkább csak fagottozott,
fabulákat fabrikált, vagy
fafagyit falatozott,
de a fatudományokhoz
fajankónak bizonyult,
a többi fakockafejhez
sehogyan se viszonyult.
Eladdig, hogy a fatanár
elfakulva kifakadt:
„Hű, favilla, fakarika!
Ki, fakanál, ki, fakard!

Azt a fancsali fajzatát!
Na, majd megraklak, ne félj!
Fakupa lesz belőletek,
vagy fakutya, sőt, fahéj!
Nem famulus! Mért
kupáljam hát akkor fafejetek?
Ilyen fanyar és fantaszta
fákat nem is ismerek!
Faramuci, faragatlan
farizeus farakás!”
Addig-addig ordított,
míg berekedt a fatanár,
belefásult, és belátta,
hogy fatális tévedés
ennyi bunkó, tuskó fattyat
tovább nyesegetni, és –
„Fabatkát se ér”-t kiáltva –
nem engedte őket többet
soha a faiskolába.

Így telt hát be a fa-fátum
a pofátlan fapofákon.

14-15. oldal

>!
Szávitrí SP

Ha zúgni hallod a lombokat
– fújj, szél, senkise lásson –
állj a tetőre, bontsd ki hajad
– fújj, szél, senkise lát.

Szél cibálja a fák tenyerét
– fújj, szél, senkise lásson –
szirmait mind elereszti a rét
– fújj, szél, senkise lát.

Ömlik a, árad a, zúg a sötét
– fújj, szél, senkise lásson –
csontodon érzed a szél erejét
– fújj, szél, senkise lát.

Hozza amit hoz hadd vigye el
– szállj, szél, senkise lásson –
dobd le magad, hisz a szél felemel
– szállj, szállj, senkise lát!

60. oldal, Boszorkánydal

3 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

Vizes szelek, lobogjatok,
hej, kisze, villő,
tüzes erek, dobogjatok,
hej, kisze, villő.

Meleg élet hideg földből,
hej, kisze, villő,
mint a gejzír, zurr, előtör,
hej, kisze, villő.

Ha felpezsdül most a vérem,
hej, kisze, villő,
amit akarok, elérem,
hej, kisze, villő.

Akit akarok, megkapom,
hej, kisze, villő,
mint a friss szél, megforgatom,
hej, kisze, villő!

65. oldal, Kiszehajtás

>!
Szávitrí SP

A kalóz, az kalóz, az kalóz, az kalóz,
az akkor is kalóz, ha zöldbabot karóz,
az akkor is kalóz, ha iszik, ha dalol,
a kalóz, a kalóz az mindent letarol!

A kalóz az vááá,
a kalóz az búúúú,
a kalóz az hááá,
a kalóz az húúú!

A kalóz, az bátor, és nem ismer nemet,
és sose becsüld alá a fél lábat s a szemet,
csak bajt oszt, ha kardoz, és gatyákat porol,
a kalóz az aranyban könyékig kotor!

A kalóz az vááá,
a kalóz az búúúú,
a kalóz az hááá,
a kalóz az húúú!

A kalóz az kampóz, ha közeledbe hajóz,
és fut előle rögtön a gyenge gyáva matróz,
a kalóz felapróz, a kalóz letaglóz,
és nincs menekvés előle, mert egyedül ő a kalóz!

86. oldal, Kalózdal

Kapcsolódó szócikkek: kalóz
>!
Szávitrí SP

Két vérnyúl vár a fű között, két szörnyűséges vérnyuszi,
piros szemükben tűz dörög, szájukban éles vérpuszi,
a lábuk húsig karmolász, a fejük borzas kergeség,
a tüskebajszú Vassurány s a bikkfafarkú Verpelét.

Közel ne menj, mert felmorog a fű, s elég egy pillanat,
a vérnyulak, a vérnyulak a homlokodnak ugranak,
és lesz csihi, és lesz puhi, a fülnek annyi, perc se kell –
hát csakis akkor menj oda, ha életed nem érdekel.

Táncolnak aztán győztesen, és tapossák a tetemet,
és mindkettő még megzabál egy jól megtermett tehenet,
és bömböl-tombol-tamtamol, hogy felvinnyog a ferde rét,
a tüskebajszú Vassurány s a bikkfafarkú Verpelét.

81. oldal, Két vérnyúl

2 hozzászólás
>!
Uzsonna

Pepita ugrópók kutat
sziklányi kavicsok között,
egyetlen varjú vitorlázik
a térképforma táj fölött,
nem ismeri, és nem is látja
soha egyik a másikát,
de az emberi szem számára
két külön tájuk egy világ.

67. oldal, Távlat

Kapcsolódó szócikkek: varjú
3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Elekes Dóra: Tündi és Samu
Berg Judit: Rumini
Florence Jenner-Metz: Neked írok, Apu!
Vladimír Škutina – Marie-José Sacré: Hol lakik az idő?
Fellinger Károly: Szélkergető, kerek köpeny
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Füzesi Magda: Kapunyitogató
Kollár Árpád: Milyen madár
Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Kőrösi Zoltán: Ami a szívedet brummja…