Senki ​madara 189 csillagozás

Szabó T. Anna: Senki madara Szabó T. Anna: Senki madara

Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2018
ISBN: 9789630991728 · Felolvasta: Szabó T. Anna
>!
Magvető, Budapest, 2015
52 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432657 · Illusztrálta: Rofusz Kinga

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Tátos · Tori


Kedvencelte 30

Most olvassa 6

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 152

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Szabó T. Anna: Senki madara

Szépséges mese felnőtteknek, amely mellett az illusztrációk (Rofusz Kinga!!!) is gyönyörűek. A könyv fedőlapja egyenesen egy csoda. :)
A történet olyan egyszerű és tiszta, mint egy népmese – a magyar és a japán kultúra találkozása*. Különböznek, egymásra találnak, elválnak. A szomorúság talán szebben megírható, mint a boldogság.

* Bocsánat, de erről ez jutott az eszembe: spoiler

4 hozzászólás
>!
Orsi_olvas
Szabó T. Anna: Senki madara

„Szívem – a pusztaság madara – egére talált szemedben.”
/Rabindranath Tagore/

Mese a fiúról, aki értette fák, az állatok és a csillagok nyelvét. Mese a lányról, aki maga volt a titok.
Az univerzum ritmusa dobban ebben a vékony kis könyvben. Egymás felé és egymástól elfele vezető utak találkoznak. Szépség, fájdalom és bölcsesség csendül ki a sorok közül, erő, akarat és rend találkozik a lapokon. Elengedés és megtartás. Bizalom és önfeladás.

Szabó T. Annát olvasva a világ a helyére kerül. És helyemre kerülök én is a világban.

2 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Szabó T. Anna: Senki madara

Egy csodás, költői mese. Jelentős szerepe van benne a zenének, a táncnak. Alliterációk, szép mondatok sorakoznak benne: „A hőség elpattant, mint a buborék.”
Tátos és Tori története finom, álomszerű. „Fájdalmas öröm volt: elengedve megtartani.”
A szép szöveghez kapcsolódnak Rófusz Kinga remek képei. „Rögzíteni a múlót, érinteni a foghatatlant.”
Szeretem Szabó T. Anna verseit és most megszerettem a prózáját. Ezzel a mesés kötettel ma megajándékoztam magam.

1 hozzászólás
>!
ziara P
Szabó T. Anna: Senki madara

Ez egy nem is evilági könyv. Én nem hiszek felsőbb erők/emberek létezésében, de itt, ebben a kicsi és gyönyörű könyvben mégis erről van szó. Köszönöm, hogy olvashattam.

>!
robinson P
Szabó T. Anna: Senki madara

Varázslatosan szép történet. Léleksimogató és szemet gyönyörködtetőek a grafikák is jól illenek a meséhez. Kerek.

>!
Kek P
Szabó T. Anna: Senki madara

5-csillagos könyv. A rajzokkal együtt (- még ha ez a stílus nem is az enyém), mert nagyon illenek a szöveghez. A betűméretre voltam kicsit dühös, de ezúttal volt lámpám, hogy segítsen rajta, s mire a végére értem, konstatáltam, hogy ezt úgy se adnám gyerek kezébe, csak felnőttébe (esetleg kamaszéba), akkor meg már nem mindegy a betűméret? De. Mindegy. Visz a szöveg. Apró pici hangyák – csöppnyi vérpöttyek… Nem mindegy? Családban marad. De azért ez a felnőtt mese maradéktalanul tetszik, a Máglya nem. De most inkább csak erről a könyvről, kár hasonlítgatni, hisz tulajdonképp véletlen, hogy egyszerre olvastam férj s feleség könyvét. Sajnos egy csomó interjút is olvastam, hallottam Szabó T. Annával a könyvről, így nem mondhatom, hogy fehér lappal indult számomra az olvasása. Sajnos nem, eleve egy csomó előítélettel és elvárással… Másképp viszont meg se vettem volna. De szerencsére tudtam, hogy ez az a könyv, még ha ilyen vékonyka és drága is, amit feltétlen el akarok olvasni.
És mégis… Mindenestül lenyűgözött már az első pár mondat után és a történetszövés apró hibáin való fennakadásaimat is feledteti az egész költői tisztasága, finom szépsége, hallgatni tudó sokat mondása. Tátost persze kapásból táltosnak olvastam és olvasom, a szerepéhez nekem ez a szó és a fogalom tartalma kapcsolódik, nincs mit tenni.Talán, ha egyszer majd látom és hallom is valahol e mesét, rögzül az igazi névalak. Uccu viszont mosolyogtatóan láttató – még ha nincs is róla pontos leírás és rajz. (Azért se árulom el, hogy én milyen fajtájú és színű kutyusnak látom magamban.) Gondolkozom azon, hogy a daru szabadulásába hogyan lássam bele a női lélek önállóságra vágyó, szárnyaló szabadságát, de nem megy – szerintem ez a szabadságvágy éppúgy jellemző a férfi lélekre is. Jobban el tudom fogadni, hogy a művészlélek kötöttségektől szabadulni vágyó létformája – valószínűleg több bennem a csukott szemmel is látó, mint a láttató. A szavakat ízlelő, mint a kimondó. Ezért tetszik legjobban a mese befejezése, mely kevés szóval is olyan sokat mond, sejtet – és legfőképp: számtalan értelmezést enged meg. Hiába a történet s a darulányka japánsága, ez a befejezés nagyon szép keresztény gondolat is lehet, utalhat feltámadásra, túlvilágra. Szóval: szép. Mesterien szép! Egy év. Mint a liturgikus év: körbe-körbe, az emberi élet minden mozzanatát, az üdvösségre vezető út minden állomását végigjárjuk alatta. Ősztől őszig, darujöttétől daruvonulásig, – haláltól feltámadásig, ha nekem éppen így tetszik értelmezni.Hangsúlyozom: nekem ez a tartalom a szívemhez legközelibb és ezért különösen szép. Másnak biztosan másért lesz az, hiszen van benne éppen elég zen is, ha valakinek az az érthetőbb, szívközelibb, hát tessék úgy érteni! És örüljünk neki, hogy ez egy magyar nyelvű mese, ezen a nyelven ilyen szép, s hogy költőnő írta e prózát. Bár nincs benne egyetlen rím se, mégse lehet letagadni. Ez a szavak, s a mondandó szavakból összehajtogatott origami-finomsága.
Meg kell tanulnunk, hogy legnagyobb igenünkre nem a válasz. De nem, ez így nem pontos, nem teljes. Mert a Nem is nem.

12 hozzászólás
>!
ppeva P
Szabó T. Anna: Senki madara

Nagyon szépen megírt felnőtt mese. A szeretetről, a megtartásról, az elengedésről. Már a kezdés is olyan, hogy visszavisz a gyerekkoromba. Hol volt, hol nem volt
És nagyon szépen fogalmazza meg a szeretet egyik lényegét: Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.

(Sajnálom viszont, hogy ez a könyv is beállt abba a sorba, hogy egy-egy darab elbeszélést kiadnak önálló kötetben, könyv áron. 50 oldal az nem egy könyv.)

>!
sophie P
Szabó T. Anna: Senki madara

Én most mit mondjak?
„Olyan, mint a nyári eső dobolása az ablakon.” – mondja* @Dominik_Blasir

Egyáltalán nem illendő dolog a könyvesboltban … addig-addig, hogy nem bírtam letenni. Gyönyörűségesen szép mese, gyönyörűséges nyelven megírva, gyönyörűségesen illusztrálva. Bele dúdolja, bele sóhajtja, bele édesgeti magát. Belülre.

Nem vettem meg. Arra számítok, hogy egyszer majd valaki azt gondolja, meg kell kapnom ajándékba. Nagyon fogok neki örülni, és tudni fogom, hogy melyik üzenete érvényes éppen.

*http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-05-27+…

1 hozzászólás
>!
gumicukor
Szabó T. Anna: Senki madara

Aranyos kis történetet olvashattam érdekes rajzokkal. Egyik sem volt igazán az én világom…

A rajzok közül voltak, amik nagyon tetszettek, de az emberábrázolás nem jött be. Kicsit mangásra sikerült, ami viszont számomra nem illett a történethez. A cselekmény összegészében végtelenül szomorú, szívbemarkoló, viszont valahogy nem állt össze nekem egy kerek egésszé.

Amikor nekikezdtem a könyvnek, akkor elsősorban az lebegett a szemem előtt, hogy kortárs magyar novellát fogok olvasni, amit egyébként nem szoktam. Próbáltam kilépni a komfortzónámból, tehát nem azért kezdtem bele a könyvbe, mert annyira megfogott. Az hiszem, hogy ezt a kilépek a komfortzónámból történetet most hanyagolom kicsit.

>!
eme P
Szabó T. Anna: Senki madara

Ritkán szoktam elcsábulni egy könyv fizikai valójától. Ez a könyv egyike a kivételeknek. Jó hozzáérni, lapozgatni, színei, rajzai szemet gyönyörködtetőek, egyszerre szelídek, nyugtatóak és felkavaróak. A szürkés-drappos hétköznapiságba vérvörös pettyek festenek életet, szerelmet és fájdalmat. Szerettem a hangjait is, lágy dallamosságát, líraiságát, az időn átlebegő táncát. Ha csak az érzékeimmel kellett volna befogadnom, azt hiszem, beleszerettem volna ebbe a könyvbe. De… Ezt a de-t nkább nem részletezem. Maradjunk annyiban, hogy amennyire megfogta szemem, tapintásom, fülem a könyv, annyira könnyedén lebegve tűnt tova belőlem a történet. Pedig nem könnyed kérdéseket táncol el a (daru)toll. Szerelmet, áldozatvállalást, szabadságvágyat és elengedni tudást – ember és művész sorsát mesébe öntve. Ezerszer és tízezerszer megírva már. Most épp magyar pusztába oltott keleti hangulatcsöppökkel. És egy szokatlan névvel a borítón, mely egyéb elemekkel összedolgozva bevonja a valóságot a mesébe (szabadulnék az értelmezés során a kísértéstől, de nem tudok elvonatkoztatni tőle). Talán az én hibám, hogy ezáltal is inkább az ő könyve ez, mint az enyém. Rajtam csak átlebeg, kissé megérint közben a szárnyával, de nem sebez meg annyira, hogy sokáig fájjon, nyomot hagyjon bennem.


Népszerű idézetek

>!
madárka

– Tudod, ki vagyok? Igazából?
– Te vagy. Az vagy, akit ölelek.

26. oldal (Magvető, 2015)

1 hozzászólás
>!
Kek P

Tátos nem volt együgyű. Csak éppen nem azt nézte és nem azt látta, amit a többiek.

5. oldal

>!
Kek P

Minden múlik, minden látszat. Nincs hova sietni. Nem lehet elkésni.

50. oldal

>!
saribo P

Parancsra nincs mit felelni. Csak behódolni lehet, vagy elfutni előle.

9. oldal

>!
saribo P

Télen minden ellenáll a változásnak, csak az élet lobban ki könnyen.

35. oldal

>!
theodora

Egyik éjszaka a telehold meghozta az őszt. A hőség elpattant, mint a buborék, és a hűvös Hold alatt egyszerre hullani kezdtek a levelek. Szél motozott a hajladozó, sóhajtozó nádban, és a magasból az elsőnek útra kelő vadlúdcsapatok búcsúzó gágogása hallatszott.

16. oldal

>!
Kek P

sem élők, sem holtak nem jártak a nyomában, még a saját árnyéka sem. Magában volt megint, mint gyerekkorában a városi utcán: ment és a földet bámulta. Akkor jobban szeretett egyedül lenni, de most már valakié volt: fázott nélküle.

40. oldal

2 hozzászólás
>!
robinson P

Érezte, hogy valaki – ujjak-e? tollak-e? – megsimogatta az arcát. Aztán már csak a suhogás. Egy egész égboltnyi szárny. Egyszer ő is ott lesz közöttük.

51. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Alessandro Baricco: Selyem
Helen Fielding: Bridget Jones naplója
Paulo Coelho: Tizenegy perc
Petőfi Sándor: János vitéz
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Fekete István: A koppányi aga testamentuma
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Jókai Mór: Az arany ember