Hullámok ​kergetése 41 csillagozás

Szabó Magda: Hullámok kergetése Szabó Magda: Hullámok kergetése

A ​Hullámok kergetése úgyszólván fél Európát szembesíti az olvasóval. Svédország, Dánia, Anglia, Franciaország, Németország, Szovjetunió és Olaszország tájait vetíti elénk olvasás közben egy láthatatlan laterna magica, s a tájak színes foltjaiban itt-ott felsejlenek a történelem erővonalai is. A könyv műfajilag igen bonyolult ötvözet: az útinapló és útirajz, az esszé, a riport, a személyes vallomás és a lírai emlékezés egymás hatását erősítő legjobb elemei olvadnak benne együvé. Anglia felébreszti benne az egykori Shakespeare-fordítót s az angol irodalom alapos ismerőjét, a Forum Romanum kövei között pedig a hajdani latin szakos egyetemi hallgató cipői kopognak, aki most eljött mintegy ellenőrizni, hogy valóban létezik-e mindaz, amiről egykor éveken át tanult és tanított? Régi vizsgák személyes emlékei vezetik mindenfelé, s az élettelen romok a képzelet, a ráismerés és a tudás segítségével hirtelen megelevenednek. Az író – ha kell – két csonka oszlopból felépíti a hajdani –… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1965

>!
Jaffa, Budapest, 2017
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715808
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1965
262 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Michelangelo

Helyszínek népszerűség szerint

Olaszország


Kedvencelte 1

Most olvassa 8

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
AeS P
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Ez volt a decemberi olvasmányom Szabó Magdától, és már a legelső fejezet után fájt, hogy a november végi bécsi utazásunkon nem készítettem jegyzeteket. Nem, nem gondolom, hogy az én útleírásaim a nagyközönség számára érdekesek lehetnek, de a tavalyi év végén újra és újra, egyre gyakrabban támadt fel bennem az igény, hogy az életemet valamilyen (kézzel?) írott formában én is megörökítsem – talán a sok újonnan kiadott napló-, esszé-, és levelezéskötet miatt.
Szabó Magda úti esszéi engem inspiráltak, megnevettettek, elgondolkodtattak. Már régóta tudom, hogy nem szerettem volna a barátnője lenni, ezért az itt előtérbe kerülő negatív személyiségjegyei, amik sokakat talán bosszantanak, rám nem voltak különösebb hatással. Az, ahogyan bejárja a különböző vidékeket, és ahogy végül eljut imádott Rómájába… te jó ég, rögtön rájöttem, hogy én semmit sem láttam Rómából, vissza kell mennem. Oda is.
Azt azért egészen komolyan hittem az elején, hogy az esszéin aztán biztosan nem fogom elsírni magam.
Csacsi én.
Dehogynem.

3 hozzászólás
>!
gabiica P
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Élveztem az olvasását. Tényleg nem volt ez útikönyv, ahogy az elején le is lett szögezve, sokkal inkább utazások naplója. Én ezt azonban nagyon élveztem.
Jópár Szabó Magda kötet elolvasása után már kijelenthetem, hogy talán azokat szeretem a legjobban, amelyek tényleg róla szólnak. Ez nem éppen életrajzi jellegű, mégis a mindennapokba nyerhettünk betekintést, sokkal valószerűbbnek és magamhoz közelinek éreztem az eseményeket, vagy éppen a helyszínek bemutatását. Engem megnyert!

>!
Boglárka_Madar P
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Úgy gondoltam, ebben a hónapban valami kevésbé ismert/olvasott könyvével emlékezem meg a száz évvel ezelőtt született írónőről.
Az elején nehezen barátkoztunk össze a könyvvel, meg is fotdult a fejemben, hogy mégis más könyvet kellene választanom a kihívás ehavi fordulójára… de végül nem adtam fel. Nem bántam meg!
Ez a kötet egy személyes útinapló, élménybeszámoló Európa ismert és ma is kedvelt túristacélpontjairól, bő fél évszázaddal ezelőttről. Szabó Magda szerencsés helyzetben volt, mert könyveinek külföldi megjelenése kapcsán számos ország írószövetsége invitálta meg rövidebb-hosszabb időre, így fiatalon megismerhetett egy csomó fantasztikus helyet, amit azért kevesen mondhattak el magukról… Érdekes élmény volt az ő szemén keresztül.megismerni ezeket a helyeket.
A kötet színvonala ugyanakkor erősen hullámzó, vannak benne igen élvezetes, de unalmas részek is. A vége, Olaszország a legjobb, majdnem be is húzott a csőbe mikor a végére értem, hogy hű,de jó könyv volt, de visszagondolva, vannak olyan részek amik nem túlzottan hagytak mély benyomást. M. ráadásul annyit nyafog mint valamk tinilány, pedig szintr mindenhol körülugrálták őket. Volt a könyvben sok vicces és számos bosszantó pillanat is, mindezekkel együtt azonban érdemes rá időt szánni, és végigjárni M. és T. kíséretében Európát.

>!
kaporszakall
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Útinaplók a hatvanas évekből – részben kulturista/iskolás, felmondja a leckét (Skandinávia, Anglia, Párizs), részben – hm. – kissé nyalós plusz álnaiv vagy valóban naiv (Szovjetunió), végül belelendül, és az útikalauz-zsánert már élvezetesen vegyíti az apró személyes eseményekkel (Itália).

Annak idején, amikor a nyugati utazás még kiváltság volt, frissítő és ablaknyitogató hatású lehetett a könyv, a szabad mozgás kora óta jellege átment történeti-nosztalgikusba. Mivel a római kor szerelmese vagyok, az itáliai rész nekem kedves (s úgy érzem, színvonalában is erősebb a többinél), ám egészében véve nem olyan eleven, mint a görög útinapló (Zeusz küszöbén).

Számomra az életmű kevésbé erőteljes darabja.

>!
Fapicula 
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Szabó Magda utazik! Tele érzésekkel és indulatokkal, szellemes humorral és némi személyes vonallal, ám mégsem érezni ki túlzottan a magánjellegű élménybeszámolót.
Azokban a városokban, ahol én is jártam, kísértetiesen ugyanazok az érzések kavarogtam bennem, mint amit itt olvashattam, csak én nem tudom így megfogalmazni.
London nekem is csalódás volt, pontosan ugyanúgy indultam el, hogy kicsit az ipari forradalom Londonjába szerettem volna megérkezni a sokszínű és nemzetiségű metropolis helyett.
Firenzében kétszer is voltam, és egyik alkalommal sem varázsolt el annyira, mint a Toszkán vidék kisebb városai (Pl. Siena).
Párizst imádtam, felszabadultan rohangásztam, mint akinek minden új.
Velencében nagyon régen voltam, még iskolával és csak egy délutánra, de tényleg magával ragadó.
Svédországban én hosszabban voltam, nem csak átutazóban, és szintén gyermekkorban, ezért onnan meghatározóbbak az élményeim.
Így hát akár jövőbeli utazásaim útmutatójának is vehetném, mert megérzéseim szerint hasonlóan fogok érezni én is, mint Szabó Magda.

2 hozzászólás
>!
Amapola P
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Érdemes elolvasni ezeket az „útbenyomásokat”, jegyzeteket, lelkesedéseket – olyan ember írta, aki soká azt hitte sosem láthatja a „külföldet” saját szemével. Tetszett.
Tetszett az őszintesége, ahogy a saját hülyeségét, ügyetlenségét, nyűgösködését is mindig elmeséli, nem szépítgeti, magyarázgatja.
Tetszett, ahogy T.-ről ír, a kedvencem: „Házasságunk tizenöt éve alatt most látom először részegnek T.-t, szerencsére csak abban nyilvánul meg, hogy minden átmenet nélkül elkezd rendkívül választékos franciasággal beszélni.”
Tetszett, hogy milyen bájosan-taktikusan ír a nagy Szovjetunióról, szórja a dicséretet az egyes emberekre, a kedvességükre, a régi templomokra, a természet szépségére – gondolom, hogy mást is észrevett, de eltekintett a rögzítésétől.

>!
klaratakacs +SP
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Annak ellenére, hogy több, mint negyven éve jelent meg a könyv, végtelenül friss írásként hatott, akár ma is íródhatott volna. Szabó Magda utazásai közben is is megmaradt tanárnak és klasszikus műveltségével engem sokadszorra is elképesztett. Milyen más lehet ennyi tudással felvértezve eljutni Olaszországba! (A Zeusz küszöbént már olvastam, ott is megfogott ugyanez, csak Görögországgal.) Milyen más szemmel olvastam a különböző alkotásokról a véleményét és hányszor osztottam is azt! Hogy néha sok, néha nem a mű marad meg, hanem mondjuk egy párás pohár víz a múzeum előtt, vagy éppen mennyire nehéz elmélyülni a hely hangulatában, amikor kétszáz ember van körülötted és a teremőrök hajtanak. A kedvenc mondatom lett, hogy ott voltam, de nem láttam.
Tetszett, hogy a látott vizek a kapcsolatok a helyek között, de belegondoltam abba is, hogy a 60-as években mekkora különbség lehetett Magyarország és a nyugati országok között.
Érdekes módon nekem az északi látogatások tetszettek jobban, Olaszországtól valami zsigeri tartózkodásom van, ez a könyv sem erősítette meg, hogy nekem oda kellene mennem.
Egyébként meg mázlista, hogy T. a férje, aki mindent elrendezett körülötte, remek párost alkottak.

>!
Mesemondó I
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Egyszer már olvastam korábban az egész könyvet, most csak az olaszországi részt olvastam újra.
Mindig az jut eszembe Szabó Magda útikönyveiről, hogy íróilag zseni volt a hölgy, de biztos nem volt vele egyszerű együtt utazni. A Hullámok kergetése római részében sokkal nagyobb a lelkesedés, mint a Zeuszban (végülis latinos volt), de még ez sem mentes a két legtipikusabb szabómagdizmustól: A hőség miatti panaszkodástól, és a szomorú kóbor állatok ajnározásától. Ahhoz képest, hogy valamilyen módon az ötvenes-hatvanas években beutazhatta Nyugat-Európát (ami azért nem volt egyszerű, valljuk be), minden második-harmadik mondata variáció a „meleg van” témára, ami hamar unalmassá válik, és az ember szeretne rádörrenni, hogy „Rómában tetszik lenni, csókolom, RÓMÁBAN!” A kóborállat-mániát pedig ezúttal megfejelte egy tolószékes lány feletti sajnálkozással is, akinek nyilván végtelenül nyomorult az élete, mert nem tud járni.
Ettől eltekintve a könyv természetesen íróilag gyönyörű, sodró lendületű, mély és tiszta és szépséges olvasmány. A nyafogás ellenére is egyik nagy kedvencem.

>!
Paulina_Sándorné 
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Nagyon tetszett az a stílus, ahogyan leírta az utazásának történetét. Néhol tisztára olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék és mennék az írónővel egyik helyszínről a másikra. Velencét imádtam (számomra az álomváros), és Pompei-ről írt sorokat olvastam nagy élvezettel (ide ugyanis nagyon vágyom).


Népszerű idézetek

>!
Zsucsima

Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi.

A Földközi és az Adria között

2 hozzászólás
>!
violina

A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.

74. oldal

>!
robinson P

Elered a hó: hogy a kép tökéletesen anderseni legyen Andersen hazájában, a szél is rákezdi, akár vihetné a cégéreket, mint a mesében.

23. oldal

>!
robinson P

Nem olyan egyszerű elrendezni magamban, mit érzek voltaképpen, hiszen én még nem jártam Ausztriánál távolabb, s tulajdonképpen sose gondoltam, hogy valaha járhatok, nem olyannak látszott a világ.

7. oldal

>!
robinson P

Mindig azt hittem, Skandináviában bundában járnak az emberek télen, most kiderült, magam vagyok az egyetlen bundás sétáló. Körülbelül olyan elegánsan festek, mint egy szomorú medve.

14. oldal

2 hozzászólás
>!
rlb_32557241

Párizs varázsszó, nincs is igazi jelentése, azok is görgetik a nevét, mint egy aranylabdát, akik sose látták. Párizs hozzátartozik az emberiség alapvető szókincséhez.

A Szajnánál, 57. oldal

>!
Larawyn 

Nyűgös vagyok, fagylaltot eszem, úgy teszek, mint egy régimódi fiatal lány, aki találkára megy: mélázom és mosolygok. Félreteszem a könyvet, amiből nem értek egy betűt se, mert folyton máson jár az eszem.

213. oldal

>!
Larawyn 

Szervusz, Velence, víztalpú, fura tündér!

243. oldal

>!
Larawyn 

Hát én nem azt hittem, hogy itt az élet megállt? Képzeletem az angol klasszikusok figuráival népesítette be ezt a várost, azt gondoltam, mert utcaneveik századok óta változatlanok, életstílusuk, jellegzetes típusaik is ugyanazok maradnak. Nekem Anglia a Brontëk voltak meg Austin, Dickens, Thackeray, Shelleyék meg Shakespeare. Viktoriánus és erzsébetkori elképzelések éltek bennem, alapjában véve azt találnám helyénvalónak, ha Pickwick úr köszönne rám, nélkülözöm Wardle úr nevetését, Grub Gábrielt, Soames Forsyte merevségét, és voltaképpen sokkal természetesebbnek érezném, ha itt előttem hórihorgas, színesre mázolt faházak borulnának lángba, pestises holtakat vinnének, vagy gyilkosok és királyok jelennének meg valami ablak mögött, szolgák viháncolnának egy kútnál, mint amit látok.

34. oldal

>!
Mariann_Czenema P

Minden irodalomtörténészt, mindenkit, aki kritikával foglalkozik, odaállítanék John Keats sírja elé, és megtaníttatnám vele könyv nélkül a költő sírfeliratát: „Itt nyugszik valaki, aki a vízre írta a nevét”, hogy jegyezze meg, nemcsak a tüdőbaj pusztít, hanem a közöny, a rosszindulat, az ostobaság, az új irodalmi jelenségekre való süketség is, hogy a meg nem értés is ölhet.

192. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Horvát János: Kubai retró
Sugár András: Nyílt titkaim
Moldoványi Ákos: A repülőszőnyeg utasa
Egon Erwin Kisch: Ugrás a túlsó féltekére
Büky Dorottya: Angyalboksz
Kőbányai János: Izrael az új népvándorlás korában
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában
Márai Sándor: Itália életérzés
Wesselényi Miklós: Útinapló 1821–1822