Szabó T. Anna versei nyelvpörgető mondókák, pisszegő dalok, rímes tréfák és ritmikus rögtönzések. Az ünnepekről és a hétköznapokról, a családról és egyéb állatfajtákról szólnak, de vigyázat: a világ nem csupán kacagás és móka, mert ha felbukkannak a sámánok, a boszorkányok, a kalózok meg a vérnyulak, akkor aztán beindul a vadulás! Kárpáti Tibor összetéveszthetetlenül egyedi illusztrációi teszik még színesebbé a könyvet. Négytől tizenkét éves korig ajánljuk, fiúknak és lányoknak egyaránt.
Szabó T. Anna költő, író, műfordító, hat könyve jelent meg, többek között József Attila-, Déry-, Zelk Zoltán- és Vackor-díjas. Tóth Krisztinával és Varró Dániellel társszerzője a nagy sikerű Kerge ABC-nek. Kárpáti Tibor, a New Yorker magazin állandó grafikusa elnyerte a XV. Országos Tervezőgrafikai Biennále díját, számtalan nemzetközi és hazai kiállításon szerepelt, több gyerekkönyv illusztrátora.
Tatoktatok 35 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Enciklopédia 9
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ami, Szabó T. Anna, az mindig garancia! Gyönyörű a nyelvezete, tele van nyelvi leleménnyel, humorral, csak úgy pattog a ritmus. A két és fél éves egyik kedvenc könyve, mindennap elővesszük. Én nem vagyok egy Kárpáti Tibor-rajongó, de tény, a rajzai valamit nagyon tudnak, mert a gyerekeknek nagyon tetszenek az illusztrációi. Nálunk a legnagyobb sikere a Pisszegősnek, a Hóhullásban című versnek és a Pitypangnak van.
Ritmus, dallam, hang-olás.
Játék, tréfa, makogás.
Susogás és pisszegés,
Nyelvgyötrés és reppelés,
Tapsolás és dalolás,
Fogmosás és varázslás.
Pitypang, állatok, vérnyulak.
Család, kalózok, vérvonal.
Munkanap, vásár-és ünnepnap,
Éjszaka, nappal, a négy évszak.
Játék meg ritmus meg hang-olás
Ezekkel kedvesebb a világ.
A gyerekkönyvtár verses részlegében keresgéltem, ott akadtam rá. Fura a címe, sebaj, legalább olvasok valamit Szabó T. Annától, úgyis kíváncsivá tett, hogy vajon hogy ír az, aki ezt fordította.
Vegyes a felhozatal. Van, ami kiemelkedő, vagy humoros vagy a hangulata különleges, de van olyan is szép számmal, amit a lányomnak nem is olvastam fel, mert az „előolvasásom” után úgy döntöttem, még egyszer nem akarom végigfuttatni rajta a szemeimet. A vége felé egyre kevésbé tetszett, a Nemzetközi medve-indulótól konkrétan frászt kaptam (pedig azt a férjem olvasta fel és csak fél füllel hallgattam)…, a Nyártél csokor versei tetszettek a legjobban.
Ami tetszik benne, hogy a versek elég változatos életkorú gyerekeknek szólnak, a rajzok viszont… ejjj…. :(
Nyereményként került hozzám ez a könyv és valamiért nem sok bizodalmam volt benne. Valahogy a címe sem tetszett, meg itt sem írtatok jókat róla. Aztán a Debreceni Költészeti Fesztiválon volt egy beszélgetés. Lackfi János és Szabó T. Anna beszélgettek műfordításról. Azon az estén mindkét költő belopta magát a szívembe, és hazaérve levettem a polcról ezt a kötetet (Lackfim még nincs).
Az első néhány vers nem igazán tetszett, nyelvi zsonglőrködés tartalom nélkül, aztán valahogy egyre több olyan volt, ami tetszett, megfogott, és valahogy a vége felé haladva egyre jobb a kötet, legvégül pedig kiteljesedik a Vadulásban. A Nemzetközi medveinduló – szigorúan hangosan felolvasva – pedig egyszerűen zseniális.
Felemás érzéseim vannak, de több minden tetszett, mint ami nem. És ötletet adott, hogy Anyák Napjára mit csináljunk az osztállyal.
Dítő, dítő, üdítő, bolondító, kedvderítő,
s egy cseppet sem elkedvetlenítő.
Újabb esti olvasmányunk, amit zsenge kora ellenére is (a mostani- 2012-es- könyvhétre jelent meg) apránként megtanulok, mert annyiszor akarják hallani csimotáim. Szívderítő! :)
Még aznap délután kiolvastam a gyerekkönyvtárban, mikor rátaláltam. Ott megvolt a hangulata, totyogó kisgyerekek tologatták a székeket, fogatlan mosolyú babák vigyorogtak mindenfelé, hajszolt anyukák rohantak csemetéik után. (Egy apuka pedig nyugodtan írt egy cikket a laptopján.)
Mikor itthon olvasgattam, már akadoztak a rímek, bugyutának tűntek a sorok. Persze azért van néhány versike, ami tetszett, de sajnos több van, ami nem. Szóval az a tapasztalatom, hogy gyerekkörnyezetben jobban működnek a versikék is. :)
Ez az első olyan gyerekverses kötet, ami nekem jobban tetszett, mint a kislányomnak. Nyilván ez egy személyes preferencia, de nekem a szózenéltetés és szójátékok kifejezetten egy kedvenc gyerekverses stílusom, amiből ebben a kötetben kellően sok van. A versek egyébként kellően sokszínűek, sokfélék és soktémájúak ahhoz, hogy mindenki találjon magának benne kedvencet, élethelyzethez és életkorhoz passzolót. Az illusztrációk átlagosak, nem zavaróak, szinte alig tűnnek fel olvasás közben. Mindent összessevetve ez egy kiemelkedően jó gyerekverseskötet, hiperszórakoztató és csak ajánlani tudom másoknak is.
Népszerű idézetek
Az ünnep azé, aki várja.
Aki magot szór ablakába,
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
„Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
47. oldal, Ünnep
PITYPANG
Derengő ezüst port szitál
a hold világ.
Szenderegnek a fű között
puhácska bóbiták.
Az álmos képű telehold
felettük őrködik,
óvja mezők és ligetek
jó szagú fészkeit,
és csillagmintás másait,
számlálatlan sokat:
a gömbölyded és hópihés
pitypang-tojásokat.
Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,
de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot –
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok
53. oldal (Magvető, 2012) PITYPANG
Fogmosóvers
Mofom a fogam,
habof a fám.
„Jó alapofan!”
Fól af afám.
Elöl sikálom,
siseg az s,
háful fikálom –
tökéletes!
Gargalizálok,
gluglugluglu,
nagyokat köpök,
pfu-pfu-pfu-pfu.
Ha zúgni hallod a lombokat
– fújj, szél, senkise lásson –
állj a tetőre, bontsd ki hajad
– fújj, szél, senkise lát.
Szél cibálja a fák tenyerét
– fújj, szél, senkise lásson –
szirmait mind elereszti a rét
– fújj, szél, senkise lát.
Ömlik a, árad a, zúg a sötét
– fújj, szél, senkise lásson –
csontodon érzed a szél erejét
– fújj, szél, senkise lát.
Hozza amit hoz hadd vigye el
– szállj, szél, senkise lásson –
dobd le magad, hisz a szél felemel
– szállj, szállj, senkise lát!
60. oldal, Boszorkánydal
Kalózdal
A kalóz, az kalóz, az kalóz, az kalóz,
az akkor is kalóz, ha zöldbabot karóz,
az akkor is kalóz, ha iszik, ha dalol,
a kalóz, a kalóz az mindent letarol!
A kalóz az vááá,
a kalóz az búúúú,
a kalóz az hááá,
a kalóz az húúú!
A kalóz, az bátor, és nem ismer nemet,
és sose becsüld alá a fél lábat s a szemet,
csak bajt oszt, ha kardoz, és gatyákat porol,
a kalóz az aranyban könyékig kotor!
A kalóz az vááá,
a kalóz az búúúú,
a kalóz az hááá,
a kalóz az húúú!
A kalóz az kampóz, ha közeledbe hajóz,
és fut előle rögtön a gyenge gyáva matróz,
a kalóz felapróz, a kalóz letaglóz,
és nincs menekvés előle, mert egyedül ő a kalóz!
86. oldal
Famese
Volt egyszer egy facsalád,
nem volt családfája,
a sok kicsi facsemete
csak felnyurgult, úgy nőtt bele
a faiskolába.
„Értitek a faanyagot?
Minek vágtok fapofát?”
Így faggatta őket legott
a fatanáruraság.
De a sok kis facsemete
inkább csak fagottozott,
fabulákat fabrikált, vagy
fafagyit falatozott,
de a fatudományokhoz
fajankónak bizonyult,
a többi fakockafejhez
sehogyan se viszonyult.
Eladdig, hogy a fatanár
elfakulva kifakadt:
„Hű, favilla, fakarika!
Ki, fakanál, ki, fakard!
Azt a fancsali fajzatát!
Na, majd megraklak, ne félj!
Fakupa lesz belőletek,
vagy fakutya, sőt, fahéj!
Nem famulus! Mért
kupáljam hát akkor fafejetek?
Ilyen fanyar és fantaszta
fákat nem is ismerek!
Faramuci, faragatlan
farizeus farakás!”
Addig-addig ordított,
míg berekedt a fatanár,
belefásult, és belátta,
hogy fatális tévedés
ennyi bunkó, tuskó fattyat
tovább nyesegetni, és –
„Fabatkát se ér”-t kiáltva –
nem engedte őket többet
soha a faiskolába.
Így telt hát be a fa-fátum
a pofátlan fapofákon.
14-15. oldal
Vizes szelek, lobogjatok,
hej, kisze, villő,
tüzes erek, dobogjatok,
hej, kisze, villő.
Meleg élet hideg földből,
hej, kisze, villő,
mint a gejzír, zurr, előtör,
hej, kisze, villő.
Ha felpezsdül most a vérem,
hej, kisze, villő,
amit akarok, elérem,
hej, kisze, villő.
Akit akarok, megkapom,
hej, kisze, villő,
mint a friss szél, megforgatom,
hej, kisze, villő!
65. oldal, Kiszehajtás
Két vérnyúl vár a fű között, két szörnyűséges vérnyuszi,
piros szemükben tűz dörög, szájukban éles vérpuszi,
a lábuk húsig karmolász, a fejük borzas kergeség,
a tüskebajszú Vassurány s a bikkfafarkú Verpelét.
Közel ne menj, mert felmorog a fű, s elég egy pillanat,
a vérnyulak, a vérnyulak a homlokodnak ugranak,
és lesz csihi, és lesz puhi, a fülnek annyi, perc se kell –
hát csakis akkor menj oda, ha életed nem érdekel.
Táncolnak aztán győztesen, és tapossák a tetemet,
és mindkettő még megzabál egy jól megtermett tehenet,
és bömböl-tombol-tamtamol, hogy felvinnyog a ferde rét,
a tüskebajszú Vassurány s a bikkfafarkú Verpelét.
81. oldal, Két vérnyúl
Hasonló könyvek címkék alapján
- Elekes Dóra: Tündi és Samu 62% ·
Összehasonlítás - Diószegi István (szerk.): Süss fel nap ·
Összehasonlítás - Fellinger Károly: Szélkergető, kerek köpeny ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Képtelenkönyv 94% ·
Összehasonlítás - Ijjas Tamás: Bőröndapu 90% ·
Összehasonlítás - Kiss Ottó: Ne félj, apa! 88% ·
Összehasonlítás - Boncsér Orsolya: Fogd rá a jetire! 87% ·
Összehasonlítás - László Noémi: Labdarózsa 84% ·
Összehasonlítás - Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta! 82% ·
Összehasonlítás - Lovász Andrea (szerk.): Elfelejtett lények boltja 80% ·
Összehasonlítás