Katalin ​utca 343 csillagozás

Szabó Magda: Katalin utca Szabó Magda: Katalin utca Szabó Magda: Katalin utca Szabó Magda: Katalin utca Szabó Magda: Katalin utca Szabó Magda: Katalin utca Szabó Magda: Katalin utca Szabó Magda: Katalin utca Szabó Magda: Katalin utca

„A ​Katalin utca egyszerre valóság, egyszerre jelkép: emlékeinkben életünknek – helyszíneivel, rokonainkkal, barátainkkal együtt – rögzült szakasza, amelyet ha tehetnénk, ahogy a videofelvételen lehetséges, annyiszor játszanánk, élnénk meg újra, ahányszor csak menekülni szeretnénk a jelenbõl abba a boldogító irrealitásba, ami rég szétfoszlott már, csak éppen feledhetetlen. Mindenkinek megvan a maga Katalin utcája, olykor álmodik is vele, és ha felébred, csalódottan és nyugtalanul szomorú. Ebben a könyvben azt szerettem volna megírni, hogy csak az találhatja meg visszakívánt Katalin utcáját, aki nem vétett ellene. Az író most beavatja az olvasót titkába: õ milyennek képzeli el a halál utáni életet, a túlvilágot, az élõk és holtak érintkezését és folyton változó viszonylatait, s megpróbálja körbevilágítani az etikai több mint faux pas-t, amikor szándékosan, olykor szándéktalanul, de vétkezünk. Három családot költöztettem a Katalin utcába, egy fogorvost feleségével, lányával, egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1969

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű, Szépirodalmi Zsebkönyvtár, Szabó Magda

>!
Jaffa, Budapest, 2017
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609879
>!
Európa, Budapest, 2015
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634051510
>!
Európa, Budapest, 2011
212 oldal · ISBN: 9789630792233

9 további kiadás


Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Bálint · Blanka · Elekes · Elekesné · Held · Heldék · Henriett · Irén · Kinga · őrnagy · Temesné

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Duna · Katalin utca · Bíró ház · híd · Pest · pesti ház · Víziváros


Kedvencelte 72

Most olvassa 19

Várólistára tette 115

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
DaTa P
Szabó Magda: Katalin utca

A Szabó Magda életmű újraolvasási lázában égve jutottam el a Katalin utcához, amit eredetileg 2007–2008 táján olvastam. A történetre csak nagyvonalakban emlékeztem, a hangulata maradt meg inkább (mint legtöbbször), főként az, hogy nagyon fájdalmas. Meg az is, mennyire nem tetszett Henriett halálon túli létének bemutatása akkor. Így, tíz év elmúltával ismét különös felfedezni, mennyit változtam. Ami első olvasáskor zavart, most az volt, ami a leginkább megérintett.

Sokaknak van egy Katalin utcája. Legfeljebb nem így hívják. A Katalin utca a vágyakozás egy olyan életkorszakba, amit persze sok év, évtized elmúltával már valószínűsíthetőleg túlidealizálunk, de valahogy mégis a boldog békeidőt, az önfeledtséget, a nyugalmat, a még a nehézségek ellenére is meglévő harmóniát szimbolizálja. Az állapotot, amibe kínzóan, keservesen visszavágyunk. A kapcsolatokat, amiket újra megélni szeretnénk. Azokkal, akik már ilyen-olyan okokból nincsenek az életünkben. Vagy akár azokkal az emberekkel is, akik bár velünk maradtak, de már mégsem ugyanaz semmi. Valahogy minden olyan más. A Katalin utca a sóvárgás. A kínzó, soha be nem teljesedő, gyötrő sóvárgás. A pillanat után, amelyről később csak azt mondjuk, most már tudom, milyen pillanat volt, akkor nem sejtettem, az ember mindig későbben jön rá, hogy nyújtania kellett volna az időt, amíg szabad, amíg lehet.

És a döbbenetes erejű felismerés, minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.

2008 körül „csak” szimplán öt csillagot adtam erre a könyvre. Ma rányomtam a kedvencek gombra. Ez elég beszédes szerintem.

1 hozzászólás
>!
gabiica P
Szabó Magda: Katalin utca

Újabb csodás kötet olvashattam Szabó Magdától.
Magával ragadott a stílusa, és azok a kapcsolatok, amiket bemutatott. Itt nem csak az emberek voltak egymással szoros kötelékben, hanem az emberek a helyszínekhez is kötődtek.
Hangulata borongóssága ellenére, vagy éppen ezért tett rám nagyon mély benyomást.
Próbáltam együtt élni és érezni a szereplőkkel, mindenki annyira különböző volt, hogy ez elég nehéz lett a végére. Blanka belopta magát a szívembe, Irént hol sajnáltam, hol boldog voltam vele együtt. Bálint… ó, Bálint az, akit nehezen tudtam megérteni. Számomra ő a stabilitás hiánya, talán ezért sem tudtam megérteni őt.
Henriett.. Henriett volt számomra a legnehezebb eset. Őt nem tudtam sem megkedvelni, sem megérteni.

De számomra mindez csak azt mutatja, mennyire sokoldalú is Szabó Magda. Egy köteten belül megélek szomorúságot és örömet, érzem a feszültséget és érzem a boldogságot.
Egy újabb csodás könyvet olvastam.

>!
regulat 
Szabó Magda: Katalin utca

Biztosan lehet öt csillagot adni a keserűségnek. Én nem fogok.

Nem szerettem. Mondanám, hogy nehezen barátkoztunk össze, de nem lenne igaz, mert nem barátkoztunk össze.
A négy „gyerek” történetében, történetéből Henriett világát, azt ott a halálon túl, egyerűen képtelen voltam elfogadni.
Blankáét megérteni…

Irént, a racionális, szerelmes Irént persze érteni véltem. …és Irént sajnáltam.

Bálintot értettem. Pont az érthetetlen Bálintot, akinek nem lehet nyugalma… akinek ezzel a három nővel lenne kerek a világa. De nem olyan világban élünk, nem olyan világban éltünk, hogy ezt normálisnak tekintsük. Hogy ezt Bálint magának bevallja, hogy ezt bármelyikük felismerje.

A Katalin utca a múlt. Az ifjúság. Az ártatlanság… Ami kevésbé viharos időkben is elveszik, de ennek a négy „gyereknek” az átlagosnál is viharosabb idők jutottak.

1 hozzászólás
>!
Annamarie P
Szabó Magda: Katalin utca

Újraolvasás volt.
Részint a 100 évforduló miatt, részint, mert most fokozottan érzékeny vagyok az írásaira.
A tavalyi év végét a Pillanat aranyozta be, most Zsófikát olvastam, és még mindig nem enged el ez az íróóriás, ezért került terítékre ismét a Katalin utca is.
Rájöttem, hogy nekem aztán írhat bármiről Szabó Magda, mindig elvarázsol a nyelvezete és gazdagsága. Szerintem ugyanezt írtam pár hete a fent említett könyvről is.
Nem tehetek róla, de újra és újra ez jön elő.
Szereplői jól befogható alakok, akik lelkébe és viselkedésébe olyan mélyen beleás az írónő, mintha maga is pszichológus lenne. Ettől az alaposságtól viszont mindegyik különleges, egy külön univerzum lesz.
A Katalin utcában három kislány él egymás szomszédságában, Henriett, Irén és Blanka. Együtt nőnek fel, és sorsuk elválaszthatatlanná lesz, akárcsak a hajdani Katalin utcai élet, a gyermekkor és a boldogság. Mert igenis létezik az a pont, ahová vissza tud menni az ember, az a boldogságmorzsa, amit nem ereszt el, ami csak az övé.
Ami a legmegindítóbb volt számomra, az Blanka alakja. Vad és természetes. Felnőtt korában is nélkülözi a józanság legelemibb vonásait. Katasztrófák okozója, és mégis mindenki őt szereti a legjobban, ezerféleképpen, de őt szeretik.
Gyönyörűen megírt könyv, csak hálás lehetek érte, hogy eredetiben olvashattam.

10 hozzászólás
>!
h_orsi P
Szabó Magda: Katalin utca

A Katalin utca olyan szívbe markoló, hogy szinte már gyönyörű.
A Katalin utca csupán egy szimbólum, de a jelentése mindenki számára egyértelmű és ismert. Minden ember vágyakozik valami iránt. És egy idő után már nem a jövőbe vágyik, hanem a múltban próbálja megtalálni a boldogságot.
A könyv azt is nagyon jól szemlélteti, hogy a négy gyerek múltja nem is volt mindig tökéletes, de ennek ellenére mégis mindig visszavágynak a Katalin utcába.
Végtelenül szomorú történet ez. Az életről, az idő múlásáról és az elvesztegetett lehetőségekről szól. Mégis gyönyörű. Gyönyörű, mert olyan változatos formai, eszköz -és stílus jegyekkel teszi ezt, ami mellett nem mehetünk el csodálat nélkül.
http://konyvkoktel.blogspot.hu/2018/03/szabo-magda-kata…

>!
Lipe MP
Szabó Magda: Katalin utca

„Mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.”
Nagyon érdekes volt a könyv hangulata. Érezhető volt végig a regény alatt egy bizonyos balsejtelem, valami fekete, sötét érzés. Persze a világháború alatt és után nem is nagyon lehetne más, de volt itt valami ennél több is. Az egyének tragédiája, sorsok amik örökre megváltoztak.
A szereplők nem voltak nagy hősök, sem Edward Cullenok de még csak Harry Potterok sem, a könyv varázsa a fentebb említett hangulatban és a csodálatos lélekábrázolásban rejlett.
Nagy élmény volt. Köszönöm.

>!
AeS P
Szabó Magda: Katalin utca

Gyerekként majdnem minden Szabó Magdát elolvastam, sose figyeltek oda, milyen könyvet veszek a kezembe, így utólag furcsa, de nem meglepő, hogy az akkori agyamnak csak a szerelmi sokszög maradt meg ebből a történetből, a XX. század minden drámáját gondosan kimosta magából.
Pedig ebben a könyvben tényleg benne van az ezerkilencszázas évek minden tragédiája, ami emberekkel és kapcsolatokkal csak megtörténhetett. A Katalin utca maga is tragédia, a visszahozhatatlan múlt, mindenkinek van – fájdalmas belegondolni, hogy már nekem is. Ami ennél fájdalmasabb, az a hallgatás, a nem összetartozó emberek egymással szembeni csendje, ahogy Elekesék nem tudják átadni Irén férjének az emlékeiket, sem önmagukat egy lehetséges boldogabb életnek, mert folyton emlékeznek, és körön kívül rekesztik a később érkezőket.
Azt hiszem, ilyen is gyakran történik velünk, hogy egyre kevesebbet és kevesebbet adunk a későn jövőknek, aztán maradunk árván a csendünkkel.

>!
tgorsy
Szabó Magda: Katalin utca

Nagyszerű, remek, szenzációs. Én most naponta hallgatom, élem meg, h. valóban így működik az agg-kori emlékezet.
HA SZERETED SZABÓ MAGDÁT NE OLVASD TOVÁBB!!!!!!!!
Mégis levontam másfél csillagot. Ugyanis az általam olvasott azon Szabó Magda könyvek, ahol egyes szám első személyt használ, viszolygást keltenek bennem az írónő iránt.
Debreceniként sok dolgot hallottam róla. Sok motívumban felismerem a valós dolgait. Nem vitatom, h. joga úgy alakítani az eseményeket, az emlékeit ahogy neki tetszik. De borzasztóan zavar a soraiból kicsengő önteltsége, hiúsága, mindenkinél kiválóbb vagyoksága.

34 hozzászólás
>!
eme P
Szabó Magda: Katalin utca

Helyszínek, időpontok, epizódok – fel-felvillanó csomópontjai a téridő szövevényének. Kiemelkedő bóják, melyek talán segítenek eligazodni a létet kitöltő hullámzásban. Emlékezés állította bóják ezek, az emlékezés biztos és mégis ingatag iránytűi.
Három család, három lány, három halál, három élet három nagy történelmi esemény árnyékában. Élet a Katalin utcában, a paradicsomi tisztaságú ártatlanságban és az utána következő, nosztalgiától és a folytatás hogyanját kereső vívódásoktól átitatott jelenben.
Helyszínek, időpontok, nézőpontok változnak, miközben lassan összeáll a kép egy bonyolult viszonyrendszerről, mely révén az elbeszélő nemcsak az egyes szereplők közti szálakat, érzelmi rezdüléseket ábrázolja remek pszichológiai érzékkel, hanem ezek tükrében a múlt századi történelmi események, társadalmi kérdések is hangot kapnak, elég ha csak a főszereplők gyerekkori színielőadására, ennek jelképes értelmére, többször visszatérő emlékére gondolunk. Ettől válik izgalmasabbá és sokrétűvé a regény, amely, miközben rendkívül érdekes karaktereket sorakoztat fel, és az emlékezés és felidézés-visszatérés problematikáját feszegeti, egyben arra is rávilágít, hogy nemcsak az egyén, hanem a közösség, társadalom szintjén is hasonlóan működnek a dolgok. Az elképzelt bűnök megvalósulnak, még akkor is, ha a hűvös ráció, a konvenciók vagy a gyávaság miatt másra hárul a megvalósításuk. Arra, aki eléggé meggondolatlan, szenvedélyes és eléggé tud szeretni ahhoz, hogy néha akár öntudatlanul is megtegye a lépéseket.
Heldék eltűntével eltűnt a Katalin utca is, szétesett minden, az emlékek összetartó szálai néhol összekuszálódtak, néhol elszakadtak, majd összebogozódtak, de úgy tűnik, szinte láthatatlanul, meggyérülve, de ott húzódnak még a szereplők közt.
Nem vagyok biztos abban, hogy sikerült követnem ezt a bonyolult szövedéket, néhol bizonytalanul tapogatóztam olvasás közben, a misztikus szál sem vált igazán kedvenccé, bár a szikár, tárgyilagos stílus nagyjából ellensúlyozza a helyzetet.
Ami még mindig nagy talány számomra: mennyi van ebben (és nem csak ebben) a regényben az írónőből. Tudom, elméletileg semmi köze/közöm hozzá, gyakorlatilag viszont, nem lehet nem észrevenni a vissza-visszatérő szereplőpárosok közti hasonlóságokat – Encsy Eszter és Angéla, Irén és Blanka, Dódi és Cili. Meg az a hűvös, néhol kegyetlen őszinteség, vagy az őszintének látszás vágya… Valahogy mindig fura érzésem van ezekkel a karakterekkel kapcsolatban.Mintha lenne itt valami titok, amit nem tudok megfejteni.

>!
FreeAngel P
Szabó Magda: Katalin utca

A zavaros kezdés után szépen a helyére került minden. A kezdeti összevisszaság érzése miatt a félbehagyás gondolata motoszkált bennem, és ha nem Szabó Magda lett volna, talán meg is tettem volna, amit az elmúlt cca 28 év alatt kb. kétszer tettem meg: félbehagytam volna. Na de egy Szabó Magdát nem hagyunk félbe, nem igaz? :) Így tehát tovább erőltettem és inkább elkezdtem jegyzetelni a szereplők élő vagy holt voltát, egymáshoz való viszonyait, legalábbis amit ki tudtam belőlük bogozni. Végül szépen körvonalazódott minden és a szereplők is a helyükre kerültek. Az élők, a holtak és az időbeli, valamint szemszögbeli ugrabugrálások is.
Szabó Magda regényének szereplői és maga a történet olyan észrevétlenül issza be magát a bőr alá, hogy az ember észre se veszi és együtt él, együtt lélegzik velük. Azt szeretem az írónőben, hogy szinte minden, eddig általam olvasott könyve, így a Katalin utca is, nyomot hagy az emberben. Otthagyja pecsétjét belül, ahol még a könyv befejezése után is visszhangzik a hangulata, az események, a szereplők sorsa és az élettel kapcsolatos megválaszolt és még válaszra váró kérdések sora.
Ajánlom mindenkinek. Mert Szabó Magdát olvasni kell. Ennyi.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
psn P

(…) minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.

6. oldal

>!
lizke

Senki se mondta meg nekik, hogy a fiatalság elmúlása nem azért riasztó, mert elvesz tőlük, hanem mert ad nekik valamit. Nem bölcsességet, nem derűt, nem józanságot, nem nyugalmat. A bontott Egész tudatát.

Budapest: Európa(2008) [p.5.]

>!
lizke

Kiment, s az a csend maradt utána, az a rossz csend, ami olyankor következik be, ha a magukra hagyottak nem értenek semmit.

Budapest: Európa(2008) [p.88.]

>!
Miamona

A szeretet, amivel szeretnek bennünket, mindig valamifajta kegyelem.

178-179. oldal - Szépirodalmi Könyvkiadó (Budapest 1969)

>!
lizke

Állt mozdulatlanul, nézte múltjai elemeit, arra gondolt, mindennek története van, és az, aki a tárgyak között motoz, nem tud semmit, idegennek nem felelnek a holmik.

Budapest: Európa(2008) [p.99.]

>!
anne_shirley

Ültünk csendesen, mint két jó testvér, és ez volt az első pillanat az életemben, amikor megsejtettem, hogy a halottak nem halnak meg, és hogy aki egyszer valamikor valamilyen formában itt élt a földön, az elpusztíthatatlan […]

131. oldal, Európa Kiadó 2011

>!
Chöpp 

Azt hittem, így születtem, ilyennek, és azt hitte ő is. Aztán egyszer csak rájöttem, sosem voltam az, akinek gondoltak vagy magam képzeltem magam, egyszerűen csak annyira szeretett valaki, hogy megvalósította valamennyi bűnömet helyettem, mielőtt egyáltalán megfogalmazhattam volna magamnak mit szeretnék tenni, ha nem volnék konvenciók rabja és voltaképpen gyáva is.

235-236. oldal

>!
camerastylo

– Olyan borzasztó, hogy a legegyszerűbb dolgokat sose tudtad felfogni – mondta. – Életet. Halált. Tiszta vizet. Az élet nem iskola, Irén. Az élet szabálytalan.

209. oldal Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1969

>!
Miamona

Most már tudom, milyen pillanat volt, akkor nem sejtettem, az ember mindig későbben jön rá, hogy nyújtania kellett volna az időt, amíg szabad, amíg lehet.

94. oldal - Szépirodalmi Könyvkiadó (Budapest 1969)

>!
Miamona

Nem tudta, mit érez, sokkal később tudta volna csak megfogalmazni, de sokkal később már nem élt.

58. oldal - Szépirodalmi Könyvkiadó (Budapest 1969)


Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: A funtineli boszorkány
Kármán József: Fanni hagyományai
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
John Williams: Stoner
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Závada Pál: Jadviga párnája
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű
Sigrid Undset: Kristin Lavransdatter
Francesca H. Nielk: Megsebzett
Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála