Hullámok ​kergetése 24 csillagozás

Szabó Magda: Hullámok kergetése Szabó Magda: Hullámok kergetése

A ​Hullámok kergetése úgyszólván fél Európát szembesíti az olvasóval. Svédország, Dánia, Anglia, Franciaország, Németország, Szovjetunió és Olaszország tájait vetíti elénk olvasás közben egy láthatatlan laterna magica, s a tájak színes foltjaiban itt-ott felsejlenek a történelem erővonalai is. A könyv műfajilag igen bonyolult ötvözet: az útinapló és útirajz, az esszé, a riport, a személyes vallomás és a lírai emlékezés egymás hatását erősítő legjobb elemei olvadnak benne együvé. Anglia felébreszti benne az egykori Shakespeare-fordítót s az angol irodalom alapos ismerőjét, a Forum Romanum kövei között pedig a hajdani latin szakos egyetemi hallgató cipői kopognak, aki most eljött mintegy ellenőrizni, hogy valóban létezik-e mindaz, amiről egykor éveken át tanult és tanított? Régi vizsgák személyes emlékei vezetik mindenfelé, s az élettelen romok a képzelet, a ráismerés és a tudás segítségével hirtelen megelevenednek. Az író – ha kell – két csonka oszlopból felépíti a hajdani –… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1965

>!
Jaffa, Budapest, 2017
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715808
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1965
262 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Michelangelo

Helyszínek népszerűség szerint

Olaszország


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Boglárka_Madar P
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Úgy gondoltam, ebben a hónapban valami kevésbé ismert/olvasott könyvével emlékezem meg a száz évvel ezelőtt született írónőről.
Az elején nehezen barátkoztunk össze a könyvvel, meg is fotdult a fejemben, hogy mégis más könyvet kellene választanom a kihívás ehavi fordulójára… de végül nem adtam fel. Nem bántam meg!
Ez a kötet egy személyes útinapló, élménybeszámoló Európa ismert és ma is kedvelt túristacélpontjairól, bő fél évszázaddal ezelőttről. Szabó Magda szerencsés helyzetben volt, mert könyveinek külföldi megjelenése kapcsán számos ország írószövetsége invitálta meg rövidebb-hosszabb időre, így fiatalon megismerhetett egy csomó fantasztikus helyet, amit azért kevesen mondhattak el magukról… Érdekes élmény volt az ő szemén keresztül.megismerni ezeket a helyeket.
A kötet színvonala ugyanakkor erősen hullámzó, vannak benne igen élvezetes, de unalmas részek is. A vége, Olaszország a legjobb, majdnem be is húzott a csőbe mikor a végére értem, hogy hű,de jó könyv volt, de visszagondolva, vannak olyan részek amik nem túlzottan hagytak mély benyomást. M. ráadásul annyit nyafog mint valamk tinilány, pedig szintr mindenhol körülugrálták őket. Volt a könyvben sok vicces és számos bosszantó pillanat is, mindezekkel együtt azonban érdemes rá időt szánni, és végigjárni M. és T. kíséretében Európát.

>!
Fapicula
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Szabó Magda utazik! Tele érzésekkel és indulatokkal, szellemes humorral és némi személyes vonallal, ám mégsem érezni ki túlzottan a magánjellegű élménybeszámolót.
Azokban a városokban, ahol én is jártam, kísértetiesen ugyanazok az érzések kavarogtam bennem, mint amit itt olvashattam, csak én nem tudom így megfogalmazni.
London nekem is csalódás volt, pontosan ugyanúgy indultam el, hogy kicsit az ipari forradalom Londonjába szerettem volna megérkezni a sokszínű és nemzetiségű metropolis helyett.
Firenzében kétszer is voltam, és egyik alkalommal sem varázsolt el annyira, mint a Toszkán vidék kisebb városai (Pl. Siena).
Párizst imádtam, felszabadultan rohangásztam, mint akinek minden új.
Velencében nagyon régen voltam, még iskolával és csak egy délutánra, de tényleg magával ragadó.
Svédországban én hosszabban voltam, nem csak átutazóban, és szintén gyermekkorban, ezért onnan meghatározóbbak az élményeim.
Így hát akár jövőbeli utazásaim útmutatójának is vehetném, mert megérzéseim szerint hasonlóan fogok érezni én is, mint Szabó Magda.

2 hozzászólás
>!
Mesemondó I
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Egyszer már olvastam korábban az egész könyvet, most csak az olaszországi részt olvastam újra.
Mindig az jut eszembe Szabó Magda útikönyveiről, hogy íróilag zseni volt a hölgy, de biztos nem volt vele egyszerű együtt utazni. A Hullámok kergetése római részében sokkal nagyobb a lelkesedés, mint a Zeuszban (végülis latinos volt), de még ez sem mentes a két legtipikusabb szabómagdizmustól: A hőség miatti panaszkodástól, és a szomorú kóbor állatok ajnározásától. Ahhoz képest, hogy valamilyen módon az ötvenes-hatvanas években beutazhatta Nyugat-Európát (ami azért nem volt egyszerű, valljuk be), minden második-harmadik mondata variáció a „meleg van” témára, ami hamar unalmassá válik, és az ember szeretne rádörrenni, hogy „Rómában tetszik lenni, csókolom, RÓMÁBAN!” A kóborállat-mániát pedig ezúttal megfejelte egy tolószékes lány feletti sajnálkozással is, akinek nyilván végtelenül nyomorult az élete, mert nem tud járni.
Ettől eltekintve a könyv természetesen íróilag gyönyörű, sodró lendületű, mély és tiszta és szépséges olvasmány. A nyafogás ellenére is egyik nagy kedvencem.

>!
Paulina_Sándorné
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Nagyon tetszett az a stílus, ahogyan leírta az utazásának történetét. Néhol tisztára olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék és mennék az írónővel egyik helyszínről a másikra. Velencét imádtam (számomra az álomváros), és Pompei-ről írt sorokat olvastam nagy élvezettel (ide ugyanis nagyon vágyom).

>!
ervinke73
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Szabó Magda írása jól példázza: ha utazol, egy útitárs mindig veled van, te magad.

>!
violina
Szabó Magda: Hullámok kergetése

A könyv útinapló, élménybeszámoló, emlékezés,külföldi múzeumi- és városlátogatások jegyzeteiből született- több, mint 50 évvel ezelőtt, 1962-ben.
Amivel mégis több: a sorokat Szabó Magda vetette papírra utolérhetetlen prózájával, gyönyörű képeivel, hasonlataival. Az a Szabó Magda, aki ezen külföldi útjain gyerekkori hőseit, íróit is keresi; aki gyönyörű, de járásra alkalmatlan tűsarkú cipőben utazik; aki Petőfi egyik versének latin nyelvű fordításával riogatja az olasz pályaudvari hordárokat.
Hatása nem marad el:ha tehetném, már holnap útra kelnék. Szinte bárhová, mert „a világ olyan gyönyörű….”

>!
Mariann_Czenema
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Csillagos ötös.
Érdekfeszítő, nagyon személyes, helyenként lírai, és magában hordozza az összes szabó magdai kifejezésmódot: a körmondatok, latinos-irodalomtörténeti vonatkozásokat, rengeteg humorral, hihetetlenül nagy és váratlan csattanókkal.
Elbűvölt 48 órára, külön öröm, hogy olvastam a sokat emlegetett Őzet, hogy jártam én is egy pár helyen, amit felsorolt; és máris pakolnék, hogy kezemben ezzel a könyvvel lássam Magda és T. útját.

>!
Szuszusz
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Nem volt szerencsés a 100 éves évfordulón és a nagyszerű PIM-kiállítás után ezt a könyvet elolvasni a szerzőtől. Vajon ez a kötet egyáltalán kiadásra készült-e? Kétlem. Egy előnye volt: elővettem a saját útinaplóimat, felelevenítettem a saját útiélményeimet. Ez a kötet nem szépirodalmi igényű munka, a Zeusz küszöbén című regény után vágytam Görögországba, most pedig csak egyetlen célom volt: végigolvasni kitartással. Nos, ez sikerült!

>!
gomboca
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Nem véletlenül hullámokat kerget, maga is hullámzik: jó és rossz élmények váltják egymást, ez a lapokból is érződik. Időnként rajongtam érte, máskor a végét vártam.


Népszerű idézetek

>!
Zsucsima

Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi.

A Földközi és az Adria között

>!
robinson P

Elered a hó: hogy a kép tökéletesen anderseni legyen Andersen hazájában, a szél is rákezdi, akár vihetné a cégéreket, mint a mesében.

23. oldal

>!
violina

A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.

74. oldal

>!
robinson P

Nem olyan egyszerű elrendezni magamban, mit érzek voltaképpen, hiszen én még nem jártam Ausztriánál távolabb, s tulajdonképpen sose gondoltam, hogy valaha járhatok, nem olyannak látszott a világ.

7. oldal

>!
robinson P

Mindig azt hittem, Skandináviában bundában járnak az emberek télen, most kiderült, magam vagyok az egyetlen bundás sétáló. Körülbelül olyan elegánsan festek, mint egy szomorú medve.

14. oldal

2 hozzászólás
>!
rlb_32557241

Párizs varázsszó, nincs is igazi jelentése, azok is görgetik a nevét, mint egy aranylabdát, akik sose látták. Párizs hozzátartozik az emberiség alapvető szókincséhez.

A Szajnánál, 57. oldal

>!
Boglárka_Madar P

Kávézunk, beszélgetünk, aztán egyszer csak azt mondja, most ne szóljunk egy kicsit, hát elhallgatunk. Fél perc múlva ránk nevet, most már beszélhetünk, ha akarunk, csak hát a szokás úgy kívánja, hogy a kísérőnek egy csepp időre némának kell lennie ilyenkor, átadni magát a gondolatainak, hogy mikor a barát hosszú útra kél, legyen idejük a jó gondolatoknak az utas elébe vágni.

155. oldal, A Fekete-tengernél

>!
Boglárka_Madar P

A szobánkat utáljuk, a vízcsap bőg, mintha egy befalazott tehén jelentkeznék a téglák között, mihelyt mosdani akarunk, amellett a víz állott, az íze kellemetlen. Philomena megbámul, mikor a langyos, rossz vízre panaszkodom; hát bolond vagyok én? Az ember vízzel mosdik, inni bort szokott. Literes korsóban hozza a számára egyedül természetes italt az asztalunkhoz, gránátvörös bort iszunk Firenzében, másfajtát, mint amihez Rómában szoktunk, a Castelli vidék borának vadállatszeme volt, smaragd meg topáz.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor · víz
>!
Mariann_Czenema

Minden irodalomtörténészt, mindenkit, aki kritikával foglalkozik, odaállítanék John Keats sírja elé, és megtaníttatnám vele könyv nélkül a költő sírfeliratát: „Itt nyugszik valaki, aki a vízre írta a nevét”, hogy jegyezze meg, nemcsak a tüdőbaj pusztít, hanem a közöny, a rosszindulat, az ostobaság, az új irodalmi jelenségekre való süketség is, hogy a meg nem értés is ölhet.

192. oldal

>!
Boglárka_Madar P

Sört iszunk, Birra Peronit, mikor leteszem a poharat, vesszük észre, hogy két ujjam hegye aranyos. „Hinnye – mondja T. –, hiszen te magad is szentté váltál.” Hitetlenkedve tapogatom arany hegyű ujjaimat, eleinte le sem akar jönni, csak később kopik az arany. Pár másodpercbe tart, míg rájövök, a Birra Peroni vinyettája festett meg, amit az imént megérintettem. „Hogyisne – mondja T. –, ráfognád a sörre. Csak szeretnéd. Te is szent lettél, az első kálvinista szent. Páduai megtérés…” Majd megfúlok, úgy nevetek, dörzsölgetem arany ujjaimat.

242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bertha Bulcsu – Csukás István – Gyurkovics Tibor – Hernádi Gyula – Szakonyi Károly – Végh Antal: Burgenlandi magyarok közt
Örkény István: Visszanézve
Fenyvesi Félix Lajos: Fekete-arany ősz
Fenyvesi Félix Lajos: Hódolat W. S. mesternek
Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv
Sárosi Ervin: Zarándokúton Nyugat-Tibetben
Garai Gábor: Márciusi nyár
Tamási Áron: Jégtörő gondolatok I-II.
Móricz Zsigmond: Az úr a tornácon
Moldova György: A szent tehén