Drift (A Remény háborúja 2.) 78% 25 csillagozás

Mikor nekiálltam olvasni a kötetet, csak annyit tudtam, hogy a történetben szerepel mesterséges intelligencia és virtuális valóság is, amiket nagyon szeretek, így lelkesen álltam neki olvasni a kötetet.
Azonban a legnagyobb hangsúly sajnos nem ezeken van, hanem inkább az erőszakon, durvaságon, verekedéseken, ami nekem már kicsit sok volt, de azok a jelenetek, ahol megjelent Lena, illetve amik az Arénában játszódnak, azokat nagyon élveztem.
Creg eléggé szemét módon viselkedik a kötetben szinte mindenkivel, még a barátaival, sőt a saját apjával is. Bár az apja se bánik különb módon vele. A történet végére pedig John is átvesz ebből a kegyetlenségből egy kicsit, pedig a kötet feléig ő volt a kedvenc karakterem, de utána már volt egy kis Creg-es beütése.
Aki szereti az erőszakosabb, pörgősebb, eseménydúsabb történeteket, azoknak ajánlom a kötetet, szerintem nekik tetszene.

link

Bevallom őszintén, a borító alapján arra számítottam, hogy egy regényesített videojátékot fogok kapni. Teszem azt, Robi fogta a Need For Speedet, kreált hozzá egy saját fejlesztésű kerettörténetet, és papírra vetette. Hát kérem, nagyon nem erről van szó, annak ellenére, hogy a játéknak fontos szerepe lesz a cselekményben (az is inkább GTA, mint NFS).

A történet 40 évvel a mi jelenünk, illetve 20 évvel egy kisebb apokalipszis (a Fekete Hétfőként köztudatba égett katasztrófa, melynek során kinyuvadt az emberiség fele) után játszódik. A megmaradt népesség köreiben egyre több a véres szájú aktivista, aki minden eszközzel a technika ellen érvel, meg vannak ugye a tech-pártiak, akik a fél életüket „félhibrid virtuális” térben töltik. Ez utóbbiak közé tartozik Creg és John, a két főszereplő. Élik a tipikus amerikai fiatalok világát, driftelnek, lógnak a suliból, szórakoznak, drogoznak, isznak, néha konfrontálódnak az aktivistákkal, meg hasonlók. Creg a gazdag, pökhendi, mindenbenelsővagyok, helyi nagymenő, John pedig az „oldalbordája”, de minden tekintetben a másik véglet. Egy rosszul sikerült, átbulizott éjszaka véget vet az idillnek, útjaik elválnak, és elkezdődik valami más…

A regény nem sokat cicózik; rögtön azzal indít, hogy Creget vallatják az oroszok, majd egy huszárvágással visszarepülünk az időben, hogy tanúi lehessünk az idáig vezető eseménysorozatnak, na meg a jól megérdemelt végkifejletnek. (Fura volt, hogy az első fejezet E/1-ben íródott. Ezt nem igazán értettem, mert a későbbiekben ez a nézőpont/elbeszélésmód nem kerül elő.)
Innen kezdve a cselekmény nagy részét a fent említett „diákcsínyek” teszik ki, de meglehetősen érdekes és izgalmas köntösbe burkolva. A világot is menet közben ismerjük meg, hírekből, emlékekből, vallomásokból; apránként elszórva tudjuk meg, mi is történik a Földön, és milyen hatással vannak az események a fiatalok életére.
A szereplők hozzák a rájuk testált figurát; Creg a tupikus gazdag gyökér, John a józan gondolkodású, kicsit visszafogottabb, aki kilóg a sorból. Az ellenkező nem terén szinte ugyanez; Shade, aki szintén gazdag, ellenben nem gyökér, illetve Jane a naív szendeszűz. A többi meg a kellő töltelék.

Szépen felépített cucc a Drift, nem igazán hagyja unatkozni az olvasót. A visszatekintős vonalvezetés miatt kicsit jobban kell figyelni, ki, mikor, hol, és miért, de szerencsére dátumok segítenek az eligazodásban, amiket vagy megjegyez az ember, vagy lapozgat néhányazor a könyvben. Kezdő olvasóknak (akik nem olvasták a Kibervért ) plusz segítség a lábjegyzetek, illetve a kötet végi szószedet, amik a fontosabb kifejezéseket, korábbi eseményeket szépen leírják.
Ahhoz képest, hogy kezdő íróról van szó, meglepően összetett, jól kidolgozott az egész. Ugyan vannak hibák, de ezek csak elvétve akadnak. A legnagyobb problémám az volt, hogy helyenkét kapkodósra sikeredett egy-egy jelenet, amiket – szerintem – jobban ki lehetett volna fejteni (ezek közül is a legszembetűnőbb a finálé, ami igencsak hagy kívánnivalót maga után annak ellenére, hogy korrekt lezárást ad a sztorinak).

A „legfélelmetesebb” a regényben, hogy egy nagyon is elképzelhető jövőképet mutat, ezáltal megmaradva a realitás határán; borzongató belegondolni, hogy akár a felvázolt irányba is haladhat az emberiség, de a Föld sorsa is hasonlóképpen alakulhat, mint ahogy annak a könyv lapjain tanúi lehetünk.
A tudományos megalapozottságról nem ejtek szót, mert laikusként nem érzem tisztemnek. Engem a szórakozás-faktor érdekel leginkább egy-egy történetben, és ez a regény annak maximálisan eleget tesz.
Szigorúan 18+ -os kategória, de érdemes tenni vele egy próbát!

off

Annak ellenére, hogy nem olvastam a Kibervért, nem volt hiányérzetem. A történet önmagában is követhető, bár egy kis odafigyelést igényel az elején. A magyarázatok a lábjegyzetekben nagyon sokat segítettek. Ennek ellenére, azért előfordult, hogy felhúzott szemöldökkel bámultam a sorokat és nagy kérdőjelek jelentek meg a fejemben, aztán kicsit később jött a felismerés, hogy Aha! Most már értem!
Ebben a világban a Föld haldoklik, a korábbi tech eszközöket érintő vírustámadás pedig a fél emberiséget kiirtotta. Nem csoda hát, hogy a megmaradtak nagy része technológia ellenes, és el akarják törölni a még megmaradt technológiai cégeket. A fiatalok pedig, már aki elég pénzzel és befolyással rendelkezik, az Arénában élik ki magukat.
Bevallom nekem a főszereplő egyáltalán nem volt szimpatikus, egy ütődött gazdag kölyöknek láttam, aki nem tudja értékelni az új esélyt és állandóan kockára teszi saját és mások életét. Utóbbival egyáltalán nem tudtam kibékülni: mindegy, hogy kicsoda az illető egy tizedmásodpercig sem gondolkodik azon, hogy feláldozza, ha az önös érdekeit szolgája a dolog. A virtuális tér nagyon tetszett, jól kidolgozott és érdekes volt. A könyv első fele ennek a világnak a bemutatása, ahol Creg ki akarja szabadítani Lenát a játékból John segítségével. Megismerhettem a bandát és a hozzájuk csapódó, Creget körülrajongó Jenet és Shadet. A két lány nem is különbözhetne jobban egymástól, de ugyanazt akarják: Creget. Sajnos az események borzalmas fordulatot vesznek, hála a különböző drogoknak, aminek Creg nem képes ellenállni. Ez volt az a pont, ahol számomra már teljesen egyértelmű volt, hogy Creg további élete nem tud érdekelni. Hiába az MI és a látszólagos törekvés a világ megmentésére Creg semmit sem változott. John szála érdekesebb volt, mindent a bosszúra tett fel, ami valahol érthető is volt, hiszen elveszett mindent. Az ő keményfejűsége is kitartása helyenként kicsit őrültnek tüntette fel, de végül rájött, hogyan éljen túl. A cellatársak végre megmutatták, hogy ebben a világban is létezhet barátság. A cselekmény végkimenetele nem lepett meg, de én sem vagyok egy megbocsátó típus, szóval egyetértek vele, nem végződhetett másként. Izgalmas és akciódús történetet olvashattam, ami egy icipicit messzebb áll tőlem, de tetszett!

Nem is tudom, hogy vagyok ezzel a könyvvel. Többnyire tetszett, lekötött, izgalmas volt, de néha teljesen elvesztettem a fonalat. Első ránézésre azt hittem, hasonlít a Ready Player One-ra, legalábbis a virtuális valóság és a disztopikus jövő miatt, de nem igazán. Nem kaptak annyi szerepet, legalábbis az előbbi. A disztópia része jól megvalósult, szerintem hihető.
A kiakasztó részek tényleg kiakasztottak, spoiler Kíváncsi vagyok, a light verzióban ez hogy szerepel, vagy teljesen ki van-e hagyva (mondjuk ezt kétlem, ez egy fontos mozzanat, gyakorlatilag ebből alakul ki a konfliktus John és Creg közt). Ha már itt tartunk, nem értettem, hogy spoiler
Amire még ki akartam térni, az a helyesírás. Valaki, aki „rendesen” olvasta (a nyomatott könyvet): abban is megvannak ezek a hibák? spoiler
Szeretném megköszönni az írónak, hogy elküldte nekem és elolvashattam. Elsősorban azokat soroltam fel, amik nem tetszettek, de összességében pozitív kép alakult ki bennem a könyvről.

Félelmetes lehet egy olyan világ, ahol folyamatosan online kell lenned, vagy elkezdenek rád furcsán nézni az emberek. Ahol átléphetsz egy alternatív valóságba, s úgy látnád magad előtt a történéseket, mintha tényleg megesnének veled.

Milyen érzés lenne, ha játék közben minden egyes karcolást és zúzódást a bőrödön éreznél, és csak te vállalhatnád a felelősséget a saját életedért? Mit szólnál egy olyan játékhoz, ahol ha elveszítesz egy életet, valójában elbúcsúzhatnál a sajátodtól?

Ez a világ ilyen. Minden csodájával, akciójával és kalandjával együtt megannyi veszélyt is tartogat, és bajba kerülsz, ha nem tudsz különbséget tenni a valóság és az illúzió között.

A történet messziről kezdődik – legalábbis távolabbról, mint amit egy átlagos könyvben megszokhattunk, és még így sem láthatjuk mindennek az origóját. Több szereplő szemszögét követhetjük végig, s eleinte nem egyszerű rájönni, kik az igazán fontos karakterek, és kik azok, akik csak hozzátesznek a többiek kulcsemberré válásához. Először is ott van Creg a menő baráti társaságával együtt, közöttük Johnnal, aki valahogyan mégis különbözik a többségtől. Creg bandájának nem esik nehezére fájdalmat okozni másoknak – mintha ők már átlépték volna egy határt, míg John a másik oldalon maradt, s szörnyülködve nézi, mi történik körülötte. És ott van Jane is, aki egy átlagos középiskolás lány, minden vágya szinte bármi áron bekerülni a menők közé. Egy ideig nem tudtam eldönteni a szereplőkről, hogy pozitív vagy negatív karakterek, áldozatok vagy nagyvadak, hiszen kevés alkalommal nyerhetünk betekintést gondolataik közé. Az információk nagy része egymáshoz való viszonyulásukból, párbeszédekből derül ki; azt pedig, hogy mi játszódik le a fejükben és a szívükben, már csak tetteik mutatják meg igazán. Emiatt egy kicsit nehezebb volt szimpatizálnom velük, de a történet felénél már mindannyian megnyíltak annyira, hogy megérthessem őket.

Az események izgalmasak, valami mindig történik, s minden egyes mozzanatot a végletekig kigondolt világfelépítés kísér. Érződik, hogy itt aztán minden ki van találva, nincsenek vakfoltok, míg újabb meglepetések bőven adódnak. Amikor már azt hiszed, nem érhet semmi váratlan, kiderül egy plusz információ, egy olyan tény, ami más megvilágításba helyez mindent, amit eddig tudtál.

A cselekmény szerteágazó, mely kapcsán számos helyszínt fedezhetünk fel, és egyiken sem marad hiányérzetünk. A precíz leírásoknak hála a jelenetek az olvasó szeme előtt peregnek le, minden olyan részletes, mintha mi magunk is az elképesztő kalandok részesei lennénk. A fő vonal olyan sok apró mellékszálból áll össze, hogy eleinte nehéz volt rájönnöm, mi lesz az a kiemelkedő mozzanat, amely végigviszi a történetet, s tényleges megvilágosodást már csak az utolsó oldalakon nyertem – ami a történet összetettségéről árulkodik. Hatalmas plusz, hogy az író nem sajnálta az időt a kibontakozásra, nem kapkodta el a dolgokat, hanem adott elég időt az olvasónak is arra, hogy minden információt befogadjon, s ezáltal mélyebben bevonódhasson az események sűrűjébe.

Mégis a lezárás az, amivel a könyv megnyert magának, mely nem csak epikusra sikeredett, de fájdalmasan életszerűre is – és ki tudja miért, engem ezzel kilóra meg lehet venni.

Tehát a Drift azon a könyvek sorát erősíti, ahol figyelned kell, ha mindent meg akarsz érteni, s amiben ha választ kapsz a kérdésedre, csak még több gondolkodnivalóhoz jutsz. Egy percig nem fogsz unatkozni, ha a kezedbe veszed, mert sose tudhatod, mi vár rád a következő oldalon. S bár A Remény háborúja sorozat 2. része, mégsem feltétlenül szükséges hozzá az 1. rész olvasása, anélkül is érthető minden – amihez a lábjegyzetekben található kiegészítő információk is hozzájárulnak. Azoknak ajánlom, akik már unják a szürke a hétköznapokat, sosem állnak meg a STOP táblánál és szomjaznak valami újra, valami izgalmasra.

Köszönöm az írónak a recenziós ebookot! :)

Blogbejegyzés: link

Kiléptem a komfortzónámból ezzel a könyvvel. Ebből is adódik, hogy nem olvastam a sorozat első részét. De ez nem okozott gondot. Kerek történet volt így is.

Romantikus könyveket szoktam olvasni. Ez nem az volt.
De tetszett.

Már a történet elején bedobtak a mély vízbe.
Nagyon izgin indult a történet. Egyből felkeltetet a kíváncsiságomat.
Találkoztam jó pár ismeretlen kifejezéssel is. De a magyarázatuk is ott volt, így képben voltam egyből.

Engem beszippantott az Aréna. Játszottam már a Need for Speeddel. Ismerem a GTA játékot és láttam a Ready player one és a Free guy filmeket is. Végig ezek ugrottak be az olvasás során. Én is szívesen beléptem volna az Arénába. Nem csodálom, hogy sokan jártak oda.
Nagyon élveztem az utazást a karakterekkel, ahogy ide oda mentek, ahogy be lett mutatva az Aréna.
Jonh mondta egyszer:
„Értem, vagyis nem, de mindegy.”
Nem tagadom, ez velem is előfordult. De amit nem értettem meg egyből, arra később fény derült. Zavarhatott volna ez, de annyira pörögtek az események, hogy úgy voltam vele, mindegy, majd rájövök. Egyedül egy magyarázat lehetett volna korábban is. Ez picit zavart. Az Aréna nagyságával kapcsolatos információ. spoiler
Viszont meg kell említenem két dolgot, amik miatt szomorú vagyok.
Sajnos a Run- ban csalódtam. Nagyon vártam. Teljesen rá voltam pörögve, hogy nem sokára indul a verseny. De nagyon röviden le lett rendezve.
A másik dolog, hogy mivel sok minden történik a karakterekkel, így nem jutott mindenre kellő figyelem.
A könyvet két részre lehet bontani.
Az első felét imádtam. Beszippantott. Itt megismerhettem az Arénát, a karakterek is bemutatkoztak. Szórakoztak, kihasználták a lehetőségeiket a játéktérben. Vágyak, bulik, száguldás. Igaz Cregnek volt komolyabb célja is, de ez ilyen kalandos rész volt.
A másik fele a könyvnek teljes fordulatot vett. Komolyabb lett a cselekmény. A karakterek is változtak, felnőttek. A tetteiknek meg voltak a következményei. Nem gondoltam a történet elején, hogy ilyen irányt vesz majd a könyv. El lehetett gondolkozni jó pár dolgon.
John meglepett. Nagyon sokat változott. Aggódtam érte. A végén alig lehetett ráismeri. Fel is mérgelt. spoiler
Cregen nehéz volt kiigazodni. Ő is okozott meglepetéseket. Róla és a képességeiről is több minden kiderült.
De ott volt Lena is. A kapcsolatuk és céljaik érdekesek voltak. De remélem lesz még róluk szó, mert nem érzem teljesnek ezt a szálat.
Sajnos itt az Aréna háttérbe került. Pedig szívesen kalandoztam volna még ott. Viszont a több minden kiderült a világról, hogy miért vannak technológia ellenesek és miért van annyi természeti katasztrófa.
Ez a rész nem volt annyira pörgős, mint a könyv eleső fele, de ugyanúgy érdekfeszítő volt. A végére felpörögtek itt is az események. Izgi volt és vártam, hogy hogy fognak alakulni a dolgok, mi lesz a két sráccal. De sajnos hamar le lett zárva. Még pár oldalt érdemelt volna a vége.

Az író stílusa tetszik. Jól fogalmaz. A párbeszédekkel megelevenedtek a szereplők.
Teljesen megjelent előttem az általa megalkotott világ, világok. Még ha nem is volt minden egyből érthető, de még nekem is, aki nem nagy gamer, sikerült feldolgoznom a kapott információkat.
Nem tökéletes a könyv. De hibáival együtt is nekem tetszett.
Köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam.
Élmény volt.

A borító tetszik.

Sokáig töprengtem, hogy menyi csillagot adjak rá. Sajnos hiába tetszett a könyv, de a Run nagy szívfájdalmam lett és mellé nézve még pár említett apróságot nagyon erös 4 és 4.5 között vacilálok.

A sorozat első részét nem olvastam, így nem tudom, hogy miből maradtam ki, talán később pótolom. Gyorsan olvasható sci-fi, kaland történet tele akcióval. A történet elején kicsit bele kellett rázódnom. Nem vagyok gamer, valahogy mindig sajnáltam rá az időt, vagy máshonnan megközelítve nem esett bele a végtelen hosszú hobbijaim sorába. Ennek ellenére szeretem a könyvekben a virtuális valóságot (pl: Ready Player One). Későbbiekben a virtuális tér szerepe is csökkent a regényben és kicsit jobban is haladtam az olvasással.

A regény erőszakossága miatt elfeledkeztem róla, hogy a történet elején középiskolásokról van szó. A két fiú főszereplő szála egy bizonyos traumatikus esemény után annyira külön ágazik, hogy olyan, mintha ők is más-más világba kerültek volna. Creget nem tudtam megkedvelni spoiler. Az is különös volt, hogy ha a drog miatt válik ilyen agresszívvá és lelkiismeret nélkülivé, akkor a hatásának elmúlása után miért nem mutat egy csepp megbánást sem. John pedig olyan szarvas hibákat követett el, hogy az okos személyiség jegyek kicsit megkérdőjelezhetőek spoiler.

A lányok szerepe kicsit fájó számomra, van két merően különböző lány (ahogy a fiúknál), de mint kiderül csak előkészítésnek vagy kiváltó oknak kellenek az Esemény kialakulásához és a bosszú okának, azután nincs szerepük.

Kicsit hosszúnak tűnik a regény, egy-két helyen lehetett volna kevesebb az akcióleírás. Nagyon tetszett a MI szerepe és formája és azok a kérdések, amelyeket felvetett, és a fejlődésének követése, ebből például olvastam volna többet. Ugyanígy a Világvégre történetszál is nagyon érdekes volt.

Összességében jó olvasmány volt, pörgős, fordulatos és sok témát érintett.

Ajánlom a kezdő sci-fi olvasók számára is, ha nem rettennek meg az erőszaktól!

Ez a könyv nagyon meglepett most engem! Az első részhez képest sok mindenben változott! Más dolgokon/témákon volt a hangsúly! Aminek én egyébként örülök, mert így hozzám könnyebben eljutott és jobban tetszett! Nem annyira a technikai dolgokra volt helyezve a hangsúly, (legalabbis én úgy éreztem) hanem sokszor az emberi konfliktusokra és tettekre! Engem ezek a részek ahol ez dominált sokkal jobban lekötött és érdekelt. Az, hogy hogyan változtatja meg egy esemény az ember gondolkodását és életfelfogását! Mennyit számít kik is a barátaid vagy miyen nagy befolyást jelent ha valaki gazdag családba születik! Milyen szörnyűségekre képesek a fiatalok, pláne drogok hatása alatt! Milyen könnyen tönkre lehet tenni valaki életét és mennyire kiszolgáltatott helyzetbe lehet hozni!
Szörnyű eseményeket vetít előre ez a könyv! A technika ilyen szintű fejlődése nem feltétlenül jó! Valamint nem vigyázunk kellően a bolygónkra és ezt még nagyon megfogjuk bánni! Valószínűleg későn jövünk rá, mennyire nagy gondokat okoztunk!
A sok borzalom ellenére nekem egészen tetszett ez a könyv, ahhoz képest, hogy a műfaj nem a kedvencem! Így nagyon tudom ajánlani a sci-fi műfaj kedvelőinek és mindenkinek aki szereti a technika feljődésével kapcsolatos regényeket! :)

Az alapötlet tetszetős. A társadalmi kérdések és a világ helyzete szempontjából érdekes gondolatokat vet fel: az egyenlőség, a függőség, a hatalom, a technológiai fejlődés és a kipusztulás témáit feszegeti. Viszont a szereplőket és a történetvezetést tekintve nekem maradt némi hiányérzetem. A karakterek felületesek voltak a számomra, és a történet is kicsit kuszán indult, szerintem egy lineáris indítás szerencsésebb lett volna. De a világ maga fantáziadús, és mindvégig érdekelt, mi fog kisülni ebből az egészből. Viszont szerintem érdemes lett volna két részre szedni a történetet, mert annyi minden történik, hogy eléggé elfáradtam tőle.

És mi a helyzet a megrázó jelenetekkel? Szerintem nincs azzal semmi baj, ha egy történet lehoz az életről, kell ilyen is. ;) Ennek ellenére azt hiszem, nem én vagyok a célcsoport off. Azoknak ajánlom, akik nálam jobban szeretik a sok akciót, verekedős jeleneteket, és az autóversenyzős játékokat.

Bő lére eresztett értékelésem: https://megvalositas-alatt.hu/2022/02/07/meg-tobb-molyo…

A könyv az író jóvoltából került a kezembe, rövid leírása alapján pedig úgy döntöttem, hogy ez egy nekem való olvasmány lesz – és abszolút nem csalódtam! Alig bírtam letenni, beszippantott és nagyon gyorsan kiolvastam a több, mint 400 oldala ellenére is…

Maga a történet egy felkavaró disztopikus sci-fi, ami szerintem nagyon is jól leírja, hogy milyenné alakulhat az élet 2061-re. Milyenné válhat a világ, hogy bírja az emberek nemtörődömségét és pusztítását a Föld, és hová vezethet ez a radikálisan gyors technikai fejlődés.

A leírások tetszettek, a karakterek jól felépítettek, könnyen együtt gondolkoztam és éreztem velük, viszont megszeretni nem igazán tudtam őket a jellemükből és tetteikből adódóan…

Teljes értékelés:
https://brigeri.blog.hu/2022/02/28/szabo_robert_drift_brigi