Pilátus 339 csillagozás

Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus

Tudtam, hogy el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg a munkád nyugalmát, és mielőtt annyira hozzád forrok, hogy megtanulok a szemeddel látni, és megértem én is, hogy Dorozs víz és gyógyszálló, beton és üveg, valutáris lehetőség, és nem egy régi forrás igazolása és nem valami iszonyú vágy, hogy jóvátevődjék, amit jóvá kell tennie az időnek:
Én nem tudtam veled élni.

Szabó Magda

Eredeti megjelenés éve: 1963

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű, Magvető Zsebkönyvtár, Lektúra könyvek, Szabó Magda

>!
Jaffa, Budapest, 2016
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609084
>!
Jaffa, Budapest, 2016
312 oldal · ISBN: 9786155715457
>!
Európa, Budapest, 2008
280 oldal · ISBN: 9789630785587

8 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 81

Most olvassa 14

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 62


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Szabó Magda: Pilátus

Miért halogattam a Pilátust? Valahogy féltem Szabó Magda lélekbemarkolóan szomorú hatásától. Tudtam, hogy könyvei nem vidám, szórakoztató írásművek, s azt is, hogy nagyon pontosan, szinte sebészi pontossággal ábrázol – úgy éreztem ezért nem vagyok most felkészülve, s próbáltam tologatni a „feladatot”. A regény története a ’60-as évek elején játszódik Budapesten és vidéken. Szőcs Iza, egy elvált orvosnő budapesti lakásába költözteti megözvegyült édesanyját, akinek élete – gyökereit vesztve – tragédiába torkollik, s lánya sorsa is magányba fordul… Nem csalódtam, kitűnő regény, léleklátó szerző, szomorú. Mégis ajánlom, mert kell a magunkbanézéshez, hisz mi is vagyunk valakik fiai, lányai! De Szabó Magdához, e regényéhez ezt felvállaló hangulat kell!

6 hozzászólás
>!
encsy_eszter
Szabó Magda: Pilátus

Vigyázat, ez leginkább ömlengő, lírai önvallomás lesz.

Az elmúlt egy-két évben két ember került igazán közel hozzám, és tudni kell rólam, hogy a környezetem nagyban befolyásolja az olvasmányaimat, mivel legtöbbször ajánlás miatt veszek a kezembe egy könyvet. Nos, ez a két ember – egy férfi és egy nő, egyébként – csak egy dologban közös: hogy nem szeretik Szabó Magdát. Azért utálni nem utálják, de semmivel sem tartják többre egy átlagos, bizonyos körökben népszerű írónál. Nem jelent nekik semmit, nem tudják átélni, amit leír.
Bár Szabó Magda elsődleges példaképem és bálványom, a festménye (egy pályázaton nyertem) itt lóg a szobám falán – most is rá-rápillantok, ahogy ezt írom –, valahogy mégis hajlandó voltam eltemetni magamban a vele kapcsolatos élményeimet, gondolataimat, a hozzá fűződő vonzalmamat. Olvastam mindenfélét, amit ajánlottak, igen jó könyveket méghozzá, némelyik maradandóbb élményt adott, mások csak egy céltalan délutánt töltöttek ki, de nem voltak rosszak. Érdemes volt olvasni őket. De valami hiányzott.
A Pilátus már régóta ott porosodott a „Szabó Magdás” polcomon, amit csak az írónő könyvei töltenek meg. Valamiért pár napja levettem arról a polcról.

Szabó Magdát olvasni számomra olyan, mint hazatérni. Belépni az ismerős szobába, szeretettel megtapogatni a bútorokat, örülni, hogy minden a régi, hogy nem változott semmi. Rájöttem, hogy ami hiányzik az életemből, az az állandóság , és ezt adta vissza nekem Magda néni. Ha kinyitom egy könyvét, mindig tudom, mire számíthatok, ismerem a szófordulatait, a hasonlatait, a jellemeit. Öröm felfedezni egy-egy regényalakban az Írónőt magát, vagy Szabó Eleket, esetleg Jablonczay Lenkét, Szobotka Tibort, egy régi tanárát, akit említett az Ókútban, a Merszi, möszjőben, a Für Elise-ben, vagy másutt. Bármennyire is ismerősek az alakok és a szavak, mégis mindig új és más csoda egy Szabó Magda regény. Fordulatos, elgondolkodtató, megdöbbentő és életszagú. A jellemek tökéletesek: van, akit szeretni lehet, van, akit nagyon utálni, néhányakat sajnálni, és az utolsó mondatig az olvasó sosem biztos benne, hogy kire milyen címkét fog akasztani majd. De ami számomra a legfontosabb: mindig van olyan szereplő, akinek a helyébe képzelhetem magam.
Azt mondják, az ember a hős, az erkölcsi győztes alakjában látja szívesen magát. Ez nem illik rám, én mindig kiválasztok egy jellemet, ami érdekes, amiben megtalálok valamit magamból, és legyen ez jó vagy rossz, nő vagy férfi, mindegy. A rokonszenvem az övé.
A Pilátusban három ilyet is találtam: Vincét, Lídiát és Antalt. De minden egyes mellékszereplő, még Gica is, még Kapitány, a nyúl is érdekelt, és ezért volt különösen nagy élmény ez a regény.

Sok dolgot megtanultam belőle: hogy a „jótét” igenis relatív, hogy senki sem láthat be a másik lelkébe, csak ha már késő, hogy annyi mindenen múlik egy férfi és egy nő kapcsolata, hogy az fel sem fogható. De legfőképpen azt tanultam meg egy életre, hogy Szabó Magda hétéves korom óta kísér, közelebb áll hozzám, mint a saját nagymamám, és folyton mondani akar valamit nekem. Ha nem engedem közel magamhoz, akár egyfajta irodalmi sznobságból, akár mások véleménye miatt, csak saját magamtól veszek el. És nincs rá szükség, hogy még én is megraboljam saját magamat.

Köszönöm szépen, Magda néni. Nagyon köszönöm.

23 hozzászólás
>!
Annamarie P
Szabó Magda: Pilátus

Rég fájt regény ennyire, mint ez. Fizikai fájdalmat érzek a mellkasomban. Számtalanszor elfutotta a könny a szememet olvasás közben, és mégis azt mondom igen, így kell. Így lehet megértetni bárkivel is, hogy milyen sokszínűek vagyunk mi emberek, hányféle igazság, hányféle szeretet, hányféle jó szándék zsibog a világban.

A Szabó Magdától megszokott, lassan csepegtetett darabkákból épül fel a történet, mely egy vidéki családról szól. Szőcsék valahol az Alföldön élnek egy gyógyfürdőjéről híres Dorozs nevezetű település árnyékában. Egyetlen lányuk van Iza, Izabella, aki egy empátiájáról híres, kitűnő reumatológus szakorvos. Elvált, volt férje, a szintén orvos Antal, anyja Etelka, édesapja Vince, aki a történet elején éppen végstádiumban levő beteg. Amikor Vince meghal, Iza magához veszi anyját, felhozza Budapestre, és tálcán átnyújtja neki a gondtalan élet lehetőségét. A hetvenöt éves anya azonban képtelen felvenni az új életforma kínálta lehetőségeket. Iza mindent megtesz, hogy anyja kedvében járjon. Végletekig fokozza önmaga feláldozását, de úgy tűnik az idős asszonynak semmi nem jó.
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2018/10/szabo-magd…

8 hozzászólás
>!
gabiica P
Szabó Magda: Pilátus

Ritka, ha Szabó Magda írásai nincsenek rám mély hatással. Ez a könyv is már az elején olyan erős benyomást tett rám, hogy azonnal tudtam, nagyon fogom szeretni.
Egyszerre szerettem és gyűlöltem. Nem a történetet gyűlöltem, nem az írásmódot, hanem a szituációt, az egész helyzetet.

Iza nem rossz ember, én úgy gondolom. Bármennyire is annak tűnik, csak nem ismeri fel a hibáit. Sőt, Iza csak jót akart, csak nehezen látta be, hogy a másik számára, az édesanyja számára nem biztos, hogy jó, amit cselekszik. Akarva-akaratlanul is beleképzeltem saját magamat az adott szitucáióba. Én vajon mit tennék? Beleképzeltem magam Iza helyzetébe, és azt láttam, hogy ő sem szeretett megfelelően, ő sem viselkedett alázatosan, csakúgy, mint én. Én már ráébredtem a hibáimra, amiket korábban elkövettem, legalábbis remélni tudom, hogy ráébredtem és magam mögött hagytam azt, hogy nem tudtam megfelelően szeretni az édesanyámat.
Amíg van rá lehetőség, addig tanuljuk meg megfelelően szeretni az édesanyánkat/édesapánkat. Tanuljunk meg odafigyelni az ő igényeikre is és próbáljunk meg ne a saját önzőségünk csapdájába esni.

A szívem szakadt meg, mikor kiderült, hogy Izának már késő, ő már nem tudja megmutatni. Annyi érzelem kavargott bennem a könyv olvasása során, hogy nagyjából végigmentem az érzelmi skálán. Számomra nagyon erőteljes, sötét könyv volt, torokszorító, fájdalmas, az ember szíve mélyéig hatol. Én ezután csak remélem, hogy tudok majd jól szeretni.

>!
pepege MP
Szabó Magda: Pilátus

Drága Szeretett Édesanyám!

Már egy ideje érlelődik bennem, hogy tollat ragadok, hiszen az utóbbi hónapok történései annyira nyomasztanak, hogy szólnom kell magához, Drága Édesanyám! Tudom, hogy sohasem voltam olyan lánya, mint amilyet szeretett volna, nem lehetett nem észrevenni, hogy betegesen rajongok édesapámért és – látszólag – minden szeretetemet ő kapja meg. De hiába ezek az erős érzések, mégis képes voltam az utolsó pillanatig eltitkolni előle a betegségét, és ezt sohasem fogom megbocsátani magamnak. Nem értem, miért tettem. Talán kímélni akartam, de most tudom csak, mennyire visszaütött ez, hiszen mindannyiunkat váratlanul ért a halála, de őt magát bizonyára mindenképpen.

Ez az élet rendje, mondhatnánk, a szülők megöregszenek és elhagyják a földi létet, mi fiatalok visszük őket tovább a lelkünkben, a szívünkben, a mozdulatainkban. Nekem ez nagyon nehezen megy. Látja-e rajtam, Édesanyám? Hiszen nem ok nélkül mentem én néhány éve a fővárosba dolgozni. Nem bírtam már a szülői házban maradni tovább. Mióta Antallal a házasságunk tönkrement, abba a szobába, ahol a boldog éveinket töltöttük, azóta is csak félve tudok bemenni. Nem tudom, melyikünk rontotta el és hol, de én azóta is minden férfiban csak őt látom, mindenkit vele hasonlítok össze s ez annyira megbélyegzi a magánéletemet, hogy attól tartok, örökké magányos maradok.

Édesapám temetése után, amikor elhatároztam, hogy eladunk ott vidéken mindent, s maga majd felköltözik hozzám, akkor felcsillanni látszott egy kis remény, hogy talán lehetek még boldog ebben az életben. Talán sikerül viszonoznom mind azt a szeretetet, amit magától kaptam. Isten bizony, én mindent megtettem. A bútorokat szépen felújíttattam, a szobáját rendbe rakattam, minden olyan szép lett, úgy akartam, hogy kényelemben, nyugalomban élhessen nálam. Ezért dolgozik nálam a Terka is, mos, főz, takarít, hogy ne édesanyámat terheljem efféle munkákkal. Dolgozott már maga éppen eleget az életében! Úgy láttam, egy ideig egész jól meg is értették egymást. Ez az áldott teremtés látta magán, hogy segítségre szorul, hogy hasznos elfoglaltságot keres és ezért bízta magára a napi bevásárlást, pedig ez nagy szó ám, nem szereti kiadni a kezéből ezt a feladatot.

De közben történhetett valami, amiről nincsen tudomásom, mert maga annyira zárkózott (sosem tudnom, mikor teszek jót, s mikor rosszat), csak azt látom, hogy egy ideje már ismét Terka jár a boltba. Maga meg csak ül a szobában, nem akar sem olvasni, sem kézimunkázni, pedig erről is gondoskodtam. Rossz érzés nekem látni, hogy maga olyan kedvetlen, szomorú, boldogtalan, minden törődésem, aggódásom, szeretetem ellenére. Azt hiszi, nem látom én magán? Azt hiszi, nem vettem észre, milyen ferde szemmel néz Domokosra, amiért van köztünk valami annak ellenére, hogy nem vagyok a felesége! Más idők járnak már, Édesanyám! Itt a fővárosban meg aztán főleg!

Mostanra be kell látnom, hogy hibát követtem el. Nem kellett volna kiragadnom édesanyámat abból a közegből, ahol oly sok évet élt apámmal. S főként nem pont Antalnak kellett volna eladnom a szülői házat. Maga sosem fogja megszokni a városi életet, a kényelmes lakótelepi lakást. Magának honvágya van. Tudom és érzem, s ezt csak megerősítette bennem, amikor olyan buzgón, lelkesen készülődött a „hazalátogatásra”, amikor édesapám síremléke elkészült. Titkon éreztem, hogy el kellene kísérnem, nem lenne szabad magára hagynom. Lelkem mélyén nagyon rosszat sejtek és nincs más vágyam, hogy visszajöjjön hozzám, Édesanyám! Ugye visszajön? Ugye minden rendbe jön közöttünk?

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-06…

>!
Valeria729 P
Szabó Magda: Pilátus

Minden Szabó Magda regénynek külön polca van a lelkemben, de a leginkább katartikus élményt ez a könyv adta. Másodjára is. Lehetetlen vállalkozás elmondani, hogy mit gondolok. Csak érzések kavarognak bennem.
Torokszorítóan fájdalmasan gyönyörű írás.

>!
AeS P
Szabó Magda: Pilátus

Ez a legsötétebb, legkegyetlenebb Szabó Magda regény, amit valaha olvastam – és a regényei döntő hányadát olvastam.
Nekem nem a cselekmény miatt fáj igazán, hanem azért, mert nem tudok igazságot tenni. Nem fekete-fehér ez a történet, hiszen Iza nem rossz lány és nem rossz gyerek, csak rosszul szeret. (Ezt egyébként SzM is többször hangsúlyozza a regényben, noha sikerül a feketénél is feketébbre festenie a cselekménnyel.) De meddig lehet jól szeretni valakit, meddig lehet feladni a saját életedet, még akkor is, ha a szüleidről van szó? Meddig segítség a segítség, honnan teher a gondoskodás, miért ilyen nagyon nehéz jól dönteni?
Belülről mar engem a Pilátus minden olvasásnál, mert nem lehet mindenki Antal, de senki sem tudja megmondani előre, hogy mi lesz végül az Izák sorsa.

>!
Tilla
Szabó Magda: Pilátus

Nagyon megrázó ez a könyv, mert belekiabál azok arcába, akik azt gondolják, a világ természetes menete, hogy jó, a szeretet szeretetet szül, visszaadja önmagát.
Csak a világ igazából nem ilyen. Tele van szenvtelenséggel, amely kedves szavakba bújtatja magát, kötelességgel, amely gyakran egy a gyűlölettel.
Iza azt hiszem, valójában maga a gonosz, aki mindig megtéveszt szép arcával. A halál, aki az orvos fehér köpenye alatt bújik. Lassan, évek alatt elfonnyasztotta az apját, akit nem engedett emlékezni, még halálos betegségét is eltitkolta előle, nehogy megbarátkozzon vele, megszokja, elfogadja. Anyja azon a napon kezdett el haldokolni, amikor hozzá költözött. Mosolyogva, csókokkal, illedelmesen töltötte meg a tudattal, hogy haszontalan, teher a világ számára, együttműködésének hiánya hálátlanság. Még Endrust is Iza ölte meg, mert előbb meg kellett halnia, hogy aztán a megtört szülők késői és már nem remélt gyermekeként a megváltás álcája alatt mérgezze őket.
Csak azok voltak képesek hátat fordítani neki, megmenekülni előle, akiket nem kötött hozzá a kötelező szeretet, csak annak a reménye, hogy képesek lesznek idővel megkövült jelmezéből kibújtatni, lelkét felnyitni. Csakhogy a jelmez valójában az ő igazi természete, lelke pedig nem volt soha. Minél előbb felismerik ezt, annál több idejük marad még az életre.
Egy kicsit indulatosnak tűnik ez a vélemény, de nézzétek el, kb. egy órával ezelőtt fejeztem be a könyvet, és tényleg, tényleg felkavart.

8 hozzászólás
>!
bagie P
Szabó Magda: Pilátus

Uupsz…meglepetés…SZM felnőtt-regénye kiütéssel győzött fölöttem.
Nehéz történet, annyira nem is szerettem, mégis a befejezése óta is itt kavarognak a fejemben a gondolatok.
Iza én vagyok – és nagyon nem szerettem őt. Tükör ez a könyv, amelyet azonban nem fogok a polcomon tartani – pont elég, hogy beleépült a fejembe.
Remélem, valahogy máshogyan fogom anyuval a dolgokat „lejátszani”, hogy neki is jó legyen; több türelemmel, tisztább odafigyeléssel, az ő életére is tekintettel… talán még nem késő változtatnom a szeretetemen.

>!
molyok11
Szabó Magda: Pilátus

Nagyon elgondolkodtató, megrázó, szomorú történet. Ami egyszer elkezdődik, az véget is ér. Az olvasása 2-3 napig tartott, megviselt, de Szabó Magdának köszönhetően könnyedén olvasható történet az életről, halálról, fájdalomról, elmúlásról, elfogadásról, szülő-gyermek-felnőtt kapcsolatról, s úgy önmagában: az életről. Az emberi kapcsolatokról, magányról, szerelemről, újrakezdésről, az emberi élet végességéről szól. Olyan értékről, ami pótolhatatlan: az emberről.
Úgy érzem, hogy most egyfajta számvetést kell készítsek az általam elolvasott Szabó Magda- kötetekről, mert rendszerezni szeretném, hogy hányadán állok a világgal:
Az általam elolvasott Szabó Magda- kötetek a következők: Für Elise, Ókút, Abigél, Merszi, Möszjő, Az ajtó, Tündér Lala, A csekei monológ, Pilátus, és most mosnom kell kezeimet…
Szóval következzék a sorrend:
Az első számú kedvenc a Für Elise, annyiszor el szoktam mondani magamban, hogy „Én megőrzöm titkos vágyaid, mindig, mindig/ Én ismertem minden álmodat, mindet, mindet, Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor, sokszor.” Az első előhalál részénél elsírtam magam anyukám születésnapján is, nagyon megható történet, Trianon nagyon megrázó mind a mai napig.
A 2. helyezett Az ajtó, ami megtanította számomra, hogy az alkotásnak nincs riválisa. Ezt gondolom, természetesen, minden egyes leendő tanórámról, amit a diákokkal együtt tölthetek, hasznosan, kellemesen eltöltve együtt időnket. Rengeteg erőt ad Az ajtó is mindamellett, hogy nagyon megrázó, tragikus, szomorú történet. Az íráshoz rengeteg minden kell: szenvedély, megfelelő pillanat, életérzés, ugyanakkor düh, harag, kétségbeesés, szükségeltetik lelki támasz, jelen esetben Emerenc segítsége, a körülvevő környezet támogatása, papír és toll avagy írógép és egy Szabó Magda. Az Ő lénye pótolhatatlan a magyar irodalomból és a világirodalomból! :) Meleg szívvel ajánlom mindenkinek!
A 3. számú favorit az Abigél, hiszen a csapból is ez folyik, megfilmesítették, igazi klasszikus, ifjúsági regény, én mindenkinek szeretettel, jó szívvel ajánlom, hogy vegye kézbe, mert kihagyhatatlan olvasmányélmény!
A 4. számú jelölt egy gyerekeknek szóló olvasmány, a Tündér Lala. A Tündér Lalához erős a személyes kötődésem, annyira varázslatos történet, és gyermekkoromat idézi, olyan csodálatos dolog ez.
Az 5. számú A csekei monológ, mert egyedülálló és különleges, árnyalja a Szabó Magda- munkásságot, és ha csekei monológot szeretnék mondani tanárként, akkor azt valahogy ilyen élvezettel, szenvedéllyel kell tegyem, bár tudom, Szabó Magda űberelhetelen, s kaptam tőle egy olyan spirituszt, ami megint csak: örök, az irodalom kezdettől fogva meglévő, egész életemen át elkísérő, sírig tartó, s a sírba is elkísérő örökös szeretete, múlhatatlan, rendíthetetlen, végtelen ereje. Olyan ez, mint a tenger. Olyan ez, mint az Ókút. Olyan ez, mint a Für Elise. A Für Elise-vel kezdődött a Szabó Magda-szerelem, szerelmem forrása, örökös tartománya. S az Abigéllel folytatódott, még jó, hogy Kuncz Feri nem rabolta el Ginát, hiszen őnélküle nem teljes az Abigél…
A Merszi, Möszjő egy kis New York-i kitérő, kiruccanás, ahol tragédia következik be, ami Szabó Magdát ismét írásra készteti: az élet kiszámíthatatlansága, rejtelme.
Szóval igen, Szabó Magda ikonikus alakja a magyar szépirodalomnak. Ő a királynő.

A Régimódi történet társregénye a Für Elise-nek és az Ókútnak, így ez is a kedvencek sorát erősíti, gyönyörű szép emlékezés csodálatos szüleire, felmenőire, fantáziadús gyermekkorára, mely megpecsételi sorsának alakulását: elköteleződik az írás és az irodalom mellett, az utókorra hagyva számos regényét, alkotását, ami máig érvényes gondolatokat fogalmaz meg nem akármilyen stílusban.


Népszerű idézetek

>!
Tilla

Szerettelek – gondolta Antal –, úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd, és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál; éjjel néha szerettelek volna felrázni álmodból, rád kiáltani, mondd meg a szót, amelytől megkapod önmagadat, amely megvált, és mondd meg az irányt is, amerre el kell indulnom, hogy megtalálhassalak. Mikor rájöttem, hogy egyszerüen csak önző vagy, s kinek-kinek annyit adsz madadból, amennyi nem zavar meg a munkádban, sírva fakadtam. Nem hallottad, de ha hallod is, azt képzeled, álmodol, mert tiszteltél és szerettél engem, s azt gondoltad, egy férfi sose sír.
Tudtam, hogy el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad rólad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg a munkád nyugalmát, és mielőtt annyira hozzád forrok, hogy megtanulok a szemeddel látni, és megértem én is, hogy Dorozs víz és gyógyszálló, beton és üveg, valutáris lehetőség, és nem egy régi forrás igazolása és nem valami iszonyú vágy, hogy jóvátevődjék, amit jóvá kell tennie az időnek.
Én nem tudtam veled élni.
Mikor megláttalak, olyan voltál, mint egy csatába induló pici zsoldos, ott álltál az apád mellett, akinél bőkezübb koldus még nem volt ezen a földön, azt gondoltam, olyan vagy te is, s ahogy a két együgyü tette melletted, úgy górod szét te is magadat, mindenkinek. Soha nem ismertem fukarabbat nálad, te bőkezü, és gyávábbat sem ismertem nálad, pedig gránátot is hoztál az aktatáskádban az egyetemre, és azt mondtad a rendőrnek, aki megszólított: „Mit bámul rám, nem látott még egyetemista lányt?”

4. Levegő V. fejezet

>!
zsofigirl

Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.

38. oldal

>!
Tilla

Azt hiszi a szerencsétlen, hogy az öregek múltja ellenség, nem vette észre, hogy magyarázat és mérték és a jelen megfejtése.

290. oldal, 4. Levegő IV. fejezet

>!
Aquarius

Szerettelek (…), úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál…

275. oldal

>!
madárka

Közömbös emberekkel nem kellemetlen a találkozás, csak unalmas.

4. Levegő; II. fejezet

>!
habosvilla

Vajon mindenki így szeret, ha szeret, ilyen minden percre igényt tartó módon?

123. oldal

>!
Tilla

Lehet, hogy ő is meghalt már, csak nem vette még észre? Lehet, hogy az ember hamarabb meghal, mint tudomást szerezne erről?

2. Tüz, V. fejezet

>!
Annamarie P

…eleinte el sem indult, csak állt, körbe bámult, szél fújt, nem is lágy, inkább kellemetlen alföldi szél, de otthon szaga volt, ismerős. Nem is érezte, hogy a csomagjai nehezek, hogy a szatyor húzza a karját, sodródott kifelé a tömeggel. A téren, melyen Petőfi szobra égnek emelte a karját, s ragyogó szemmel felfelé mutatott, mintha valahol önmaga halhatatlanságát akarná kijelölni ezzel a madárszerű könnyed mozdulattal, megint csak megállt. Szipákolt, könnyezett, ragyogott, azt mondogatta magában, hogy itthon van.

>!
Aquarius

… úgy érezte, kimaradt valamiből, s egyre inkább kimarad ezentúl, ahogy elfogynak a régi élet szereplői.

271. oldal

>!
kiscsillag0310

Úgy tanulta Emma néni házában, hogy nem szabad semmit se kimondani, néven nevezni, ami fenyeget, mert a hátunk mögött angyalok figyelnek, két fehér meg egy fekete, s a fekete nem jóindulatú. Ha meghallja, mitől retteg valaki, ha megsejti, mire irányul a félelem, ráhozza a családra a bajt, amit óvatlanul szóba formáltak. – Sose láttam ilyen rosszindulatú mitológiát, mint a keresztyén!

22. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
Vámos Miklós: Apák könyve
Jókai Anna: Ne féljetek!
Isabel Allende: Kísértetház
Elena Ferrante: Tékozló szeretet
Finy Petra: Madárasszony
Kate Morton: Távoli órák
Gombos Tünde: Szerelemtánc
John Irving: Árvák hercege
Németh László: Gyász