Zeusz ​küszöbén 87% 150 csillagozás

Annyira jól kezdődött tegnap este Szabó Magda igazán bensőséges útleírása görögországi utazásukról férjével, Szobotka Tiborral, hogy most azonnal – amikor a mai nap először hosszabb lélegzetet vehetek – leírom. Túl azon, hogy ki tud manapság hat hetes nyári szabadságra menni, meg hogy már senki sem a MATÁV-val, – kicsordultak a könnyeim kacagás közben, amikor a Rémületes Külsejű Szürkével való kalandjukat megörökítette. Mert ugye a mában interneten keresztül néhány kattintás csak, hogy szállást foglalj Athénban, de ők a 60-as években csak hosszas éjszakai vándorlást követően kaptak egy szobát a 18. szállodában. (Szobotka 17-ben kudarcot vallott!) Az egykori tipikus magyar turistákhoz illő csetlő-botló íróházaspár kalandjai göröghonban azért is vonzóak, mert Szabó Magda ógörög tapasztalataival szembesítve a tegnapi valóságot, érzéseiről is gazdagon beszámol a történések során, s ahogy olvasom, volt miről…

Volt 50 fokos hőség, letört táskafül, dagadó láb, fájó hát, váratlan betegség, és a hazai turistákra olyannyira jellemző spórolás, sok kellemetlen, nyaralást zavaró apróság. És rengeteg csoda, maga Görögország 1966-ból.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/09/zeusz-kuszoben.html

Ez bizony nagyon tetszett, mindig alig vártam, hogy olvashassam tovább. Nagy rajongója vagyok a színvonalas útiirodalomnak, gyűjtöm is polcon meg minden. Az külön is érdekes szerintem, hogy egy eredetileg nem tematikus, hanem „sima” utazásról hogyan lehet regényt írni, szóval hogy ki honnan szedi azt a kezdetben nem létező fonalat, amire fel lehet fűzni a cselekményt úgy, hogy ne legyen nagyon historizáló és erőltetett utólag. Mondjuk elég sok megoldás van rá, itt a butaarcú Apolló mint harmadik főszereplő igen betalált, én szerettem. Nem kizárt, hogy elvinném magammal ezt a könyvet Görögországba, mivel hagyományos útikönyvet úgyse viszek soha, hanem mindig kézzel írom magamnak, amellett elférne. És bár 1968-as (asszem), nem hiszem, hogy elavult, mert Szabó Magda igazán keveset ír mondjuk például a hotelárakról vagy az éjszakai klubok címéről, ami miatt frissíteni kéne, annál többet „romokról”, amik maradnak a helyükön, csakúgy mint a Magda személyes kommentárjai. Azokat is maradandónak gondolom. Esetleg az lehet, hogy a szálláskeresés és a hajózás ma már nem annyira kalandos (bár ha jobban belegondolok, jelenleg lehet, hogy megint igen.)
Még cseri molytárs szavait szeretném beleírni az értékelésembe, ő azt mondta, hogy de jó nekem, hogy most kezdem az ismerkedést Szabó Magdával, mert így még egy csomót olvashatok és egy csomó élmény vár, milyen klassz lesz, majd meglátom. Igen, nekem az ifjúsági regényeit leszámtva ő teljesen kimaradt az életemből, nem tudom, miért, de most meg vagyok győzve. Nagyon érdeklődő lettem egyszeriben, és pozitív várakozásokkal.

Nagyon szeretem Szabó Magda könyveit, és ez az egy, a Zeusz küszöbén eddig valahogy kimaradt, most pótoltam. Nagyszerű könyv, ott utazhatunk Szabó Magdával és Szobotka Tiborral Görögország szerte, velük együtt fojtogat a meleg, csodáljuk az ókori görög csodákat és mehetünk zuhanyozni a szekrénybe. :)

Rájöttem valamire. Szabó Magda mindig nagyon erőteljes karakterekkel dolgozik a regényeiben, mindig mindegyik olyan, mintha egy görög sorstragédiából lépett volna elő. Ezt a könyvet olvasva megértettem, ő klasszikus oktatásban vett részt, alaposan, és mélyebben ismeri a görög mitológiát, mint én, (sőt, sokkal jobban) ezeken a történeteken nőtt fel, imádta őket. Ezért ír ő is ilyen nagyon szuggesztív regényeket, nagyon intenzíven markáns szereplőkről.

Engem most nagyon nehéz lesz meggyőzni arról, hogy Magdáékat az akkori hatalom nem vette meg kilóra ezzel a görög úttal. A könyv olvasása közben persze a görög forróság, az apró megfigyelések, Apollón bosszúja, Nándor kutya és a többiek elvonták a figyelmet erről a kérdésről, de az utolsó oldalak után, egy lépést hátralépve, mégis ez világlik ki a sorok közül.
Az én elméletem az, hogy adtak egy kis juttatást a házaspárnak, hat hét Görögország, azzal a feltétellel, hogy Magda megírja azoknak, akik 1968-ban még úgy gondolták, hogy soha a büdös életben nem jutnak ki többé külföldre, vagy ha mégis, akkor ugye csak háromévente, ezért érdemes volt nekik útleírásokat kiadni, de aztán a végén nehogy az legyen benne, hogy érdemes kint maradni!
Szerencsére éppen nagyon vékonypénzű turistaként igyekszem Hollandiába, úgyhogy a spórolós részek azért tartják bennem majd a lelket, és persze ki ne vágyna ezek után maga is arra, hogy megörökítse az élményeit írásban. Nem rossz ez a könyv, élvezetes, okos, szórakoztató, mégis érzek mögötte egy kesernyés ízt.

Kicsit félve fogtam neki a könyvnek, mert a korábbi útinaplója/jegyzete nem volt olyan maradandó élmény.
Meg kell mondjam, pozitívan csalódtam, nagyon élvezetes volt olvasni. A könyvben görögországi nyaralásuk élményeit meséli el,az útjuk alatt készített jegyzetei alapján. Sajátságos keveréke az útikönyvnek és a naplónak – mindamellett hogy megismerhetjük Görögország számos látnivalóját, bepillantást nyerhetünk abba, milyen az amikor nyaralni megy T&M.
Szabó Magdát gyerekkora óta szoros kapcsolat fűzte Görögországhoz – igaz az ókorihoz, így bár ógörögül egész irodalmi műveket el tudott mondani,az újkori Görögország lakóival ez nem vitte előrébb a kommunikációt. Amiből számos komikus vagy épp tragikus helyzet állt elő. És éppen emiatt a „görög-szerelem” miatt tűnik sokkal személyesebbnek ez a könyv.
Szerettem a könyvet olvasni, mert kicsit bepillantást nyerhettem ez életükbe, a gondolkozásukba, és „elkísérhettem” őket egy egész életre emlékezetes nyaralásra. Emlékezetes volt, mert régi vágya teljesült az úttal, de azt is megtanulta, hogy az isteneket illik komolyan venni, mert valóban bosszúállóak.

Olvasmányos, részletes, néha mulatságos beszámoló Görögország múltjáról és jelenéről. Lenyűgöző tudással, hatalmas érdeklődéssel közelít minden helyhez, emberhez (és állathoz), a kitartása tiszteletre méltó, nem adja fel 46 fokban sem, mert menni kell, mert nem lehetünk itt többet, mert ezen a helyen járt Hippokratész, mert eszébe jutott egy versszak Berzsenyitől, mert …
Nagyon tetszett a könyv, öt csillag így is, hát ha még szeretném is Görögországot*, amúgy igazán és hozzáértőn.

Bónusz: a hősi idők, amikor mindig csórók voltunk „nyugaton”, ha többe jött a szállás, akkor az étkezésen kellett megspórolni, amikor megbámulták a szabad világ keletről érkezett ellenségeit (mert a propaganda őket is hülyítette, nem csak minket).
*spoiler

Hihetetlen, hogy mennyire jól tud Szabó Magda írni! Az egész könyvet idézni lehetne…
6 hét Görögországban. Már a tartam is elképzelhetetlen, manapság nem is járnak ilyen hosszú kirándulásra az emberek. :) És itt még internet sincs, mindent a helyszínen kell megoldani, T. szaladgálhat a szállás után, majd egymást vigasztalják a szomorúan vicces és viccesen szomorú helyzetekben. Annyi mindent megéltek, annyi mindent láttak, és volt, hogy sokszor hangosan felnevettem. :)
És Szabó Magda műveltsége is lenyűgöző, kívülről fújja a görög mitológiát, a magyar irodalmat.
Nagyon örülök, hogy elolvastam, remélem, a Hullámok hátán is majd valamikor a kezembe kerül!

Életem első útileírását olvashattam. A már-már hihetetlennek számító szerencsétlenségek sorozata mellett az írópárosnak mégis sikerült megfognia a valódi nyaralási életérzést. Képesek voltak a sok nem várt fordulat mellett vidámnak maradni, és kitartóan megnézni mindent, amit elterveztek. Ezért külön felnézek rájuk.
Tipikus magyar szokásként nevettek saját kínjaikon, amivel nagyon a szívembe tudtam zárni őket. Lássuk be, amúgy sem igazi nyaralás az, ha nem történik valami, amit később, évek múltán nem kicsorduló könnyel és nevetve idézünk fel egymásnak. Számomra ezt az érzést adta át. Szerettem.

Régóta kíváncsi voltam erre a Szabó Magda-műre. Imádom újabb és újabb szemszögekből megismerni – útinaplót pedig még mástól sem olvastam, pláne nem tőle.
Megérte. Telis-tele van humorral és életörömmel… és Magda jártassága a görög mitológiában, drámákban, az ókori világban csodálatra méltó. A leírásai szintúgy. Azt hiszem, aki elolvasta ezt a könyvet, teljes joggal kijelentheti magáról, hogy látta az Akropoliszt vagy volt Delphoiban.
Nándor kutya története különösen meghatott; néha pedig a nevetéstől potyogtak a könnyeim: például a polipevős résznél, vagy mikor megláttam „a görögök meg búsan hánynak körülöttünk” mondatrészt. Az ókori görög színház már irodalomórán is elvarázsolt, Szabó Magda leírása róla csak fokozta az élményt. Philemon és Baucis is színt vittek a történetbe, ahogyan a Rémületes Külsejű Szürke is. A tücsköket pedig, azt hiszem, innentől én is spoiler fogom hívni.
A jaffás kiadás nagy előnye a könyv végén található kis kalauz a benne szereplő mitológiai alakokhoz. Valaki nem tudja, hogy azokat SzM írta, vagy a kiadó?
A végeredmény pedig: olvassátok, olvassátok, olvassátok!