Magdaléna 59% 67 csillagozás

Nos, azt érzem a Szabó Magda-tortából mindenki akart egy falatot, egy morzsát legalább. Kár, meg kellett volna hagyni a kedves olvasóknak a maga varázsában, kis titkaiban az élet ezen részét.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/02/magdalena.html

Rémhíre ellenére nem volt annyira rossz, mint vártam, ez szerintem részben annak köszönhető, hogy az elmúlt három évben szügyig merültem a Szabó Magda-életműbe, olvastam az összes regényét és versét, de a drámáit, esszéit, műfordításait, naplóit, levelezését is, tulajdonképpen a Csigaházat és az azóta megjelent néhány interjú- és cikkgyűjteményt, valamint a receptkönyveket leszámítva minden betűt olvastam már, ami nyilvánosságra került – és ez utóbbiak is a listámon vannak, Isten látja lelkem, még a receptek is. Ha lúd, legyen kövér.
Voltam a kiállításon, megvettem a képeskönyvet és a kiállítás anyagát tárgyaló kiadványt, olvastam már korábban Szobotka majdnem minden megjelent művét, olvastam az ő naplóját is, és tervezem újraolvasni az új kiadású könyveit. Szóval ha van amatőr kategória Szabó Magda és az irodalomtörténet témában, akkor ott szerintem én testhosszal nyerésre állok.
Ilyen szempontból tehát maga a könyv is tartogatott egy-két érdekes momentumot, főleg a Kabdebó-interjút, meg persze a nyúlfarknyi, hagyatékban maradt szövegrészeket. Azt a Haldimann Évával való levelezésből és részben a Liber Mortisból lehet tudni, hogy a Für Elise valójában antifasiszta regénynek indult, hogy ez hol siklott ki az én mércém szerint, megírtam annál a könyvnél. Adott mindenesetre egy-két bónusz információt, illetve úgyis készülök Bécsbe augusztusban, nekem amúgy is az egyik kedvenc városom, szóval nagyra értékeltem a helyrajzi elemzést és kitekintéseket is, néhány helyszínt megpróbálok felkeresni legközelebb.

Sajnos tényleg iszonyú pofátlan is a könyv ugyanakkor, A harmadik gyűrű c. esszé 90 százalékát belepakolták idézetként, hogy aztán a végén leközöljék egyben az egészet, ez is undorító, de ami még visszataszítóbb, az az, hogy vagy hat levél duplán szerepel a könyvben, egyszer az elemzős résznél, egyszer meg az összes levelek között. Számításaim szerint úgy 40 oldallal dobta meg a könyvet, ami egyébként is csak úgy haladta meg a 200 oldalt, hogy akkora margót hagytak a szélén, amire az egész könyv még egyszer ráférne.

Aztán az sem tetszik különösebben, hogy ez az első szerelem-téma mennyire felfúvódott itt a lapokon, ennek a szerencsétlen Gerhardnak bekerültek a fennmaradt levelei, hát nem lehetett egy leányálom a menyasszonyának lenni, először is ezért: „Ha végignézem a leveleid dátumait, igen szomorú eredményre jutok: az elutazásomat követő első héten 4-szer írtál nekem, aztán pár hétig hetetnte 2-szer, aztán két hétben 1-szer, most már csak 1-szer (!!!) havonta, sőt lehet, hogy ennél is kevesebbszer. […] Már kértelek párszor, hogy írj gyakrabban, vagy ha nincs rá időd, legalább egy lapot küldj, de a kérésem nyilván hiábavaló.” – most komolyan, Gerhard úgy gondolja, hogy ezek után bárki hozzámegy feleségül? Aztán majd strigulázza, hogy hányszor mosogatott?

Aztán itt van egy mondat, amiből megállapítható, hogy Szabó Magda miért is nem akart hozzámenni ehhez a pasashoz, és egyben aláhúzza, hogy miért nem kell túlzottan nagy feneket keríteni ennek az egész kapcsolatnak: „Tudod, mennyire szeretlek, elég bizonyíték rá a 7 év, csak neked akarok élni, és mindent megteszek érted, de egyszer végre már visszavonhatatlanul el kell határoznod magad, és arra a másik hivatásra váltanod, melyet a nő számára Isten kijelölt. És ezen az úton nem létezhet akadály.” – tanult kollégáim erre azt mondanák: LOL. És nem tévednének.

1939-ben találkoztak utoljára, a könyvben található utolsó levél 1947-ből van, így kezdődik: „Kedves Magda! Megkaptam aránytalanul hosszú idő elteltével a lapodat és a leveledet, késedelem nélkül válaszolok. Akármilyen gondolataim támadtak is közvetlenül azután, hogy kézhez vettem a leveledet. Persze hogy egy szép, habár ősrégi gondolat: hogyan láthatnánk viszont egymást. Egyáltalán nincs lehetőséged Bécsbe jönni?” – itt már határozottan szekunder szégyenérzetem volt, miközben megállapítottam, hogy Szabó Magda nemes egyszerűséggel ghostingolt szegény Gerhard életéből, akit mondjuk sajnálni nem tudok, mert írásai alapján egy soviniszta baromnak tűnik, de azért a hagyaték mindig megerősít abban, hogy Szabó Magda se volt kis franc.

A most kiadott Szabó Magdával kapcsolatos könyveknél én is azt érzem, hogy próbálnak még pár bőrt lehúzni róla. Viszont örülök annak, hogy – ha töredékesen is – de jönnek elő újabb írások, azzal az utánozhatatlan stílussal, ízzel, ami csak az övé volt.
Mindig vártam mikor jelenik meg a Für Elise folytatása és ha csak részletekben is, de még belekóstolhattam a bécsi történetbe.
Amit gyűlöltem a könyvben az a szerkesztése, a felesleges ismétlések, bevágások, ami megszakítja az adott mondanivalót. Az egyoldalú leveleket is unalmasnak tartottam, mivel nem ismerettük meg a válaszokat, nem párbeszédet olvastunk, hanem több év különbséggel küldött leveleket.

Jó is lehetett volna, ha nem töri meg időnként a szöveget a bevágott novellarészletek tömkelege, ami miatt sokszor elveszítettem a fonalat.
Ráadásul aztán az összesrt, a leveleket, meg A harmadik gyűrűt a végén újraolvashattam, de adddigra meg már nem érdekelt.
Én vagyok annyira gané, hogy imádok belekukkolni mások életébe, tehát én bírtam az ötletet, hogy tudjunk meg még erről a szerelemről is valamit, nekem csak a megvalósítás nem tetszett.
Túl sokszor éreztem, hogy ugyanazt a gondolatot olvasom, máshogyan leírva.

Nagyon sajnálom, hogy nem nem készült el a regény. A közölt részletek alapján sokat veszítettünk. Az író témavezetése, stílusa, írásmódja utánozhatatlan.
A riportból, levelekből kiderül, mi történt azokban az időkben, de nem „szabómagdásan”.

Kár volt kiadni, és úgy tenni, mintha tényleg a Für Elise folytatása lenne. Kevés eredeti Szabó Magda írás van benne, és sok egyéb, ami persze nem ér fel hozzá.

Azért kíváncsi lennék, hogy Szabó Magda mit szólt volna ehhez a könyvhöz.
Azokat az írásokat, amiket ő írt szeretem, főleg A harmadik gyűrűt. A többi részt inkább hagyjuk. Meg a kötetet is. Ezt így nem kellett volna kiadni,

Nekem semmit nem adott a könyv a bennem élő Szabó Magda-képhez, hiába volt pár új információ benne. Sajnálom, hogy valakik úgy gondolták, ezt a könyvet ki kell adni. Erőlködés, végig az volt az érzésem, hogyan töltsünk ki 200-300 oldalt, és tudjunk belőle pénzt csinálni. Szabó Magdát a regényein keresztül érdemes megismerni.

A Für Elise elolvasása után nem sokkal sort kerítettem erre a hagyatékból összeállított kötetre is. Kár, hogy Szabó Magda ezt a regényt már nem írta meg, csak töredékekből találgathatunk, hogy milyen lett volna. Számomra Kabdebó Lóránt interjúja volt a kötet legérdekesebb része, kaptam belőle némi képet Szabó Magda ifjúságáról. A leveleket viszont egy idő után rettentően untam, főleg, hogy jónéhány nem is csak egyszer szerepelt a kötetben; ezeket kár volt így kiadni.

Ez inkább igazi Szabó Magda rajongónak való és ha az érdekel, milyen volt az ő fiatalkora.
Tetszett az összeállítás a levelek, interjú és jegyzetekből, de néha duplán volt valami. Örültem, hogy legalább ezeket a szövegeket tudtam olvasni és a második Cili rész elejét.