Régimódi ​történet 91% 880 csillagozás

„A Régimódi történet szereplői keresztül-kasul jártak egymás életének helyszínein, s fogalmuk se volt arról, hogy valaha rokonságba kerülnek egymással.”

Mindig érdekes, amikor először olvasunk a magyar irodalom legnagyobbjaitól. Külön ízt ad neki, ha láttuk is az illetőt. Jómagam az első Könyvhetemen akkor gyakornokként láthattam Szabó Magdát dedikálni, az Európa Könyvkiadó standja akkor a Szent István téren volt megtalálható, én akkor a szomszédos Balassi Kiadónál dolgoztam. Láttam hogy már a kezdés előtt szinte a Zrínyi utcában van a sor vége, amikor megérkezett az akkor 88. életéve felé igyekvő írónő és elkezdett dedikálni. Ez az élmény megmaradt bennem és egy véletlen folytán most jött el az első találkozásunk egy műve alapján, ami kicsit felemásra sikerült.

Ebben a kötetében az édesanyja, Jablonczay Lenke és családja életét kívánta megörökíteni 1917. októberéig, amikor ő maga megszületett. A családi história mellett kiváló történelmi hátteret is biztosít az olvasóknak, amely egyben egy város történetének és a magyar történelem egyik legsikeresebb korszakának lenyomata egyben.

A kötetben megismerjük a Jablonczay család történetét, egészen a dédapától kezdve. Megismerjük az írással is foglalkozó családtagok egy-egy művét, a nagyobb hangsúly Lenke életén van. Itt megismerjük többek között a tanulmányait, hogyan lesz belőle tanár és milyen hatások érik az emberekkel való kapcsolatokban. Átélhetjük a két házasságát Majthényi Bélával és Szabó Elekkel egyaránt.

A család története mellett megismerjük kicsit Békés vármegyét és még jobban Debrecen történetét, többek között láthatjuk hogyan lesz a hajdúk által felemelt mezővárosból kiemelt jelentőségű település, átélhetjük, ahogy az 1848-49-es szabadságharcban főváros lett. Lenke életének tárgyalásánál képet kapunk a korabeli oktatásról, és a korszakban még uralkodó katolikus-protestáns ellentétről, amelyet az írónő nagyon jól illusztrál számunkra:

„Amúgy is ébren tartották benne a tudatot, hogy reformátusnak lenni voltaképpen alacsonyabb rendű dolog, az igazi ember mégiscsak katolikus, a református pokoltűzre kerül, mert eretnek, ezért kell, mihelyt lehetséges, áttérnie, hogy legalább ő megmeneküljön.”

Miközben látjuk a család életének történéseit, az írónő egyben a korbeli történéseket is felvázolja, amelyek nekünk már történelmi eseményeknek számítanak. Olvashatunk arról, hogyan készülnek a nagyhatalmak az első világháborúra, és átélhetjük a háború főbb borzalmait a fontosabb események említésével, mint a szarajevói merénylet a somme-i csata vagy a korlátlan tengeralattjáró háború. Hazai szinten végigkövethetjük a dualizmus válságos időszakát, Tisza István bukását, Ferenc József halálát és IV. Károly trónra kerülését. Kis részletet kapunk a korabeli művelődésről is.

A kötet szövege nem egy könnyed nyári olvasmány, a család történeténél könnyen beleveszhetünk a nevekbe és ráadásul az eseményeket az írónő eléggé monoton szinten adagolja nekünk, amely által könnyen beleveszhetünk az olvasottakba. Számomra a történelmi háttér volt az, ami nagyon tetszett a kötetben, ezáltal nem is sikerült annyira rosszul az első találkozásom a Szabó Magda-életművel.

A januári budapesti molyklub témája a filmadaptáció lesz, olyan könyvet fog mindenki olvasni, amelyből film is készült, és a beszámolóban összehasonlítja a két élményt. Szerintem ez rettentően izgalmas, és azonnal lett jó pár ötletem! Az Elvált nők klubja például az egyik kedvenc filmem, amit bármikor, bármennyiszer megnézek, és néhány hete láttam itt a molyon, hogy tulajdonképpen van egy ilyen regény is, ami, ha jól láttam az értékeléseket, korántsem olyan vicces mint a film. Gondoltam aztán a Quo Vadisra is, azt jó lenne újra elolvasni, mert már túlságosan rég forgatgattam azt, a film (a régi, a klasszikus!) meg szintén örök kedvenc. De Shakespeare is eszembe jutott azonnal, a Sok hűhó semmiért szintén favorit mindenhogyan. Könyvben, színdarabként és filmen, az lett volna az alibim, ha úgy alakul. Aztán néhány napja szóba került a Harcosok klubja is, bizony, az is kimaradt az életemből eddig, a könyv és a film is, pedig az kult, ugyebár, ideális jelölt szintén a januári alkalomra. Gondoltam még az Angol betegre is, amit könyvben vagy 8-9 éve nem bírtam elolvasni, olyan felénél dühödten vágtam a sarokba, a film pedig csak nagyon halványan dereng, szóval ő is esélyes volt.

Aztán persze egészen máshogy alakult ez a történet is. Olyan régimódian. Idén több Szabó Magda könyvet olvastam újra, sokszor leírtam már, hogy nekem az Ő és Márai regényei azok, amiket legtöbbször kell levennem a polcról és olvasni őket újból és újból, másodjára, harmadjára, negyedjére, sokadjára, mert hozzájuk ezer szállal, személyesen, mélyen kötődöm. Az Ókút is ilyen újraolvasás volt néhány hónapja, és tulajdonképpen minden alkalommal, amikor azt olvasom, el kell olvasnom utána a Für Elise regényét is. Mert nekem az a két könyv együtt teljes. Így is tettem múlt héten, és persze újra Magda bűvkörébe kerültem. Ott lebegtem már az általa megelevenített világban vele együtt ismét, ott ültem Szabó Elek, Jablonczay Lenke, Dódi és persze Cili mellett, folyt a könnyem velük vagy csak nevettem önfeledten.

Ekkor jött a gondolat, hogy ha már úgysem enged Magda most még néhány napig/hétig el (péntektől @Annamarie-val Hesse Pusztai farkasát olvassuk közösen újra, addig a Katalin utcát még be szeretném fejezni, de a Danaida sem maradhat ki a sorból most…), tegyük akkor teljessé az ő és szülei életét bemutató, önéletrajzi regénysorozatot.

És akkor együtt voltunk megint mind a hárman, anyám, apám meg én, és én megírtam, hogy tovább tudjak élni, előbb az Ókút-at, s most a Régimódi történet-et., írta Magda, nekem meg hirtelen felrémlett, mintha a Régimódi történetből film is készült volna, gyorsan utánakerestem, és bizony ám, szóval két legyet üthettem egy csapásra! Folytattam a Magda életmű újraolvasását és egyben ezzel teljesítem is a januári molyklubra való feladatot! A filmet nem sikerült még megnéznem, de már megszereztem, arról ezért egyelőre nem tudok nyilatkozni.

A napon, amelyen életet adott, Jablonczay Lenke megszűnt élni, és bár csaknem ötven évig lélegzett még, attól fogva csak a lányának volt története, Jablonczay Lenkének már nem. Annyi titkom volt, ezt mondta, búcsúzóul.

írja Magda az első fejezetben a történet felvezetésekor.
Anyjának, Jablonczay Lenkének sorsát dolgozza fel csodálatos könyvében Szabó Magda, akinek bár annyi titka volt, mégis a könyv végére érve szinte teljesen eleven, hús-vér, lélegző személyként áll már ott előttünk.

Mostani újraolvasás során a legnagyobb tanulság számomra az volt, mennyit változott a saját személyiségem a legutóbbi alkalom óta. Korábbi olvasásaimkor az anyját felnevelő kalmárlány személyével soha nem tudtam semmilyen szinten azonosulni, gyakorlatilag megvetettem végig, halálakor elégtételt éreztem, Lenke érzéseit irányában mindig értetlenül szemléltem. Döbbenetes erejű volt a rácsodálkozás ez alkalommal, mennyire érzéketlen voltam én, mennyire fekete-fehérként néztem ám a világot, pedig mindig arról voltam meggyőződve, na én, én aztán nem. Mennyire nem volt bennem megértés és belátás a kalmárlány irányában korábban, csak a minden baj okozóját láttam benne én. Mára talán (picit) megtanultam az üzenetet, amit Magdolna nagyapjáról, (nem a kalmárlányról, de ez igazán lényegtelen is) ír,

A kép a gonosz Jablonczay Kálmánról oly kerek volt, hogy hamarabb gyanakodnom kellett volna rá, nincsenek az életben ilyen tökéletes idomok.

Igen. Nincsenek ilyen tökéletes idomok. Mert az életben soha senki és soha semmi nem ennyire fekete-fehér, jó vagy rossz, nem ilyen egyszerű ez az egész. Ezt az üzenetet kaptam én most elég erősen ezzel az újraolvasással. És kaptam persze megannyi örömöt. Az újbóli rácsodálkozást a mondatok tökéletes, tiszta ragyogására, mint mikor azt írja,

Sután álltam nagyanyám emlékköve előtt egy darabig, aztán körberaktam a sírja peremét mécsessel: negyven kis láng ragyogta be az augusztusi délelőttön Gacsáry Emma hosszú álmát. A mellettünk gyomláló temetői alkalmazott úgy nézett rám, mint egy bolondra.

Anyámnak nem gyújtottam gyertyát.
A fényt nem lehet megvilágítani.

Valami ilyen fény volt Szabó Magda is a magyar irodalomban. Köszönöm az élményt, újból is.

Egyre jobban és jobban szeretem Szabó Magdát. Csodálatos stílusban ír, az olvasó ott érzi magát az események közepén, mindenkit megismer, az emberek jó és rossz oldalát egyaránt.
Egyszerűen zseniális, hogy mennyire tökéletesen tudta leírni a család történetét, főleg édesanyjáét. Hihetetlenül jó volt az, hogy én is megismerhettem őt/őket, és csodálom, hogy ennyire sok mindent összegyűjtött az írónő.
Nagyon élveztem.

Családregény, terápiás írás, nagyívű anyaggyűjtés objektivitásra törekvő feldolgozása, a magyar Száz év magány, egoista köldöknézegetés?

Akármelyik, mindegyik és egyik sem.

Én kifejezetten szeretem azokat a műveket, amiket nem egyszerű besorolni valamilyen műfaji kategóriába, mert ezeken a határterületeken tud megszületni az igazi művészet, de legalábbis valami izgalmas.

Bővebben itt:
https://rudolfpanka.wordpress.com/2023/05/01/szabo-magda/

Imádott édesanyja, Jablonczay Lenke életét, sorsának alakulását mutatja be, a két nagy tekintélyű, nagy múltú tiszántúli család sorsán át megidézve a korabeli Debrecent is.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/11/regimodi-tortenet.html

Ezt a könyvet én már régebben (kb. 10 – 15 éve) olvastam. Az igazat megvallva annak idején nem nyűgözött le. Voltak benne olyan részek, amelyek tetszettek, de leginkább untam. Most hangoskönyv formájában volt hozzá szerencsém. Ráckevei Anna csodálatos előadásában elevenedtek meg a szereplők. Az elején nagyon kellett összpontosítanom a nevekre, az évszámokra, a helyszínekre. Sokszor elkalandoztak a gondolataim, ilyenkor újrahallgattam az adott részt. Nagyon jó kis kordokumentum, családregény. Kedvet kaptam, hogy hamarosan újraolvassam.

54% (22/41)
Én magam vicceltem meg saját magamat tudatlanságommal. Semmit sem tudtam erről a könyvről, így jól meglepett, hogy ez Szabó Magda családtörténete. Másra számítottam. Egy regényre. Egy régimódi történetre, mint mondjuk a Lotti Fábián Jankától.
Gyakorlatilag visszafele haladtam a kronológiában. A későbbieket már mind tudom, Jablonczay Lenkét, és Szabó Eleket imádom már egy ideje, és totál imádom Szabó Magdát is azért, hogy ilyen csodás örök életet biztosított imádott szüleinek.
Békés, és környéke, a Köröspart hozzám is közeli helyek, és a Kislenke, és Kisbéla elnevezéseket, pont Békésben hallottam először, nálunk, Somogyban, nem használjuk.
Sajnos nagyon sok párhuzamot is fedeztem fel a saját utam, és Jablonczay Lenke útja között, mindegy is, pont emiatt nem hiszem, h valaha is újraolvasnám ezt a könyvet.
Kicsit fura, ez a mostanra datált olvasás, egyáltalán nem így terveztem, de 3 nappal anyám halálának évfordulója utántól 3 nappal Szabó Magda anyjának halála évfórdulója előttig olvastam pont.

Korábban már olvastam, láttam a sorozatot, és most hangoskönyvként is nagyon tetszett. Nem is tudok róla normális értékelést írni, csak leírom a benyomásaimat, hogy jobban megmaradjon, mert most amikor elkezdtem hallgatni, csak arra emlékeztem tisztán, hogy eszik a forró levest.
1. Velem bármilyen rossz történhet, olyan sors, mint Gacsáry Emmáé, nem lesz az én osztályrészem soha. Ezért bármikor vigasz ez a könyv.
2. Pontosan tudom, hogy milyen az, amikor valahol az egyik szülőd miatt nem fogadnak el, csak nekem ez évi két hét volt gyerekkoromban, nem pedig a teljes gyerekkor.
3. Idegenkedem a túl tökéletes hősöktől, és Jablonczay Lenke nekem az. Talán az egyetlen negatív tulajdonsága, hogy a színjátszáshoz nincsen tehetsége.
De még így is tetszik, hogy a főhőssel csak gyerekkorában tudok azonosulni, mert ez egy jó történet.

A Szabó Magdától megszokott tökéletes forma mögött most úgy éreztem, némiképp elmaradt a tartalom. Különlegesebbre, érdekesebbre számítottam. Persze éppen csak annyira okozott csalódást, hogy fél csillagot levonjak, szóval egyáltalán nem volt rossz.
Pár hónapja az anyukám meghallgatta ezt hangoskönyvben. Ő nem nagy mesélő, nem szokott múltat idézni, de e könyv óta sosem hallott, jobbnál jobb történeteket kapunk tőle a gyerekkoráról, szülei életéről, nagynénikről, nagybácsikról. Rájött, ha tőle nem tudjuk meg ezeket, örökre elvesznek. Szabó Magda nélkül talán tényleg elvesztek volna.
Minden anya kezébe Régimódi történetet!

Jó sokáig nem értettem a magas tetszést, mert nekem a könyv első harmada nem jött be. Fontolgattam többször is, hogy abbahagyom. Olyan összevisszaságak éreztem a bevezető részt. Után nem bántam meg, hogy nem adtam fel, mert a végén olvastam volna tovább és nagyon közel került a szívemhez.
A történetben Szabó Magda édesanyjának állít emléket. A bevezető az egész családfát felsorakoztatja, de nem a megszokott módon. Amikor ezen túljutunk, megismerkedünk Lenke szüleinek életével, és Lenke sorsával. Nekem innentől kezdett tetszeni. Az élet gyakran nehéz, és van akinek már gyermekkorában kell szembesülnie ezzel. És ha jóra fordul is, mindig előjönnek problémák.
Lenke sorsa egy hagyományos régi leányregényként kerül elénk, az 1900-as évek hangulatával kiegészítve, haladva előre.
Mindezt egy egyedi báj lengi körül, amit időnként egy kis csipkelődő humor is átjár. Néha túl sok a részlet, de végül már ehhez is hozzá szokhatunk. Fokozatosan megismerkedünk Lenkével, mindennapjaival, sugárzó egyéniségével és azzal, hogy milyen nyomokat hagy életén a gyermekkora, származása.