Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Talpalatnyi föld (Talpalatnyi föld 1-3.) 24 csillagozás
A 40-es évek elején, közvetlenül a nagy történelmi sorsforduló előtt született meg a nagy mű; Szabó Pál regénytrilógiája: a Lakodalom, Keresztelő, Bölcső. A Talpalatnyi föld összefoglaló címet már a felszabadulás után kapta, s Piros Góz Jóska és Juhos Marika szerelmének, házasságának története a földosztás lázas évében nőtt a megváltást sürgető, életre való nép emlékeztető sorsképévé. Természetes volt ez az átlényegülés, hiszen az író egy egész falu, bátran mondhatjuk: a magyar falu igézően teljes képét festette meg a regényben hamvas-friss színeivel. Csodálatos könnyedséggel, a játszi humor ellenállhatatlan hatalmával idézte meg alakjait: a csúfot valló vagyonos parasztot, a minden lében kanál, potyaleső ügyeskedőt, az úrhatnám tanítókat, hivatalnokokat s az egész, elevenen nyüzsgő falusi közösséget.
A fordulatos történet tarka epizódjaiból a nagybirtokok közé szorult hajdani falu életének minden szorongató kérdése, minden vágya a napfényre kerül, de… (tovább)
Lakodalom / Keresztelő / Bölcső címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1949
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magyar Elbeszélők Szépirodalmi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi
Enciklopédia 6
Kedvencelte 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 44
Kívánságlistára tette 17
Kiemelt értékelések
Timár_Krisztina I>!
27 hozzászólás
Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint hazamenni. :)
Évek óta tologatom magam előtt, mindig ajánlották nekem, mindig sejtettem, hogy nekem való, de valahogy nem beszéltem rá magam, sőt a filmet se láttam, pedig ezeket a klasszikus magyar filmeket nemcsak nézem, szeretem is.
Az ember azt gondolná róla (főleg amilyen borzalmas borítókat csináltak neki), hogy a negyvenes-ötvenes évek propagandaregénye. Hát nem. Annyira nem, hogy nem is értem, miért nem foglalkoznak vele többet.
Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/06/szabo_pal_…
ppeva P>!
Mióta terveztem már ezt az olvasást! Pedig fogalmam se volt róla, hogy ez ennyire jó lesz. Kicsit olyan szocreálos parasztregényt vártam, de egyáltalán nem az. Az a fajta könyv, ami beleveszi magát az ember gondolataiba, nehéz letenni, és akkor is ott jár a fejében, ha éppen kicsit le kell tenni. Beköltöztem egy időre Juhos Marika és Piros Góz Jóska falujába, élvezettel olvastam minden sort, minden oldalt. Volt itt tragédia és komédia, ármány és szerelem, intrika és bölcsesség, humor és szomorkodás.
Nagyon szeretem a paraszti életet bemutató, szépen megírt történeteket. A képzeletbeli polcomon ott a helye nagy kedvenceim, Veres Péter: A Balogh család története, Oravecz Imre: Ondrok gödre és Władisław Stanisław Reymont: Parasztok mellett.
pepege>!
2 hozzászólás
Szabó Pált a XX. századi magyar irodalom népi írói közé sorolhatjuk, többek között József Attila és Kossuth díjat is nyert.
Ez a regénye három kisregényből áll: Lakodalom, Keresztelő és Bölcső. A belőle készült filmet bizonyára sokan ismerik, vagy legalábbis hallottak már róla, hogy létezik. Nekem kimaradt az életemből, illetve gyerekkoromban lehet, hogy láttam, rémlik valami… Nem vagyok nagy filmnéző, de a könyv elolvasása után lehetségesnek tartom, hogy meg fogom nézni…valamikor…
A három kisregény közül nekem a legelső volt a kedvencem. Itt éreztem azt, hogy Piros Góz Jóska és Juhos Marika valóban főszereplők, a regény nagyon fontos eseményei ebben a kisregényben fókuszálódtak. Míg a másik kettő már túl sokszereplős lett és ezáltal elveszett a részletekben.
Szabó Pál nyelvezete is tükrözi a népi íróságát, nagyon jól visszaadja az 1930-as évek parasztjainak életét, ízes beszédét. Egy Nyésta közeli faluban járunk, nem derül ki konkrétan, hogy melyik. A lakosság nagy része napszámos, kubikos paraszt, nincstelen. A szerencsésebbeknek akad egy kis szikes föld, amin vagy megterem valami, vagy nem. De inkább az utóbbi, mert nagyon függnek az időjárástól. Hatalmas szakadék van a gazdák és a parasztok között, pedig a gazdák sem túl tehetősek, vagy ha nem is kell éhezniük, akkor is fogukhoz verik a garast, mert szegénysorból küzdötték fel magukat a gazdák közé.
Lassan hömpölyögnek az események, rengeteg leíró részt tartalmaz, ami egy idő után engem egy picit zavart is. Ettől függetlenül nagyon szerethető.
bbea>!
Ha valaki a pörgős eseményeket várja, az ne is kezdjen bele ebbe a trilógiából lett regénybe. A 670 oldal egyáltalán nem pörög, lassan csordogál csak. Ezt viszont csodálatos szépséggel nyújta át mindazok számára, akik ki vannak élezve erre a korra. Egy falu életét, hétköznapjait, ünnepeit, örömeit, bánatait ismerhetjük meg a két világháború közötti időszakból. A paraszti világ megváltozásának a szele már a poros falusi utakat söpri, már érezni, ahogy itt-ott meglegyint, egyre nő a szakadék az úri világ és a parasztság között. S ez a negatív vonal ugyan végig jelen van, felbukkan itt-ott a regényben, ám a szokásokon, tradíciókon, a szerelmeken, az örömökön s a küzdelmeken keresztül egy kis falusi közösség életét ismerhetjük meg, amely háttérbe szorítja mindazt, amit a változás rossz szele hordoz. A hagyományok, szokások átszövik a parasztság életét s ezek gazdag bemutatásával a könyv néprajzi szempontból egy igazi kincsestár. Egy igazi, sajátos beszédmóddal ízesített paraszti világ tárul fel benne és szívesen olvastam volna még legalább ugyanennyi oldalon keresztül.
ervinke73>!
Azon gondolkodtam, mitől és miért van az, hogy akkor és ott minden élt, mindenben ott lüktetett az élet, amit hagytunk elveszni, elpusztulni. Lassan az ember maga is személytelen lesz. Helyette a telefonja… Ki akarok szállni! Mivel ez nem megy, inkább olvasok!
Könyv és írója több figyelmet érdemelne.
cseri>!
2 hozzászólás
Nem volt rossz, de én a végén már egy kicsit untam. Igazából ugye három regény eredetileg, szóval talán ezért is. A Balogh család történetét, ami a nagy kedvencem a témában, mindenesetre nem múlta felül.
Zsófi82>!
Nagyon szép könyv a két háború közötti parasztság életéről. A lassan csordogáló regény még hozzám, a tősgyökeres városihoz is közel tudja hozni ezt a világot, teljesen kerülve a pusztai gulyásromantikát.
Nekem egyedül a legvége nem tetszett, de azt hiszem, ha a háború előtt kisgazda politikus lettem volna, én is hajlandó lettem volna ennyi kompromisszumra azért, hogy 1948-ban megjelenhessen a regényem…
Népszerű idézetek
Timár_Krisztina I>!
A szél reggelre keletről fútt, és olyan hideg lett, hogy cinkét fogott a gyermekek orra.
8. oldal, I. kötet (Szépirodalmi, 1961)
Timár_Krisztina I>!
Szívek kezdenek dobogni, csak úgy minden további nélkül, az imént még semmi se volt, s egyszerre megmozdul valami, tán még az se, csak egy anyasóhaj kél a bódulatos visszaemlékezésre, a télre, fonókára, bálra, lakodalomra, és egy parányi szervezetlen szervezetben hirtelen a teremtés dicsősége reszket.
A mezőn bódorgó nótázásból parányi lábujjak keletkeznek, elhajított kacagásból a fül, s valaki kettesben rezedát szagolt, ezek lesznek hát az orrcimpák. Két kéz valamit várva, remélve dolgozott nappal, és este a kapuban ölelt: persze, hogy ebből megint kar lesz, hogy majd megint magához öleljen, kaparintson valamit, egy darabot a jövendőből.
A csillagok tündöklése átégeti az akácfák lombját, s beléhull az asszonyok ölébe, mint a por.
90. oldal, II. kötet (Szépirodalmi, 1961)
Kapcsolódó szócikkek: születés
Timár_Krisztina I>!
12 hozzászólás
A szomszéd szobában egyszeriben csendesség van, furcsa, kietlen csendesség. Csupán egy hang zeng a csend kellős közepén, pátosszal, rezegve, mint szélcsendben a nyárfa levele. Mintha dombon állna az, aki beszél, s a csend a domb alatt guggolva hallgatózna.
Marciházi feláll, kinyitja az ajtót, sarkig. Papp Sándor ott áll, ugyanazon a helyen, ahová az este beült, és szavalja Petőfi költeményeit. Most ott tart, hogy:
A franciák földje gyönyörű tartomány,
Egész paradicsom, egész kis Kánaán.
Azért is vásott rá a törökök foga,
Pusztító szándékkal be is törtek oda.
Mikor a magyarság beért az országba,
A törökök ott már raboltak javába…
– Mit beszél ez? – kérdezik a nők suttogva.
– Teccik hallani. Szaval. Szavalja Petőfi összes költeményeit.
– Szent Isten… végig?
– Persze. Délfelé lesz az idő, mire elmondja, de elmondja. Ha ugyan addig rá nem szakad a padlás…
212-213. oldal, I. kötet (Szépirodalmi, 1961)
| → |
|---|
Timár_Krisztina I>!
Egyébként pedig a faluban az idő a napok nyúlásával egyre inkább időtlen idő. Reggel van, dél van, este van, ennyi az egész mindössze. Reggel is harangoznak, délben is, este is, hogy ne legyen senkinek a harangozókra panasza. Egyszer a malacok rínak, máskor a csirke veri az éhkoppot, bornyú bőg, vagy hazajött ez az ember, az is éhes. Ezek a dolgok gázolnak az időben, mint valami vízben.
315. oldal, I. kötet (Szépirodalmi, 1961)
Timár_Krisztina I>!
Marika nagyon szép leány, haja olyan, mint a felleg, mikor júniusban gyűrődik az égaljon. A bőrét megfogta a nyár, de csak ott, ahol kint volt a ruhából, a nyakán, karján. Egyébütt olyan, mint a fehér kanavász. Szeme, mint a kendermag, s pillája úgy repked rá, mint szélben a fa árnyéka az ablakra.
16. oldal, I. kötet (Szépirodalmi, 1961)
Timár_Krisztina I>!
– […] Mert a tengerben nincsen más, csak hal. Cethal. Amit egyébként úgy is hívnak, hogy cápa. Olyan nagyok ezek a halak, lelkem, hogy… egyszer hajótöröttek rávergődtek egy kis zöld szigetre. Azt hitték, hogy na most, most már megszabadultak, nyomban nekivetkőztek hát, tüzet raktak, főztek, ruháikat szárítgatták. Hát uramfia, egyszer csak a sziget megrázkódott, aztán elmerült. Nem sziget volt az, hanem egy cethalnak a háta. Lássa, ilyen nagy halak vannak a tengerben. – Beszélt a pap meggyőzőn és érvekben se volt hiány. Mívelt, tanult s olvasott ember volt. Ezt a hajótörött-históriát is valamelyik Jókai-regényből olvasta.
308. oldal, I. kötet (Szépirodalmi, 1961)
| → |
|---|
Timár_Krisztina I>!
Már kinyíltak az augusztusvégi esték, mint a gyeorgyinák. Az éjszakák hosszabbak, a napok rövidebbek. Van idő tervekre, beszélgetésekre, telik az estéből.
Amit a tavaszban széjjelhordtak, széjjeldugdostak, elvetettek, most rendre összeszedik, összehordják. A paradicsom piros, mint az érett lányok ajka, s a görögdinnye hamva ott van a mellükön. Kék deret húz a szilva reggeleken, s a napraforgó tányérja végképpen keletnek fordul. A harmat olyan, mint az ezüst, s szemlátomást dúsabb lett az asszonyok kontya. Lábuk húsába beleégett a távozó nyár, s a tengerilevelek zizegése benne lobog a vérükben. Mint a bocskor, olyan kérges az emberek marka, de a föld is éppen ilyen a kolompírsoron. A gyermekek nem szeretnek felkelni reggel, mert teméntelen mákot ettek, s rengeteg asszonynak kurtább elöl a szoknyája, mint hátul. Amire aztán azt mondják a kunéros emberek, hogy hosszabb a péntek, mint a szombat.
Az ilyen rokolyájú asszonyok viselősök, de erről ők aztán igazán nem tehetnek.
Rendre érni kezd az embervetés, nemigen hullt itt bezzeg se útfélre, se kőre a mag, hanem pontosan oda, vagy akarta valaki, vagy se: ahová kellett.
89. oldal, II. kötet (Szépirodalmi, 1961)
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ignac Koprivec: Ház a domboldalon ·
Összehasonlítás - Móricz Zsigmond: Árvácska 87% ·
Összehasonlítás - Bálint Tibor: Zokogó majom 84% ·
Összehasonlítás - Tímár Máté: …és a Berettyó folyik tovább… ·
Összehasonlítás - Thury Zsuzsa: Ördögtánc ·
Összehasonlítás - Tornyai János: Gyere, kicsim!… Gyere! 80% ·
Összehasonlítás - Fenákel Judit: Magántörténet ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja 88% ·
Összehasonlítás - Dickens Károly: Ritkaságok régi boltja ·
Összehasonlítás - Fraňo Kráľ: Csenkóné gyermekei / Jano ·
Összehasonlítás