Hullámok ​kergetése 33 csillagozás

Szabó Magda: Hullámok kergetése Szabó Magda: Hullámok kergetése

A ​Hullámok kergetése úgyszólván fél Európát szembesíti az olvasóval. Svédország, Dánia, Anglia, Franciaország, Németország, Szovjetunió és Olaszország tájait vetíti elénk olvasás közben egy láthatatlan laterna magica, s a tájak színes foltjaiban itt-ott felsejlenek a történelem erővonalai is. A könyv műfajilag igen bonyolult ötvözet: az útinapló és útirajz, az esszé, a riport, a személyes vallomás és a lírai emlékezés egymás hatását erősítő legjobb elemei olvadnak benne együvé. Anglia felébreszti benne az egykori Shakespeare-fordítót s az angol irodalom alapos ismerőjét, a Forum Romanum kövei között pedig a hajdani latin szakos egyetemi hallgató cipői kopognak, aki most eljött mintegy ellenőrizni, hogy valóban létezik-e mindaz, amiről egykor éveken át tanult és tanított? Régi vizsgák személyes emlékei vezetik mindenfelé, s az élettelen romok a képzelet, a ráismerés és a tudás segítségével hirtelen megelevenednek. Az író – ha kell – két csonka oszlopból felépíti a hajdani –… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1965

>!
Jaffa, Budapest, 2017
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715808
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1965
262 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Michelangelo

Helyszínek népszerűség szerint

Olaszország


Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
AeS P
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Ez volt a decemberi olvasmányom Szabó Magdától, és már a legelső fejezet után fájt, hogy a november végi bécsi utazásunkon nem készítettem jegyzeteket. Nem, nem gondolom, hogy az én útleírásaim a nagyközönség számára érdekesek lehetnek, de a tavalyi év végén újra és újra, egyre gyakrabban támadt fel bennem az igény, hogy az életemet valamilyen (kézzel?) írott formában én is megörökítsem – talán a sok újonnan kiadott napló-, esszé-, és levelezéskötet miatt.
Szabó Magda úti esszéi engem inspiráltak, megnevettettek, elgondolkodtattak. Már régóta tudom, hogy nem szerettem volna a barátnője lenni, ezért az itt előtérbe kerülő negatív személyiségjegyei, amik sokakat talán bosszantanak, rám nem voltak különösebb hatással. Az, ahogyan bejárja a különböző vidékeket, és ahogy végül eljut imádott Rómájába… te jó ég, rögtön rájöttem, hogy én semmit sem láttam Rómából, vissza kell mennem. Oda is.
Azt azért egészen komolyan hittem az elején, hogy az esszéin aztán biztosan nem fogom elsírni magam.
Csacsi én.
Dehogynem.

3 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Úgy gondoltam, ebben a hónapban valami kevésbé ismert/olvasott könyvével emlékezem meg a száz évvel ezelőtt született írónőről.
Az elején nehezen barátkoztunk össze a könyvvel, meg is fotdult a fejemben, hogy mégis más könyvet kellene választanom a kihívás ehavi fordulójára… de végül nem adtam fel. Nem bántam meg!
Ez a kötet egy személyes útinapló, élménybeszámoló Európa ismert és ma is kedvelt túristacélpontjairól, bő fél évszázaddal ezelőttről. Szabó Magda szerencsés helyzetben volt, mert könyveinek külföldi megjelenése kapcsán számos ország írószövetsége invitálta meg rövidebb-hosszabb időre, így fiatalon megismerhetett egy csomó fantasztikus helyet, amit azért kevesen mondhattak el magukról… Érdekes élmény volt az ő szemén keresztül.megismerni ezeket a helyeket.
A kötet színvonala ugyanakkor erősen hullámzó, vannak benne igen élvezetes, de unalmas részek is. A vége, Olaszország a legjobb, majdnem be is húzott a csőbe mikor a végére értem, hogy hű,de jó könyv volt, de visszagondolva, vannak olyan részek amik nem túlzottan hagytak mély benyomást. M. ráadásul annyit nyafog mint valamk tinilány, pedig szintr mindenhol körülugrálták őket. Volt a könyvben sok vicces és számos bosszantó pillanat is, mindezekkel együtt azonban érdemes rá időt szánni, és végigjárni M. és T. kíséretében Európát.

>!
kaporszakall
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Útinaplók a hatvanas évekből – részben kulturista/iskolás, felmondja a leckét (Skandinávia, Anglia, Párizs), részben – hm. – kissé nyalós plusz álnaiv vagy valóban naiv (Szovjetunió), végül belelendül, és az útikalauz-zsánert már élvezetesen vegyíti az apró személyes eseményekkel (Itália).

Annak idején, amikor a nyugati utazás még kiváltság volt, frissítő és ablaknyitogató hatású lehetett a könyv, a szabad mozgás kora óta jellege átment történeti-nosztalgikusba. Mivel a római kor szerelmese vagyok, az itáliai rész nekem kedves (s úgy érzem, színvonalában is erősebb a többinél), ám egészében véve nem olyan eleven, mint a görög útinapló (Zeusz küszöbén).

Számomra az életmű kevésbé erőteljes darabja.

>!
Fapicula
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Szabó Magda utazik! Tele érzésekkel és indulatokkal, szellemes humorral és némi személyes vonallal, ám mégsem érezni ki túlzottan a magánjellegű élménybeszámolót.
Azokban a városokban, ahol én is jártam, kísértetiesen ugyanazok az érzések kavarogtam bennem, mint amit itt olvashattam, csak én nem tudom így megfogalmazni.
London nekem is csalódás volt, pontosan ugyanúgy indultam el, hogy kicsit az ipari forradalom Londonjába szerettem volna megérkezni a sokszínű és nemzetiségű metropolis helyett.
Firenzében kétszer is voltam, és egyik alkalommal sem varázsolt el annyira, mint a Toszkán vidék kisebb városai (Pl. Siena).
Párizst imádtam, felszabadultan rohangásztam, mint akinek minden új.
Velencében nagyon régen voltam, még iskolával és csak egy délutánra, de tényleg magával ragadó.
Svédországban én hosszabban voltam, nem csak átutazóban, és szintén gyermekkorban, ezért onnan meghatározóbbak az élményeim.
Így hát akár jövőbeli utazásaim útmutatójának is vehetném, mert megérzéseim szerint hasonlóan fogok érezni én is, mint Szabó Magda.

2 hozzászólás
>!
Mesemondó I
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Egyszer már olvastam korábban az egész könyvet, most csak az olaszországi részt olvastam újra.
Mindig az jut eszembe Szabó Magda útikönyveiről, hogy íróilag zseni volt a hölgy, de biztos nem volt vele egyszerű együtt utazni. A Hullámok kergetése római részében sokkal nagyobb a lelkesedés, mint a Zeuszban (végülis latinos volt), de még ez sem mentes a két legtipikusabb szabómagdizmustól: A hőség miatti panaszkodástól, és a szomorú kóbor állatok ajnározásától. Ahhoz képest, hogy valamilyen módon az ötvenes-hatvanas években beutazhatta Nyugat-Európát (ami azért nem volt egyszerű, valljuk be), minden második-harmadik mondata variáció a „meleg van” témára, ami hamar unalmassá válik, és az ember szeretne rádörrenni, hogy „Rómában tetszik lenni, csókolom, RÓMÁBAN!” A kóborállat-mániát pedig ezúttal megfejelte egy tolószékes lány feletti sajnálkozással is, akinek nyilván végtelenül nyomorult az élete, mert nem tud járni.
Ettől eltekintve a könyv természetesen íróilag gyönyörű, sodró lendületű, mély és tiszta és szépséges olvasmány. A nyafogás ellenére is egyik nagy kedvencem.

>!
Paulina_Sándorné
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Nagyon tetszett az a stílus, ahogyan leírta az utazásának történetét. Néhol tisztára olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék és mennék az írónővel egyik helyszínről a másikra. Velencét imádtam (számomra az álomváros), és Pompei-ről írt sorokat olvastam nagy élvezettel (ide ugyanis nagyon vágyom).

>!
ervinke73
Szabó Magda: Hullámok kergetése

Szabó Magda írása jól példázza: ha utazol, egy útitárs mindig veled van, te magad.

>!
esztiyay P
Szabó Magda: Hullámok kergetése

„Még nem késő. Semmi se késő. Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi.”

Hullámok kergetése – milyen okos és eredeti ez a cím, ahogy a kötet szerkezete is az. Utazunk egyik folyó hullámairól a másikéra, át Európán és kicsivel még tovább, közben megismerkedhetünk különböző kultúrákkal, szembeállítva a hatvanas évek Nyugat- és Kelet-Európáját. Kicsit kortörténet is ez, hiszen mennyit változott világ azóta, hogy Szabó Magda először ült repülőre és először jutott túl a vasfüggönyön.

Tehát útleírás – bár a Szabó Magda-féle útleírás nem összekeverendő a fogalom elredeti jelentésével, ahogy ezt ő is kifejti a kötet legelején. Hasonló, mint a Zeusz küszöbén, nekem talán az egy kicsivel jobban is tetszett. Itt nem éreztem mindig a késztetést, hogy tovább olvassak, ez minden bizonnyal attól is függött, mennyire érdekelt, hogy az adott országban mit tudott felajánlani a főszereplőinknek. Igen, főszereplőt írtam, sőt, a főhős is jó kifejezés lenne, az alapján, amiket néhány helyen átéltek az írónőék. Én elhiszek mindent, ami ebben a kötetben le van írva, mégis, néhány abszurd részlet igazán fikciószerűvé tette a könyvben foglaltakat – pedig néha tényleh ilyen az élet.
Ezért, ha már a szereplőknél tartunk, ki kell emelnem, hogy az én kedvenc Szabó Magdai alakom Szobotka Tibor lett. Már a Zeusz küszöbénben is nagyon megkedveltem az írónő férjét, és itt is a kedvenc részeim mindegyike hozzá kapcsolódott. Úgy érzem, hasonlítunk is, míg, bár rajongok Szabó Magdáért és a műveiért, vele tűz és víz vagyunk. Szobotkát csak a felesége írásaiból ismerem, de már régóta elhatároztam, hogy olvasnom kell tőle is valamit, csakhogy ne beszéljek a levegőbe. Na, igen, ez csak egy kis zárójeles megjegyzés volt az értékelésemen belül.

Klisésen hangzik, de nekem Szabó Magda azt (is) tanította ebben a kötetben, hogy sose adjuk fel az álmainkat – lehet, hogy valami lehetetlennek tűnik, de később mégis kapunk egy esélyt rá, hogy megvalósítsuk. És élni kell ezzel az eséllyel. Szabó Magda évtizedekig várt, hogy meglássa a tengert, bezárva ebbe a kis Magyarországba, de végül teljesült a vágya, sokféle tengerpartot láthatott még életében, más-más országokban. Ahogy le is írja, és sokkal szebben fogalmazza meg, mint amire én képes vagyok, sosem hitte volna, hogy eljuthat Rómába vagy Görögországba, gyerekkori álmodozásai helyszínére. És láss csodát…

Még mindig élek halok azért a humoros iróniáért, amivel Szabó Magda a világot és benne saját magát szemléli. Butaság, de arra gondoltam, milyen csodálatos lehet, hogy valakinek ennyi gondolata támad attól, amit lát. Furcsa belegondolni, de már több mint tíz év telt el azóta, hogy nincs köztünk. Számomra olyan élő Szabó Magda, mintha most is itt lenne valamerre, egy budapesti lakásban, élne, lélegezne és kattogtatná az írógépet. Már sosem ír többé új műveket, mégis kézzel fogható a jelenléte. És így lesz ez évek, évtizedek múltán is. Azt hiszem, ezt nevezik halhatatlanságnak.

>!
gabona 
Szabó Magda: Hullámok kergetése

„Nem tudom megfogalmazni, mi ez a valami, s azt se tudom, ugyan mit sejt meg mindabból, amit éreztem az, aki olvasni fogja ezeket a sorokat. Talán semmit.”

Alapvetően szeretem Szabó Magda könyveit, ám ez a ’60-as években keletkezett úti jegyzet-gyűjtemény nekem inkább csalódást okozott. Ebből kifolyólag nem is igazán csodálkozom azon, hogy 1965 óta csak a Jaffa Kiadó-féle életműsorozatban került újra kiadásra, de hát az életmű kevésbé ismert és olvasott darabjait is muszáj sorra keríteni. Nem vagyok világjáró, így nem tudom, hogy jelenkorunkban mennyire aktuálisak ezek a túlságosan is személyes hangú beszámolók, az viszont feltűnő, hogy az egykori Szovjetunióban mennyire jól érezte magát írőnőnk… Az egész könyv olvasása során számomra már-már az elviselhetetlen kategóriába tartozott az állandó siránkozás és csupa negatív dolog, amit csak megemlített. Szerencsére a vége felé vett egy enyhén pozitív lendületet a dolog, Olaszországot például – majdnem – vele együtt tudtam élvezni, a bemutatott helyek közül oda látogatnék el a legszívesebben – ennek ellenére én ezeket a jegyzeteket már annak idején is meghagytam volna a fiók mélyének. Ha most először kerültek volna kiadásra, talán másképp néznék rájuk, de talán nem.


Népszerű idézetek

>!
Zsucsima

Tanuld meg, hogy amíg élsz, addig nem késő semmi.

A Földközi és az Adria között

2 hozzászólás
>!
robinson P

Elered a hó: hogy a kép tökéletesen anderseni legyen Andersen hazájában, a szél is rákezdi, akár vihetné a cégéreket, mint a mesében.

23. oldal

>!
violina

A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.

74. oldal

>!
robinson P

Nem olyan egyszerű elrendezni magamban, mit érzek voltaképpen, hiszen én még nem jártam Ausztriánál távolabb, s tulajdonképpen sose gondoltam, hogy valaha járhatok, nem olyannak látszott a világ.

7. oldal

>!
robinson P

Mindig azt hittem, Skandináviában bundában járnak az emberek télen, most kiderült, magam vagyok az egyetlen bundás sétáló. Körülbelül olyan elegánsan festek, mint egy szomorú medve.

14. oldal

2 hozzászólás
>!
rlb_32557241

Párizs varázsszó, nincs is igazi jelentése, azok is görgetik a nevét, mint egy aranylabdát, akik sose látták. Párizs hozzátartozik az emberiség alapvető szókincséhez.

A Szajnánál, 57. oldal

>!
Boglárka_Madar P

Kávézunk, beszélgetünk, aztán egyszer csak azt mondja, most ne szóljunk egy kicsit, hát elhallgatunk. Fél perc múlva ránk nevet, most már beszélhetünk, ha akarunk, csak hát a szokás úgy kívánja, hogy a kísérőnek egy csepp időre némának kell lennie ilyenkor, átadni magát a gondolatainak, hogy mikor a barát hosszú útra kél, legyen idejük a jó gondolatoknak az utas elébe vágni.

155. oldal, A Fekete-tengernél

>!
Boglárka_Madar P

A szobánkat utáljuk, a vízcsap bőg, mintha egy befalazott tehén jelentkeznék a téglák között, mihelyt mosdani akarunk, amellett a víz állott, az íze kellemetlen. Philomena megbámul, mikor a langyos, rossz vízre panaszkodom; hát bolond vagyok én? Az ember vízzel mosdik, inni bort szokott. Literes korsóban hozza a számára egyedül természetes italt az asztalunkhoz, gránátvörös bort iszunk Firenzében, másfajtát, mint amihez Rómában szoktunk, a Castelli vidék borának vadállatszeme volt, smaragd meg topáz.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor · víz
>!
Larawyn

Hát én nem azt hittem, hogy itt az élet megállt? Képzeletem az angol klasszikusok figuráival népesítette be ezt a várost, azt gondoltam, mert utcaneveik századok óta változatlanok, életstílusuk, jellegzetes típusaik is ugyanazok maradnak. Nekem Anglia a Brontëk voltak meg Austin, Dickens, Thackeray, Shelleyék meg Shakespeare. Viktoriánus és erzsébetkori elképzelések éltek bennem, alapjában véve azt találnám helyénvalónak, ha Pickwick úr köszönne rám, nélkülözöm Wardle úr nevetését, Grub Gábrielt, Soames Forsyte merevségét, és voltaképpen sokkal természetesebbnek érezném, ha itt előttem hórihorgas, színesre mázolt faházak borulnának lángba, pestises holtakat vinnének, vagy gyilkosok és királyok jelennének meg valami ablak mögött, szolgák viháncolnának egy kútnál, mint amit látok.

34. oldal

>!
Mariann_Czenema P

Minden irodalomtörténészt, mindenkit, aki kritikával foglalkozik, odaállítanék John Keats sírja elé, és megtaníttatnám vele könyv nélkül a költő sírfeliratát: „Itt nyugszik valaki, aki a vízre írta a nevét”, hogy jegyezze meg, nemcsak a tüdőbaj pusztít, hanem a közöny, a rosszindulat, az ostobaság, az új irodalmi jelenségekre való süketség is, hogy a meg nem értés is ölhet.

192. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Horvát János: Kubai retró
Sugár András: Nyílt titkaim
Moldoványi Ákos: A repülőszőnyeg utasa
Egon Erwin Kisch: Ugrás a túlsó féltekére
Büky Dorottya: Angyalboksz
Kőbányai János: Izrael az új népvándorlás korában
Bombera Krisztina: Felhőkarcolat – New York 2001.09.11
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában
Márai Sándor: Itália életérzés
Wesselényi Miklós: Útinapló 1821–1822