In ​Memoriam Szabó Magda 78% 11 csillagozás

Egy rövidke, alig egy órás hangoskönyv hivatott megemlékezni Szabó Magda halálának első évfordulóján az írónő munkásságáról. Sajnos nem sikerült neki méltón, tulajdonképpen éppen a rövidsége miatt. Szabó Magda életműve annyira grandiózus, hogy képtelenség összesűríteni bármit róla röpke egy órába. Már úgy, hogy ne maradjon iszonytató hiányérzet az emberben a CD meghallgatása után.

Persze meghallani az ő hangját a legelején, mikor azt mondja,

Tulajdonképpen nem akartam megírni soha. Aztán mégis megírtam a Für Eliset. Az ember nem szereti, ha saját maga van a boncasztalon. Itt pedig magamat kellett felboncolnom. Mert az, hogy a történelmet felboncolom, a politikát felboncolom, az iskolarendszert felboncolom, az hozzá tartozik egy, a közéletben benne szereplő embernek az életéhez. De az, hogy elmondjam az otthonom titkait, hogy elmondjam a saját, személyes gyerekkori titkaimat, ahhoz meg kellett öregedni.

igazán megrendítő, könnybe lábad az ember szeme, sóhajt egy mélyet. Aztán együtt nevet a CD-vel, különösen az átírt, kijavított bilbiai történetek alatt. Kapunk itt egy kis falatkát a Für Eliseből, Az Ajtóból, a Katalin utcából, az Abigélből. Aztán hirtelen vége is az egésznek… Pedig lehetett volna, nem, pedig kellett volna még folytatni. Mert ez így kevés.

Egy CD, aminek a gyártásakor nem sikerült meglépni azt, hogy a trackek közötti váltáskor ne legyen másodpercnyi szünet, így az átvezető zene minden egyes ugrásnál rövid időre megszakad.
Természetesen van az az érthetetlen rajongás, ami 2019-ben (és 2020-ban is) rávesz arra, hogy felbecsülhetetlen értékűnek tekints egy CD-t, de ha hajlandó lennék egy percre is józanul mérlegelni, akkor rájönnék, hogy valójában teljesen értelmetlenül van a birtokomban.

Nagyon élveztem. Ez volt az első hangoskönyv, amit meghallgattam. Csodálatos volt számomra hallani az írónő hangját. Tetszett, hogy a Für Elise szólt aláfestésként (nagy kedvencem). Imádtam a bibliai magyarázatokat. Imádni való kislány lehetett az írónő. Hangosan kuncogtam rajta. Tetszettek a történetek, a részletek.

Azon túl, hogy a Magda beszél(get) egy csöppet, olyan, mintha a Für Elise, az Abigél, stb. – szóval az önéletrajzi vonatkozású könyveinek a szinopszis-gyűjteményét hallgatnám.
Vagy inkább olyan… hogy is mondjam… olyan, mint a Charles és Mary Lamb Shakespeare meséi szabómagdásítva, na.
Ja, és még rövid is.

:) Mosolyognom kell. Életemben először hallottam a szerző hangját. Milyen érdekes, az embernek lánya elképzeli magának az egészet, kész forgatókönyve van meg minden, aztán jön a valóság… :)
Jó volt hallani, no :))

(A hanganyag többi része nem volt újdonság. Részletek regényekből, amiket olvastam. Érdekes, de jobban élveztem olvasni őket, mint hallgatni.)

Szeretem Szabó Magda könyveit, de szerintem ez a rövid hangoskönyv egyáltalán nem állít méltó emléket az írónőnek. Csak néhány részlet a hangoskönyveiből, amelyekből egyáltalán nem derül ki, hogy mennyire tehetséges is volt.