Für ​Elise 893 csillagozás

Szabó Magda: Für Elise Szabó Magda: Für Elise Szabó Magda: Für Elise Szabó Magda: Für Elise Szabó Magda: Für Elise Szabó Magda: Für Elise

Szabó ​Magda elmúlt nyolcvanéves, amikor lánytestvére született: írt magának egyet. Mert bár a Für Elise önéletrajzi ihletésű mű, a regénybeli fogadott testvér, Bogdán Cecília korábban ismeretlen volt az olvasók előtt. Az író talán gyerekkori barátnőjét mintázta meg Cili alakjában, talán önmagát.
Cili trianoni árva, Zentáról származik, az árvaházból kerül Debrecenbe, négyévesen fogadja be új családja. Ő a bájos, szeretnivaló szőke gyermek, akit minden bajtól óvnak, akit dédelgetnek ismerősök, ismeretlenek és a tanárai is.
Magdolna okos, művelt már kisgyerekkorában is. Esti meseként bibliai történeteket hallgat édesapjától, még iskolába sem jár, de már latinul veszekszik nagybátyjával. Szülei nem korlátozzák, nem nevelik, csak civilizálják. Nyelveket tanul, olvas és ír, képzelete szárnyal, olyan szabálytalan, mint maga a szabálytalanság, már akkor kilóg a sorból.
Cili története nem zárul le, annyit tudunk meg, hogy fiatalon meghal, de a részletek homályban… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű Jaffa · Szabó Magda Európa

>!
Csokonai Színház, Debrecen, 2022
>!
Jaffa, Budapest, 2016
436 oldal · ISBN: 9786155715488
>!
Jaffa, Budapest, 2016
436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609077

12 további kiadás


Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Jablonczay Lenke · Szabó Elek · Cili · Korondy tanár úr · Textor Ádám

Helyszínek népszerűség szerint

Debrecen


Kedvencelte 279

Most olvassa 81

Várólistára tette 422

Kívánságlistára tette 217

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

eme>!
Szabó Magda: Für Elise

Mollyá válásom előtt Szabó Magdától csak pár ifjúsági regényt olvastam. Nem értettem, honnan a népszerűség, a nagy rajongói tábor. Aztán jött a Pilátus, és képtelen voltam értékelést írni róla, ma sem sikerülne. Azok közé a könyvek közé tartozik, amelyeket egy szuszra olvasunk, majd pár napig csak némán bambulunk magunk elé, és várjuk, hogy magunkhoz térjünk. Valamit tud Szabó Magda, valamit, ami nem adatott meg sokaknak: olvasmányosan írni és közben olyan mélységeit tárni fel az emberi lélek bugyrainak, melybe nem mindenki merészkedne szívesen alá. Annyira őszinte tud lenni (vagy legalábbis annyira el tudja ezt hitetni az olvasóval), hogy nem ijed vissza az esetleges ellenérzésektől sem. A Cilinek szentelt regény is kegyetlenül őszinte, tárgyilagos, nem mentes az iróniától és öniróniától sem. Emlékállítás egy szeretett lénynek, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni a sorok közt az önzés és önzetlenség, a követelőzés és lemondás harcát, mintha az elbeszélőnek önmagát kellene legyőznie, ahhoz, hogy a másikat engedje előtérbe. Ha mindig nem is maradéktalanul, de úgy érzem, ez sikerült neki.

3 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai >!
Szabó Magda: Für Elise

„Mikor megölöd, irgalmas gyilkos légy, öld meg azonnal!”

De olvastam volna még! De jó volt! De imádtam! Igazán meglepődnék, ha idén még ennél is jobb könyv kerülne a kezembe. Olyan érzés ez után a könyv után, mintha mindenkinek ki lenne szabva,(szabó) hány lélekrengető könyv jut egy évre, a tied megvolt most, mehetsz, egy évig nem láthatsz újra!
Cili és Textor: kb a könyv harmadánál elkezdett igazán érdekelni Cili, meg akartam nézni magamnak. Jó nagy meglepetést okozott, mondhatom! De nem érdekel, imádtam őket is. Sokáig nem értettem, miért nem szentelt egy külön könyvet nekik Szabó Magda, aztán a végére megértettem; ez volt az.
Imádtam, hogy gyerekként azt hitte, hogy az anyja tündér!
Aki nem olvasta még, mindenképp ajánlom, aki vár még Szabó Magdával, annak azt javaslom, várd, míg eljön az ideje, előtte semmiképp nem fogja azt adni, amit a szabómagdáraérés után nyújthat.
Ez is kedvenc lett! Újraolvasós!

1 hozzászólás
pannik>!
Szabó Magda: Für Elise

Nehéz írnom róla.
Lassan haladtam az olvasásával, főleg eleinte, valahogy nem kapott el, nem húzott be és nem is nagyon szerettem olvasni.

A szüleit egy jó nagy furkósbottal hátba vertem volna, hogy mi a jó istent csinálnak azzal a szerencsétlen gyerekkel? Mi lesz vele a való világban a többi halandó, latinul nem tudó, mitológiát nem ismerő, önmagát nem a világmindenség tetejének képzelő gyerek és ember között, ha a valóságot úgy írják át kénye kedve szerint, ahogy éppen tetszik? Meg is lett a böjtje ennek a nagy szabadságban nevelésnek meg a rengeteg átköltött mesének, történetnek. Az hogy még Jézus halálát is elhallgatják, mi több megmásítják, áthazudják a gyerek számára, nehogy meglegyintse a halál szele a féltve őrzött gyermeküket, hát ettől dobtam egy hátast. Szerencsétlen Dódi meg is kapta a maga istenes nagy pofonjait idejekorán az élettől és csak azt sajnáltam, hogy a szülők ostobasága és beszűkült gondolkozása miatt a gyerek szenved. Mert nem érti, hogy miért bántják, hiszen neki másként tanították a jó édes szülei, ő másként hallotta, másként hiszi igaznak. Ez nagyon felhúzott végig, én nem tudtam sem a szüleit sem Dódit kedvelni, de tisztelni se nagyon, még azt a mérhetetlen tudást és eszességet sem amit annyira kihangsúlyoz százszor is. Csak sajnálni tudtam őket.

A történet azért sok szempontból érdekes még a fentiek ellenére is. Szabó Magda stílusa és intellektusa itt is változatlanul fényesen ragyog. Sok mindent megtudhatunk az írónőről és más regényeinek főszereplőiről (mármint azokról, akikről más regényei főszereplőit mintázta). Valamint az írónőre oly jellemző lélekszaggató, érzéseket kiforgató, felkorbácsoló írásmód itt is jelen van. Csak valahogy nem annyira mélyen érintett engem meg most. Itt a valóság és fikció kavarognak, hol ebből, hol abból kapunk többet és hámozgathatjuk, hogy mi micsoda. Vannak ismétlődések is a könyvben, amik egy kicsit zavartak (többször leírta ugyanazt a dolgot egy-két fejezettel később). Az is zavart, hogy egy-két esetben előre elmondta, hogy mi fog történni (fontos dolgokat) és utána hosszasan, aprólékosan ragozta egy-egy jelentéktelenebb esemény minden apró részletét.

Valahogy ez most nem lett a kedvencem. Dódi sok volt, az iskolai szigor fojtogatott, a trianoni árváról szóló részeket olvastam a legszívesebben, csak nem tudom ebből mi igaz mi a kitaláció, mert ez a vonal nagyon megérintett csak lenne úgy ahogy írta, lenne ez a része teljes valóság, hogy az ország ennyire megrendült és az emberek ennyire megértették, tisztelték és támogatták azokat akik az elcsatolt területekről valamilyen módon mégis az anyaországba jutottak. Bízom benne, azért van ebben igazság ha nem is minden, amit Szabó Magda leírt.

gabiica P>!
Szabó Magda: Für Elise

Szabó Magda ismét elvarázsolt. Most már újra és újra megbánom, amiért ennyi ideig mellőztem az ő lényét, az ő alkotásait. Sajnálom, hogy csak mostanában ismertem meg munkásságát, ugyanis csodálatos.
Jó érzés volt megismerni annak a fiatal korát, akinek olyan nagyon szeretem a műveit, és remélem, hogy az általam idáig még olvasatlanokat is szeretni fogom.
Csodálatos élete volt, csodálatos és érdekes családdal. Egyszerűen nem tudok megszabadulni az érzéstől, amit ennek az olvasása nyújtott nekem… Köszönöm, Szabó Magda!

DaTa>!
Szabó Magda: Für Elise

Márai azt írta az 1947-es naplójában, A változó életkorokban újra el kell olvasni a könyveket, melyekhez személy szerint közünk van. Van néhány tucat ilyen könyv az életemben, amit újra és újra leveszek a polcról. Mint a Für Elise. Mert hozzá nekem közöm van. Ilyen személyes. Ilyen mély. 2002-es megjelenése óta néhány évente újraolvasom ezt is az Ókúttal együtt, nekem a két könyv kéz a kézben jár, összetartozik, örökkön elválaszthatatlan.

Az Ókút legutóbbi újraolvasásakor elég hosszan írtam ott arról, érintve a Für Elise-t is, úgy érzem, ahhoz, és a Magdához fűződő viszonyomhoz kapcsolódóan többet nem tudok mondani. Elmondtam én ott már mindent.

https://moly.hu/ertekelesek/840082

Itt ezért most egyszerűen csak a végtelen meghatódottságot szeretném kifejezni, azt, ami a sokadik újraolvasáskor is még mindig elfog, azt, hogy még ma is meg-meg kell állnom, mert a könnyfátyolon át nem látom már a sorokat, hogy csak szipogok, sóhajtok, és örökkön hálás vagyok, hogy ő volt. Hogy ő van. És hogy ő lesz. És suttogom én is Cilivel együtt, most is, ma is, örökkön bízva, örökkön remélve,

Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ottfelejtettem a lelkemet.

5 hozzászólás
Dorqa P>!
Szabó Magda: Für Elise

Nem emlékszem, hogy valaha is ennyire fájt volna, hogy egy könyv végére érek. Majdhogynem fizikai fájdalom ez. A pont az utolsó sor végén, vagy az én esetemben a csend az utolsó felolvasott mondat végén, egy ilyen könyvnél akkora csapás, olyan elemi erővel zúdul az ember tudatára, hogy elbénít mindent: mozdulatot, gondolatot, cselekvést. Mintha elvettek volna tőlem valamit, valami nagyon értékeset. Én meg csak állok értetlenül, és már nincs sehol Dódi meg Cili, Jablonczay Lenke és Szabó Elek, Kibédy, Francois, a gidipacal, a terrárium hangulata, a jeruzsálemi kutya, vagy a legyőzendő cudarok dagálya. Pedig hát éppen most kaptam egy nagyszerű élményt, rengeteg érzést, egy világnyi mindenséget. Még mit akarok?! Hát nem elég?! Nem! Nekem senki ne jöjjön ezzel, hogy de hiszen minden itt van bennem, bármikor felidézhetem magamban, sőt: bármikor, akár most azonnal ahelyett, hogy ezeket a sorokat írnám, elővehetném újra, kezdhetném előröl, a legelső betűtől. Hát senki nem érti, hogy a léleknek az a megfoghatatlan pillanatnyi rezdülése, a gondolatnak az a semmihez nem hasonlítható mámorító, szédítő megdöbbenése, amit az első olvasás okoz, az egyszeri és megismételhetetlen?! Persze, hogy újra fogom olvasni! De az már csak a megismételhetetlenség emléke lesz – szép, de fájó. Én tudom, hiszen, amint a végére értem, azonnal kikerestem (a digitalizált változatban) a kedvenc részeimet, és elkezdtem hangosan felolvasni szinte teljes fejezeteket a férjemnek. És hiába éreztem annak az örömét, hogy megoszthatom vele a velem megtörtént jót és szépet, hiányzott a rezdülés, hiányzott a megdöbbenés. Még csak az sem kárpótolt, bár kétségtelenül rendkívüli meglepetés ajándéknak vettem, hogy a hangoskönyv végén maga Szabó Magda mesél a könyvről: miért írta, miért akkor írta meg, amikor, és hogyan. Dódit visszakaptam teljes valójában még néhány percig, majd megint az a csend, az az átkozott csend! Nem tudtam elengedni, hát elolvastam az összes idézetet az Ókútból, hiszen az volt életem első nagy találkozása Szabó Magdával, csak akkor még nem tudtam, hogy ennyire végleges lesz. Sejthettem volna… hiszen olyan mélységei vannak Dódi ókútjának, amelyekbe belezuhanni olyan, mint egy káprázatos álom (a valóságról, egy életről, mi másról?!), amit a könyv sorai szőnek a gyanútlan olvasó köré.
Sejthettem volna… Hát most már tudom.

10 hozzászólás
Cukormalac>!
Szabó Magda: Für Elise

A kötet harmadáig, magamhoz képest eléggé sokáig tartott ráhangolódni a gyermek Szabó Magda és perfekt ellenpólusa, a trianoni árva Cili történetére, onnantól kezdve viszont már határozottan olvastatta magát és kifejezetten szórakoztatónak is találtam. No persze nem úgy, hogy a nevetéstől megfájdult volna az oldalam, nem, hiszen ő másképpen csempészi soraiba a derűt. Egyszer csak visszatért az a korábban már megszokott, szabómagdásan fanyar és önironikus sztorimesélés, amit annyira bírok benne, régi ismerősként köszöntött az esszékben és novelláskötetekben korábban fel-felbukkant figurák és események láncolata, fény derült Az őz főmotívumának eredettörténetére, együtt facsarodott a szívem ezekkel a lányokkal, láttam magam előtt tanáraikat, iskolatársaikat, családtagjaikat és jól éreztem magam az érettségijükön (ez volt talán a kedvenc részem is).

Sajnos egy-két alkalommal sikerült leborulnia a Magdolna nevű bálványnak, ugyanis valamiért borzasztóan ellenszenvesnek és visszataszítónak találtam a fölényes viselkedését, túlságosan is fenn hordott orrát, folyamatos feleselését a világgal, aminek – és ezt nagyon helyesen próbálták érzékeltetni, többször is helyrerakni őt verbálisan – bizony nem volt a közepe, de hogy később sem sikerült levetkőznie ezt a fajta hozzáállást, nos, picikét kiábrándító. Abban viszont biztos vagyok, hogy ennél pazarabb életmű-összegző, félig-meddig retrospektív, mégis új művet letenni az asztalra nyolcvanöt évesen nem semmi teljesítmény – sokan már a képesség és szellemi frissesség töredékéért is ölni tudnának. Én pedig nem agyalok feleslegesen azon, mennyire valóságos vagy éppen fiktív mindaz, ami leíratott, félre teszem az ifjú Magdolnával szembeni minimális ellenérzéseimet is és képtelen vagyok kevesebbet adni, ha már egyszer ennyire színvonalas és minőségi az, amit olvashattam.

(A befejezés pedig nagyon szép és egyben fájdalmas is – ráadásul durván nyitott, felvet még pár kérdést –, emiatt valamelyest sajnálom, hogy töredékben maradt a folytatás, az összeollózgatott Magdaléna-kötet meg hát tudjuk jól: olyan, amilyen. Could be better without Karafiáth Orsolya, annyi biztos.)

>!
Jaffa, Budapest, 2016
436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609077
1 hozzászólás
Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
Szabó Magda: Für Elise

Mindig érdekes a fikcióval erősen kevert életrajzi ihletésű regények olvasása, már csak amiatt is, hogy mennyit és mit higgyen el az ember? A Für Elisere különösen igaz ez. Szabó Magda egyetlen gyermeke volt imádott szüleinek, képzeletének kalapjából rántotta elő fogadott testvérét, Bogdán Cecíliát. Tolla aztán olyan éles kontúrokkal húzta meg a nem létező testvér körvonalait, hogy teljes csalódottsággal intettem magam újra és újra, Cili nem létezett. A trianoni árva gyermek tökéletes ellenpólusává vált az akaratos, tudálékos és elképesztően makacs Magdának. Lágyságával, nyíltságával, tiszta szívével egy talán már túlzottan is kedvelhető karakterként taszigálja Magdát mindig a megfelelő irányba.

Én lepődtem meg leginkább, amikor alig pár perc olvasás után hangosan felnevettem a könyvön. Szabó Magda elképesztően renitens alakja dugja ki a fejét a könyvből, csintalanul összekacsint az olvasóval. Nem szokványosan lázad azonban; neki a tudás a minden, aminek megszerzésében, ha bárki akadályt állít elé, azon lelkiismeretfurdalás nélkül átrobog. Nem kíméli magát az önleíró részekben, mindent elmond, ami csak rossz tulajdonsága lehetett. Alapos (korához képest kissé ijesztő) műveltségét szülei révén szedte magára. Édesapja az ókor imádatára oktatta, míg édesanyja szélesre tárta előtte képzeletének kapuját benépesítve csodásabbnál csodásabb figurákkal. Magda akaratának engedelmeskedve hajoltak más irányba a rég megírt történetek, így kerekedhetett többek között Jézusból hortobágyi halőr, vagy menekülhetett meg halál elől bárki, akit különben az eredeti író tolla kivégzett.

A stílussal kezdetben nagyon nehezen boldogultam. A Mondják meg Zsófikának könnyedsége után nem volt könnyű összekaparni a figyelmem a hosszú, tekervényes mondatokra, amelyek bőségesen voltak hintve irodalmi, kulturális utalásokkal, latin szavakkal. Többször előfordult, hogy csak harmadjára sikerült kibogozni egy-egy bekezdés értelmét, de minden ráfordított perc megérte.

https://csakegypercre.hu/fur-elise-az-utolso-szabo-magd…

2 hozzászólás
csgabi P>!
Szabó Magda: Für Elise

Rég elolvastam már, de valahogyan-valamiért nem tudtam róla értékelést írni. Nagyon jó volt, ezt le kell szögeznem, ezért adtam neki 4,5 csillagot. Mert kiváló volt. Jól megírt könyv, amiből az olvasó sok mindent megérthet Szabó Magda életéről és könyveiről. Remek korrajz is, hozzáad a század első felének ismereteihez: társadalomrajz, várostörténet, történelem.
De…
Gyűlöltem Dódit, az idióta, önző, egoista gyereket, és képtelen voltam számára azt felhozni mentségül, hogy gyerek, hogy „művész”, hogy rosszul lett nevelve (nem az életre nevelték). És ez még inkább szembeszökő volt, hiszen ott volt mellette párhuzamnak-ellentétnek Cili alakja. Cilié, a valóságban nem létező, kitalált testvéré, aki folyamatosan segítette, nevelte-tanította a testvérét, mintha nagyobb nővére lett volna, pedig egyidősek voltak.

Nekem ez a könyv nehezen csúszott, és még most is – ha eszembe jut – ökölbe szorul a kezem, nem bírok jó szívvel gondolni rá. Reménykedek, hogy Szabó Magda felnőve a világra jobban odafigyelő, egoizmusából feladó, szeretetteljesebb ember lett, mint amilyen gyerek – ez alapján a könyv alapján – volt.

h_orsi>!
Szabó Magda: Für Elise

Az igazság, hogy rengeteget lehetne beszélni erről a könyvről. Elmondhatnám azt, hogy miről szól, hogy kik a fontosabb szereplők, hogy mit éreztem akkor amikor olvastam. Azonban szilárd meggyőződésem, hogy ezt a könyvet mindenkinek magának kell felfedezni és eldöntenie, hogy az olvasottakat hogyan tudja értelmezni a saját görög sorstragédiájában.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/05/szabo-magda-fur-…

11 hozzászólás

Népszerű idézetek

kulturmosoly>!

[…] mert az élet voltaképpen mindig óvodai szinten lép, mi komplikálunk belőle görög sorstragédiát.

402. oldal (Európa)

Kapcsolódó szócikkek: élet
1 hozzászólás
hencsibe P>!

Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ottfelejtettem a lelkemet.

414. oldal, Ibitur

hencsibe P>!

Én megőrzöm titkos vágyaid, mindig, mindig.
Én ismertem minden álmodat, mindet, mindet.
Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor, sokszor.

1 hozzászólás
Psyche>!

Semmi az, kicsim, minden előhalál hasznodra van, az utolsó már olyan könnyű lesz, hogy észre sem veszed. Csak a legelső olyan, hogy azt hiszed, belepusztulsz.

padamak>!

[…] ha baj van, sose embert kérdezz, mindig csak Istent, az ember esetleg téved, Isten soha, legfeljebb saját érdekedben késik a válasszal.

148. oldal (Európa, 2006)

gjudit8>!

[…] ne vidd át a rosszat a másik napra, mert megmérgezi.

210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: család · harag · párkapcsolat
Psyche>!

Neked igazán csak az lehet gyilkosod, akihez vonzódol…

susann94>!

Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor. Sokszor.

k_vanda>!

[…] Ez még csak egy előhalál – hallottam, s úgy szólt hozzám, mintha visszaigazolná a döntést, tíz kiló epret főz be télire. – Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövője, se erese nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg, kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat. Hol van már akkorára belőled az az igazi szenvedés, amelybe belegyakorolt az élet, hol a tanácstalan kétségbeesés, hol vagy te, ép önmagad?
Test-lélek, ha annyit terhelik, elkopik, annyiszor átszenvedett előhalálaid mennyei üzenetek, hiszen a nagy arénában, amelyben utolsó percig mozogtál, szinte mindened megrokkan, elvesztette jelentőségét. Ne csapásnak értékeld Isten irgalmas ajándékát, hanem adománynak, a végsőnél, ami már nem „elő”, de végleges halál, amikor végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved nincs már, tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert semmiben. Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz. Érted amit hallasz, Magdolna?…

229. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál · Isten
4 hozzászólás
madárka>!

A történelemnek nincs telefonszáma, fogadónapja sincs, a történelem folyamat, amelynek vagy elkapod a megfelelő pillanatát és úgy cselekszel, ahogy tisztességes ember cselekszik, vagy az idő átejt a szitán, és hiába iparkodol, nem viszed semmire.

337. oldal


Népszerű triviák

BrigiMoly>!

Szabó Magda egyik legsikeresebb kötete a Für Elise, amely 85. születésnapján, 2002-ben jelent meg, és az életműve életrajzi részéhez tartozik az Ókút és a Régimódi történet mellett, az elbeszélő gyermek-és ifjúkorát meséli el. A kötetben tűnik fel az örökbefogadott testvér, Cili (Bogdán Cecilia – a Dánica ulicából), aki egy korábbi kötetben sem szerepelt, nem véletlenül – a Zentáról menekült testvére, kinek alakját ott megrajzolja, csak a fantáziájában létezett.

[www.szeretlekmagyarorszag.hu]

Kapcsolódó könyvek: Szabó Magda: Für Elise

Szabó Magda: Für Elise

Kapcsolódó alkotók: Szabó Magda


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Ida regénye
Jókai Anna: Ne féljetek
Erich Kästner: A két Lotti
Ottlik Géza: Hajnali háztetők
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Dániel Anikó: Flóra
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Márai Sándor: Eszter hagyatéka
John Steinbeck: Édentől keletre
Wass Albert: A funtineli boszorkány