Alakváltók 41 csillagozás

Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

Az ​Alakváltók a román Sztálin-nak is nevezett hírhedt diktátor, Gheorghiu-Dej uralmának korszakába, az ötvenes évekbe, majd a Ceauşescu-diktatúra első évtizedébe vezet vissza bennünket, miközben keretéül a 89-es forradalom szolgál. A regény izgalmasan összefonódó történetszálai azt a kérdést vetik föl, hogy bő negyven év diktatúra után és a bukaresti forradalom vérgőzös napjait követően, amikor a régi kommunista elit képviselői kerültek ismét hatalomra, történhet-e valódi megújulás, vagy a változó hatalmi viszonyok szerint az emberek csupán újabb és újabb alakokat öltenek a történelem emésztő körforgásában. Ahogy az annyiszor előfordult már a második világháborút követően Romániában: nálunk, Kelet-Európában.
A szárazság esztendeje gonosz dolgokat műveltetett az emberekkel, akik a szárazság törvényei szerint kezdtek élni, ezért aztán, amikor kitört a vihar, és észbontó pusztítást végzett, senki nem tébolyodott meg, mert már mindenki tébolyult volt. Sólyom és Szarvas… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Jelenkor, Budapest, 2016
264 oldal · ISBN: 9789636766054
>!
Jelenkor, Budapest, 2016
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633105948

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Gheorghe Gheorghiu-Dej (Gheorghe Gheorghiu)


Most olvassa 2

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

Ez volt a legjobb 2016-os könyv magyar szerzőtől, amit idén olvastam. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kettőt olvastam összesen… de kicsire nem adunk.) Szabó Róbert Csaba keretes regényében a véres romániai rendszerváltásból tekintünk vissza az ún. talált kézirat módszerével az ’50-es évekbe, a Székelyföldi Autonóm Tartomány* idejébe, ahol a hegyek közé szorult lázadók vívják harcukat a szekuritáté rájuk szabadított janicsárjai ellen. Küzdelmükbe bele van kódolva a reménytelenség, amit Szabónak sikerül úgy érzékeltetnie, hogy a szívünk megszakad. Keserű, illúziótlan próza, amiben ritkán süt a nap, biztos kézzel villantja fel az „alakváltók” portréját, akik bármilyen rendszerhez képesek alkalmazkodni, így sajátítva ki az idealisták eredményeit.

Kvázi-történelmi regény tehát, de ahogy a kortárs irodalomban megszokhattuk, posztmodern köntösbe öltöztetve. És ebben nyilván rejlik kockázat. A posztmodern módszerek ugyanis kiválóan alkalmasak arra, hogy új vetületét mutassák meg egy történelmi eseménynek: mind a nyelvi síkok, mint az idővel való babrálás életteli világot építenek az olvasó köré a szikár tényekből. Érzékeltetik vele a fájdalom, a félelem, a düh működési mechanizmusait, idegen nézőpontok átélésére ösztönzik őt – erre a puszta szakirodalom (általában véve) képtelen. Csakhogy a nyakló nélkül használt posztmodern eszközök elkenik a történelmi háttéranyagot, beletapossák a sárba, hogy az orra se látszik ki. Ilyenkor az események másodlagossá, puszta díszletté csökevényesednek, és problémássá válik az olvasói kapcsolatteremtés a korszakkal: a történelmi regényből történelmi blöff lesz**. Nos, Szabó Róbert Csaba nem követi el ezt a hibát – végig (de legalábbis majdnem végig) rendkívüli rutinnal egyensúlyoz a vékonyka határvonalon, aminek a végeredménye egy olyan szöveg, ami egyszerre informatív, ugyanakkor magas szintű irodalom.

Én amúgy már Szabó Róbert Csaba előző novelláskötetét is kedveltem (Fekete Dacia), bár vitathatatlanul egyenetlen. Ez az első regény viszont mestermunka: erőteljes, fájdalmas, és meglepően magabiztos. Nem hibátlan, de benne van az a potenciál, amitől a szerző majd a Jelenkor kiadó egyik zászlóshajója lehet. Megajánlom hát az öt csillagot, kicsit a jövőbe tekintve.

* http://doksi.hu/news.php…
** Nem mondok példát***.
*** Akkor se****.
**** P-vel kezdődik a szerző neve.

29 hozzászólás
>!
Csabi P
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

Van itt két történet, az elbeszélő orvos története, aki a ’89-es forradalom napjait éli át Bukarestben, és egy belső történet, ami a ’45 után alakuló román kommunizmus egy kevéssé ismert sztoriját dolgozza fel, azoknak a bujdosóknak a történetét, akik a hegyekben bujkálva húsz évig ellenálltak a hatalomnak. SzRCs nagy mesélő, ügyesen lavírozik a történetszálak között, ami még bonyolultabb is, mint fent vázoltam, hisz az orvos összetalálkozik Xavérral, ő mesél neki Perjovschiról a szekusról, akinek aztán a talált kéziratából bontakozik ki a korai történet. Itt azért megbicsaklott számomra a regény, mert hiába, hogy az orvos rendezi, átírja, stilizálja a szöveget, az mégis túl kerek, túl irodalmi, hogy egy tanulatlan szekustól származzon, arról nem beszélve, hogy olyan dolgok vannak benne leírva, amiről nem tudhatott, szóval vagy irodalmár volt mégis maga Perjovschi is (de ebben az esetben meg hová lesz a történeti hitelesség?), vagy SzRCs ugorja át elegánsan ezt a problémát. Ha ezt az „apróságot” figyelmen kívül hagyjuk, akkor kapunk egy érdekesen megírt, az érdeklődést végig fenntartani képes történetet, ami engem mégsem tudott magával ragadni. Túl rövid volt, sokkal több lehetett volna ebben a regényben annál, hogy végigszáguldunk az eseményeken, és a szereplőkre alig van időnk. Nem rossz, de pont az hiányzik belőle, amitől nagy regény lehetett volna.

>!
balagesh IP
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

Van itt egy történet, amely ködként gomolyog ki a hegyek közül, és elborítja a völgybe tévedőket. Van itt egy mesélő – mesélési kedvvel, sőt mesélési tudással megáldva. Ő a vezető, neki kell vezetnie az olvasót, egyre beljebb (kijjebb?). Mintha ismert vidéken, csak ködben. Bizonytalanságban. Időszakok látószögeinek zavaros viszonylatában. Ez kaland! És az a legjobb, hogy míg a kaland tart, amíg az olvasó szurkol az írónak, addig a legizgalmasabb (I. Abdomen). Aztán persze az is jó, hogy növekszik a mozgási biztonság, érződik a célzatosság, a valami felé tartás. Hogy korszakok viszonyítási pontjai megfeleltetnek, lesz itt egy 20. századi összkép, a sorsok és töréseik kiadnak egy (az ősök által) nem várt, de (általunk, maiak által) már nagyon jól tudott tanulságot. Eleink ennek éppen az ellenkezőjében bíztak, ők ott, közben messianisztikus hittel csüggtek egy eljövendő nagy perspektívaváltáson… vagy tán nem is, tudták, hogy mindig van, ki alakját alakítja, és új nézetbe tudja hozni magát. Szóval hogy meg van itt vonva a nem túl hízelgő mérleg. Hát nem kellemes, még ha tudjuk is egy ideje (nem oly régóta), sőt már-már szokjuk is.
De az eleje, az micsoda kaland volt: izgalom, szurkolás, az egész nem tudása, szorongás, a belekeveredés fullasztó tompasága.

>!
olvasóbarát P
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

Mennyire meghatározó, hogy egy kötetet milyen lelkiállapotban kezdünk el olvasni. Amikor ezzel a regénnyel találkoztam a saját életemben is volt nehezen kezelhető dolog, családtag betegsége, ezért talán érzékenyebb voltam mások bajaira is. Ez a regény kifejezetten megviselt, annyi benne a rossz, hogy nagyon nehezen olvastam. Már a borítóról tudtam, hogy nem lesz könnyű és lelkileg készültem rá, de erre nem igazán lehet felkészülni. Bodor Ádámnál vagy Dragománnál nem éreztem ezt ennyire rettenetesnek, pedig az volt kétségtelenül. Mindennek ellenére kellenek ilyen könyvek és a stílusa jó, van benne finom irónia is, ami tetszik és elviselhetőbbé teszi az elviselhetetlent, a sok szenvedést, bánatot, a politika brutalitását, a sokféle erőszakot, megalázást, a zsarnokságot.

>!
kaporszakall
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

Nagyon erős szöveg.

Nyomasztó és igazán depressziós – illik a tárgyához. Olvastam a romániai elnyomó rendszerről Adamesteanu (Futó viszony) és Herta Müller (A róka volt a vadász) regényeit is; ez jobb azoknál. Semmi sallang: a mondatai úgy kopognak, mint a koporsóba vert szögek…

A keretes elbeszélés módot ad arra, hogy egyszerre beszéljen az ötvenes évek sztálinista korszakáról és a Ceausescu-időszak végéről. Gondolom, az Alakváltók cím azért került a fedőlapra, mert Csehov óta a Kaméleon már foglalt.

A két legfontosabb olvasói réteg, akikhez szólnia kéne: a magyarországi magyarok és a romániai románok (az erdélyi magyarok – úgy gondolom – maguk is jól tudják, mi történt… vagy talán mégsem…?). Kíváncsi lennék, vajon lefordították-e ezt a könyvet románra, és ha igen, milyen volt a fogadtatása.

6 hozzászólás
>!
Ciccnyog IP
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

Engem ez a téma sosem érdekelt (de általában a történelem bizonyos időszakai sem) – sajnálom –, és meg is ijedtem az első résznél, hogy nem is tudja érdekessé tenni számomra, eléggé untam, most mi lesz, aztán olvastam tovább, lesz ami lesz, és a második résztől már nem nézegettem se jobbra, se balra, nem mentek listák, feladatok a fejemben, magába szippantott a szöveg, nagyon élveztem. A szerző stílusa kifogástalan, nagyon jól felépítette a regényt, úgyhogy nagyon örülök, hogy nem adtam fel az elején, mert ennek ellenére is egy nagyon jó kortárs műnek tartom, és én azért elég kemény tudok lenni, engem nem lehet csak úgy megetetni bármivel. Most evés közben jött meg az étvágy, de így volt jól. Olvassátok!

>!
Biedermann_Izabella P
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

Nem mondom, hogy rossz könyv, mert jó, de nem mondom, hogy szerettem, mert nem.
Valahogy ezek a margótlan oldalak is nyomasztottak, meg a hideg köd, ami megült engem, a szorongó olvasót.
Kellenek az ilyen könyvek, de jobb volna, ha nem lehetne ilyen történeteket írni, mert az olvasó azt mondaná, na ne szórakozzon velem a szerző.
Kár, hogy a modern alakváltók, mitologikus és fikciós társaikkal ellentétben, nélkülöznek minden túlvilági minőséget. Akkor egy kicsit legalább lehetne bizakodni. Nem lehet.

>!
abcug IP
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

Izgalmas, pörgős, príma a „valódi” történet – a keret talán kicsit nehezen indítja be. De aztán a meseszövés igazán bámulatos… Erdélyről – Erdélyből – uramisten, még a Szekus is magyar? Hát mit szólnak ehhez a WA-n edzett kerközépmagypolgárok? :) Már a második remek könyv a szerzőtől, amelyhez volt szerencsém!

2 hozzászólás
>!
morin5
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

A könyv az ötvenes évek pártállami légkörével, besúgókkal, szekusokkal és munkatáborból szökött elemekkel teli Románia tablója – nyolcvankilences forradalmi villanóképekkel keretezve. Feltűnően tagolatlan, a szereplők húzódoznak a megismerhetőségtől és kevésbé szerencsés a narráció alapjának megválasztása (vonatúton elbeszéltek, jelentésben olvasottak), de mindezek ellenére abszolút figyelmet érdemlő regény.

>!
kolika
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók

Könyv a könyvben. Történet a történetben. Mindkettő Románia múltjához köthető. Amikor először olvastam könyv címét, akkor valami fantasy regényre tippeltem. De a fülszöveget elolvasva, rájöttem, hogy korántsem így van ez. Mégis az alakváltókról szól. Azon emberekről, akiknek sikerül szépen ellavírozniuk a történelem farvizén, s ki-kikötve elérni a csendes révbe, amely meghozza számukra a várt hatalmat. A körülményeknek megfelelően átalakulni, s aki ezt tudja magas fokon művelni, az a jég hátán is meg fog élni.
Időben sokkal közelebb áll a 89-es forradalomkor történtek, de számomra érdekesebb volt a 1950-es évekbeli események. Sólyom és Szarvas története kicsit a betyártörténetekre emlékeztetett. Sokkal jobban örültem volna, ha más vége van a történetüknek. A szekus tiszt alakját kimondottan nem kedveltem. Igazi pribék.


Népszerű idézetek

>!
balagesh IP

Ezt a fennköltséget utálta Isten embereiben, a túlzást, amivel a dolgoknak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint ami valójában járna nekik.

108. oldal

>!
olvasóbarát P

Ekkor eleredt az eső. Dej elvtárs a reakciós időjósokra gondolt, és elhatározta, amint visszatér Bukarestbe, és megnyeri a választásokat, csakis olyan időjárási előrejelzést lehet majd közzétenni, amit ő vagy egy általa felállított bizottság fog előzetesen jóváhagyni. Megbízható emberekkel, akik tudják, micsoda felelősség az időjárás. Összehúzta magán a kabátját, és azt remélte, hamar túl lesznek a viziten, még mielőtt nagyobb baj történne.

181. oldal

>!
fióka P

Mesélhetnél valamit, kérte a fiú, de Sólyom zavarba jött, mert még világéletében nem mesélt. Nem fog tetszeni, mondta nagy sokára, a fiú pedig izgatottan megragadta a karját, és újra kérlelni kezdte. Vicces legyen?, kérdezte a bátyja, és a fiú azt felelte, hogy nevetni szeretne. Legyenek benne emberek?, kérdezte megint Sólyom, és a fiú azt mondta, igen, de állatok is. Igaz legyen?, kérdezte Sólyom, és a fiú bólintott. Igazi, mondta. Hát jó, sóhajtott a bátyja, és megigazította magán a ruhát, mint mindannyiszor, ha hosszabb mondandóba fogott.
Gheorghe Gheorghiu Dej, a Román Kommunista Párt első embere életében háromszor változott varanggyá.

II. Thorax

>!
ppeva P

Az állomáson elkértem a menetrendet, de nem boldogultam vele, így hát megkérdeztem a pénztárnál, mennyi késésre lehet számítani. A jegypénztáros felnézett méteres kötőtűi mögül, mondani akart valamit, de aztán meggondolta magát. Egyik páciensem, Komora Erzsike elmélete szerint adjak hozzá minden tíz kilométerhez egy percet, magyaráztam volna neki, ha rám figyel, további ötöt minden állomáshoz, ahol megáll a szerelvény, valamint a télre való tekintettel további fél órát, vessem össze a menetrendben jelzett utazási idővel, és megkapom a késés mértékét.

9. oldal

>!
ppeva P

Veszélyes ember, mondta róla halálos ágyán Duca elvtárs. Ő egy igazi alakváltó. Tegnap fasiszta, ma kommunista. Veszélyes emberekkel vetted magad körül, fiam, ez a baj.

49. oldal

>!
Maya 

Ha nincs megváltó, az csak egyet jelent, nincsen kit megváltani (…)

109. oldal

>!
Maya 

Meg lehet változni, és a változás megszabadít. Ára van, de érdemes.

184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: változás
>!
Maya 

A történetek hívatlanul érkeznek az életünkbe, de helyet szorítanak maguknak, és helyettünk beszélnek.

234. oldal

>!
ppeva P

Most a csend következett, fülsiketítő ürességet borított rájuk, állatnak, tetőn tanyázó huzatos szélnek mind nyoma veszett, ezért kettejük zaja a teremtőéhez mérhetőnek tetszett, ama első-második napon, amikor az Úristen az üres sárgolyón téblábolt. Ahogy a teremtés első napjaiban, úgy ezen a korommal festett délelőttön sem lehetett élőlényt látni, az óriás a lánnyal a hátán szintén nem tűnt annak, és a táj képe nem a világ keletkezését, hanem megszűnését idézte, hacsak nem fogadható el az a tézis, hogy a világ kezdete és vége nagyjából ugyanolyan képet mutat.

225. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hans Bergel: Hajdútánc vasban
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Lola Lafon: A kis kommunista, aki sosem mosolygott
Josef Skvorecký: Oroszlánkölyök
Dragomán György: A fehér király
Tóth Ágnes: Pokol az emeleten
Bartis Attila: A vége
Lestyán Sándor: Hej, halászok
Moldova György: Sötét angyal
Andai György: Kifújt…