21. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Pilátus 512 csillagozás

Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus Szabó Magda: Pilátus

Tudtam, hogy el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg a munkád nyugalmát, és mielőtt annyira hozzád forrok, hogy megtanulok a szemeddel látni, és megértem én is, hogy Dorozs víz és gyógyszálló, beton és üveg, valutáris lehetőség, és nem egy régi forrás igazolása és nem valami iszonyú vágy, hogy jóvátevődjék, amit jóvá kell tennie az időnek:
Én nem tudtam veled élni.

Szabó Magda

Eredeti megjelenés éve: 1963

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű Jaffa · Magvető Zsebkönyvtár Magvető · Lektúra könyvek Kriterion · Szabó Magda Európa

>!
Titis, 2020
ISBN: 9786155157653 · Felolvasta: Györgyi Anna
>!
Jaffa, Budapest, 2016
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609084
>!
Jaffa, Budapest, 2016
312 oldal · ISBN: 9786155715457

10 további kiadás


Enciklopédia 8

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 135

Most olvassa 31

Várólistára tette 221

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Szabó Magda: Pilátus

Miért halogattam a Pilátust? Valahogy féltem Szabó Magda lélekbemarkolóan szomorú hatásától. Tudtam, hogy könyvei nem vidám, szórakoztató írásművek, s azt is, hogy nagyon pontosan, szinte sebészi pontossággal ábrázol – úgy éreztem ezért nem vagyok most felkészülve, s próbáltam tologatni a „feladatot”. A regény története a ’60-as évek elején játszódik Budapesten és vidéken. Szőcs Iza, egy elvált orvosnő budapesti lakásába költözteti megözvegyült édesanyját, akinek élete – gyökereit vesztve – tragédiába torkollik, s lánya sorsa is magányba fordul… Nem csalódtam, kitűnő regény, léleklátó szerző, szomorú. Mégis ajánlom, mert kell a magunkbanézéshez, hisz mi is vagyunk valakik fiai, lányai! De Szabó Magdához, e regényéhez ezt felvállaló hangulat kell!

6 hozzászólás
encsy_eszter>!
Szabó Magda: Pilátus

Vigyázat, ez leginkább ömlengő, lírai önvallomás lesz.

Az elmúlt egy-két évben két ember került igazán közel hozzám, és tudni kell rólam, hogy a környezetem nagyban befolyásolja az olvasmányaimat, mivel legtöbbször ajánlás miatt veszek a kezembe egy könyvet. Nos, ez a két ember – egy férfi és egy nő, egyébként – csak egy dologban közös: hogy nem szeretik Szabó Magdát. Azért utálni nem utálják, de semmivel sem tartják többre egy átlagos, bizonyos körökben népszerű írónál. Nem jelent nekik semmit, nem tudják átélni, amit leír.
Bár Szabó Magda elsődleges példaképem és bálványom, a festménye (egy pályázaton nyertem) itt lóg a szobám falán – most is rá-rápillantok, ahogy ezt írom –, valahogy mégis hajlandó voltam eltemetni magamban a vele kapcsolatos élményeimet, gondolataimat, a hozzá fűződő vonzalmamat. Olvastam mindenfélét, amit ajánlottak, igen jó könyveket méghozzá, némelyik maradandóbb élményt adott, mások csak egy céltalan délutánt töltöttek ki, de nem voltak rosszak. Érdemes volt olvasni őket. De valami hiányzott.
A Pilátus már régóta ott porosodott a „Szabó Magdás” polcomon, amit csak az írónő könyvei töltenek meg. Valamiért pár napja levettem arról a polcról.

Szabó Magdát olvasni számomra olyan, mint hazatérni. Belépni az ismerős szobába, szeretettel megtapogatni a bútorokat, örülni, hogy minden a régi, hogy nem változott semmi. Rájöttem, hogy ami hiányzik az életemből, az az állandóság , és ezt adta vissza nekem Magda néni. Ha kinyitom egy könyvét, mindig tudom, mire számíthatok, ismerem a szófordulatait, a hasonlatait, a jellemeit. Öröm felfedezni egy-egy regényalakban az Írónőt magát, vagy Szabó Eleket, esetleg Jablonczay Lenkét, Szobotka Tibort, egy régi tanárát, akit említett az Ókútban, a Merszi, möszjőben, a Für Elise-ben, vagy másutt. Bármennyire is ismerősek az alakok és a szavak, mégis mindig új és más csoda egy Szabó Magda regény. Fordulatos, elgondolkodtató, megdöbbentő és életszagú. A jellemek tökéletesek: van, akit szeretni lehet, van, akit nagyon utálni, néhányakat sajnálni, és az utolsó mondatig az olvasó sosem biztos benne, hogy kire milyen címkét fog akasztani majd. De ami számomra a legfontosabb: mindig van olyan szereplő, akinek a helyébe képzelhetem magam.
Azt mondják, az ember a hős, az erkölcsi győztes alakjában látja szívesen magát. Ez nem illik rám, én mindig kiválasztok egy jellemet, ami érdekes, amiben megtalálok valamit magamból, és legyen ez jó vagy rossz, nő vagy férfi, mindegy. A rokonszenvem az övé.
A Pilátusban három ilyet is találtam: Vincét, Lídiát és Antalt. De minden egyes mellékszereplő, még Gica is, még Kapitány, a nyúl is érdekelt, és ezért volt különösen nagy élmény ez a regény.

Sok dolgot megtanultam belőle: hogy a „jótét” igenis relatív, hogy senki sem láthat be a másik lelkébe, csak ha már késő, hogy annyi mindenen múlik egy férfi és egy nő kapcsolata, hogy az fel sem fogható. De legfőképpen azt tanultam meg egy életre, hogy Szabó Magda hétéves korom óta kísér, közelebb áll hozzám, mint a saját nagymamám, és folyton mondani akar valamit nekem. Ha nem engedem közel magamhoz, akár egyfajta irodalmi sznobságból, akár mások véleménye miatt, csak saját magamtól veszek el. És nincs rá szükség, hogy még én is megraboljam saját magamat.

Köszönöm szépen, Magda néni. Nagyon köszönöm.

25 hozzászólás
Annamarie P>!
Szabó Magda: Pilátus

Rég fájt regény ennyire, mint ez. Fizikai fájdalmat érzek a mellkasomban. Számtalanszor elfutotta a könny a szememet olvasás közben, és mégis azt mondom igen, így kell. Így lehet megértetni bárkivel is, hogy milyen sokszínűek vagyunk mi emberek, hányféle igazság, hányféle szeretet, hányféle jó szándék zsibog a világban.

A Szabó Magdától megszokott, lassan csepegtetett darabkákból épül fel a történet, mely egy vidéki családról szól. Szőcsék valahol az Alföldön élnek egy gyógyfürdőjéről híres Dorozs nevezetű település árnyékában. Egyetlen lányuk van Iza, Izabella, aki egy empátiájáról híres, kitűnő reumatológus szakorvos. Elvált, volt férje, a szintén orvos Antal, anyja Etelka, édesapja Vince, aki a történet elején éppen végstádiumban levő beteg. Amikor Vince meghal, Iza magához veszi anyját, felhozza Budapestre, és tálcán átnyújtja neki a gondtalan élet lehetőségét. A hetvenöt éves anya azonban képtelen felvenni az új életforma kínálta lehetőségeket. Iza mindent megtesz, hogy anyja kedvében járjon. Végletekig fokozza önmaga feláldozását, de úgy tűnik az idős asszonynak semmi nem jó.
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2018/10/szabo-magd…

8 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Szabó Magda: Pilátus

Ünnep volt számomra ismét Szabó Magda könyvet olvasni. Eddig AZ AJTÓ -t szerettem legjobban,de most új kedvencet avattam ezzel a regénnyel. Az írónő sikerének titka több szálból szövődik. Ezen a történeten is átragyog kivételes egyénisége, empátiája,az a képessége, ahogyan az élet eseményeit már megszűrve, letisztulva tárja olvasói elé. Úgy dolgozik, mint az aranymosók, akik elvégzik a munka valamennyi, piszokkal, nehézséggel járó fázisát, de az ékszerészhez már a csillogó arany jut el.
Ezt az aranyat adja nekünk ebben a történetben, melynek egyik központi témája, hogy tudunk – e önzetlenül, jól szeretni. Ismeri az emberi lélek szövevényes bugyrait, a szenvedés minden stációját, az elengedés gyötrelmeit. Személyes megtapasztalásait is belegyúrja a történetbe, ettől válik igazán hitelessé. Amit még különösen szeretek az ő írásaiban, hogy nem mondja ki a véleményét, csak tényeket közöl, ám ezek mögött érezhetjük finom lelki rezdüléseit, líraiságát. Nagyon megszerettem ezt a könyvét, ajánlom a rajongóinak, most sem fognak csalódni, ha mellé szegődnek.

8 hozzászólás
gabiica P>!
Szabó Magda: Pilátus

Ritka, ha Szabó Magda írásai nincsenek rám mély hatással. Ez a könyv is már az elején olyan erős benyomást tett rám, hogy azonnal tudtam, nagyon fogom szeretni.
Egyszerre szerettem és gyűlöltem. Nem a történetet gyűlöltem, nem az írásmódot, hanem a szituációt, az egész helyzetet.

Iza nem rossz ember, én úgy gondolom. Bármennyire is annak tűnik, csak nem ismeri fel a hibáit. Sőt, Iza csak jót akart, csak nehezen látta be, hogy a másik számára, az édesanyja számára nem biztos, hogy jó, amit cselekszik. Akarva-akaratlanul is beleképzeltem saját magamat az adott szitucáióba. Én vajon mit tennék? Beleképzeltem magam Iza helyzetébe, és azt láttam, hogy ő sem szeretett megfelelően, ő sem viselkedett alázatosan, csakúgy, mint én. Én már ráébredtem a hibáimra, amiket korábban elkövettem, legalábbis remélni tudom, hogy ráébredtem és magam mögött hagytam azt, hogy nem tudtam megfelelően szeretni az édesanyámat.
Amíg van rá lehetőség, addig tanuljuk meg megfelelően szeretni az édesanyánkat/édesapánkat. Tanuljunk meg odafigyelni az ő igényeikre is és próbáljunk meg ne a saját önzőségünk csapdájába esni.

A szívem szakadt meg, mikor kiderült, hogy Izának már késő, ő már nem tudja megmutatni. Annyi érzelem kavargott bennem a könyv olvasása során, hogy nagyjából végigmentem az érzelmi skálán. Számomra nagyon erőteljes, sötét könyv volt, torokszorító, fájdalmas, az ember szíve mélyéig hatol. Én ezután csak remélem, hogy tudok majd jól szeretni.

pepege P>!
Szabó Magda: Pilátus

Drága Szeretett Édesanyám!

Már egy ideje érlelődik bennem, hogy tollat ragadok, hiszen az utóbbi hónapok történései annyira nyomasztanak, hogy szólnom kell magához, Drága Édesanyám! Tudom, hogy sohasem voltam olyan lánya, mint amilyet szeretett volna, nem lehetett nem észrevenni, hogy betegesen rajongok édesapámért és – látszólag – minden szeretetemet ő kapja meg. De hiába ezek az erős érzések, mégis képes voltam az utolsó pillanatig eltitkolni előle a betegségét, és ezt sohasem fogom megbocsátani magamnak. Nem értem, miért tettem. Talán kímélni akartam, de most tudom csak, mennyire visszaütött ez, hiszen mindannyiunkat váratlanul ért a halála, de őt magát bizonyára mindenképpen.

Ez az élet rendje, mondhatnánk, a szülők megöregszenek és elhagyják a földi létet, mi fiatalok visszük őket tovább a lelkünkben, a szívünkben, a mozdulatainkban. Nekem ez nagyon nehezen megy. Látja-e rajtam, Édesanyám? Hiszen nem ok nélkül mentem én néhány éve a fővárosba dolgozni. Nem bírtam már a szülői házban maradni tovább. Mióta Antallal a házasságunk tönkrement, abba a szobába, ahol a boldog éveinket töltöttük, azóta is csak félve tudok bemenni. Nem tudom, melyikünk rontotta el és hol, de én azóta is minden férfiban csak őt látom, mindenkit vele hasonlítok össze s ez annyira megbélyegzi a magánéletemet, hogy attól tartok, örökké magányos maradok.

Édesapám temetése után, amikor elhatároztam, hogy eladunk ott vidéken mindent, s maga majd felköltözik hozzám, akkor felcsillanni látszott egy kis remény, hogy talán lehetek még boldog ebben az életben. Talán sikerül viszonoznom mind azt a szeretetet, amit magától kaptam. Isten bizony, én mindent megtettem. A bútorokat szépen felújíttattam, a szobáját rendbe rakattam, minden olyan szép lett, úgy akartam, hogy kényelemben, nyugalomban élhessen nálam. Ezért dolgozik nálam a Terka is, mos, főz, takarít, hogy ne édesanyámat terheljem efféle munkákkal. Dolgozott már maga éppen eleget az életében! Úgy láttam, egy ideig egész jól meg is értették egymást. Ez az áldott teremtés látta magán, hogy segítségre szorul, hogy hasznos elfoglaltságot keres és ezért bízta magára a napi bevásárlást, pedig ez nagy szó ám, nem szereti kiadni a kezéből ezt a feladatot.

De közben történhetett valami, amiről nincsen tudomásom, mert maga annyira zárkózott (sosem tudnom, mikor teszek jót, s mikor rosszat), csak azt látom, hogy egy ideje már ismét Terka jár a boltba. Maga meg csak ül a szobában, nem akar sem olvasni, sem kézimunkázni, pedig erről is gondoskodtam. Rossz érzés nekem látni, hogy maga olyan kedvetlen, szomorú, boldogtalan, minden törődésem, aggódásom, szeretetem ellenére. Azt hiszi, nem látom én magán? Azt hiszi, nem vettem észre, milyen ferde szemmel néz Domokosra, amiért van köztünk valami annak ellenére, hogy nem vagyok a felesége! Más idők járnak már, Édesanyám! Itt a fővárosban meg aztán főleg!

Mostanra be kell látnom, hogy hibát követtem el. Nem kellett volna kiragadnom édesanyámat abból a közegből, ahol oly sok évet élt apámmal. S főként nem pont Antalnak kellett volna eladnom a szülői házat. Maga sosem fogja megszokni a városi életet, a kényelmes lakótelepi lakást. Magának honvágya van. Tudom és érzem, s ezt csak megerősítette bennem, amikor olyan buzgón, lelkesen készülődött a „hazalátogatásra”, amikor édesapám síremléke elkészült. Titkon éreztem, hogy el kellene kísérnem, nem lenne szabad magára hagynom. Lelkem mélyén nagyon rosszat sejtek és nincs más vágyam, hogy visszajöjjön hozzám, Édesanyám! Ugye visszajön? Ugye minden rendbe jön közöttünk?

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-06…

Tilla>!
Szabó Magda: Pilátus

Nagyon megrázó ez a könyv, mert belekiabál azok arcába, akik azt gondolják, a világ természetes menete, hogy jó, a szeretet szeretetet szül, visszaadja önmagát.
Csak a világ igazából nem ilyen. Tele van szenvtelenséggel, amely kedves szavakba bújtatja magát, kötelességgel, amely gyakran egy a gyűlölettel.
Iza azt hiszem, valójában maga a gonosz, aki mindig megtéveszt szép arcával. A halál, aki az orvos fehér köpenye alatt bújik. Lassan, évek alatt elfonnyasztotta az apját, akit nem engedett emlékezni, még halálos betegségét is eltitkolta előle, nehogy megbarátkozzon vele, megszokja, elfogadja. Anyja azon a napon kezdett el haldokolni, amikor hozzá költözött. Mosolyogva, csókokkal, illedelmesen töltötte meg a tudattal, hogy haszontalan, teher a világ számára, együttműködésének hiánya hálátlanság. Még Endrust is Iza ölte meg, mert előbb meg kellett halnia, hogy aztán a megtört szülők késői és már nem remélt gyermekeként a megváltás álcája alatt mérgezze őket.
Csak azok voltak képesek hátat fordítani neki, megmenekülni előle, akiket nem kötött hozzá a kötelező szeretet, csak annak a reménye, hogy képesek lesznek idővel megkövült jelmezéből kibújtatni, lelkét felnyitni. Csakhogy a jelmez valójában az ő igazi természete, lelke pedig nem volt soha. Minél előbb felismerik ezt, annál több idejük marad még az életre.
Egy kicsit indulatosnak tűnik ez a vélemény, de nézzétek el, kb. egy órával ezelőtt fejeztem be a könyvet, és tényleg, tényleg felkavart.

8 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Szabó Magda: Pilátus

46% (19/41)
„Vince imádott élni, koldusként, állástalanként, nyomorult betegként is a világ legnagyobb ajándékának tekintette a puszta létet, hogy a földön lehet, hogy reggel felébredhet, este lefekhetik, és hol szél fúj, hol nap süt, hol csendesen vagy erőszakosan csorog az eső.”

Egyre furcsábbnak tartom a kapcsolatomat Szabó Magdával, mert néha komolyan elgondolkodom azon, h hogy ismerheti ennyire a családom történetét úgy, h nem volt jelen benne soha.
Amíg az Ajtó az anyai nagyanyám története volt, addig itt, a Pilátusban Vince, az apai nagyapám, a hátramaradt Etelka, aki fölöslegesnek érzi magát pedig a nagymamám.
Azért is fura nekem még ez a történet, mert Etelka ahogy elkezdett visszagondolni, és visszaemlékezni, én is elkezdtem ugyanezt, szerencsére apám még van, őt kértem, h segítse kitölteni a réseket.
Szóval számomra ez mindenképpen egy megemlékezős-visszaemlékezős könyv, csakhogy most én emlékezek vissza, és én emlékezek meg a hajdanvoltról. Szabó Magda csak asszisztált nekem ehhez.
Szerintem kedvencelni is fogom, mert biztosan sokat fogok még erre a könyvre gondolni.

pikkupilvi P>!
Szabó Magda: Pilátus

Szabó Magdára kicsit rá kell készülnöm lelkileg, arra a megterhelő érzelmi utazásra, amivel a történeteivel visz. Nagyon szerettem ezt a mostanit – azt hiszem, a sok hibával megáldott, kissé romantikusra nagyolt, mégis rokonszenves öreg szülők miatt, akikbe lassan-lassan kicsit bele fogom látni a saját szüleimet is. Sokrétű történet ez időskori gyászról, célok, egyéni hasznosságérzet elvesztéséről, feleslegessé válásról, kommunikációs zavarról, önzésről. Kevéssé volt hangsúlyozva Etelka felelőssége ebben az egyenlőtlen anya-lánya viszonyban, olyan képet festve róla, aki teljességgel képtelen kiállni magáért. Több szereplő szemén keresztül láttatva lassan mégis egy hidegen, ellentmondást nem tűrőn szerető Iza ölt testet, aki a híres empátiáját a rendelőszobája négy fala között felejti.
A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Valeria729 P>!
Szabó Magda: Pilátus

Minden Szabó Magda regénynek külön polca van a lelkemben, de a leginkább katartikus élményt ez a könyv adta. Másodjára is. Lehetetlen vállalkozás elmondani, hogy mit gondolok. Csak érzések kavarognak bennem.
Torokszorítóan fájdalmasan gyönyörű írás.


Népszerű idézetek

Tilla>!

Szerettelek – gondolta Antal –, úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd, és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál; éjjel néha szerettelek volna felrázni álmodból, rád kiáltani, mondd meg a szót, amelytől megkapod önmagadat, amely megvált, és mondd meg az irányt is, amerre el kell indulnom, hogy megtalálhassalak. Mikor rájöttem, hogy egyszerűen csak önző vagy, s kinek-kinek annyit adsz magadból, amennyi nem zavar meg a munkádban, sírva fakadtam. Nem hallottad, de ha hallod is, azt képzeled, álmodol, mert tiszteltél és szerettél engem, s azt gondoltad, egy férfi sose sír.
Tudtam, hogy el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad rólad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg a munkád nyugalmát, és mielőtt annyira hozzád forrok, hogy megtanulok a szemeddel látni, és megértem én is, hogy Dorozs víz és gyógyszálló, beton és üveg, valutáris lehetőség, és nem egy régi forrás igazolása és nem valami iszonyú vágy, hogy jóvátevődjék, amit jóvá kell tennie az időnek.
Én nem tudtam veled élni.
Mikor megláttalak, olyan voltál, mint egy csatába induló pici zsoldos, ott álltál az apád mellett, akinél bőkezübb koldus még nem volt ezen a földön, azt gondoltam, olyan vagy te is, s ahogy a két együgyü tette melletted, úgy górod szét te is magadat, mindenkinek. Soha nem ismertem fukarabbat nálad, te bőkezű, és gyávábbat sem ismertem nálad, pedig gránátot is hoztál az aktatáskádban az egyetemre, és azt mondtad a rendőrnek, aki megszólított: „Mit bámul rám, nem látott még egyetemista lányt?”

4. Levegő V. fejezet

zsofigirl>!

Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.

38. oldal

Tilla>!

Azt hiszi a szerencsétlen, hogy az öregek múltja ellenség, nem vette észre, hogy magyarázat és mérték és a jelen megfejtése.

290. oldal, 4. Levegő IV. fejezet

Aquarius P>!

Szerettelek (…), úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál…

275. oldal

habosvilla>!

Vajon mindenki így szeret, ha szeret, ilyen minden percre igényt tartó módon?

123. oldal

madárka>!

Közömbös emberekkel nem kellemetlen a találkozás, csak unalmas.

4. Levegő; II. fejezet

Tilla>!

Lehet, hogy ő is meghalt már, csak nem vette még észre? Lehet, hogy az ember hamarabb meghal, mint tudomást szerezne erről?

2. Tüz, V. fejezet

Jagika P>!

Az anyák nem szerették, mert ha a növendéke nem akart tanulni, és a szép szó nem használt, minden indulat nélkül, egy orvos higgadtságával, aki a jó cél érdekében keserű orvosságot itat a betegével, leteperte a tanítványát és összeverte.

148. oldal (2008)

1 hozzászólás
alam>!

Vince imádott élni, koldusként, állástalanként, nyomorult betegként is a világ legnagyobb ajándékának tekintette a puszta létet, hogy a földön lehet, hogy reggel felébredhet, este lefekhetik, és hol szél fúj, hol nap süt, hol csendesen vagy erőszakosan csorog az eső.

14. oldal (Magvető, 1963)

Annamarie P>!

…eleinte el sem indult, csak állt, körbe bámult, szél fújt, nem is lágy, inkább kellemetlen alföldi szél, de otthon szaga volt, ismerős. Nem is érezte, hogy a csomagjai nehezek, hogy a szatyor húzza a karját, sodródott kifelé a tömeggel. A téren, melyen Petőfi szobra égnek emelte a karját, s ragyogó szemmel felfelé mutatott, mintha valahol önmaga halhatatlanságát akarná kijelölni ezzel a madárszerű könnyed mozdulattal, megint csak megállt. Szipákolt, könnyezett, ragyogott, azt mondogatta magában, hogy itthon van.


Népszerű triviák

Boglárka_Madar P>!

Szabó Magda Pilátus c. regényéből 2019-ben tévéfilm készült, Dombrovszky Linda rendezésében.

[musorvizio.hu]

Kapcsolódó könyvek: Szabó Magda: Pilátus

Szabó Magda: Pilátus

Kapcsolódó alkotók: Szabó Magda


Hasonló könyvek címkék alapján

Gabriel García Márquez: Száz év magány
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Mario Puzo: A Keresztapa
Jaume Cabré: Én vétkem
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete
Michael Cunningham: Az órák
Kertész Imre: Sorstalanság
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Hjalmar Söderberg: Doktor Glas