66. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Mondják ​meg Zsófikának 563 csillagozás

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

„Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel? Hogy rossz?” Zsófika, a regény főszereplője nem tartozik az eminens tanulók közé, látszólag mindig bajt okoz, esetlenül csetlik-botlik a világban. Egyetlen ember volt, aki mindig megértette őt, az apja. „Élete utolsó percében is rá gondolt… miután rosszul lett, csak egyetlenegyszer szólalt meg már, azt mondta: „Mondják meg Zsófikának.” Valamit üzenni akart neki, de mit? Már nem tudta befejezni a mondatot.”
Zsófika egyedül kell hogy megkeresse, „mit csináljon, ha stimmelni akar ”. És Zsófika nemhogy kitűnőre vizsgázik emberségből, helytállásból, de ösztönös gyermeki ráérzéssél „beleszól” a felnőttek életébe…
És ami a legfontosabb, közben igazi társakra, barátokra lel a felnőttek között.

Eredeti megjelenés éve: 1958

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Zsebkönyvtár, Szabó Magda

>!
Móra, Budapest, 2016
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634152910
>!
Európa, Budapest, 2007
310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630784191
>!
Európa, Budapest, 2002
336 oldal · ISBN: 9630771411

13 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Nagy Zsófia · Gergely Dóra · Pongrácz István (Pista bácsi)


Kedvencelte 154

Most olvassa 30

Várólistára tette 172

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kikiriki>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Sajnálom, de nekem ez most nem igazán tetszett, de ez nem a könyv hibája, hiszen nincs vele semmi baj. Gondolom azért nem nyerte el a tetszésemet, mivel ez a kötelezőm, és emiatt máshogy éltem át az egészet.
VISZONT!
Megtanítja az olvasót arra, hogy ne csupán a külső alapján ítéljünk, mivel egyes embereket csak hosszabb idő után tudunk csak megismerni, és felfedezni pozitív tulajdonságaikat.
Örülök, hogy több, mint 2 hónap olvasás után sikerült végre befejeznem. Azt hiszem, rosszkor olvastam rossz időben. Vagy talán még nem vagyok elég érett ehhez.
Ez volt első könyvem Szabó Magdától, remélem, nem az utolsó. Szeretnék még tőle olvasni, de azt hiszem most egy kicsit várok ezzel. :)
Talán pár év múlva újra kézbeveszem, és talán akkor élvezni fogom, jobban megértem.
Mindenestre nem pontozom le, hisz ahogy az előbb írtam, a könyvvel nincs baj. :)

(…) bizony van olyan betegség, amely nem múlik el, van olyan is, ami nem gyógyítható, gyors, alattomos, és elnémítja az embert, mielőtt befejezhetne egy mondatot.

Úgy látszik, ha egy kisgyerek árván marad, annak apja lesz az egész világ.

Hogy lehet a gyerekek sorsát megoldani, mikor az ő életük a felnőttek életének a függvénye?

7 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Hát imádtam ezt is!
Kb 100 oldal után letettem egyszer ugyan, mert Zsófikát fogyatékos kislánynak gondoltam, de aztán adtam neki egy újabb esélyt, és hát megérte nagyon!
Nagyon tetszett az, hogy belső monológok, gondolatok is helyet kaptak, sok minden más megvilágításba került, mint nélküle lehetett volna. Talán ez azért tetszett annyira, mert a napi életben ezeket nem hallani, és így rohanunk el minden, és mindenki mellett. Gondolom Szabó Márta neve nem véletlenül hasonlít kísértetiesen…
Egyébként az egyetlen normális gondolkodásúnak Nagy Gábort tartottam.

3 hozzászólás
csillagka P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Könnyekkel tisztelgek a 100 éve született Szabó Magda nagysága előtt. Megint, pedig azt hittem én leszek az utolsó ember, aki tőle olvasni fog, anyukám, nagymamám írója, régi megsárgult lapokon unalmas leányregények alkotója. Egyik legnagyobb félrenézésem volt amikor a patináját rozsdának véltem. Szerencsére vasárnap van és a szemeimet nem látja holnapig idegen. Magda első regényével megmutatta minden tud a stilisztikáról, ismeri az emberek helyesírási hibáit és lelkük gyengeségét. Egyszerűen nem tudtam betelni a fogalmazás különböző árnyalatainak sokszínű kavalkádjával, portás bácsitól az igazgató úrig.
Ez a könyv a tartalmát félretéve (pedig nem szabadna) már formájában is bravúrosan magyar, lefordíthatatlanul a miénk, és kortalanul ragyogó.

2 hozzászólás
gabiica P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Minden egyes könyv után egyre jobban szeretem Szabó Magdát. Csodálatosan ír, a könyveinek mindig van valami mondanivalója.
Zsófika karaktere eleinte nem tetszett, de ahogy a saját jelleme is fejlődött, úgy ismertem még in egyre jobban a történet előrehaladtával, és rájöttem, hogy mennyire jó karakter is ő. Fejlődik, ráismer a hibáira, közelebb enged magához embereket. A gyermeki lélek rejtelmei sokak számára nehezen érthetőek, de ez a könyv segít kicsit megérteni, mit miért tehet egy gyermek. Csodálatos volt!

eme P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Zsófikának most születik a lelke. Az egyetlen ember, aki erre oda tudott figyelni, aki elfogadta és megértette őt, az édesapa, akit azonban a kislány hirtelen elveszít. Azt is csak apa tudta, hogy Zsófikának jelleme van. Egy kissé suta-butácskának tűnő, ám inkább csak átlagos, közepes gyerek, aki azonban épp most, az olvasó előtt formálódik, fejlődik lépésről lépésre. Miközben azt kutatja, keresi, mi lehetett apja utolsó üzenete számára, érző és együttérző, aranyos kis csodabogár lénye megnyitja a szíveket. spoiler Csatlakozom azokhoz, akik szerint minden tanár (és szülő) kötelező olvasmányává kellene tenni ezt a könyvet, elsősorban azért, mert megtanít odafigyelni, másra és másként figyelni. Elszakadni egy picit a szabálytól, a normáktól és elvárásoktól, és felfedezni a mindenkiben ott rejlő egyediséget és értéket.
Kétségtelen, hogy az eddig olvasott Szabó Magda-regényekhez vizonyítva a karakterábrázolás sematikusabb, a szereplők kiszámíthatóak, kevésbé sokdimenziósak, a történet is, bár mértéket tartva, óvatosan adagolva, eléggé didaktikusra sikeredett. Ráadásul a félreértésekből és kusza szituációkból is talán túl sok volt benne. Ami viszont számomra helyrebillentette a mérleg nyelvét, az a fel-felsejlő, finoman vázolt történelmi-társadalmi háttér, ami többrétegűvé teszi a látszólag kamaszregényt. Pongrácz, de elsősorban Dóra alakjával, sorsával az árvaság egy másik dimenziójával is találkozunk. Az elmélet és gyakrolat közti diszkrepanciára való reflektálás mintha a gyereknevelés területéről politikai-ideológiai síkra lépne át. Ebben az olvasatban tágabb értelmet nyer a „Zsófikának minden mindegy, nem viselte meg a veszteség”-megítélés is, akárcsak az elmélet elefántcsonttornyába zárkózott anya alakja, Zsófika apja értékrendjéhez való ragaszkodása, vagy az együttérzésben, törődésben, a másik felé való fordulásban megtalált saját út is.

bozs>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Figyelem az értékelés lelki traumát tartalmaz!!
Fogalmam nem volt, hogy miről szól a könyv (miért is nem olvasok fülszöveget!?), így azt sem sejtettem, hogy ez ennyire szíven fog ütni.
Apukám 2011. július 4.-én,59 évesen, hajnalban pontosan úgy halt meg, mint Zsófika Apukája. Most már nekem is van egy Apuka előtti és utáni életem, mint Zsófikának. Szerencsémre 21 évvel tovább élvezhettem a kapcsolatunkat, mint Zsófika, de a feldolgozás semelyik életkorban nem egyszerű.
Nekem nem kell kutatnom mit mondott volna Apuka, ha tudott volna bármit is mondani élete utolsó pillanataiban, mert tudom……

40 hozzászólás
AeS P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Az Év Nagy Meglepetése Díj 2017 – és hol van még a december…
Szóval az úgy volt, hogy nekem Zsófika valamiért kimaradt a Szabó Magda-olvasások közül, pedig nagyjából 10 éves korom óta faltam, először az ifjúsági-, aztán a felnőtt regényeit. A kimaradás elsődleges oka valószínűleg pusztán annyi, hogy nem volt meg otthon a könyv, ezt édesanyám orvosolta 2007-ben. Rémlik, hogy belelapoztam, talán el is olvastam, talán csak átpörgettem, mert nem tetszett. Most, hogy újraolvasom az életművet (havonta csak egyet, de azt időrendi sorban), még az is megfordult a fejemben, hogy esetleg kihagyom, de aztán megerőltettem magam, és elkezdtem.
Én tényleg nem tudom, hogy mi nem tetszett nekem ebben tíz évvel ezelőtt, hát ez egy hamisítatlan Szabó Magda, csak még a korai korszakból, az első ifjúsági regénye, ugyanazokkal a stílusjegyekkel, amiért szeretni (vagy utálni) lehet. Zsófika tök jó.

pannik P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

10 vagy nem is, 100 csillagot adnék rá ha lehetne.
Teljesen beszippantott, letehetetlen, abbahagyhatatlan.
Nagyon szomorú történet, szomorú de szép, mély érzésekkel, csodaszép jellemrajzokkal, annyira de annyira jól van megírva, hogy le a kalappal.
Zseniális Zsófika, fenomenális a mogorva öregember, jaj mindenki nagyon-nagyon jól van benne eltalálva. Szerettem a korabeli Budapestet is, olyan volt mint egy kis falu a városban egy-egy kerület szűk értelemben vett egysége (mint itt az iskola környéke)
És azok a fordulatok, az emberség még a leváratlanabb helyzetekben is ott van, majdnem mindenkiben.
A nyomorúságos sorsokban ahogy egyre mélyebben merülünk alá, mindenkinél kiderül, hogy milyen okok vannak, milyen nehézségek, félelmek, veszteségek, álmok.

Imádtam mindenkit benne. Odavoltam az öregember morfondírozásaitól, ahogy elképzelte magának a dolgokat (közben mi tudtuk a valóságot) akkorákat nevettem az abszurd helyzeteken :) majd 2 sorral lejjebb a könnyem is majd kicsordult a fájdalmas emberi sorsok egy-egy lélekemelő megnyilvánulásától.
Mindenkinek ajánlom, nagyon, nagyon, nagyon jó könyv.
(Be is szereztem további 2 kötetet az írónőtől)

1 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Ezt a könyvet egyszer az életben minden embernek el kellene olvasnia! Minden gyereknek, felnőttnek, szülőnek, tanárnak!
Csodálatos, megható képet tárt elénk az írónő arról, hogy milyen sokrétű és csodaszép is egy gyermeki lélek, milyen érzékeny és milyen könnyen szerethető. Nekünk, felnőtteknek pedig soha nem szabad ezt elfelejtenünk!
Örök kedvenc lett! Biztos vagyok benne, hogy többször is olvasni fogom még, mert ez a könyv csodaszép kincsesládája emberi sorsoknak, kapcsolatoknak.

Anó P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Ha ezt a könyvet olvasom – most sokadszorra tettem – azt kívánom, ne legyen körülöttem senki. Mint aki valami különös zenét hallgat, amely olyan csodálatos húrokat pendít meg a saját lelkében is, aminek rezgését nem akarja megosztani másokkal. Bizonyos részeknél kitágul a tüdőm, felgyorsul a pulzusom, máskor összefacsarodik a szívem vagy elerednek a könnyeim. Azt érzem, Szabó Márta – azaz Szabó Magda – nagyon érezte a gyermeki lélek rezdüléseit, boldog lehetett, akit ő tanított! Mert hiszen ez a regény az ő pedagógiai tanúságtétele is. Ő nem „csak” tanár, de EMBER is volt, aki a felszín mögé látott. Észrevette a" közepes Zsófikákban" rejlő nagyságot, s biztosan teljes szívével – lelkével segített a „problémás gyerekeknek” – és szinte mindenki az valahol.
Minden pedagógussal elolvastatnám ezt a regényt, mielőtt iskolába kerül, „hús-vér gyerekek” közé! A szülőkkel is, akik sokszor nem ismerik igazán saját gyereküket. A kamasz gyerekek véleményét is meghallgatnám a könyvről… s már lehet is gondolkodni arról, kinek is szól akkor valójában ez a regény, a gyerekeknek, vagy a felnőtteknek? :)
Újraolvasás: 2019. június. Remekműnek tartom, változatlanul.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

A gyerekeknek általában van jellemük, csak a felnőttek kinevelik belőlük.

59. oldal (Magvető)

Kapcsolódó szócikkek: gyermek
PuPilla>!

– Nem ér rá – felelte Apa, és vett még egy kis salátát –, most születik a lelke.

8. oldal

Katja>!

Az emberek legtöbbjének folyton meg kell mondani, hogy szeretjük – mondta Apa –, vagy meg kell mutatnunk úgy, hogy megértsék, különben sok gondjuk-bajukban nem veszik észre.

14. oldal

AeS P>!

Anyák napja olyan volt számára, mint a lidércnyomás, mert Anya szavakat várt tőle, vagy legalábbis verset, s ő mind odaadta volna a vérét Anyának, ha azzal meggyógyíthatta volna valami betegségből, de szavalni szégyellt, prózában sem bírt arról beszélni, mennyire szereti Anyát.

Kapcsolódó szócikkek: anyák napja
2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Az anyák sose akarják elhinni, hogy a gyerekek mindig mindent tudnak.

140. oldal (Magvető)

[névtelen]>!

A gyerekeknek általában van jellemük, csak a felnőttek kinevelik belőlük. A túl okos felnőttek.

pelika_Bp>!

…mer' Dóra nagyon szomorú. Hogy a fészkes fütyülő fenébe ne volna szomorú, mikor Dórának híjják, nem hínak így tisztességes embert!

3 hozzászólás
Szofja>!

A világ olyan érdekes volt, olyan napról napra táguló, hogy nem jutott benne hely az iskolának.

17. oldal

meresz86>!

– Miért nem boldogul ez jobban? – kérdezte egyszer vacsora közben Anya. – Sose engedem el készületlenül, én magam kérdezem ki tőle a leckét mindennap.
– Nem ér rá – felelte Apa, és vett még egy kis salátát –, most születik a lelke.

18. oldal

palastim>!

Sok év múlva majd arra is ráébred, hogy az ilyen közepes gyerek mind titok. A jó nem, a buta sem, a lusta elégséges sem, mert az, ha valami felrázza, majd csak nekikezd a tanulásnak, ha meg olyan rossz szellemi képességgel jött a világra, hogy a lelkét kiteszi, akkor se lesz belőle sokkal jobb, szintén megfejthető képlet, nem titok, nem. A kitűnő, a jeles még kevésbé; ha máskülönben bírja ésszel, a jó is nekilendül, ha sokat zargatják, az sem igényel különös fejtörést. Ha majd Judit is tizennégy éve tanít, rá fog jönni, hogy a jeles meg a kettes tanuló között tulajdonképpen csak minőségi különbség van, mint ahogy típus tekintetében a kitűnő meg az elégtelen hasonlítanak leginkább egymáshoz. Titok csak egyetlen van, a közepes gyerek, a jó meg a rossz határán. Ha nem volna más dolga, éveken át csak a közepeseket tanulmányozná, hogy lehetne belőlük jót vagy jelest nevelni. A közepes helyzete olyan, hogy megoldhatja egyetlen lökés, ha az embernek sikerül eltalálnia azt a pontot, ahonnan megbillentheti. Ha jól billenti, jobb fele dől, ha rosszul, akkor balra, vagy nem mozdul semerre. De minden közepesnek titka van, kinek ilyen, kinek olyan. Zsófikának nincs többé, arra már rájött.

169. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Márton Klára: Elment a vonat
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
Tornyai János: Gyere, kicsim!… Gyere!
A. S. Neill: Summerhill
Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól
Benjamin Spock: Az iskoláskor
Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
Viviane Villamont: Kisdarázs
Farkas Kriszta: Málna mesék
Dorothy Einon: Kreatív gyerek