Megmaradt ​Szobotkának 111 csillagozás

Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

1982 ​tavaszán meghalt Szobotka Tibor, aki nemcsak írótársa volt Szabó Magdának, hanem több mint harminc éven át a férje is. Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette. S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét. Kinyitotta a lezárt fiókokat, kiürítette a kéziratokkal tömött szekrények mélyét, és megtette azt, amit tennie kellett: életre keltette az igazi Szobotka Tibort. Ez a könyv regény, de nem regényes életrajz, sok tekintetben rendhagyó mű. Természetes módon mosódik egybe benne Szobotka Tibor szövege (memoárrészletek, naplófeljegyzések, gyermekkori írói kísérletek) a Szabó Magdáéval, kiegészítik egymást, szinte felelgetnek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1983

Róla szól: Szobotka Tibor

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű, Szabó Magda

>!
Jaffa, Budapest, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715839
>!
Európa, Budapest, 2003
380 oldal · ISBN: 9630773600
>!
Magvető, Budapest, 1983
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631400204

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Szabó Magda · Apponyi Albert · Szobotka Tibor · Sztálin


Kedvencelte 15

Most olvassa 54

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 60


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Méltóbb megemlékezést valakiről még nemigen írtak, mint amit Szabó Magda követett el gyásza múltával elhunyt férjéről, Szobotka Tiborról. Mélyen érző, empatikus és emberi, miközben messzemenően tárgyilagos szakmaisággal is értékeli férje megmaradt, fiókban talált hagyatékát. s ezen keresztül élete fordulópontjait. Hol férje naplójegyzeteit, hol novelláit, verstöredékeit, hol saját emlékeit, vagy a megjelent interjút, kritikákat hívja segítségül, s olyan képet fest élete egykori párjáról, amelynél maradandóbbat nem is lehet. Sokan ezzel a kötettel ismerhették meg a gyermekkorától elhivatott Szobotka Tibort, az írót, akinek életében nem jutott méltó társadalmi elismerés.
A könyv valósághű korrajz is egyben, – több korról – akár érintőleges történelemkönyvként is olvasható.
Ajánlom!

>!
BabusM
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Előrebocsátom, hogy annyi más előttem szólóval ellentétben én már olvastam Szobotkától, ha nem is sokat és nem is a leghíresebbeket. De ezek alapján is egyet kell értenem Szabó Magdával abban, amit annyiszor elmondott, szinte minden vele készült interjúban az utolsó években: a férje jobb író volt, mint ő.
Két okból főleg, és ezek ebben a regényben szépen nyomon követhetők. Először is, mert ahogy Szobotka felismerte az olvasásban rejlő erőt, mindig is írónak készült. Másrészt pedig azok a az életkörülmények, amiben felnőtt, és amiket a felesége annyira kárhoztat és elítél, valamire igenis jók voltak: megtanult részvéttel lenni mindenki iránt. Nem ítélkezik és büntet a regényeiben, hanem végignézi azokat az okokat is, hogy a negatívnak mondható figurái hogyan válhattak ilyenné, megérti az ő sorsukat is, még ha nem is fogadja el feltétel nélkül a jellemüket. Lényegesen több élettapasztalata van huszonévesen, mint későbbi feleségének bármikor. Ezért alkalmas aztán férjként arra a szerepre, amit Szabó Magda mellett korábban a szülei töltöttek be: a munkához, a fejlődéshez való légkör megteremtésére, a gyermekkori családi légkör fenntartására. Ezért maradhat meg az írónőben olyan sokáig az a gyermeki fekete-fehér nézőpont, a szigorúan jó és rossz oldalra osztható világ képe, amelyben egyértelműen el lehet ítélni azokat, akik vele (a jókkal) szemben csúnyán viselkednek, vagy más módon gondolkodnak, élnek. Ezért nem tudja majd Szabó Magda ugyanezt nyújtani a férjének, amikor már neki kellene átvenni ezt a szerepet. Ezért ébred rá Szobotka halálos ágyánál arra, hogy csak most nőtt fel véglegesen. Ezért döbben meg a hagyaték rendezése közben, hogy még annak az embernek is mennyi ismeretlen arca, tulajdonsága volt, akiről azt hitte, mindennél jobban és teljesebben ismeri. Ezért írja meg ezt a regényt (Az ajtóhoz hasonlóan), hogy megértse, milyen dolgokat követett el ő öntudatlanul is férjével szemben azáltal, hogy hagyta magát ebben a gyermeki létformában megtartani. Hogy utólag pótolja azt a támogatást, amivel írói önbizalmát növelhette volna a mindennél jobban szeretett embernek. És főleg, hogy megértse, milyen tulajdonságokat kell most már egyedül magában kialakítania, hogy nélküle tudja folytatni az életét. Felnőttként, véglegesen.

1 hozzászólás
>!
encsy_eszter
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Újraolvasás, ’13. 07.

Bőgésmaraton. Micsoda házasság.
**************************
Szabó Magda műveinek olvasásakor figyelni kell a fokozatosságra. Ha valaki megszerette az írónőt a Tündér Lala, a Bárány Boldizsár vagy a Születésnap és az Abigél miatt, akkor jöhetnek csak szép lassan a bensőségesebb írások. Az őz, Az ajtó, a Katalin utca is élvezhetőek további háttériformációk nélkül.
Ha valaki a Régimódi történettel, az Ókúttal, a Merszi, Möszjővel vagy a Megmaradt Szobotkánakkal (ne adj Isten, a Liber Mortis-szal!) kezdi, érthető, hogy nem fogja tudni érteni, értékelni. Hogyan is érthetné meg Szobotka Tibor és Szabó Magda kapcsolatát az, aki nem mélyült el előbb az írónő gyerekkori emlékeiben, nem járta végig azt az utat, amin ő eljutott Szobotkáig?
Az ifjúsági regények (amelyek persze örökérvényűek) után én Az ajtót, majd a Für Elise-t ajánlanám mindenkinek, ami hídként vezetheti át az embert az Ókúthoz, a kíváncsibb természetűeket pedig egészen a Régimódi történetig elcsábíthatja. Aki ezt a regényt el tudja olvasni úgy, hogy nem unt rá, az előtt már majdnem biztos, hogy nyitva az ajtó.
Eddig eljutni (lélekben eljutni!, mert átlapozni bármelyik könyvet könnyű) csak úgy lehet, ha valaki igazi szenvedéllyel olvassa Szabó Magdát.
Az írónő összes művére aztán, koronaként jöhet a Liber Mortis. Mindent megmagyaráz, és mindent összezavar. Nehéz eljutni addig, de mindenképpen megéri!

10 hozzászólás
>!
AeS P
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Soha, semmiképpen, semmilyen körülmények között ne ezzel a könyvvel kezdje senki az ismerkedést Szabó Magda munkásságával, sőt, ha lehet, akkor csak az életműve olvasásának harmadik harmadában kerítsen rá sort az olvasó.
Ez a könyv emlékoszlop Szabó Magda férjének, Szobotka Tibornak, vádirat, perbeszéd, sistergő gyűlölet. Nem a férje iránt persze, a „mitológiai szerelmet” csak elsiratni tudja, de kiadóvezető, irodalmár, kultúrpolitikus legyen, aki megáll a talpán Szabó Magda előtt.
A kötet csaknem kétharmadát Szobotka hagyatékban maradt írásai teszik ki, köztük a szerelmük kibontakozását alaposan végigkövető napló. Versek, novellák, felszólalások, minden, amit SzM a hagyatékban talált, és kiadhatónak gondolt, itt van ebben a kötetben. Ez néha sok és száraz, kicsit mértéktelen is; az anyja élettörténetének feldolgozásával tíz évet vár, Szobotka 1982 tavaszán hal meg, és 1983-ban kész a könyv.* Itt nem az emlékezés vágya hajtja, hanem a bosszú, megmutatni, hogy a férje is volt olyan jó író, mint ő, hogy méltatlanul hallgattatták el, hogy megérdemli a rehabilitációt akár halála után is.
Nehéz kérdés, nehéz olvasmány. Maga a mitológiai szerelem leírása persze gyönyörű, még ha hiányos is egy kicsit: a házasságkötés után szinte azonnal a betegségek hosszú felsorolása következik, pedig a Hullámok kergetése tárcáiból és a Zeusz küszöbén útijegyzeteiből jól rekonstruálható, hogy mi mindent éltek át ők együtt a közös hallgatáson, szenvedéssel teli napokon és a türelemmel elviselt betegségeken túl, de ezekről itt nem esik szó.
Hogy Szobotka helye hol van a magyar irodalmi kánonban, azt talán még nehezebb megválaszolni. A Jaffa elkezdte kiadni a regényeit életműsorozatként 2018-ban, két megjelenés után kíváncsi vagyok, meddig jutnak el. Én a Szobotka-könyvek nagyobb részét már olvastam, pusztán kíváncsiságból, évekkel ezelőtt, és bár tervezem újraolvasni, rétegirodalomnak tartom, pejoratív felhang nélkül. Szabó Magda igazi mainstream író volt, ha az olvasó akar, leáshat az írásai mélyére, húzogathat párhuzamokat a könyvei között, olvashatja kronológiai sorrendben az életművet, de ha csak pihenne kicsit, arra is lehetőséget ad, nem kell minden mondatát órákig elemezni ahhoz, hogy megértsük, mit akar mondani. Szobotka az a fajta mellényes-zsebórás angol úr, az igazi citizen, annak fényével és árnyékával – én azt gondolom, kell egy bizonyos típusú világnézet ahhoz, hogy a könyvei tessenek az olvasónak: vagy szereted ezt a világot, vagy nem, eldől az első olvasásnál, és ezen bizony nem módosít az, hogy kit vett feleségül. Irodalmának sosem volt széles közönsége Magyarországon, amikor lehetett volna, akkor sem az újjáépítők, sem a rendszerváltók nem vele voltak elfoglalva. Ha Szabó Magda dühe hozzá is segíti a Szobotka-életművet néhány újabb olvasóhoz, csak szűk keresztmetszet lehet az, aki mindkettejük irodalmát el tudja fogadni.

* Nehéz nem párhuzamot vonni a jelenlegi ámokfutással, ami SzM hagyatéka körül zajlik.

>!
Fapicula
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Ez a könyv méltó búcsú egy életre szóló társtól, olyantól, aki egyszer csak elvitte a kerek egésznek a felét, a teljes felét.
Szabó Magda nagyon jól felépítette a könyvet, mintha egy önálló regény lenne. Párbeszéd közte és férje életműve között. A fülszöveggel ellentétben én éreztem, hogy hol végződik Szobotka és hol kezdődik Szabó Magda, hiszen attól, hogy házasságuk roppant erős volt, ők még külön szuverén egyéniségek, saját, meghatározott stílussal. Ez Szobotka naplórészletének olvasása közben tökéletesen ki is rajzolódik, hogy míg a férfi a férfiakra jellemző egyszerűséggel, pár szóban, szinte tényrögzítésként írja le megismerkedésüket, és útjukat a házasságig, addig Szabó Magda érzelmekkel túlfűtött novellát kerekít belőle.
Szobotka életéből is sok elemet vett át írásaihoz Szabó Magda: felismertem többek között Emerencet, a Danaida szereplőit.
A könyv életrajz szerűen kezdődik, megismerhetjük belőle Szobotka terhelt gyermekkorát. Majd naplórészletek következnek, ehhez válaszul helyzetismertetések. Végül tényközlések és egy szívszorító búcsú. Míg a könyv az elejét tekintve tényszerű, a vége annyira át van itatva érzelmekkel, hogy úgy érezhetjük közben, oldalanként kerülnek téglák a mellkasunkra, míg végül a lapozás is nehéz már.
Egy ilyen rész a közepén is van, ember legyen a talpán, aki érzelemkitörés nélkül át tud haladni rajta.
Olvasás közben nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan alakulhatott volna Szabó Magda élete, ha nem egy ilyen depresszív és beteges férfi lesz élete értelme, hogyan hatott volna rá, ha mégis vállalnak gyermeket az általuk gyermekvállalásra alkalmatlannak ítélt világukban? Ha nem a múltban forognak folyton, hanem többet néznek előre? Az bizonyos, hogy kevésbé lenne ilyen átható, emberi és gyomorszorító olvasni őt. Mert sokszor érzem azt a munkái olvasása közben, hogy én is ezeket érzem, ezek a gondolatok járnak át, de én nem tudom ezt ilyen elemien megfogalmazni még saját magam számára sem.

2 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Nehéz róla írnom, mert minél mélyebben gondolok bele, annál inkább úgy érzem, hogy egy másik regényt tudnék róla írni.
Nekem alapvetően Szabó Magda sosem volt a szívem csücske. Férfias, kemény lelkű embernek érzem, de ez nem az írói mivoltát kisebbíti, vagy minősíti. Nem találom benne a pozitív érzelmeket, nemhogy szerelmet vagy szeretet. Hidegséget, keménységet érzek.
Most is.
Itt van, illetve volt ez a szegény Szobotka Tibor. Valahogy sose jött össze neki semmi.
A róla szóló megemlékezés pedig szintén hidegre sikerült.
Nem értem, mások hol látják benne a szerelmet.

3 hozzászólás
>!
cippo IP
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Szeretem-imádom a Magdát, de rettenetesen elémelyedtem attól, hogy miért és mennyire KELL nekem leborulnom szegény, hátrányos helyzetű, a családja által egy életre mentálisan megnyomorított Szobotka oltára előtt. Letettem.
Végeredményben arra jutottam, hogy mi nők néha nem vagyunk normálisak, na.

>!
PTJulia P
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Öt év elteltével olvastam el ismét ezt a könyvet. Már annak idején is megfogott, szívembe zártam egy grandiózus szerelem grandiózus síremlékeként. Azóta Szobotka három regényét is olvastam, s így még jobban értettem mind a regényeket, mind másodszor olvasva ezt a könyvet. Valóban igaz tanúja egy letűnt kornak. Másodszor olvasva döbbentem rá arra is, hogy Szabó Magda Ilinek és fiának állít emléket az Álarcosbálban Zsuzsával és Krisztina születésének történetével. Megkönnyeztem ezt a kedves gesztust.
Szabó Magda és Szobotka Tibor szerelmének történetét olvasva újra és újra felvetődött bennem az a kérdés, hogy ebbe a szerelembe miért nem fért bele a gyermek? A Liber mortisban Szabó Magda ad rá egy magyarázatot, ami számomra azért nem kielégítő indok spoiler. Vajon később, jóval Szobotka halála után nem bánta-e meg Szabó Magda, hogy ennek a földön túli szerelemnek nincs élő gyümölcse? Hiszem, hogy az ő szerelmük, szeretetszövetségük igazi, erős és eltéphetetlen volt. De mégsem a világ legnagyobb szerelme. A legnagyobba szememben belefér az élet, az életek elfogadása is.

2 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema P
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Már értem, hogy mire írta Nyáry Krisztián, hogy nem is igazán lehet tudni, melyik mondatot, ki írta ebben a könyvben :) Másodszori olvasás, ha jól emlékszem, másodszori bőgés az utolsó húsz oldalon. Most hogy ennyi SzM könyvet elolvastam az utóbbi másfél évben, pláne a Hullámok kergetését, ami szintén kettőjükről szól félig-meddig; azt hiszem jobban élveztem, jobban tudtam követni ezt az egészen sajátságos párkapcsolatot, ami köztük volt.
Szerintem korrajz is ez a kötet, nemcsak életrajzi könyv, mert igazán jól szemlélteti, hogy mennyi minden megesett azzal, aki párton kívüli volt. És pszichológiai írás is, Szobodtka nem volt egy egyszerű lélek, a maga depressziójával, kisebbrendűségével; szívből csodálom Magdát, hogy a kezdet, a tucatnyi szerető nem rettentette el a férfitól.
Fogom még olvasni, és ez olyan kötet, amit nem kell kívánságlistára tennem, hogy emlékezzem rá, mert a szívembe írtam fel :)

>!
olvasóbarát P
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

A közelmúltban olvastam Szabó Magda leveleit svájci fordítójához,Szabó Magda: Drága Kumacs! – Levelek Haldimann Évának címmel. A levelek és ez a kötet jól kiegészítik egymást az írónő életéről hosszú éveken keresztül személyes élményeket mutat be mindkét mű.Különösen férjével és az irodalommal való kapcsolatáról, író kortársakról, a társadalmi háttérről, amiben éltek és alkottak. Nem vidám olvasmány, de megrendítően mutatja be Szabó Magda életét, két ember éveken át tartó, egymást segítő kapcsolatát.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
encsy_eszter

Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás, se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem szeret, és akit én szeretek.

1 hozzászólás
>!
szeder

Tudta, hogy szeretem, megmondtam neki, ismerte a feltételeimet, azt is, én nem moccanok: szenvedni tudok, osztozni nem.

339. oldal

>!
robinson P

Magam vagyok, tökéletesen magam, és tudom, ezentúl magam is leszek ezek között a falak között, melyek figyelték életünk gyötrelmeit, félelmeit, kudarcait, eredményeit, felszabadult boldogságát, kitörő nevetését, azt a mitológiai szerelmet, amelyben voltunk egymás szolgái, királyai, zsoldosai, bajtársai, szülei, gyerekei és soha nem csillapuló vágyú szeretői.

452. oldal

>!
juju

Azért sírok, mert megnyertem mindent, téged, a boldogságot és az életet, és azért sírok, mert elvesztettem önmagamat, mert nem vagyok többé ép és egész tenélküled, mert ettől a pillanattól fogva sosem én fogok igazán fájni magamnak, mindig csak te, s ha vérezni fogok, a te sebeidet vérzem. Sírok, mert velem megtörtént a csoda, amire gyerekkorom óta vágytam, amitől gyerekkorom óta rettegtem, itt a mitológiai szerelem, és mi lesz velem, vagy mi lesz veled, ha elveszítjük, ha kettőnk közül egyszer meghal valaki.

>!
icu79 P

A boldogtalan emberről könnyű azt képzelni, gőgös, róla is azt hitték.

401. oldal

>!
Vivienanna

Hát csak várj majd rám a Katalin utcán, ahogy megbeszéltük, „majd jövök”, ahogy Encsy Eszter az Őzben ígérte. Holtbiztos jövök, olyan biztos, mint ahogy meghaltál, holtbiztos, hogy jövök, olyan biztos, mint ahogy nem haltál meg.

>!
Frank_Spielmann I

Krúdy Gyulát is láttam egyszer a Zeneakadémián, egy Ady-esten, Ascher Oszkár és Péchy Blanka szavalt. Krúdy kényelmesen keresztbe vetette a lábát, és – miért, miért nem – csak arra emlékszem, hogy zöld nyilas, fekete selyemharisnya feszült a bokáin.

27. oldal (Szobotka)

>!
virezma P

…elképzeltem, most hazamegy, várja otthon Pé vagy É vagy Zsé, az egész magyar ábécé, én meg lefekszem ebbe a hideg ágyba egyedül, és próbálom megtörni az ellenállását, mint egy női Vasgyáros.

335. oldal

>!
Bla IP

Ebben az alakban azonnal megismertem a híres politikust… Apponyi Albertet… Egy elmúlt század emberét láttam, ezt már akkor is éreztem… történelmi korok átélője és részese volt. Akkor még nem tudtam, hogy minden kor történelmi kor, az én életem is egy ilyenben fog telni.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Apponyi Albert · történelem
>!
Boglárka_Madar P

Ha a holtomiglan-holtodiglannak volt valaha értelme, és valaha biztos volt, mi élő tanúi vagyunk annak, mi maradt meg ebből az értelemből, s talán egyszer holt tanúi leszünk annak is, hogy az igazi szerelem a halálon túl is tart és él. Szeretlek, szeretlek. Nem is csak úgy, mint férfi a nőt, mint férj a feleségét, hanem mint vízbe fúló a megmentőjét, mint az olyan vízbe fúló, aki már évek óta rúgkapál, és a megmentője évek óta húzza-vonszolja kifelé.

346. oldal, A múlhatatlan pillanat

Kapcsolódó szócikkek: Szabó Magda · szerelem · Szobotka Tibor
1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Menyhért Anna: Egy szabad nő
Ritoók Emma: A szellem kalandorai
Karinthy Márton: Ördöggörcs
Ian McEwan: Mézesmadzag
Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról
Borgos Anna – Szilágyi Judit: Nőírók és írónők
Mohay Béla: Katherine Mansfield világa
Borbély Sándor: Gellért Oszkár
Varga Virág – Zsávolya Zoltán (szerk.): Nő, tükör, írás