Talpalatnyi ​föld (Talpalatnyi föld 1-3.) 94% 25 csillagozás

Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mint hazamenni. :)
Évek óta tologatom magam előtt, mindig ajánlották nekem, mindig sejtettem, hogy nekem való, de valahogy nem beszéltem rá magam, sőt a filmet se láttam, pedig ezeket a klasszikus magyar filmeket nemcsak nézem, szeretem is.
Az ember azt gondolná róla (főleg amilyen borzalmas borítókat csináltak neki), hogy a negyvenes-ötvenes évek propagandaregénye. Hát nem. Annyira nem, hogy nem is értem, miért nem foglalkoznak vele többet.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/06/szabo_pal_…

Mióta terveztem már ezt az olvasást! Pedig fogalmam se volt róla, hogy ez ennyire jó lesz. Kicsit olyan szocreálos parasztregényt vártam, de egyáltalán nem az. Az a fajta könyv, ami beleveszi magát az ember gondolataiba, nehéz letenni, és akkor is ott jár a fejében, ha éppen kicsit le kell tenni. Beköltöztem egy időre Juhos Marika és Piros Góz Jóska falujába, élvezettel olvastam minden sort, minden oldalt. Volt itt tragédia és komédia, ármány és szerelem, intrika és bölcsesség, humor és szomorkodás.
Nagyon szeretem a paraszti életet bemutató, szépen megírt történeteket. A képzeletbeli polcomon ott a helye nagy kedvenceim, Veres Péter: A Balogh család története, Oravecz Imre: Ondrok gödre és Władisław Stanisław Reymont: Parasztok mellett.

Szabó Pált a XX. századi magyar irodalom népi írói közé sorolhatjuk, többek között József Attila és Kossuth díjat is nyert.
Ez a regénye három kisregényből áll: Lakodalom, Keresztelő és Bölcső. A belőle készült filmet bizonyára sokan ismerik, vagy legalábbis hallottak már róla, hogy létezik. Nekem kimaradt az életemből, illetve gyerekkoromban lehet, hogy láttam, rémlik valami… Nem vagyok nagy filmnéző, de a könyv elolvasása után lehetségesnek tartom, hogy meg fogom nézni…valamikor…
A három kisregény közül nekem a legelső volt a kedvencem. Itt éreztem azt, hogy Piros Góz Jóska és Juhos Marika valóban főszereplők, a regény nagyon fontos eseményei ebben a kisregényben fókuszálódtak. Míg a másik kettő már túl sokszereplős lett és ezáltal elveszett a részletekben.
Szabó Pál nyelvezete is tükrözi a népi íróságát, nagyon jól visszaadja az 1930-as évek parasztjainak életét, ízes beszédét. Egy Nyésta közeli faluban járunk, nem derül ki konkrétan, hogy melyik. A lakosság nagy része napszámos, kubikos paraszt, nincstelen. A szerencsésebbeknek akad egy kis szikes föld, amin vagy megterem valami, vagy nem. De inkább az utóbbi, mert nagyon függnek az időjárástól. Hatalmas szakadék van a gazdák és a parasztok között, pedig a gazdák sem túl tehetősek, vagy ha nem is kell éhezniük, akkor is fogukhoz verik a garast, mert szegénysorból küzdötték fel magukat a gazdák közé.

Lassan hömpölyögnek az események, rengeteg leíró részt tartalmaz, ami egy idő után engem egy picit zavart is. Ettől függetlenül nagyon szerethető.

Ha valaki a pörgős eseményeket várja, az ne is kezdjen bele ebbe a trilógiából lett regénybe. A 670 oldal egyáltalán nem pörög, lassan csordogál csak. Ezt viszont csodálatos szépséggel nyújta át mindazok számára, akik ki vannak élezve erre a korra. Egy falu életét, hétköznapjait, ünnepeit, örömeit, bánatait ismerhetjük meg a két világháború közötti időszakból. A paraszti világ megváltozásának a szele már a poros falusi utakat söpri, már érezni, ahogy itt-ott meglegyint, egyre nő a szakadék az úri világ és a parasztság között. S ez a negatív vonal ugyan végig jelen van, felbukkan itt-ott a regényben, ám a szokásokon, tradíciókon, a szerelmeken, az örömökön s a küzdelmeken keresztül egy kis falusi közösség életét ismerhetjük meg, amely háttérbe szorítja mindazt, amit a változás rossz szele hordoz. A hagyományok, szokások átszövik a parasztság életét s ezek gazdag bemutatásával a könyv néprajzi szempontból egy igazi kincsestár. Egy igazi, sajátos beszédmóddal ízesített paraszti világ tárul fel benne és szívesen olvastam volna még legalább ugyanennyi oldalon keresztül.

Nem volt rossz, de én a végén már egy kicsit untam. Igazából ugye három regény eredetileg, szóval talán ezért is. A Balogh család történetét, ami a nagy kedvencem a témában, mindenesetre nem múlta felül.

Nagyon szép könyv a két háború közötti parasztság életéről. A lassan csordogáló regény még hozzám, a tősgyökeres városihoz is közel tudja hozni ezt a világot, teljesen kerülve a pusztai gulyásromantikát.

Nekem egyedül a legvége nem tetszett, de azt hiszem, ha a háború előtt kisgazda politikus lettem volna, én is hajlandó lettem volna ennyi kompromisszumra azért, hogy 1948-ban megjelenhessen a regényem…

Nekem tetszett. Érzékletes leírás, valódi, hús- vér emberek, és finom népies humor.