Mózes ​egy, huszonkettő 201 csillagozás

Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Az ​olvasót félre ne vezesse a Bibliát idézõ cím, nem a Ben Hur vagy a Quo vadis kései testvérét tartja kezében, hanem az ószövetség Ábrahám–Izsák epizódjának a magyar közelmúltat ábrázoló parafrázisát. A regény születése idején már elhagytam számûzetésem színhelyét, az állásvesztésem után munkahelyemül kijelölt általános iskolát; az intézkedést a hajdani vallás- és közoktatásügyi minisztériumból eltávolított, „osztályidegen” tanárnõ életében nem jutalomnak szánták, hanem büntetésnek, s hogy áldássá fordult, nem a sors vigyora, Isten kegyelme tette. Eredménye Az õz után legnagyobb külföldi sikert elért regényem lett, a Mózes. Sosem írtam volna meg, ha az általános iskolai oktatás gyakorlata nem szembesít naponta három nemzedék problémáival, kudarcával és a jövõ miatti nyugtalanságával, a tanácstalan Ábrahámok – nagyszülõk, szülõk – és a nagyon is világosan látó Izsákok – a fiatalság – aggodalmaival, rémületével, reményével és reménytelenségével. A könyv miatt egyszerre öt helyen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1967

>!
Jaffa, Budapest, 2016
200 oldal · ISBN: 9786155715518
>!
Jaffa, Budapest, 2016
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609558
>!
Európa, Budapest, 2008
186 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630785655

4 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 33

Most olvassa 16

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Izolda +SP
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Rövid, ütős. Nagyon ütős. Mérgező szülők, szabadulni akaró gyerekek. És persze mindez úgy, hogy a szülőket is meg lehet érteni valamennyire. Hiába akarná megpofozni az ember szinte mindet. Remekül ábrázolja a különböző típusokat, nem egyet felismertem a környezetemből is…
Az utolsó két bekezdésre pedig hangosan felnevettem a buszon.

5 hozzászólás
>!
Rits
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Richárd 1.22
Senkinek nem vala jó, amiben élének. Mind nagyon mást akartak. De hosszú idő eltelte után sem azt kapták, pedig csak az karjukat kellett volna nyújtani érette. Nem tették. Helyette áldozatot kívántak mind bemutatni, saját sarjaik élő áldozatát. De az áldozatok igen nagyon beintettek az karjukkal, ő édes jó felmenőiknek.
És aszondák, “mindenki hozza csak meg a maga döntésit és áldozatát”. Amondó vagyok, tegyünk így mi is.

3 hozzászólás
>!
Kevin
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Nem jellemző, hogy egy tanulásra kitűzött egész álló nap könyvet olvassak, de nem tehettem máshogy.

A Szabó Magda életmű közül válogattam, és ideális volt egy kétszáz oldalas regénye, hogy majd olvasgatom a kötelezők mellett. De nem. Elkezdtem, beszippantott és fél egykor itt ülök és még még még.

A történet a bibliai Izsák és Ábrahám történetével kezdődik, annak átíratával végződik, tökéletes és hatásos keretet adva a regénynek. Ugye az eredeti történet szerint Ábrahámot arra kérte Isten, hogy a számára legfontosabbat, a gyerekét áldozza fel számára ha igazán szereti, majd miután látta, hogy Ábrahám képes lenne ezt is megtenni, megkegyelmez Izsáknak.

Az Izsák és Ábrahám közti különbözőség (direkt elől az Izsák) teljesen ráterül az egész műre. Izsák mindenki, aki fiatal, saját útjára szeretne lépni, cinikus, és ha kellemetlen következmények árán is, de maga szeretné kitaposni útját, s Ábrahám mindenki, aki háborút megélt, sajnálja magát és gyerekét is (vagy unokáját) s az Ábrahámoknak képtelenség jót tenni, mert ők nem felejtenek, nem bocsátanak és irányítani akarnak.

Ez elől menekülnének a regény hősei .

Ismét csak azt tudom mondani, Szabó Magda nagyszerűt alkotott! Ha egy ilyen sznob Starbucks függő youtubernek titulált valaki mint én, képes átélni azt a szakadékot ami a háborút megélt és háborút meg nem élt generációk közt volt, és ezt az átélést szabad akaratomból és élvezve vittem véghez, akkor újra kezet rázhatok ezzel az írónővel. Köszönöm.

Voltak komikusabb túlzások, meghatóbb gondolatok, és maga a történet borzasztóan szívszorító. Nem volt megoldás, lelki béke. Örülök, hogy becsukhattam és csak akkor nyitom ki, mikor én szeretném.

>!
tündérróka
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Már igazán nem tudok meglepődni azon, hogy még mindig sikerül újabb és újabb Szabó Magda-kincseket találnom. Nem lepődtem meg tehát most sem, hogy az utolsó mondat elolvasása után úgy csuktam be a könyvet, hogy „hát, ez piszok jó volt”. Szabó Magda nem tud hibázni. És én valószínűleg azért imádom az ő regényeit olvasni, mert minden álmom, hogy egyszer úgy tudjak írni, mint ő. Hogy ilyen kifordultan és nem mindennapi módon tudjam átadni át a szereplők érzelmeit, vágyait, szenvedéseit. Mert ez valami hihetetlen – számomra legalábbis utánozhatatlan.
A regénybe eleve azért kezdtem bele, mert mindig is érdeklődve olvastam Ábrahám és Izsák történetét, illetve figyelmesen hallgattam a hozzá fűzött magyarázatokat – de ezek után, ha valaki megkérdezi tőlem, mi ennek a bibliai történetnek a lényege, kezébe adom ezt a könyvet. Mert én soha nem tudnám megfogalmazni, miért hajlandó valaki feláldozni a saját gyermeke életét… Szabó Magda azonban – rendkívül művészien – hozzáadott valamit a hagyományos magyarázatokhoz. Valamit, ami hitelesebb és mindennél kevésbé álszentebb magyarázat, kitűnve ezzel a többi közül.
A pillanat, amikor elkezdtem azt gondolni, hogy ez egy zseniális regény, akkor volt, mikor rájöttem, hogy itt bizony a felnőttek a gyerekek, és a gyerekek az igazi felnőttek. Főleg Hugi és Miklós. Az ő gondolataikba eleinte nem láthattunk bele, csak a regény második felében, ezért nem is lehetett őket többre tartani, mint Ádámot, Gyurit vagy Mártát. De megismerve őket… letaglózott az a sok bölcsesség, amiket mondogattak. Illetve nem. Alig szólaltak meg, csak ha muszáj volt, és akkor sem azt mondták, amit szerettek volna. Főleg Hugi… az már szinte fájt, hogy mennyire nem mondott ki semmit, pedig mennyi mindent kellett volna elmondania! Lényegében már az esküvője előtt elrontotta az egész életét csupán amiatt, hogy túl sok olyat mondott, amit nem szabadott volna, és semmi olyat, amit kellett volna. Aztán, mikor végre fel merte tenni a legfontosabb kérdést, az írónő többet nem engedett betekintést a fejébe. Nem tudhattuk meg, hogyan reagált. Nem lehettünk tanúi annak, ahogyan összetörik – helyette én törtem össze. Engem vágott agyon az a „Nem. Fontos?”.
Hugi egyébként szerintem a legkompilkáltabb és legizgalmasabb karakter volt a regényben. Mindig is sikerült úgy imádnom Szabó Magda főhősnőit, hogy nem értettem meg őket teljesen. Sikerült úgy együtt éreznem velük, hogy fogalmam sem volt, mit is érezhetnek valójában, mert soha nem mondják el a teljes igazságot. Valamiért mégis szerethetők ezek a lányok, jelen pillanatban Hugi, vagyis Gál Gabriella nyűgözött le.
Az intertextusok biztosan izgalmasak azoknak, akik értékelik az ilyet, én csak A kőszívű ember fiai részletnél kaptam fel a fejem, de úgy összességében nem igazán értettem, miért voltak fontosak ezek a dőlt betűs részek. Persze, tudom, hogy Szabó Magda ekkor nagyon kísérletező kedvében volt, és hogy nem akart több „lektűrt” írni (bár, szerény személyem szerint a leglektűrösebb lektűrje is többet ér, mint manapság egy-egy szépirodalomnak csúfolt borzalom), de nekem nem igazán jött be ez az újítás. Viszont mindez eltörpül a csodás történet, a rengeteg érzelem és a fantasztikus karakterek mellett. Méghozzá olyanok voltak ezek a karakterek, hogy az elején egytől egyig mind unszimpatikusak voltak, majd megismerve őket, szinte mindegyiket meg lehetett kedvelni. Hát, mi ez, ha nem zsenialitás?
Egyszóval: csoda. Ez a kisregény egy újabb csoda, és Szabó Magda most már hivatalosan is a kedvenc írónőm.

>!
Hirundo
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Ez a mű túl Szabó Magdás. És ettől lesz tulajdonképpen kevésbé Szabó Magdás, igen. A számomra nagy hatású műveiben, mint a Für Elise, Az ajtó vagy a Régimódi történet, már találkoztam hasonló sorsokkal, hasonló érzésvilágú emberekkel, de befogadhatóbban, és határozottan kidolgozottabban.
A Mózes egy, huszonkettő a túlzások regénye. A totális, feltételek nélküli, önző lázadásé. A kora hatvanas évek díszletei közt vergődő hőseink példázatszerűen, már-már bután végletesek, jottányit sem hajló, inkább félbetörő jellemek csapnak itt össze, érezzük is a családi pofonokat, de a rosszabbik fajtából. A családi hangulat leírása sokszor határozottan thrilleresre sikerült, felállt a karomon a szőr, mikor Hugi az apukája fejének körvonalát rajzolta a falra, vagy mikor ültek a gyerekek a gangon a Szellemkutyával.
Mindenki lelkileg sérült, a felnőttek teljesen vakok egymásra, a gyerekek meg olyan okosan lázadnak, ahogy valószínűleg mindannyian csak szerettünk volna lázadni, de esélyünk nem volt hasonlóan céltudatos gondolkodásra. Ezért is riasztó koravén pesszimizmusuk, és ahogy a történet haladt a végkifejlet felé, én annál nehezebben tudtam belehelyezkedni Hugi szerepébe. Szabó Magda e regényében nem hőseivel, hanem hősei helyett gondolkodik, és ez nem csak életszerűtlen, hanem egy idő után egyhangú is, akármilyen elegánsan fanyar gondolatokkal is áll elő az írónő a szülő-gyerek kapcsolatról, vagy a világháború utáni magyar körképről.

1 hozzászólás
>!
Bubuckaja P
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Szabó Magdának nagy erőssége, hogy olyan szépen tudja ábrázolni a különböző generációk közötti különbségeket. A különböző nézőpontokon keresztül mindenkinek igazat ad, és senkinek sem.
Valami mégis hiányzott nekem. Talán az a fájdalom, amit Szabó Magda regényei közben érzek.
Ami nagyon zavart még, habár ez nem az írónő hibája, hogy a tömbnyi német szövegetek németül nem beszélők nem fognak csuklóból lefordítani. A kiadásnak hiánya ez, nem a regényé.

>!
Miestas
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Könyves polcot pakoltam át,mikor kezembe akadt a kék műbőr kötet, az aranyozott betűkkel felírt cím a gerincen erősen kopott. Mi ez? Nekem nem volt ilyen Bibliám, nem is emlékszem, hogy lett volna ilyen könyvem. Kinyitottam Mózes egy, huszonkettő…belelapoztam, félre tettem, majd kerestem a helyét a polcokon de nem illett egyik sorba sem, döntöttem akkor elolvasom. Vannak jelek,amikre, ha figyelek biztos jó olvasmány akad a kezembe, mint most is:-))

A történet időtálló, szülőként rendkívül tanulságos, és ha még időben vagyunk nagyon is megfontolandó!

>!
Sapadtribizli
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Nagyon szeretem Ábrahám és Izsák történetét, mert rengeteg minden van benne. Például ez a történet is. Emberi sorsok, súrlódások, kimondott és elhalgatott igazságok… Hihetetlenül emberi, de most – néhány gondolattól eltekintve – mégsem tudott pont most úgy hozzám szólni, ahogy Szabó Magda könyvei szoktak – ezért van önkényesen a levonás.

>!
PTJulia
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Ismét egy fantasztikus Szabó Magda-regény. Bár a témája cseppet sem vidító, sőt, végig nyomaszt a könyv. Az elején nem is szeretem. De magába szippant a precíz világlátás. Vajon hogy tudta Szabó Magda, aki maga is felnőtt volt már (csaknem „öreg") a II. világháború és ’56 idején, ennyire pontosan ábrázolni az utána következő, gondtalannak ítélt generációt? Belülről, az ő hangjukon szólal meg: a követelőző, önző, de szabadságot, önmagát akaró fiatalság, aki nem hajlandó az "öregek” és a „vének” félelmeiben élni. Aki emiatt sokszor ridegen viselkedik, s kegyetlen tervet kovácsol a szabadulásra. Valóban, csak a fiatalság tud ennyire önfejű, szabad, távlatos lenni. S talán neki joga is. S hol volt még akkor az a fiatalság, akinek már semmi párhuzama nincs semmi nagy világ- vagy nemzeti tragédiával? Akik már abszolút békében, kényelemben születtek? Sőt, akiknek már az „öregjei” is ebben élhettek?
S az „öregek” és a „vének”. Az ő nézőpontjuk is mértanian pontos. Sőt, Kláriban láthatjuk, hogy az „öreg” is volt „fiatal”, s őrzi még a fiatalságnak egy kósza, fájdalmas lenyomatát. Szabó Magda úgy ír, hogy az „öregek” és „vének” nézőpontja is érthető. S érthető az örök ellentét is köztük és a „fiatalok” között. Ugyanakkor ordít az is, hogy mennyire nem szabadna a szükségesnél jobban rákényszeríteni az életüket, az eszméiket az újabb generációra.
A „fiatal” is kénytelen tükörbe nézni. Tapintható Hugi (ki végig így szerepel, csak egyszer hangzik el igazi, őt felnőtté avanzsáló neve, Gál Gabriella) félelme, hogyha mégis megszülné azt a gyermeket, akinek létrehozása spoiler, akkor nem válna-e általa ő is „öreggé”? Sőt, a spoiler már elindít az „öregség” útján? Kapaszkodik a megszerzett szabadságba, az igazi életbe, amelyben az eszköznek használt
spoiler Ezt a nagykamaszt páni félelem fogja el, ha arra gondol, hogy ő is ugyanolyan, a gyermek életét elrontó, őt csak a saját szükségleteit kielégítendő valaminek tekintő „öreggé” válhat. {{ "Most mért beszélsz? Ezek elintézett dolgok, mért képzeled, hogy változtatni lehet rajta még? Nem rólad volt itt szó, hanem mirólunk. Mit tudsz te rólam? Mit tudsz apádról? Mért akarsz valamit, amit nem ismerhetsz, hisz én sem ismerem. Elég volt, nem lehet. Nem hagyhatlak életben, mert én még nem vagyok készen, és azt gondolom, nekem még nincs is igazi lelkem. Mi akarjuk a szigetet, de hátha nekünk se sikerül, és hátha nem elég a szigethez az, hogy közülünk még senki sem ölt, és közülünk már senki sem menekült gyilkosok elől? Mire tanítanálak, amikor magam is alig tudok valamit, és most próbálom majd megérteni, ami köröttem van? Mért vagy ilyen értetlen, ilyen erőszakos?
Bennem nem szoktak hinni. Te hinnél? Éppen te? Téged védelek én, nem magamat. Nem tudom, milyen vagyok, mire való, mire képes, most fog eldőlni majd. Honnan tudod, hogy jó lennék hozzád, olyan jó, amilyennek egy gyerekhez lenni kell?" Halljuk az ezelőtt a történet előtt s azóta is a világtörténelem számos kétségbeesett nőjétől ugyanígy elhangzott mondatokat. }} Vajon az elutasítás, a félelem örökre szól? Ha soha nem hozzuk létre az utánunk következő generációt, akkor majd örökre „fiatalok” maradunk?
Ebben a regényben mindenki kegyetlen mindenkivel. S nyitott marad a kérdés: boldogságos lesz-e a sziget, ha oda nem tudják magukkal vinni a szeretetet?

2 hozzászólás
>!
JordanT
Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő

Sosem gondoltam volna, hogy lesz írónő, aki ennyire magával ragad. Lett.


Népszerű idézetek

>!
Fainthoar

Mit csinált, asszonyom, az esküvője előtti órában?
Álltam egy létrán, uram, nagyon gondosan összefogtam a szoknyámat, hogy baj ne történjék a ruhámmal, és sorba beszaggattam a celofánt egy stelázsipolc befőttje tetején, hogy romlani kezdjenek, és meg szabadjon őket enni.
És jó volt önnek, asszonyom, a létrán?
Uram, nagyon jó!

Izsák, 209. oldal

>!
woolfe

És Izsák kivevé az ő atyjának a kezéből a kötelet, és azt mondá: Csak magadat áldozhatod meg, atyám, ha a Jehovát engesztelni kívánod, mert én nem halok meg a te Istenedért. Én a magam Istenéért halok meg egyszer, és hagyj engem, amíg megyek, hogy megkeresném.
És elindula Izsák az úton egyedül, és Ábrahám ott marada magára az oltár előtt, és sírt.

282. oldal

>!
Nainar

Én azt akarom, hogy ha ölelni kívánsz, kelj ki az ágyadból, és gyere át a másik szobába, arra a rekamiéra, ahol én vagyok, és csak akkor jöjj, amikor vágyol rám, ne azért, mert beletettek egy fedél nélküli, dupla koporsóba, és jelzik a reflexeid magad mellett a másneműt.

198. oldal

>!
Rits

De azért jobban szeretném, ha szeretnél is, ingyen szeretnél, csak úgy, és nem kellene bebizonyítanom neked semmit se magamról, azon túl, amit úgyis tudsz, vagy magad is észrevettél, és nem volna muszáj naponta újra igazolnom magamat előtted; ha szeretnél, még tán úgy is, hogy valami sok okod sincsen rá.

159. oldal

>!
Brigi007

„Nekem nem mondtok el semmit, kimaradok az életetekből. Hát ezért szültelek?” Olyan komikus gondolat, hogy valaki azért szült engem, hogy beszélgessek vele, vagy elmondjam neki szóról szóra, mikor mit gondolok, vagy mit csinálok.

24. oldal

>!
Cristine

Nekem olyan anyám van, akit a történelem arra szemelt ki, hogy halálra idegesítse.

24. oldal

2 hozzászólás
>!
Brigi007

Hozzád hű leszek. Veled megelégszem.
Veled tűrök. Veled szenvedek.
Micsoda irtózatos szavak, öreg szavak, vén szavak.

152. oldal

>!
habosvilla

Néha azt hiszem, mindenkit felháborít, hogy nem szenvedtünk semmit vagy legalábbis nem eleget. Kihívó lehet egy generáció, amelyik nem nélkülözött, és amelyiket nem tizedeltek meg.

>!
Rebane SP

Udvariasak voltunk, sose mondtuk el neki, hogy mi is csalódtunk benne, mert mikor még kicsik voltunk, hittünk annak, ami a könyvekben állt, olvastunk oroszlánlelkű, sőt mindig vidám anyákról is, s nem volt egyszerű tudomásul vennünk, hogy nekünk nincs bajtársunk, csak valami gyönge idegrendszerű családtagunk, aki a mi kínunk-gondunk miatt is mindig csak önmagát sajnálja. Nem tehettünk róla, hogy nem elégítettük ki az igényeit. Ő sem a mienket.

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Margaret Atwood: Fellélegzés
Kolozsvári Grandpierre Emil: Csendes rév a háztetőn
Zilahy Lajos: A fegyverek visszanéznek
Németh László: Égető Eszter
Zilahy Lajos: Két fogoly
Gordon Agáta: Kecskerúzs
Hatvany Lajos: Gyulus
Kemény Zsigmond: Zord idő