80. legjobb gyermekkönyv iskolásoknak könyv a molyok értékelése alapján
90. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Mondják ​meg Zsófikának 702 csillagozás

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

„Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel? Hogy rossz?” Zsófika, a regény főszereplője nem tartozik az eminens tanulók közé, látszólag mindig bajt okoz, esetlenül csetlik-botlik a világban. Egyetlen ember volt, aki mindig megértette őt, az apja. „Élete utolsó percében is rá gondolt… miután rosszul lett, csak egyetlenegyszer szólalt meg már, azt mondta: „Mondják meg Zsófikának.” Valamit üzenni akart neki, de mit? Már nem tudta befejezni a mondatot.”
Zsófika egyedül kell hogy megkeresse, „mit csináljon, ha stimmelni akar ”. És Zsófika nemhogy kitűnőre vizsgázik emberségből, helytállásból, de ösztönös gyermeki ráérzéssél „beleszól” a felnőttek életébe…
És ami a legfontosabb, közben igazi társakra, barátokra lel a felnőttek között.

Eredeti megjelenés éve: 1958

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magvető Zsebkönyvtár Magvető · Szabó Magda Európa

>!
Móra, Budapest, 2016
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634152910
>!
Európa, Budapest, 2007
310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630784191
>!
Európa, Budapest, 2002
336 oldal · ISBN: 9630771411

15 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Nagy Zsófia · Pongrácz István (Pista bácsi) · Gergely Dóra · Szabó Márta (tanárnő)


Kedvencelte 181

Most olvassa 39

Várólistára tette 203

Kívánságlistára tette 128

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Csilla‿ P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Szabó Magda 14 évig tanított magyar szakos tanárként. spoiler A gyerekek között, a gyerekről szerzett tapasztalatait foglalta össze ebben a csak a gyerekek számára írta, mert meglátása szerint a gyerekek úgy is sokkal többet tudnak annál, amit a felnőttek hisznek . Hanem “iskolai testamentumot” készített úgy a szülőknek, mint a tanítóknak.
Tehát Zsófikát tulajdonképpen a felnőtteknek írta. És – ahogy ő mondta -“kétlaki “ könyv lett belőle. Felnőttek is és gyerekek is olvassák.
Elképesztő tudással mutatta be a nehéz gyerekkort és a kamaszkort. Annyira tudta, hogy a gyerekeknek írt könyvhöz speciális fantázia, speciális kifejezési eszköz és speciális érdeklődés kell. Meglátása szerint a gyerekeknek sokkal igényesebben kell a könyvet megírni, mert fontos,hogy mindig épüljön bennük valami .
Könyvei témáját nagy körültekintéssel választotta meg. Mindig arról írt, amiről úgy itélte meg, hogy másoknak is fontos odafigyelnie. Itt az építő szeretet és segíteni akarás a központi téma. A szülő- gyerek viszonyról, a szülő – tanár – gyerek létfontosságú kapcsolatáról, a felnőtté válásról, a gyászról szólt. Megindító történet egy kislány jellemfejlődéséről.
A könyv különleges szerkezetű. Viszonylag kevés benne a párbeszéd. A szereplők jellemzően inkább magukban gondolkoznak. Ezeket a gondolatokat írja le Szabó Magda.
Tetszett, hogy az írónő több szemszögből is megmutatta a kislányt. Láttam Zsófikát az anya -szerintem – felháborítóan téves szemszögéből, láttam a tanítónő oldaláról, akinek nagyon fontos a kislány tanítása mellett annak lelki világa is. De láttam Pongrácz mogorva szívét is felolvadni Zsófika megismerése által.
A Zsófika csodaszép lélekrajz, egy többször olvasandó tanmese. Mindenkinek. ✿

12 hozzászólás
Kikiriki>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Sajnálom, de nekem ez most nem igazán tetszett, de ez nem a könyv hibája, hiszen nincs vele semmi baj. Gondolom azért nem nyerte el a tetszésemet, mivel ez a kötelezőm, és emiatt máshogy éltem át az egészet.
VISZONT!
Megtanítja az olvasót arra, hogy ne csupán a külső alapján ítéljünk, mivel egyes embereket csak hosszabb idő után tudunk csak megismerni, és felfedezni pozitív tulajdonságaikat.
Örülök, hogy több, mint 2 hónap olvasás után sikerült végre befejeznem. Azt hiszem, rosszkor olvastam rossz időben. Vagy talán még nem vagyok elég érett ehhez.
Ez volt első könyvem Szabó Magdától, remélem, nem az utolsó. Szeretnék még tőle olvasni, de azt hiszem most egy kicsit várok ezzel. :)
Talán pár év múlva újra kézbeveszem, és talán akkor élvezni fogom, jobban megértem.
Mindenestre nem pontozom le, hisz ahogy az előbb írtam, a könyvvel nincs baj. :)

(…) bizony van olyan betegség, amely nem múlik el, van olyan is, ami nem gyógyítható, gyors, alattomos, és elnémítja az embert, mielőtt befejezhetne egy mondatot.

Úgy látszik, ha egy kisgyerek árván marad, annak apja lesz az egész világ.

Hogy lehet a gyerekek sorsát megoldani, mikor az ő életük a felnőttek életének a függvénye?

8 hozzászólás
Simon_Ziti>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Ebben a könyvben az olvasó tud mindent, míg a szereplők nem látják az összefüggéseket:)).

Zsófika, ahogy a neve is jelenti egy nagyon bölcs kislány felnőtt problémákkal, ígéreteit megtartja, sose hazudik, mindenkinek jót akar. S a félénkségével okozza a legtöbb bajt magának.
Nehezen indultam bele az olvasásba, de igazán tetszett, az ahogy a szereplőket megismerhettük, könnyen követhetőek voltak a történések. Az idős Pongrácz megnyilvánulasai számomra a leghitelesebbek voltak (minden könyvben találkozunk olyan szereplőkkel, akik nem értelmiségiek, más közegbe tartoznak, ahol a nyelvhasználat is másabb, de nem érződik annyira a határ a személyek között. Lehet csak azért, mert nincs is határ), néhol a saját falumbeli idősebb bácsikat hallottam, ahogy beszélnek.
Kifejezetten jók voltak a jellemfejlődések, szerintem ez alól egy főszereplő sem maradt ki.

Biztos veszek még a kezembe Szabó Magda könyvet! :)

1 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Hát imádtam ezt is!
Kb 100 oldal után letettem egyszer ugyan, mert Zsófikát fogyatékos kislánynak gondoltam, de aztán adtam neki egy újabb esélyt, és hát megérte nagyon!
Nagyon tetszett az, hogy belső monológok, gondolatok is helyet kaptak, sok minden más megvilágításba került, mint nélküle lehetett volna. Talán ez azért tetszett annyira, mert a napi életben ezeket nem hallani, és így rohanunk el minden, és mindenki mellett. Gondolom Szabó Márta neve nem véletlenül hasonlít kísértetiesen…
Egyébként az egyetlen normális gondolkodásúnak Nagy Gábort tartottam.

4 hozzászólás
csillagka P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Könnyekkel tisztelgek a 100 éve született Szabó Magda nagysága előtt. Megint, pedig azt hittem én leszek az utolsó ember, aki tőle olvasni fog, anyukám, nagymamám írója, régi megsárgult lapokon unalmas leányregények alkotója. Egyik legnagyobb félrenézésem volt amikor a patináját rozsdának véltem. Szerencsére vasárnap van és a szemeimet nem látja holnapig idegen. Magda első regényével megmutatta minden tud a stilisztikáról, ismeri az emberek helyesírási hibáit és lelkük gyengeségét. Egyszerűen nem tudtam betelni a fogalmazás különböző árnyalatainak sokszínű kavalkádjával, portás bácsitól az igazgató úrig.
Ez a könyv a tartalmát félretéve (pedig nem szabadna) már formájában is bravúrosan magyar, lefordíthatatlanul a miénk, és kortalanul ragyogó.

2 hozzászólás
gabiica P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Minden egyes könyv után egyre jobban szeretem Szabó Magdát. Csodálatosan ír, a könyveinek mindig van valami mondanivalója.
Zsófika karaktere eleinte nem tetszett, de ahogy a saját jelleme is fejlődött, úgy ismertem még in egyre jobban a történet előrehaladtával, és rájöttem, hogy mennyire jó karakter is ő. Fejlődik, ráismer a hibáira, közelebb enged magához embereket. A gyermeki lélek rejtelmei sokak számára nehezen érthetőek, de ez a könyv segít kicsit megérteni, mit miért tehet egy gyermek. Csodálatos volt!

EssentialHencsi P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Csodálatos ez a könyv, bár szerintem ha ma írták volna meg, bedarálnák. Mert 2021-ben, negyvenhét évesen olvasva látok magam előtt egy enyhén autista Zsófikát, egy gyerekverő öregembert, egy alkalmatlan anyukát, több diszfunkcionális családot és egy aranyos, de mindenlébenkanál tanárnőt. Még jó, hogy nem most olvastam először.
Gyerekkoromban nem szerettem annyira, nem jött be ez a párbeszéd nélküli, monológokkal teli könyv, de a húszas éveim elején már ráéreztem az ízére, azóta pár évente mindig elolvasom. Persze nem csoda, hogy először nem tetszett; hiába tűnik úgy, hogy gyerekeknek való a téma, inkább felnőtteknek íródott, és annyit üzen, hogy figyelj oda a gyerekedre. Ismerd meg, segíts neki, de legfőképpen szeresd, erre van a legnagyobb szüksége.
A kedvenc szereplőm Pongrácz bácsi mindenekfelett, az ő egyszerű figurája annyira közel áll a szívemhez, mintha nekem is lett volna egy hasonló nagyszülőm, pedig nem. Na jó, Kis Andrást, a Zacskófejűt is nagyon bírtam. Érdekes, ha választani kellene Szabó Márta, a tanárnő, és Papp Judit, az anyuka között, Juditot választanám, az ő alakja sokkal emberibb, mint a magányos, mégis túlidealizált tanárnőé.
Hiába 1958-as könyv, annyira kortalan, hogy bátran merném bármikor ajánlani a tizenéveseknek. És nagyon remélem, sosem fog megjelenni egy olyan őrült, aki a betiltását fogja követelni a felvezetésben megemlített őrültségeim miatt.

1 hozzászólás
eme P>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Zsófikának most születik a lelke. Az egyetlen ember, aki erre oda tudott figyelni, aki elfogadta és megértette őt, az édesapa, akit azonban a kislány hirtelen elveszít. Azt is csak apa tudta, hogy Zsófikának jelleme van. Egy kissé suta-butácskának tűnő, ám inkább csak átlagos, közepes gyerek, aki azonban épp most, az olvasó előtt formálódik, fejlődik lépésről lépésre. Miközben azt kutatja, keresi, mi lehetett apja utolsó üzenete számára, érző és együttérző, aranyos kis csodabogár lénye megnyitja a szíveket. spoiler Csatlakozom azokhoz, akik szerint minden tanár (és szülő) kötelező olvasmányává kellene tenni ezt a könyvet, elsősorban azért, mert megtanít odafigyelni, másra és másként figyelni. Elszakadni egy picit a szabálytól, a normáktól és elvárásoktól, és felfedezni a mindenkiben ott rejlő egyediséget és értéket.
Kétségtelen, hogy az eddig olvasott Szabó Magda-regényekhez vizonyítva a karakterábrázolás sematikusabb, a szereplők kiszámíthatóak, kevésbé sokdimenziósak, a történet is, bár mértéket tartva, óvatosan adagolva, eléggé didaktikusra sikeredett. Ráadásul a félreértésekből és kusza szituációkból is talán túl sok volt benne. Ami viszont számomra helyrebillentette a mérleg nyelvét, az a fel-felsejlő, finoman vázolt történelmi-társadalmi háttér, ami többrétegűvé teszi a látszólag kamaszregényt. Pongrácz, de elsősorban Dóra alakjával, sorsával az árvaság egy másik dimenziójával is találkozunk. Az elmélet és gyakrolat közti diszkrepanciára való reflektálás mintha a gyereknevelés területéről politikai-ideológiai síkra lépne át. Ebben az olvasatban tágabb értelmet nyer a „Zsófikának minden mindegy, nem viselte meg a veszteség”-megítélés is, akárcsak az elmélet elefántcsonttornyába zárkózott anya alakja, Zsófika apja értékrendjéhez való ragaszkodása, vagy az együttérzésben, törődésben, a másik felé való fordulásban megtalált saját út is.

Kiss_Julianna>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Azt nem értem, hogy én eddig miért nem olvastam ezt a könyvet. Miért nem olvastam Szabó Magdától. Nagy nagy hiba volt.
Egy gyönyörű, szívet, lelket, simogató történet. Egy ártatlan kislány, fél mondat keresése. Közben olyan dolgokat csinál, amit máskor a félénksége miatt egyáltalán nem. Az öreg, morgós Pista bácsi! Szabó Márta tanárnő, Zacskófejű, mind a szívemhez nőttek.
Nem mostanában fogom őket elfelejteni, de nem is szeretném. Sokszor potyogtak a könnyeim olvasás közben.

tonks>!
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Hogy miért várt ez a regény 21 évet a könyvespolcomon olvasatlanul? Még a könyvtündér se tudja, valahogy sosem került rá sor, pedig szeretem Szabó Magdát, akihez több különleges olvasmányélményem is kötődik. Most lett egy újabb. Szomorú-szép, okos történet, ami ráadásul már plusz értékkel is bír, hiszen egy letűnt korszaknak állít emléket, mégis bőven van mit tanulni belőle. Nagyon tetszettek a szereplők felskiccelt jellemei, ahogy a felnőttek összeütköztek és a kibogozásban csak a sokak által lenézett gyermekek tudtak segíteni.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

A gyerekeknek általában van jellemük, csak a felnőttek kinevelik belőlük.

59. oldal (Magvető)

Kapcsolódó szócikkek: gyermek
PuPilla>!

– Nem ér rá – felelte Apa, és vett még egy kis salátát –, most születik a lelke.

8. oldal

Katja>!

Az emberek legtöbbjének folyton meg kell mondani, hogy szeretjük – mondta Apa –, vagy meg kell mutatnunk úgy, hogy megértsék, különben sok gondjuk-bajukban nem veszik észre.

14. oldal

Noémi_Zsófi_Tóvári P>!

A gyerekeknek általában van jellemük, csak a felnőttek kinevelik belőlük. A túl okos felnőttek.

Kapcsolódó szócikkek: felnőtt · gyermek · nevelés
AeS P>!

Anyák napja olyan volt számára, mint a lidércnyomás, mert Anya szavakat várt tőle, vagy legalábbis verset, s ő mind odaadta volna a vérét Anyának, ha azzal meggyógyíthatta volna valami betegségből, de szavalni szégyellt, prózában sem bírt arról beszélni, mennyire szereti Anyát.

Kapcsolódó szócikkek: anyák napja
2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Az anyák sose akarják elhinni, hogy a gyerekek mindig mindent tudnak.

140. oldal (Magvető)

pelika_Bp>!

…mer' Dóra nagyon szomorú. Hogy a fészkes fütyülő fenébe ne volna szomorú, mikor Dórának híjják, nem hínak így tisztességes embert!

3 hozzászólás
Szofja>!

A világ olyan érdekes volt, olyan napról napra táguló, hogy nem jutott benne hely az iskolának.

17. oldal

Joó_Katalin_Kata>!

– Miért nem boldogul ez jobban? – kérdezte egyszer vacsora közben Anya. – Sose engedem el készületlenül, én magam kérdezem ki tőle a leckét mindennap.
– Nem ér rá – felelte Apa, és vett még egy kis salátát –, most születik a lelke.

18. oldal

palastim>!

Sok év múlva majd arra is ráébred, hogy az ilyen közepes gyerek mind titok. A jó nem, a buta sem, a lusta elégséges sem, mert az, ha valami felrázza, majd csak nekikezd a tanulásnak, ha meg olyan rossz szellemi képességgel jött a világra, hogy a lelkét kiteszi, akkor se lesz belőle sokkal jobb, szintén megfejthető képlet, nem titok, nem. A kitűnő, a jeles még kevésbé; ha máskülönben bírja ésszel, a jó is nekilendül, ha sokat zargatják, az sem igényel különös fejtörést. Ha majd Judit is tizennégy éve tanít, rá fog jönni, hogy a jeles meg a kettes tanuló között tulajdonképpen csak minőségi különbség van, mint ahogy típus tekintetében a kitűnő meg az elégtelen hasonlítanak leginkább egymáshoz. Titok csak egyetlen van, a közepes gyerek, a jó meg a rossz határán. Ha nem volna más dolga, éveken át csak a közepeseket tanulmányozná, hogy lehetne belőlük jót vagy jelest nevelni. A közepes helyzete olyan, hogy megoldhatja egyetlen lökés, ha az embernek sikerül eltalálnia azt a pontot, ahonnan megbillentheti. Ha jól billenti, jobb fele dől, ha rosszul, akkor balra, vagy nem mozdul semerre. De minden közepesnek titka van, kinek ilyen, kinek olyan. Zsófikának nincs többé, arra már rájött.

169. oldal

4 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Tüskevár
Janikovszky Éva: Aranyeső
Arthur Ransome: Fecskék és Fruskák
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
Móricz Zsigmond: Pipacsok a tengeren
Jókai Mór: Rab Ráby
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
L. M. Montgomery: Váratlan utazás