Freskó 327 csillagozás

Szabó Magda: Freskó Szabó Magda: Freskó Szabó Magda: Freskó Szabó Magda: Freskó Szabó Magda: Freskó Szabó Magda: Freskó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Pályám ​kezdetén, mint a Lengyel Balázs immár legendás Újhold-ja köré csoportosuló fiatalok egyike, költőként indultam, második verseskötetemre 1949-ben kaptam az osztályidegen voltomra való hivatkozással még aznap vissza is vett Baumgarten-díjat. A zsdanovi gesztus hazai irodalompolitikánkban való érvényesítése startpisztoly dörrenése volt, az Újhold nemzedék, amely megalkuvás nélkül szembeszállt a követelményekkel, kivonult az arénából, s kollektív döntése: nem publikálunk többé, évekre megbénította a reális magyar irodalmi életet. A bekövetkezett helyzetre ki-ki írói alkata szerint reagált, volt, akit a helyzet brutalitása némaságba merevített, nálam a felháborodás kifejezési formaváltozást eredményezett, saját személyemről elfordult a tekintetem, elkezdtem figyelni, majd ábrázolni a meggyalázott országot, abbahagytam a versírást, és egy megrendítő családi haláleset után átélt temetés keserves élménye meg is hozta első regényem, a Freskó témáját. A mű 1953-ban íródott, s ha nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1958

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű, Magvető Zsebkönyvtár, Szabó Magda

>!
Jaffa, Budapest, 2016
228 oldal · ISBN: 9786155715464
>!
Jaffa, Budapest, 2016
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609091
>!
Titis, 2011
ISBN: 9789638886378 · Felolvasta: Molnár Piroska

8 további kiadás


Enciklopédia 32

Szereplők népszerűség szerint

Kun László

Helyszínek népszerűség szerint

Svábhegy · Fügekert · Tarba


Kedvencelte 55

Most olvassa 21

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Szabó Magda: Freskó

2017. január végén kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi legnehezebb regény az írónőtől, amit valaha olvastam – igaz, a Freskóval együtt, még csak nyolc könyv van a hátam mögött Szabó Magdától. Nem tudtam sírni. Olyan elképesztő feszültség, elkeseredés és düh volt bennem a szereplők miatt – ugyanakkor szomorúság is; és mégsem tudtam sírni. Az ajtó is nagyon nehéz olvasmány volt, de ott az olvasás közben érzett fájdalmat ki tudtam engedni magamból. Itt nem. A szereplők nem engedték.
Nagyon szokatlan a regény szerkezete. A szereplők, a történet hőseinek gondolatait ismerhetjük meg; és ezeken a gondolatokon, visszaemlékezéseken keresztül tárul fel előttünk egy szomorú családtörténet. Annuskán kívül talán csak Szuszu (a kis Zsuzsanna) és Anzsu jók itt. Mindenki más gyáva, megalkuvó vagy tolvaj; vagy kegyetlen és szívtelen.
Annuska tizenévesen elmenekült ebből a családból, és most, sok év után tért vissza, anyja temetésére. Hogy mi lesz ennek a napnak – mert csak egyetlen nap a történet – vége, megtudhatjuk Szabó Magda varázslatos, ugyanakkor embert próbáló regényéből.

2 hozzászólás
>!
gabiica P
Szabó Magda: Freskó

Engem nagyon megrendített a történet. Hihetetlen, hogy Szabó Magda milyen hitelességgel és mégis milyen egyszerűséggel írja le a történetet. Magával ragadó a stílus, az olvasó megismer minden szereplőt, azonosul velük, átéli a fájdalmukat, örömüket, szomorúságukat. Én legalábbis átéltem és átéreztem.
Megszerettem Anzsut, Szuszut, Annuskát. Csodálatos karakterek. Ó, hát Anzsu, ő a nagy kedvenc. Csodálatos, erős, makacs, igazán valóságos. Imádtam.
A történet a lelkem mélyéig hatolt. Ez a nap, ez a kemény, szomorú, fájó nap – hiszen mégiscsak egy temetésről van szó –, mély érzéseket ébresztett bennem. Annuska volt a középpont, köré épült az egész, ki hogyan viszonyult hozzá. Végig feszültséggel telve vártam, hogy mi történt korábban, miért történt, ami.
Szabó Magda számomra ismét kiemelkedőt nyújtott. Nem ereszt a történet, nem ereszt Annuska, nem ereszt Anzsu… én is része lettem ennek a hatalmas egésznek.

>!
DaTa P
Szabó Magda: Freskó

Ki nem mondott, fel nem oldott, le nem zárt konfliktusok egy hátborzongató, mélylélektani regényben, amely egyetlen nap történéseit meséli el. Anyja temetésére érkezik vissza Annuska szülővárosába, ahonnan kilenc évvel előtte menekült el, e találkozóra készülve, ezt a viszontlátást megélve ismerjük meg egy család keszekusza viszonyrendszerét belső monológok formájában. Szabó Magda a lélektani regény nagyasszonya, ezen monológok helyenként olyan nyomasztóak, fojtogatóak, hogy szinte már-már elviselhetetlenek, néha meg kell állni, pihenni közben kicsit.

A néhány hónapja elkezdett Szabó Magda életmű újraolvasási projektem keretében vettem elő újra ezt a könyvet, idén szeretném ezt befejezni, és az összes Szabó Magda könyvet újraolvasni. Ez alkalommal sem bántam meg, hogy így tettem. Mestermű.

>!
Annamarie P
Szabó Magda: Freskó

Két esemény van a családok életében, amikor általában mindenki találkozik; az esküvő és a temetés. Ilyenkor aztán mohón lesik, kivel mi történt, hogy néz ki, kivel él. Nincs ez másként a Freskóban sem, ahol Décsy Edit ravatalára gyűlt össze a család. A legnagyobb feszültséget a kilenc évvel korábban elmenekült Annuska várása (?), megjelenése és fellépése okozza. A szereplők Annuskához való viszonyából kiinduló, belső monológjaik által mutatkoznak meg igazi valójukban. A máz lekapargatása után, ott állnak pőrén, önző, bűnös és sokszor kicsinyes mivoltukban.
Szabó Magda cseppenként adagolja az információkat arról, hogy mi történt korábban. Az olvasót a saját kíváncsisága sodorja. Én is arra szomjaztam, hogy megtudjam mi történt valójában Kun László és Annuska között, mit tudott minderről Janka, mi történt azután, hogy Annuska Pestre jött és így tovább. Ez adja a könyv dinamikáját, mely ugyanolyan nyitottan ér véget, mint amikor beléptünk. A temetés után mindenki hazavonatozik. Lassan megnyugszanak a kedélyek, s talán páran szorosabbra fűzik kapcsolataikat.
A Freskóban a szerző ismét az emberi kapcsolatokat, függéseket és jellembeli hozadékokat mutat be. Nem ítél, csak ábrázol. S akinek elege lenne a Pap ridegségéből, az Árva önzőségéből, vagy a gyávaságból, annak Szabó Magda Anzsut ad orvosságul és Annuska szikrázó egyéniségét. (Annuska olyan mint Vitay Georgina, vagy a Katalin utca Blankája)

Friss:
Harmadszorra is ötös neki.

4 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P
Szabó Magda: Freskó

Szeretem, ahogy Szabó Magda gyakran megragad egy ünnepet, egy kivételes napot, hogy bemutasson családokat, életeket. Ilyenkor, az ember kibillen a hétköznapokból, felfeslenek az addig jól takargatott és kicsit el is felejtett emlékek, érzelmek.
Itt egy temetés egy ilyen „kivételes nap”, és egy hazalátogatás. A múlt temetése, a múlt visszaidézése. Freskó, mert ahogy a templomok renoválásánál is sokszor le kellett kaparni a vakolatot, hogy kibontakozzon a kép, úgy itt is lehull a vakolat, és előkerül a freskó, az emberek magukról és másokról alkotott képeik. A monológokból kitűnik, hogy ezek az emberek nem csak másokról alkotnak megingathatatlan „képet”, de önmagukat is lefestik, hogy mentséget tudjanak találni saját hibáiknak. Annyira biztosak és megingathatatlanok bizonyos (és gyakran téves) elképzeléseikben, mint a festmények. Persze, nem mindenki, mert van kitörési lehetőség erről a helyről; de aki igen, az nagyon… Egyszerűen nem tudtam például az Apa részeit olvasni nyugodtan: nagyon-nagyon fel tudtam magam húzni a korlátozottsága miatt.
Élő és fájdalmas történet…

2 hozzászólás
>!
AeS P
Szabó Magda: Freskó

Már gyerekkorom óta falom a Szabó Magda-könyveket, elfogultság nélkül így nem számolhatok be az olvasmányélményeimről.
Tavaly év végén elolvastam Kónya Judit könyvét, ami Szabó Magda halála után jelent meg, és alapvetően nagyon részletes műelemzésnek tekinthető, ez alapján kedvem támadt az életművet sorrendben végigolvasni. Mivel a korai versei nagyon nehezen hozzáférhetőek (számomra), a Freskóval kezdtem újra a sort, és… bárcsak minden első kötet ilyen lenne!
A Kónya-féle kritika kiemelte, hogy ez még nagyon fekete és fehér, hogy a szereplői vagy vegytisztán jók, vagy vegytisztán rosszak, és hogy ez a későbbiekben enyhül, de engem ez sem tudott megtörni.
Mindenkinek jár egy Ádám!

>!
Trudiz
Szabó Magda: Freskó

A monológok során lassan megismerhetjük a családtagokat -egymásról vélekedés alapján-, míg a temetés időpontja elérkezik. Néha kicsit zavaró volt, hogy egyes szereplők kilétét csak félidőben lehetett beazonosítani, akkorra ért oda a szálvezetés. Az alap, azaz a temetés nyomasztó hangulatot kölcsönzött.

>!
kaporszakall
Szabó Magda: Freskó

Hm, aszongya: ez volt az első nagyobb prózája. Megjelent a születésem évében.

Én meg itt lenyomtam egyszuszra, együltő helyemben. Merthogy olvastatja magát… Családi kórkép körkép, vén divatbolond szipirtyóval, bigott öreg tintással, fiatal tolvajjal, megfélemlített feleséggel, képmutató opportunista férjjel. Eleven, friss, mint jómagam, közel hatvan év vasfoga sem kezdte ki…

Mérges kis könyv, nem túl hízelgő a szereplőkre nézvést, a főhősnőt és a best supportive actor szerepében fellépő Anzsut kivéve (apropó: végre egy szimpatikus férfi – mondhatni, a kb. egy évvel korábban nyomtatásba került Matula bácsi reinkarnációja*). Mentes a sematizmustól, de a túllihegett lelkizéstől is, sőt – spoiler – még a kellő adag groteszk gúny is felbukkan. Ha kissé fekete-fehér is az ábrázolat, de nem nagy foltokban az; inkább pepita…

Folytatom majd a sort a gyermek- és kamaszkorom során felgyülemlett további művekkel.

* Azt viszont, hogy melyik figurát vetették előbb kéziratpapírra, nem tudom. Lehet, hogy fordított sorrendben…

>!
Emmi_Lotta IMP
Szabó Magda: Freskó

Szabó Magdának ez a regénye emlékeztetett a nagy kedvencemre, a Disznótorra. Mindkettőben családi titkok, elfojtott és kevésbé elfojtott szenvedélyek, nyílt és titkolt gyűlölet, egymás félreismerése, harag és megbocsátás, őszinteség és képmutatás lángol fel és csap össze.
Az írónő az indulatok, érzések ábrázolásának mestere. A szerző egyik kiemelkedő művének tartom.

>!
Magvető, Budapest, 1974
248 oldal
2 hozzászólás
>!
Ydna
Szabó Magda: Freskó

Már elnézést, de köpni-nyelni nem tudok. Remek regény, remek lélekábrázolással, ahol a fekete fehér, és a fehér fekete bárány. Apácskát, az Árvát és Décsynét meggyűlöltem, Annuskát és Anzsut megszerettem, Jankát pedig végtelenül szántam… Ahogy mondani szokás Isten nem ver bottal, tényleg nem…

Anzsu makacssága, ragaszkodása a mindent önmaga erejével s erejéből elvhez a nagymamámat idézi… 81 évesen, két agyműtét után, félig lebénult arccal az akaratossága tartja életben.

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Morn

Rettenetes, hogy ez az Edit ősszel halt meg. Meghalhatott volna tavasszal vagy nyáron, nem ilyenkor, mikor ő amúgy is olyan könnyen hajlamos a megfázásra.

2

>!
AeS P

Isten áldjon meg! – imádkozta magában Anzsu. – Nyugodjál békességben, szegény ügyefogyott! Ládd, faragtam neked angyalt, hadd zenéljen a füledbe, míg odalenn leszel. Bolond voltál, lelkem, de ki nem bolond ezen a földön. Itt a lányod is, felneveltem, aztán nem haragszik rád, pedig be rossz anyja voltál szegénynek. Csak velem tettél jót, mert hogy mégis volt nékem gyermekem, látod. Hát ezért faragtam neked az angyalokat, meg ezért vittem árpacukrot is mindig.

>!
robinson P

Az Isten verje meg az egész világot, az egész életet.

170. oldal

>!
fülcimpa

Annuska kinn járt a Fügekertben, s becsődített hozzájuk ebédre három szegény családot. Joó Mihály ott röhögött a fás-színben, Janka meg sírt, a kezét tördelte. Sunyi, rosszképű proletárok ácsorogtak a parókia kapuboltja alatt, köztük Annuska, kis kötényben, szelte és zsírozta a karéj kenyereket. Jó, hogy szép szóra is elmentek, nem kellett elővennie a botját. „Te mondtad! – zokogta Annuska. – Hát nem te mondtad a múltkor, hogy adjunk kenyeret az éhezőknek?” Az Úr szavával feleselt vissza neki, amikor megverte, a saját prédikációját fordította ellene. Adjunk kenyeret az éhezőknek…

129. oldaldal, Magvető 1974

Kapcsolódó szócikkek: Fügekert
2 hozzászólás
>!
Anó P

Nézd meg őket – suttogta Ádám a svábhegyi éjszaka sötétjében –, akkor nem fogsz félni többé!

Kapcsolódó szócikkek: Svábhegy
>!
robinson P

Az Isten háza a templom, a papház a parókia, de az Országháza…

94. oldal

>!
robinson P

Majdnem minden orvos ateista. Mit várni tőlük?

106. oldal

>!
csgabi MP

Mindig olyan bolond volt, mikor a könyveiről vagy a festékeiről volt szó. Azt fogja mondani, ha mégse tudna kitérni a beszélgetés elől, hogy nem tud róla semmit, bizonyára Janka hányta el a könyveket; Annuska könyvei nem álltak a beépített polcokon a többi között, hanem külön helyük volt abban a polcos ládában, amelyet Anzsu egy csirkeól maradványaiból csinált, s Annuska meg Zucker Éva saját kezűleg pingált ki olajfestékkel zöldre. Majd éppen azokat a könyveket hagyta volna meg – azokért kapta a legtöbbet. Nem hinné az ember, mennyit fizetnek egy svájci reprodukciós albumért, művészettörténetért.
Hülye Annuska, mit gürcölt, míg összeszedte a pénzt egy-egy könyvre. Hány délután látta, hogy leckeírás helyett a kamrában kopácsol Anzsuval, dobozt csinál, zsebkendőtartót, írómappát, Anzsu vágta, ragasztotta, ő meg festette, lakkozta a tárgyakat, vagy kefét kötöttek ketten, azon sokat dolgoztak, kerestek is valamennyit.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
Boglárka_Madar P

Csak az utolsó szóra figyelt fel. Nem kellett volna ennyi orvosságot bevennie, most egy kicsit süket is a három szevenáltól. Szegény öreg pap, hogy erőlködik, nem érti egy szavát sem.

171. oldal

2 hozzászólás
>!
Irogenia

„Kérem, kedves mama, ne kérdezősködjék róla többet.” Ebben a házban mindenről kínos beszélni, Editről is jobb, ha hallgatnak.

27. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Carolyn See: A mindenes
Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Sigrid Undset: Kristin Lavransdatter
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Liane Moriarty: A férjem valamit titkol
Bill Clegg: Volt valaha családod
Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban
Nicole Legian: A tigris ökle