Csigaház 88 csillagozás

Szabó Magda: Csigaház Szabó Magda: Csigaház

Mindmáig ​az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó.
S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szabó Magda-életmű

>!
Kossuth, Budapest, 2019
ISBN: 9789630994606 · Felolvasta: Törőcsik Franciska
>!
Jaffa, Budapest, 2018
162 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751342
>!
Jaffa, Budapest, 2018
162 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751342

Enciklopédia 2


Most olvassa 9

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 45


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Szabó Magda: Csigaház

Élmény volt olvasni a finom érzésekkel megírt bölcs mondatokat. A szívem több helyen belesajdult az érzelmek mélységébe. Itt és most éreztem azt, nagyon nem mindegy, kit mikor talál meg egy-egy könyv. Milyen élettapasztalat van az olvasó mögött, mit és mennyit olvasott eddig. Néhány fanyalgónak innen üzenem az írónő soraival:

„Nagyon fiatal vagy még, és keveset láttál.”

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/12/csigahaz.html

>!
DaTa P
Szabó Magda: Csigaház

Azért is vártam különösen, hogy vége legyen a vizsgaidőszaknak, hogy el tudjak végre kezdeni olvasni újra picit többet olyan könyveket is, amiket tényleg szeretnék, és nem azokat, amiket kell. Régi szép idők, mikor 3-4-5 naponta legurult egy könyv, ilyen se lesz többé a következő években, ez egészen biztos, munka és egyetem mellett ettől elbúcsúzhatok, az már kiderült az elmúlt hónapokban világosan. Mert bizony most is itt volt 3 könyv, amit hetekkel, sőt, az egyiket hónapokkal ezelőtt elkezdtem olvasni, mindig lefekvés előtt pár oldalt haladva csak. Erre próbálok figyelni. Hogy szépirodalom egyetlen nap se maradjon ki az életemből. Ha csak egy oldalnyi az, de legalább az legyen meg.

Szabó Magda, ahogy már sokszor, sok helyütt megírtam itt, az egyik örök idolom, akinek külön oltára van a lakásomban, akitől gyakorlatilag majdnem mindent olvastam már legalább egyszer, a nagy kedvenceket meg sokszor. Így félve, de mégis nagy izgalommal vettem kezembe ezt a kis kötetet. Két szürke kockás borítójú füzet került elő a hagyatékból, amelyek őrizték kézírásos, első, eleddig ismeretlen kisregényét. És nehéz bármit mondanom itt most erre. Nehéz, mert végtelenül elfogult vagyok vele, és látom bizonyos mondatoknál annak a jövőbeli, tiszta fényességnek az első jeleit, de összességében azt kell mégis megállapítanom, jobb lett volna, ha ezeket a füzeteket megőrzi a fiók, és nem adják ki őket. Nagyon remélem, senki olyan kezébe nem kerül ez a kötet, aki nem ismeri az írónő nagyságát, ami olyan világosan ragyog a többi művéből, mert ha ezt olvassa először, egészen biztosan soha, soha, soha többé az életben mást nem vesz kézbe tőle. Az pedig nagy kár lenne.

7 hozzászólás
>!
pável 
Szabó Magda: Csigaház

A hagyaték gondozása fogalmának súlyos félreértése, ha kiadunk mindent a fiók mélyéről, csak azért, mert nem dobta ki a szerző. Ha eléggé akarta volna, még életében megjelenik.

>!
latinta SP
Szabó Magda: Csigaház

Ezek az élettörténetek, amelyek itt elénk tárulnak, éppen úgy félbemaradnak, mint ahogyan a kisregény történelmi háttere a valóságban széjjelzúzta nem pusztán néhány ember sorsát.

    És ha nem hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ez az írás még jócskán a nemzeti szocializmus pusztító ideológiájának gyakorlati megvalósítása idején keletkezett, különös érzésekkel telítődik meg a szöveg, hiszen az egyes szereplők magánjellegű örömeit, bánatait teljességgel átjárja-átírja majd a kor/kór szelleme.

    És a Csigaház sem tud védelmet nyújtani, hiszen az sem sérthetetlen…

1 hozzászólás
>!
Mariann_Czenema P
Szabó Magda: Csigaház

A Csigaház egy roppant feszített mű, tulajdonképpen tele van drámai, szomorú történésekkel.
Ez a történet szerintem nagyban hasonlít a Katalin utcához vagy éppen a Freskóhoz. Minden SzM kötet olvasásakor az az érzésem van, hogy az írónő igyekszik az emberi viszonyok olyasféle bonyolultságát bemutatni, amelyik a pillangó effektushoz, hatáshoz hasonlít. Ha az egyik szereplő csinál valamit, az hatással van az összes többi szereplőre – még akkor is, ha ez a hatás csak napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel később mutatkozik.
(bővebben itt: http://czenema.blogspot.com/2019/01/szabo-magda-csigahaz.html )

>!
HA86
Szabó Magda: Csigaház

Csigaház. Komolyan úgy gondolom, hogy ennél bájosabb nevet nem is kaphatna egy panzió. Csupa kellemes képzet társul a szóhoz: bensőségesség, biztonság, játékosság. Hiába olvastam a fülszöveget a szerelmi háromszögről, a botrányos kapcsolatról egy fiatal arisztokrata és egy jóval idősebb hölgy között, meg a Burgon lengedező horogkeresztes zászlóról, én mégis azt képzeltem, hogy pusztán azért, mert ez a kedves, Csigaház nevű panzió a helyszín, a történet könnyű és könnyed lesz, a tragikus események pedig csip-csup ügyekké zsugorodnak össze…

És ez tulajdonképpen így is lett! Szabó Magda 1944-es, „új” első regénye (az utószó szerint eddig az 1958-as Freskót hittük Sz. M. első regényének), amit huszonhat évesen írt, a nyomasztó téma ellenére nem különösebben drámai, és nem is mély. Mégsem tartom gyenge munkának. A molyos százalékok alapján úgy tűnik, én vagyok a ritka kivétel, de mit tegyek, ha a mások által jogosan felrótt hibái ellenére is szívesen vettem esténként a kezembe, és ha úgy érzem, már ebben az egészen korai regényben is nagyon egyértelműen megmutatkozik, hogy Szabó Magda élesszemű megfigyelő és jó emberismerő volt? Szóval, mit tegyek, ha úgy érzem, hogy már ebben az egészen korai regényben is nagyon egyértelműen megmutatkozik, hogy Szabó Magda író? (Nem azért író, mert az akar lenni, hanem azért, mert annak született.)
Valószínűleg csak annyit tehetek, hogy adok neki egy erős négy csillagot :), és drukkolok, hogy a jelenlegi 67% növekedjen, és az alacsony százalék ne vegye el mások kedvét az olvasástól.

Megjegyzés: az erős marketingszag engem is megcsapott! „Teljesen véletlenül” előkerült kézirat az egyébként egyben lévő, nem kallódó hagyatékból, és a kiadás Szabó Magdának se lenne ellenére, máskülönben felgyújtotta volna, lenyomta volna a macskái torkán, vagy miszlikre tépte volna szét? … Hát, nem tudom… :)

>!
gabona MP
Szabó Magda: Csigaház

Ez már rég nem életmű-gondozás.
Ez már csak marketing.
Egyébként maga a kisregény nem egy nagy durranás, ennél azért többre számítottam. Hiányos, érthetetlen, összefüggéstelen. Mintha nem is Szabó Magda írta volna… Hála a hatalmas betűknek és a kihagyott vagy éppen képekkel dekorált oldalaknak, legalább hamarabb vége lett.
Szükségtelen átírni miatta az irodalomtörténetet.
Tekintsük meg nem történtnek ezt a találkozást…

>!
cintiatekla P
Szabó Magda: Csigaház

A Csigaházban többségben vannak a nők: az erős női karakterek, akiknek mintha egyszeriben azonnal fel kellene nőniük, s ezek a szereplők utalnak Szabó Magda későbbi karaktereire is. Az erős hölgyek mellett feltűnik egy erős férfi karakter is, és érzelmekben is bővelkedik a történet, ugyanis egy szerelmi háromszög (tágabban értelmezve inkább négyszög) bontakozik ki a lapokon keresztül.

A nyomtatott szöveg között pedig néhány oldalanként Szabó Magda kézírását is megcsodálhatjuk. Ugyanis a kisregény másik szenzációja, hogy a többi történetével ellentétben nem gépelt oldalakon, hanem kézírással elevenedik meg a kötet. Számomra érdekes volt követni, ahogy az első oldalak még olvashatóak, majd a vége felé számomra már olvashatatlanná váltak, habár a kézírás kiolvasásában egyébként sem vagyok túl jó.

Bővebben: http://www.teklakonyvei.hu/2018/11/szabo-magda-csigahaz.html

>!
borbolya3
Szabó Magda: Csigaház

Az ábrázolt érzelmek mélységének megéléséhez túl szétszabdalt és csapongó. Ekkora terjedelembe nem férhet ennyi szereplő s történés. Vázlathangulatú szárnypróbálgatás.

A kiadó pedig felvállalhatná, ha egy regény kisregény, akkor nem kell oldalakat szaporítani öncélúan.

>!
Teetee
Szabó Magda: Csigaház

Sok időbe telt, amíg rájöttem, hogy szabad nem szeretni Szabó Magdát. Az Abigél különleges könyv, sokszor olvastam, először egészen kis koromban, aztán többször újra, és fokozatosan új és új rétegei tárultak fel előttem… Viszont a többi Szabó Magda-könyvtől folyamatosan kellemetlenül éreztem magam, kezdve a kiskori Születésnaptól és Álarcosbáltól egészen a már egyetem után olvasott Régimódi történetig.
A rossz érzéseim pedig abból az erkölcsi fölényből fakadtak, amellyel Szabó Magda előadja a történeteit. Persze zseniálisan ír, remekül ragad meg helyzeteket, de közben ítélkezik. Szerintem meg egy ítélkező író nem hiteles.
Azt gondolom, Szabó Magda nagyon jó fej lehetett, mert ebben a zseniális kötetben elképesztő humorral és öniróniával ír magáról, az életéről és persze a vendégségbe járó macskákról, ezért is sajnálom nagyon, hogy az általam olvasott regényeiben mindig ott van az a furcsa felsőbbrendűség.
Ha ezek után valakiben felmerül a kérdés, hogy miért fogtam a kezembe a Csigaházat – egyrészt szenzációhajhász vagyok, nyilván érdekelt az év irodalmi szenzációja, másrészt egy barátnőmmel egymásnak vettük meg karácsonyra (ő nagy rajongó).
És tényleg, igaz, amit mondanak róla: a Csigaházban minden ott van, ami Szabó Magda: a három mondattal tökéletesen felskiccelt alakok és az erkölcsi kérdésekben való állásfoglalás is, például hűtlenség, megcsalás esetén.
Kicsit úgy vagyok Szabó Magdával, mint Máraival. Nagyságuk elvitathatatlan, de nem kell velük mindenben egyetérteni.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
robinson P

Olyan egyedül érezte magát a világon, ahogy csak a vasárnap délután tud fájni a magányos embernek. A hétköznapokat könnyű elviselni, csak ünnep ne legyen soha. Az ünnepben benne van a család gondolat, az összetartozásé.

109. oldal

>!
robinson P

– Tudod… egyszer szeretnék azért lélektanilag a végére járni, hogy az ember egy barátja miért mindig akkor kezd becsületesen gondolkodni, amikor már feldúlta a másik életét.

68. oldal

>!
robinson P

Az ember sokkal többet árt magának is, másoknak is azzal, amit elmondott, mint amit elhallgatott.

103. oldal

>!
robinson P

Így lehetne a legpontosabban fogalmazni.
Eljöttél ide, megkérni a feleségem kezét.

40. oldal

>!
robinson P

– (…) Nagyon fiatal vagy még, és keveset láttál.

13. oldal

>!
robinson P

Irtózatos pillanat: átlépni a férfikorból az öregségbe.

66. oldal

>!
cintiatekla P

Olyan egyedül érezte magát a világon, ahogy csak a vasárnap délután tud fájni a magányos embernek. A hétköznapokat könnyű elviselni, csak az ünnep ne legyen soha.

109. oldal

>!
robinson P

A fekete elhűlt Toni kezében. Letette, így is keserű volt a szája.

13. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Szürke szobák
Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
Fekete István: Csend
Vivien Holloway: A hóhér kötele
Gárdonyi Géza: Aggyisten, Biri
Bleeding Bride: Fekete fivérek
Fodor Sándor: A felnőttek idegesek
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Tomcsik Nóra: A baronet lánya
Szabó T. Anna: Senki madara