Örömhozó, ​bánatrontó 87% 124 csillagozás

Szívem pincéjének legeldugodtabb sarkáig megható és megmosolyogtató volt ez a bájos, kedves könyv. Öröm volt olvasni a leveleket, Évuka leveleit, aki egy szegény, szerencsétlen sorsú kismacska, aki analfabéta, és folyton a Gazdára szorul, ha levelet akar írni. Nehéz a sorsa Évukának, ez azonnal „lejön” a levelekből. :-)
Boldog vagyok, hogy rátaláltam erre a könyvre a könyvtár polcán. Néha annyira belemerültem, hogy hangosan kezdtem olvasni a leveleket Picurnak, a macskámnak. :-) Picur pár percig tűrt, aztán elvonult. :-D

Nagyon különleges, aranyos történet volt. Érdekes volt az állati szemszög, jókat derültem a stíluson, a leíráson. Bár Szabó Magdától kevés olyan könyvet olvastam eddig, aminek nem feltétlenül volt komoly a témája, de ez számomra is kiemelkedő volt, szívesen olvastam volna még. Imádtam Évukát, többször is elgondolkoztam azon, hogy milyen is lenne, ha tényleg ez történne a valóságban. Kikapcsolt és megnevettetett, jó könyv volt.

Szabó Magda tényleg mindent megírt. Még a Puszi, Erzsi! -t is. Alighanem Homonnay Gergely is roppant testhezálló feladatnak érezhette a fülszövegírást a jaffás kiadáshoz.

Tesómmal majdnem párhuzamosan olvastuk, egy csendben, jókislány módjára elolvasott levélre jutott két vagy több hangosan, kuncorászva előadott másik. Egészen nyilvánvalóan nem kiadásra íródtak, valószínűleg akad pár belső poén, amit a Bevezető ben nem magyaráz meg a Tasi Géza, meg pár olyan epizód is, aminek a kimenetele nem egészen bizonyos (akkor pontosan hogyan is rendeződött a Piszekandúr dolga, tessék mondani?). Másfelől, ahol a laikus ismerete nem döccen, ott nagyon lehet nevetni, meg bólogatni meg hatódni, mert hát nagy fazon volt ez az Évuka (Éva, Évica), meg a Szobotka Konstantin alezredes is, nem beszélve a kétlábúakról. Ugyanitt: egy fokkal kevésbé érezzük mutánsnak magunkat mi, akik meg szinkronizálni szoktuk a kutyát. Meg a többi kutyát, meg húg macskáját, és egyáltalán, minden ölbe vehető méretű állatot. Nem csodálom, hogy a Néni meg a Bácsi a legrövidebb ficnifecnit is megőrizte.
A kiadó felé viszont tartozom némi homlokránccal és torokköszörüléssel. Merthogy azokat a hézagos epizódokat nem ártott volna némi láb-vagy végjegyzetekkel megtámogatni. Meg ha már teletűzdelte a kötetet Szabó Magda és jószágai különféle képeivel köszönjük, csodásak spoiler , jó lett volna, ha legalább neveket is ír alá, hogy tudjuk, ki kicsoda. Mármint az ebek és macsok közül. Majdnem biztos vagyok benne, hogy a feladat végrehajtása lehetséges, a Petőfi Irodalmi Múzeum is megoldotta. (Ebből kifolyólag a Szabó Magda-emlékkiállításon lehet valamennyit pótolni a hézagokból.)

Nem csak cicabarátoknak…
https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/08/oromhozo-banatronto.html

Tasi Géza rögtön az elején leszögezi ezek a levelek nem kiadásra születtek. Szabó Magda spoiler gondolatai, baráti levelei,szösszenetei. Az ezer arcú Tündérkeresztanyánk új arca. Egy pici szelet a lelkéből.

Ugyan én nem vagyok az a macskás típus, de Évuka hatalmas arc! Bocsánatot kell, hogy kérjek szegény,sanyarú sorú Évukától. Én bizony kinevettelek. Sokszor,hangosan. Kérlek ne haragudj. Tudom spoiler de hogy lehet ezt kibírni röhögés nélkül???
spoiler
vagy
spoiler

Ezeket a levélkéket Szabó Magda biztos nem a nyilvánosságnak szánta. Kedvesek persze meg játékosak, de ez azért kevés volt.
Nem vagyok egy macskarajongó, és a mondás az én számból úgy hangozna, hogy “Állatokkal lehet ugyan együttélni, de minek…” Ebben a kötetben is az jött le nekem, hogy milyen jó, hogy állatmentes lakásban lakunk.
Ami zavart még a könyvben, az a több macska fotója. Miközben olvasom Évuka (milyen név már ez egy macskának?!) “leveleit”, hol egy hatalmas cirmos, hol egy fekete-fehér macska látható az illusztráción a levél mellett. Olvastam az előszóban, hogy az írónőnek több macskája is volt, de jobban tetszett volna, ha csoportosítva, a “levélíró” szerint láthatom a képeket.
Mert bár nem vagyok macskarajongó, képen, fotón nagyon szeretem nézni őket.

Szabó Magda játékosságát ismerheti meg az olvasó ebben a kötetben. Az állatoknak, s legfőképp Évuka macskának hangot kölcsönző írónő a családjukban megforduló néhány állattal ismertet meg. Nekem nem igazán tetszett ez a téma (?), stílus (?), bár mosolyogtam olvasás közben. Látszik, hogy nem volt soha igazi szobamacskám.
Sajnos ugyanezt éreztem Polcz Alaine és Petrik Adrienn macskás történeteiben is.

Szegény, hátrányos helyzetű, pettyes fenekű, sárga hasú, vízipálmaínyenc kiscica, Évuka!:D Nehéz életed lehetett… ;)

Ha lett volna Facebook a megboldogult szocialista időkben, valószínűleg ma nincs Puszi, Erzsi! és a többiek, mert Szabó Magda ott tette volna közzé ezeket a kis szösszeneteket. Teljesen más a hangnem, mint azt az írónőtől megszokhattuk, ráadásul egyenesen egy macska bőrébe bújik, ami nem semmi húzás olyan regények után, mint a Freskó, a Pilátus, a Disznótor és még sorolhatnám…

Igazából nem volt szívem kevesebbre értékelni, mert tényleg jó, sőt aranyos volt, ráadásul most nem is jár az instant fejmosás a Jaffa Kiadónak, mivel az Európa gondozásában már korábban is megjelentek ezek a levelek, bár nem tudom, mennyiben különbözik a két kiadás. Az biztos, hogy a kutyás, macskás képek remekül feldobják ezt az amúgy is szórakoztató könyvecskét.

Egy macska levelei – Szabó Magda tolmácsolásában. Kedvesek, mosolyogtatóak, meghatóak.