Mózes ​egy, huszonkettő 255 csillagozás

Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Az ​olvasót félre ne vezesse a Bibliát idézõ cím, nem a Ben Hur vagy a Quo vadis kései testvérét tartja kezében, hanem az ószövetség Ábrahám–Izsák epizódjának a magyar közelmúltat ábrázoló parafrázisát. A regény születése idején már elhagytam számûzetésem színhelyét, az állásvesztésem után munkahelyemül kijelölt általános iskolát; az intézkedést a hajdani vallás- és közoktatásügyi minisztériumból eltávolított, „osztályidegen” tanárnõ életében nem jutalomnak szánták, hanem büntetésnek, s hogy áldássá fordult, nem a sors vigyora, Isten kegyelme tette. Eredménye Az õz után legnagyobb külföldi sikert elért regényem lett, a Mózes. Sosem írtam volna meg, ha az általános iskolai oktatás gyakorlata nem szembesít naponta három nemzedék problémáival, kudarcával és a jövõ miatti nyugtalanságával, a tanácstalan Ábrahámok – nagyszülõk, szülõk – és a nagyon is világosan látó Izsákok – a fiatalság – aggodalmaival, rémületével, reményével és reménytelenségével. A könyv miatt egyszerre öt helyen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1967

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű, Szabó Magda

>!
Jaffa, Budapest, 2016
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609558
>!
Jaffa, Budapest, 2016
200 oldal · ISBN: 9786155715518
>!
Európa, Budapest, 2008
186 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630785655

5 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 38

Most olvassa 16

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Mikor vagy tizennyolc éve először olvastam, egyértelműen a mérgező szülők érzete ragadt meg bennem. Mai napig, ha erre a könyvre gondoltam, ez az alapérzés jött kristálytisztán fel bennem, a szülők, nagyszülők, akik mellett fuldokolnak a gyerekek, akik megnyomorították az ő életüket a keserűségükkel, az elnyomott, soha be nem teljesített vágyaikkal, az összes frusztrációjukkal.

Eltelt azóta majd húsz év, és a mostani újraolvasáskor azt mondom, igen, a mérgező szülők könyve ez, persze. De sokkal több is ez, sokkal bonyolultabb ez, sokkal több rétegű ez. Mint minden sors, mint minden élet. Mert minden ered valahonnan, és ha ezt megértjük, akkor természetesen nem felmentve az adott személyt, de belátásra jutunk. És úgy akkor talán könnyebb tovább élni. Meg egyáltalán… akkor talán lehet tovább élni. Bármi után. Szabó Magda csodálatos itt is, ismét.

>!
Izolda P
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Rövid, ütős. Nagyon ütős. Mérgező szülők, szabadulni akaró gyerekek. És persze mindez úgy, hogy a szülőket is meg lehet érteni valamennyire. Hiába akarná megpofozni az ember szinte mindet. Remekül ábrázolja a különböző típusokat, nem egyet felismertem a környezetemből is…
Az utolsó két bekezdésre pedig hangosan felnevettem a buszon.

5 hozzászólás
>!
kaporszakall
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Olyan, mint egy extraszisztolés váratlan, nagy szívdobbanás. Rövid és fájdalmas.

Vagy harminc éve nem olvastam Szabó Magdát. Emlékszem, az utolsó darabra: az Alvók futása / Zeusz küszöbén volt, a Szépirodalmi kiadásában. Még megmaradt belőle a kutyus, akit az egyik görög szigeten (Rodosz? Szamosz?) a gondjaikba vettek…

Kár volt az írónőt ennyi ideig hanyagolni. Ez a kisregénye nagyon ütős, és a jó írásokhoz méltón nem öregszik, csak némi patinát nyert. Az általam fiatal korban olvasott művek is ilyen kevés szereplőt mozgató kamaradarabok voltak, belső monológokkal, feszes cselekménnyel. Németh László hangjával rokonítja – talán a református gyökerek folytán – a könyörtelen következetesség.

Majd sorra veszem az újabbakat is.

>!
ddani P
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Szabó Magdát egész sokáig (sőt: mostanáig) nem is olvastam egyáltalán. Pedig sok olvasott ismerős mondta már, hogy jó író, és Az ajtó című filmet láttam jópár éve, tetszett az is. Most legutóbb ez a baljósan biblikus című regény jött elő a molyon, kölcsönkértem és kölcsön is kaptam (kösz @brácsa_lant!) és nagyon klassz első találkozás volt.
Tanmesei keretbe foglalt összeesküvéses-generációs családregény, talán így tudnám műfajilag-tematikailag belőni, és eszembe jutott erről a könyvről sok minden, többek közt az Utas és holdvilág szövevényes kamara-dramaturgiája, a Csupasz nyulak 60-as évek női-családi szocio, vagy akár Rakovszky Zsuzsától a Hold a hetedik házban – ez valamennyire körbe is jelöli, hogyan olvastam ezt a könyvet. Az Utas testvéri-baráti összeesküvése mindig is bizarr volt nekem – itt is hasonlóan belterjes kis mikrokozmoszban élnek a fiatalok, de az egész valahogy sokkal életszerűbbnek tűnt, mint Szerbnél. Kevésbé lila. Általában: az egész egyáltalán nem túl lila, sőt. Lélektanilag hitelesnek hat. Meg általában követhető.
Nagyon sűrű a szöveg, nekem tetszik a váltakozó elbeszélők ritmikája. Az egész elbeszélés fontos témákat jár be, remek kötelező olvasmány volna. Egészen frissnek és modernnek, progresszívnek hat a szemlélete, ráadásul ítéletmentes, bár a szereplők mind ítélkeznek egymás fölött, valahogy egyensúly van, mindenki szót kap, és nincsenek jók meg gonoszok. Bár a példázati keret alapján tanulságnak kellene lennie (a végén van is), az valahogy ugyanúgy idézőjelbe kerül, ahogy minden más is: része lesz a polifóniának. Az életben ha van tanulság, akkor ez az: hogy szubjektív, soknézőpontú.

1 hozzászólás
>!
Rits
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Richárd 1.22
Senkinek nem vala jó, amiben élének. Mind nagyon mást akartak. De hosszú idő eltelte után sem azt kapták, pedig csak az karjukat kellett volna nyújtani érette. Nem tették. Helyette áldozatot kívántak mind bemutatni, saját sarjaik élő áldozatát. De az áldozatok igen nagyon beintettek az karjukkal, ő édes jó felmenőiknek.
És aszondák, “mindenki hozza csak meg a maga döntésit és áldozatát”. Amondó vagyok, tegyünk így mi is.

3 hozzászólás
>!
csucsorka P
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

A lánynak, aki az Ókút és a Régimódi történet után volt, hogy kamaszkorában nem egyszer bömbölt a nagymamájának, hogy “Miért nem lehet inkább a Jablonczay Lenke az anyukám?” – Szabó Magda sose írt.

Aztán végre neki is adott egy regényt. Adott anyát, akit gyűlölhet, nagyanyát, akitől viszolyoghat, anyóst, akire ráismerhet; gyerekeket, akiket szívből szerethet és szerelmet, ami olyan csontig hatolósan fáj, mint ahogy annak fájnia kell.

És ismerve Szabó Magda családját, tényleg zseninek kell lennie ahhoz, hogy kiszakadjon belőle egy Mózes egy, huszonkettő. Hogyan? Miféle ismerete van a családi poklok, hülyén megvénült anyukák, gyermekeket megnyomorító szülők és tűzön-vizen át összetartó, minden mintát széttépő testvérekről Szabó Magdának?

„Zsenibb zseninek” tartom, mint ezelőtt bármikor, pedig eddig is magasan volt.

>!
Európa, Budapest, 2004
186 oldal · ISBN: 963077626X
>!
bagie P
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Egyelőre nincsenek szavak.
Kell a polcomra ez a könyv!

>!
encsy_eszter
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Még mindig az egyik legjobb Szabó Magda szöveg. Az átöröklődő szenvedésről. A Mérgező szülők mellé lehetne példaolvasmány.

3 hozzászólás
>!
Amapola P
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Szeretem Szabó Magda könyveinek összetettségét, itt is kavarogtak olvasás közben a gondolataim, mire is figyeljek? Arra, hogy a szülők mennyire tudni vélik, hogyan kellene élni a gyereknek (úgy, ahogyan ők éltek, vagy ahogyan élni szerettek volna), vagy arra, hogy a gyerekek a maguk életét szeretnék élni (és a maguk hibáit elkövetni), vagy arra inkább, hogyan dolgozik az önzés, az önmártírság*, vagy esetleg arra, hogyan értik félre egymás legjobb szándékát is az egyes generációk, gázolnak bele a másik lelkébe?
* https://moly.hu/idezetek/138820

>!
Európa, Budapest, 2004
186 oldal · ISBN: 963077626X
>!
tündérróka
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Már igazán nem tudok meglepődni azon, hogy még mindig sikerül újabb és újabb Szabó Magda-kincseket találnom. Nem lepődtem meg tehát most sem, hogy az utolsó mondat elolvasása után úgy csuktam be a könyvet, hogy „hát, ez piszok jó volt”. Szabó Magda nem tud hibázni. És én valószínűleg azért imádom az ő regényeit olvasni, mert minden álmom, hogy egyszer úgy tudjak írni, mint ő. Hogy ilyen kifordultan és nem mindennapi módon tudjam átadni át a szereplők érzelmeit, vágyait, szenvedéseit. Mert ez valami hihetetlen – számomra legalábbis utánozhatatlan.
A regénybe eleve azért kezdtem bele, mert mindig is érdeklődve olvastam Ábrahám és Izsák történetét, illetve figyelmesen hallgattam a hozzá fűzött magyarázatokat – de ezek után, ha valaki megkérdezi tőlem, mi ennek a bibliai történetnek a lényege, kezébe adom ezt a könyvet. Mert én soha nem tudnám megfogalmazni, miért hajlandó valaki feláldozni a saját gyermeke életét… Szabó Magda azonban – rendkívül művészien – hozzáadott valamit a hagyományos magyarázatokhoz. Valamit, ami hitelesebb és mindennél kevésbé álszentebb magyarázat, kitűnve ezzel a többi közül.
A pillanat, amikor elkezdtem azt gondolni, hogy ez egy zseniális regény, akkor volt, mikor rájöttem, hogy itt bizony a felnőttek a gyerekek, és a gyerekek az igazi felnőttek. Főleg Hugi és Miklós. Az ő gondolataikba eleinte nem láthattunk bele, csak a regény második felében, ezért nem is lehetett őket többre tartani, mint Ádámot, Gyurit vagy Mártát. De megismerve őket… letaglózott az a sok bölcsesség, amiket mondogattak. Illetve nem. Alig szólaltak meg, csak ha muszáj volt, és akkor sem azt mondták, amit szerettek volna. Főleg Hugi… az már szinte fájt, hogy mennyire nem mondott ki semmit, pedig mennyi mindent kellett volna elmondania! Lényegében már az esküvője előtt elrontotta az egész életét csupán amiatt, hogy túl sok olyat mondott, amit nem szabadott volna, és semmi olyat, amit kellett volna. Aztán, mikor végre fel merte tenni a legfontosabb kérdést, az írónő többet nem engedett betekintést a fejébe. Nem tudhattuk meg, hogyan reagált. Nem lehettünk tanúi annak, ahogyan összetörik – helyette én törtem össze. Engem vágott agyon az a „Nem. Fontos?”.
Hugi egyébként szerintem a legkompilkáltabb és legizgalmasabb karakter volt a regényben. Mindig is sikerült úgy imádnom Szabó Magda főhősnőit, hogy nem értettem meg őket teljesen. Sikerült úgy együtt éreznem velük, hogy fogalmam sem volt, mit is érezhetnek valójában, mert soha nem mondják el a teljes igazságot. Valamiért mégis szerethetők ezek a lányok, jelen pillanatban Hugi, vagyis Gál Gabriella nyűgözött le.
Az intertextusok biztosan izgalmasak azoknak, akik értékelik az ilyet, én csak A kőszívű ember fiai részletnél kaptam fel a fejem, de úgy összességében nem igazán értettem, miért voltak fontosak ezek a dőlt betűs részek. Persze, tudom, hogy Szabó Magda ekkor nagyon kísérletező kedvében volt, és hogy nem akart több „lektűrt” írni (bár, szerény személyem szerint a leglektűrösebb lektűrje is többet ér, mint manapság egy-egy szépirodalomnak csúfolt borzalom), de nekem nem igazán jött be ez az újítás. Viszont mindez eltörpül a csodás történet, a rengeteg érzelem és a fantasztikus karakterek mellett. Méghozzá olyanok voltak ezek a karakterek, hogy az elején egytől egyig mind unszimpatikusak voltak, majd megismerve őket, szinte mindegyiket meg lehetett kedvelni. Hát, mi ez, ha nem zsenialitás?
Egyszóval: csoda. Ez a kisregény egy újabb csoda, és Szabó Magda most már hivatalosan is a kedvenc írónőm.


Népszerű idézetek

>!
Fainthoar

Mit csinált, asszonyom, az esküvője előtti órában?
Álltam egy létrán, uram, nagyon gondosan összefogtam a szoknyámat, hogy baj ne történjék a ruhámmal, és sorba beszaggattam a celofánt egy stelázsipolc befőttje tetején, hogy romlani kezdjenek, és meg szabadjon őket enni.
És jó volt önnek, asszonyom, a létrán?
Uram, nagyon jó!

Izsák, 209. oldal

>!
Szelén P

És Izsák kivevé az ő atyjának a kezéből a kötelet, és azt mondá: Csak magadat áldozhatod meg, atyám, ha a Jehovát engesztelni kívánod, mert én nem halok meg a te Istenedért. Én a magam Istenéért halok meg egyszer, és hagyj engem, amíg megyek, hogy megkeresném.
És elindula Izsák az úton egyedül, és Ábrahám ott marada magára az oltár előtt, és sírt.

282. oldal

>!
Nainar

Én azt akarom, hogy ha ölelni kívánsz, kelj ki az ágyadból, és gyere át a másik szobába, arra a rekamiéra, ahol én vagyok, és csak akkor jöjj, amikor vágyol rám, ne azért, mert beletettek egy fedél nélküli, dupla koporsóba, és jelzik a reflexeid magad mellett a másneműt.

198. oldal

>!
Brigi007

„Nekem nem mondtok el semmit, kimaradok az életetekből. Hát ezért szültelek?” Olyan komikus gondolat, hogy valaki azért szült engem, hogy beszélgessek vele, vagy elmondjam neki szóról szóra, mikor mit gondolok, vagy mit csinálok.

24. oldal

>!
Rits

De azért jobban szeretném, ha szeretnél is, ingyen szeretnél, csak úgy, és nem kellene bebizonyítanom neked semmit se magamról, azon túl, amit úgyis tudsz, vagy magad is észrevettél, és nem volna muszáj naponta újra igazolnom magamat előtted; ha szeretnél, még tán úgy is, hogy valami sok okod sincsen rá.

159. oldal

>!
déli_báb IP

(…) anyánk boldogtalan volt, és az lett miatta az apánk is, és boldogtalan embereknek nem volna szabad, hogy gyerekük szülessék.

176. oldal

>!
zanni

Mindennap máglyát rak, rálép, ha nincs, aki alágyújtson, maga gyújtja meg maga alatt.

92. oldal

>!
Cristine

Nekem olyan anyám van, akit a történelem arra szemelt ki, hogy halálra idegesítse.

24. oldal

2 hozzászólás
>!
Brigi007

Hozzád hű leszek. Veled megelégszem.
Veled tűrök. Veled szenvedek.
Micsoda irtózatos szavak, öreg szavak, vén szavak.

152. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sven Delblanc: Speranza
Margaret Atwood: Fellélegzés
Vincas Mykolaitis-Putinas: Oltárok árnyékában
Johann Wolfgang Goethe: Wilhelm Meister tanulóévei
Johann Wolfgang Goethe: Wilhelm Meister vándorévei
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Zilahy Lajos: A fegyverek visszanéznek
Kolozsvári Grandpierre Emil: Csendes rév a háztetőn
Németh László: Égető Eszter