A ​nő meg a férfi 81% 83 csillagozás

A Verslavina versei játékos versek és komoly versek. Legtöbbször vidámak, nevettetőek, de néhol megcsillan bennük egy kis mélabú és szomorúság.
Ez egy szórakoztató verseskönyv, amiben magadra, férjedre, szomszédodra és barátaidra ismerhetsz.
Igazán a megszólított és megverselt célcsoportban éreztem magam, és remekül szórakoztam, sokat nevettem. A kötet közepén kezdtem érezni igazán az oda-vissza, adok-kapok hógolyózást, amiből az egész lavina kialakult. Élveztem az egymásnak rímekben történő feleselgetést, és bár a facebookon nem voltam szemlélője a kialakulásának, most szívesen és örömmel vettem részt e rímcsatában.
Bővebben: Http://konyvutca.blogspot.co.ke/2016/03/szabo-t-anna-la…

Ember, ha negyven
Törtet, mint az állat
Hogy mi van tervben
már nemcsak találgat.

Pontosan tudja,
mit tesz majd holnap,
s merre visz az útja,
vagy mit mutat a honlap.

Ember, ha negyven
fiatal és erős,
jár már rég jegyben,
minden szava velős.

Ember, ha negyven
Nem léha és bohó
Fiát nézi a meccsen
Most lőtt gólt, hohó!

Ember, ha negyven
Még előtte az élet,
Néha úgy érez,
a múlt csak kísértet.

Ember, ha negyven
Tudja, mi az élet
Már nem fél, s retten,
ha kihúzzák a széket.

Ember, ha negyven:
Jöjjön még ennyi
legyen ép bőrben
minimum hetven

#Ember, ha negyven: @Bélabá

*******

Benne volt sok minden a 40-esekről, már látom, érzem, tapasztalom. Kissé vegyes, sokfélék vagyunk, de így jó, így klassz. Volt, ami kicsit gyengébb lett, sebaj, negyven évesen már toleránsnak illik lenni. 4,5 csillag (4,4 pont). Frankó antológia.

Humorral vett időutazás az élet egyik fontos állomása körül. Milyen a nő és a férfi, ha negyven, versben!
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/02/verslavina.html

Tetszett is, meg nem is. Minden benne volt, aminek benne kellett lennie. Majdnem mindent elmondott, ami kimondható – és azt is, ami nem – negyvenen felül. Mosolygós – bólogatós – fejcsóválós szerintem.

Örök 40 alatt ès felett.
Kell ez a kötet nekem.

Olvasni kell. Bepárásodott szemmel. A facebookon még több van. A KlubRádióban Pikó András és Pálinkás Szüts Róbert hívta fel a versekre a figyelmemet. Beszéltek róla, felolvastak belőle. Pálinkás kiment a stúdióból, mert elcsuklott a hangja.

Én is a FB kezdtem olvasni Szabó T. Anna és Laczkfi János csörtéjét, jókat nevettem rajta. Érdekes, hogy könyvvé nőtte ki magát a sztori. Ciki egy smile küldeni értékelésnek? :)
Tény, hogy negyven felett egyre jobban látjuk kívülről magunkat, javul a kritikai érzékünk is. Mondom javul, nem lesz jó! Szórakoztató versek, de így tömegéve lefagy a smile az arcomról.

Most csúnyát fogok mondani. Ez a kötet számomra nem lavina, nem is hógolyó, inkább csak egy felfújt lufi. A versek többsége közhelyes, mind formailag, mind tartalmilag – még ha nem is illik ezt szétválasztani. Alkalmi verset én sem szeretek, és nem is igazán tudok írni. Nincs meg az indíttatás, nem lesz annyira érzékeny.
Aki ismer, annak nem lesz nagy meglepetés, hogy Kiss Judit Ágnes szövegei tetszettek a legjobban. Az ő versei mindig magukon viselik a kézjegyét: a frappáns stílusát, a pikáns humorát, a magabiztos formakezelését.
A konklúzióm, hogy ez a kötet egyáltalán nem a líraszerető fogyasztók piciny táborát célozza meg, hanem inkább a Nyáry Krisztián által az előszóban emlegetett „nőciket” (kirázott a hideg, és keresztbe állt bennem a lázmérő), akik nem tudják, mit írjanak a társkeresős adatlapjukra.

Lemaradtam annak idején az online verslavináról, de a kötet régóta mozgatta a fantáziámat.
Sok-sok jó (értsd: nekem tetsző) vers kapott benne helyet, de azért mindért nem voltam oda.
Érdekes volt, ki hogyan látja a negyveneseket, mert míg egyikük humorral, másikuk keserűséggel operál. Egy idő után egy picit el is untam a tragikomikumot, és aggasztani kezdett: tényleg ilyen rossz lesz negyvennek lenni?
Szabó T. Annától viszont szeretnék még olvasni, tetszett a stílusa.

Még nem olvastam ezelőtt ilyen verseskötetet, nem is volt tervbe véve, csak anyum megvette, és kíváncsi voltam rá de nem is nagyon tervezem a jövőben sem. Az elején még tetszettek is a versek, de aztán egyre monotonabbá és unalmasabbá vált ez a téma. Ha legközelebb lehetőségem nyílik elolvasni egy ilyet, akkor biztos nem olyat választok majd, amiben ennyire egy kaptafára készülnek a versek. Egyébként jó ötlet volt, hogy a kommentelőket is bevonták az írók a játékba (versírásba), néhány tetszett is közülük, de csak elvétve.