Disznótor 115 csillagozás

Szabó Magda: Disznótor Szabó Magda: Disznótor Szabó Magda: Disznótor Szabó Magda: Disznótor Szabó Magda: Disznótor

„A Disznótor fedett aknamező, mindazé, aminek elemeit későbbi pályámon annyiszor felhasználom, olyan alapkönyv, amelynek kincsestárából napjainkig gazdálkodtam. Ha úgy tetszik: Mykene, Agamemnon felbontott sírjával. A siker és támadások, a pozitív olvasói és szakmai válasz hatására a Jókai Színház megkért, írjam a regényt színpadra, ez fordulópont volt pályámon, akkor jegyződtem el a drámaírással is. Ajtay Andor volt a Kígyómarás címmel létrejött színdarab rendezője. Kirobbanó siker lett, be is tiltották, mihelyt a kulturális területet ellenőrző illetékes megnézte. Engem viszont már nem lehetett betiltani, a nyugati sajtó és a nemzetközi PEN már figyelte, mi történik velem. A könyv kétféle fogadtatása forróból hidegbe és hidegből forróba mártogatott, megviselt, de büszke is voltam rá.”

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű, Szépirodalmi Zsebkönyvtár

>!
Jaffa, Budapest, 2016
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609541
>!
Jaffa, Budapest, 2016
250 oldal · ISBN: 9786155715501
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631516016

2 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 15

Most olvassa 6

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain 
Szabó Magda: Disznótor

Meglehetősen gyakori, hogy egy párkapcsolatban az egyik fél domináns szerepet tölt be. Természetesen többségében nem annyira végletesen mint ahogyan azt Szabó Magda ábrázolja, de azért ilyen szélsőséges esetek se számítanak rendkívülinek. A domináns bármelyik fél lehet, nem szükséges a társadalmilag preferált nemhez tartoznia. A családra nem feltétlenül érvényesek a társadalom törvényei és előítéletei. Sokféle oka lehet a dominanciának és az alárendelt szerepnek, de a társadalomnak többnyire nincs is tudomása arról, hogy tagjai hazatérve melyik szerepben találják magukat. Néha a dominánsak is, de többnyire az alantasak igyekeznek – méghozzá milyen sikeresen – leplezni a családon belüli helyzetüket. Éppen ezért előfordul, hogy a családban lábtörlő szerepére kényszerülő rabszolga a tágabb környezetében megbecsült ember. Ezekben a családokban a mentális erőszak mindennapos, a fizikai viszonylag ritka. Szabó Magda boszorkányos ügyességgel lavírozik a megalázó önfeladás, az öngyilkosság és a gyilkosság közötti szűk lélektani ösvényen. Bár a történet 1955-ben játszódik, az előzmények és egyes karakterek kibontása nagyrészt a különféle, olykor egészen az első világháborúig visszanyúló emléktöredékekből épül fel. Kiváló regény, de nem javaslom depresszióra hajlamosaknak, mert még kiegyensúlyozott személyiségekből is kellemetlen érzéseket válthat ki az alárendelt szereplőnek a megaláztatások iránti vonzalma.

1 hozzászólás
>!
csgabi MP
Szabó Magda: Disznótor

Szokásosan nehéz SzM-olvasmányom volt ez a regény. Vagy a szokásosnál is nehezebb? Az a helyzet, hogy majd' mindegyik Szabó Magda-regénynél ezt érzem. Ha tőle olvasunk, nem számíthatunk könnyedségre, vidám kacagásra, boldog családokra, kiegyensúlyozott életekre. Csupán szenvedő felekre, könnyekre, mély szomorúságra, erőlködő kapcsolatokra – és/vagy kapcsolatban.
Ettől függetlenül spoiler.

>!
AeS P
Szabó Magda: Disznótor

Nagyon résen kell lenni, mert SzM nem kíméli az olvasóit (itt sem), és csak úgy dobálja hozzánk az új neveket és információkat, oldalanként négyet. Bevezetés? Gyorstalpaló? Családfa a belső borítón? Ugyan, dehogy.
Ezt (is) (nagyon) szeretem benne egyébként, hogy szellemi partnerséget vár el az olvasóitól, kódfejtést, nyomozást, memóriát, gondolkozást, nem rág a szánkba mindent, annál nagyobb a pofon, amikor rájövünk valamire.
Hátborzongató könyv a maga gonoszságával és kőkemény karaktereivel, akik még mindig meglehetősen fekete-fehérek – bár engem rendkívül szórakoztatott a politikai nézetek napjainkra bekövetkezett fordulata. spoiler
Mivel gyerekkoromban mindent levehettem a polcról, ezt is nagyjából 12 évesen olvastam először, ezért a cselekmény főbb vonalaira emlékeztem, de azért így is megdolgoztam a 250 oldalért. Meg is izzasztott időnként.

1 hozzászólás
>!
robinson P
Szabó Magda: Disznótor

Az Abigél és Az ajtó mellett a harmadik kedvenc, bár elég megrázó a története.

>!
Bíró_Júlia P
Szabó Magda: Disznótor

Szabó Magda sokat tud az emberekről. Főleg arról az oldalukról, amit nemigen mutogatnak társaságban, kávé után.
A Disznótorban, mint Pilinszky poklában, az történik, ami nekem általános, a Terekből kölcsönzött alany épp elviselhetetlen. Talán nem sok, egy udvariasnak álcázott mosoly, egy élesebb szóra már megint lapuló férj, vagy az a szó, hogy siheg, mert az is annyira pontosan leír egy iszonyatos, küszködő hangot, egy felnőtt férfiét, akivel olyasmi történt gyerekkorában, aminek nem lett volna szabad…
Van itt vád, ítélet, az írónő kedvenc görög tragédiái átszármazva az őkorabeli jelenbe. Van itt minden, ami csak megharagíthat, kétségbeejthet és elszomoríthat. Majdnem olyan kegyetlen, mint a Pilátus. És éppen annyira be is talál.

>!
Gólyanéni
Szabó Magda: Disznótor

Családtörténet. Házasságtörténet. Gyerekkortörténet.
Magyarország.
A történelmi háttér csak sorvezető.
Böngészés az érzések mélységében, a gondolatok világában.

Csak egy emberöltőnyit kell visszaugrani az időben, hogy beléphessünk egy különleges, mégis mindennapi család életébe. A könyv terjedelméhez viszonyítva sok a szereplő, sok az egyéni nézőpont. De ez csak emeli a történet élvezeti értékét – szemléletmódok, gondolkodásmódok, szempontok, felfogások „csatáznak” itt.
Imádtam kézbe venni, imádtam belesni egy tovatűnt világba. Kíváncsian vártam hogy kinek mit hoz a sors, miként alakul, formálódik az élete, kire miként hatnak a külső körülmények.
/ Ui: Épp egy hónapja fejeztem be Palotai Boris: Ünnepi vacsora c. művét. Annyira hasonló a két kötet, hogy fel-fel merült bennem a „plágiumgyanú”.
De mégsem, hiába a rengeteg hasonlóság, a két stílus egyedivé varázsolja mindkét kötetet. /

1 hozzászólás
>!
regulat
Szabó Magda: Disznótor

Megrázó, döbbenetes… meg ilyen jelzők jutnak csak az eszembe a Kémery lány esetéről a Tóth Janival.
Most haragszom (egy kicsit) mindenkire, aki ízlésformálóként könyveket adott a kezembe, hogy ezt nem… Keresem a szavakat, hogy mitől zseniális ahogy megírta a két család, a honnan jöttünk ellentétét, ahogy kirakta az önfeláldozásnak , a függésnek ezt a furcsa dominósorát.
Először kaotikusnak tűnt a belső monológok sora. Az, hogy nem tudtam, hogy most éppen ki beszél kiről, hiszen mindenki mindenkit másképp hív magában… aztán összeállt, ahogy a dráma is kibontakozott.
..és ahhoz képest, hogy mi lett a vége, hát engem megnyugtatott.
Ezt a könyvet nem szabad feledésre ítélni.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631516016
2 hozzászólás
>!
Ydna
Szabó Magda: Disznótor

Igazi, de nem a legjobb Szabó Magda, az nekem még mindig A freskó. :D Megszokottan zseniális töténet, és persze kellőképpen kusza, az elején szokásosan kissé követhetetlen, hogy ki kinek a kije és kiről beszél, de amint ráérez ezekre az ember, máris a történet rabjává válik.

>!
clarisssa P
Szabó Magda: Disznótor

Félelmetesen és zseniálisan kegyetlen könyv ez! Nemcsak az egyéni sorsok alakulása, a saját és mások életének módszeres tönkretétele miatt… Még csak nem is csupán a történet miatt, hiszen az önmagában nem túl egyedülálló, láttunk már hasonlót… Na de a stílus, ahogy Szabó Magda mindezt megírta! A rengeteg belső monológ, amit eleinte nem is tudunk követni, hogy ki kinek a kicsodája és kit milyen néven nevez magában, kit miért utál vagy épp istenít… A kegyetlenül őszinte és szókimondó belső monológok, amik által az összes szereplő ott áll maximálisan lemeztelenítve előttünk… Minden karakter borzalmasan erős: nemcsak a családokat irányító, döntéseikben megfellebbezhetetlen anyaoroszlánoké, hanem a leggyengébbnek beállított, leggyávábbnak tartott, legtöbbször lehülyézett alakok kitartása is megdöbbentő…
Aludtam már egyet a könyv befejezése után, de még mindig csak itt hápogok, agyalok, keresem a szavakat. Megrázó volt ez az egész világ, ami feltárult előttem; kezdetben még kedvem lett volna kiosztani néhány pofont, megrázni némelyik szereplőt, de aztán ez is elmúlt, mert vannak dolgok, amiken már nem segít a pofon sem, a megrázás sem. És talán abba a legfélelmetesebb belegondolni, milyen könnyedén és észrevétlenül sodródhatunk el addig a pontig, ahol már nincs több választási lehetőségünk…

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631516016
>!
esztiyay
Szabó Magda: Disznótor

Még sosem vettem részt korábban disznóölésen. Vajon ez volt az első alkalom?

Szabó Magda ifjúsági regényei után belevetettem magam a mélyvízbe, remélve, hogy nem fulladok bele. A számításaim jók voltak. Végül sikerült kikecmeregnem a túlpartra, és bár elfáradtam, nem kell hozzá sok idő, hogy új erőre kapjak, és tovább folytassam utam.

Hogy lehet valami ennyire szörnyű, és egyszerre mégis magával ragadó?
Ezt a kérdést a mű közepe táján tettem fel magamnak, először bele se akartam írni az értékelésbe. Persze már akkor tudtam a választ. Milyen lehetett ezt a regényt írni? Erre már senki nem fogja megadni a választ. Az írónőt nem kísértették a szereplők? Valahogy úgy képzelem, ha én írtam volna a könyvet, máig együtt élnék velük, nem akarnának elhagyni. És naphosszat ülhetnék olyan gondolatok felett, minthogy én lettem -e volna elég bátor lemenni a Sántához. (Bizonyosan nem.)

Pedig a szereplők csupán emberek, túlontúl azok. Egyikük sem tökéletes, titkaik, vágyaik, félelmeik vannak, bár lehetne osztályozni őket kedvelhetőség szerint, hogy ki érdemli meg jobban a boldogságot. Vannak olyanok is, akik nem érdemlik meg? Vagy róluk nem tudtunk meg annyit, hogy átérezhessük, mit miért tettek?
Az elején még nem gondolkodunk ilyeneken, még nem tudjuk a viszonyokat felmérni, ki kicsoda, és miért teszi azt, amit. Az elején…
Az ember csak olvas, és várja, hogy a végére minden rendbe jöjjön, reménykedik. Támadjanak fel az évtizedek óta halottak, oldódjanak meg a gondok, amelyek ki tudja, mióta keserítik meg a szereplők életét. Csak béküljön ki mindenki végre, csak legyen béke.
De az ember nem áll meg a közepénél, olvassa tovább. És egyre jobban elkeseríti, amit olvas.
Hogy végül mit kap meg: a megváltást, vagy valami egészen mást; hogy milyen szájízzel búcsúzik a műtől, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie.
Még én sem jöttem rá, mit érzek.
De az az egy biztos, hogy érzek. Sokfélét. És gondolok is, legalább ugyanennyit. Kénsárga, hold alakú szappanokról egy tanórára szállnak a gondolataim, majd borsra, cigánylány képére, és a fekete Bibliára. Ezzel el is mondtam minden, nem igaz?
Csak azt tudnám meg, mi lett a disznó sorsa? (És mindenki másé…)

„Most tél van és csend és hó és halál” – jutott eszembe, mikor befejeztem az értékelést.

>!
Jaffa, Budapest, 2016
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609541

Népszerű idézetek

>!
Gólyanéni

(…) a templom is nyitva volt, a hívők készültek a karácsonyra. Jó volna beülni egy percre, de nem lehet. Meglátják, valaki számon kéri, és akkor mit mond. Az igazat úgyse hinné el senki. Pedig az ember nem Istennel akar tárgyalni odabenn, hanem önmagával. A templomban a gyerekkor lakik, meg azok, akik már nem élnek.

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor · Isten · karácsony · templom
>!
Enola87

A gyerekek hamar megértik, ha valami baj van, és minden érzés között leghamarabb iszonyodni tanulnak meg, csak sose lehet kiszámítani, mitől.

87. oldal

>!
KiMO

Az ember nem mondja – viseli a gyászt. Attól, hogy hallgat, tán még feketébb lesz odabelül. Pedig jó lehet könnyülni. Vannak, akik a szavaktól könnyülnek.

32. oldal

>!
csgabi MP

Kint szél fújt, vad szél, szemükbe kavarta a havat. Anti hümmögött, élvezte.

Kapcsolódó szócikkek: · szél
2 hozzászólás
>!
puszmek

Osztályt tanítani százszor jobb, mint egyetlen gyereket, minden iskolai óra tartogat valami meglepetést.

188. oldal

>!
Babú

Az ember elfelejti, mit tanult gyerekkorában.

17. oldal

>!
csgabi MP

Az Iskola utcát jegenyék szegélyezték, a hó megült, megfagyott a csupasz gallyak között; szél himbálta a lámpát a kocsiút felett, a fény villogva sepert át meg át a fagyos kockaköveken. Hideg van, legalább tíz fok hideg. Szép, szikrázó december! De jó! Megigazított a sálat a torka körül, túlságosan melegnek érezte. Gyerekkorában sosem volt sálja, egyiküknek se volt soha.

Kapcsolódó szócikkek: december · hideg · szél

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Eowyn Ivey: A hóleány
Anauta Blackmore: Alea, az eszkimó lány
Catherine Anderson: Szélbe írt sorok
Fekete István: Téli berek
Fábián Janka: Az angyalos ház és más történetek
Palotai Boris: Julika és az ötödik osztály
Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!
Balázs Ágnes: Lufi és a hóba rajzolt szív