Csigaház 21 csillagozás

Szabó Magda: Csigaház

Mindmáig ​az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó.
S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szabó Magda-életmű

>!
Jaffa, Budapest, 2018
162 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751342

Most olvassa 5

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 51


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Szabó Magda: Csigaház

Élmény volt olvasni a finom érzésekkel megírt bölcs mondatokat. A szívem több helyen belesajdult az érzelmek mélységébe. Itt és most éreztem azt, nagyon nem mindegy, kit mikor talál meg egy-egy könyv. Milyen élettapasztalat van az olvasó mögött, mit és mennyit olvasott eddig. Néhány fanyalgónak innen üzenem az írónő soraival:

„Nagyon fiatal vagy még, és keveset láttál.”

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/12/csigahaz.html

>!
DaTa P
Szabó Magda: Csigaház

Azért is vártam különösen, hogy vége legyen a vizsgaidőszaknak, hogy el tudjak végre kezdeni olvasni újra picit többet olyan könyveket is, amiket tényleg szeretnék, és nem azokat, amiket kell. Régi szép idők, mikor 3-4-5 naponta legurult egy könyv, ilyen se lesz többé a következő években, ez egészen biztos, munka és egyetem mellett ettől elbúcsúzhatok, az már kiderült az elmúlt hónapokban világosan. Mert bizony most is itt volt 3 könyv, amit hetekkel, sőt, az egyiket hónapokkal ezelőtt elkezdtem olvasni, mindig lefekvés előtt pár oldalt haladva csak. Erre próbálok figyelni. Hogy szépirodalom egyetlen nap se maradjon ki az életemből. Ha csak egy oldalnyi az, de legalább az legyen meg.

Szabó Magda, ahogy már sokszor, sok helyütt megírtam itt, az egyik örök idolom, akinek külön oltára van a lakásomban, akitől gyakorlatilag majdnem mindent olvastam már legalább egyszer, a nagy kedvenceket meg sokszor. Így félve, de mégis nagy izgalommal vettem kezembe ezt a kis kötetet. Két szürke kockás borítójú füzet került elő a hagyatékból, amelyek őrizték kézírásos, első, eleddig ismeretlen kisregényét. És nehéz bármit mondanom itt most erre. Nehéz, mert végtelenül elfogult vagyok vele, és látom bizonyos mondatoknál annak a jövőbeli, tiszta fényességnek az első jeleit, de összességében azt kell mégis megállapítanom, jobb lett volna, ha ezeket a füzeteket megőrzi a fiók, és nem adják ki őket. Nagyon remélem, senki olyan kezébe nem kerül ez a kötet, aki nem ismeri az írónő nagyságát, ami olyan világosan ragyog a többi művéből, mert ha ezt olvassa először, egészen biztosan soha, soha, soha többé az életben mást nem vesz kézbe tőle. Az pedig nagy kár lenne.

7 hozzászólás
>!
latinta SP
Szabó Magda: Csigaház

Ezek az élettörténetek, amelyek itt elénk tárulnak, éppen úgy félbemaradnak, mint ahogyan a kisregény történelmi háttere a valóságban széjjelzúzta nem pusztán néhány ember sorsát.

    És ha nem hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ez az írás még jócskán a nemzeti szocializmus pusztító ideológiájának gyakorlati megvalósítása idején keletkezett, különös érzésekkel telítődik meg a szöveg, hiszen az egyes szereplők magánjellegű örömeit, bánatait teljességgel átjárja-átírja majd a kor/kór szelleme.

    És a Csigaház sem tud védelmet nyújtani, hiszen az sem sérthetetlen…

1 hozzászólás
>!
Elsie
Szabó Magda: Csigaház

Szabó Magda nem véletlenül döntött úgy, hogy nem akarja kiadatni ezt az írást – írást, és nem regényt, széthúzva, kéziratos betétekkel együtt keservesen 150 oldal. Kidolgozatlan, néha zavaros és kifutástalan – és mintha még a lábjegyzetek is a térkitöltésre mennének rá.

>!
pável P
Szabó Magda: Csigaház

A hagyaték gondozása fogalmának súlyos félreértése, ha kiadunk mindent a fiók mélyéről, csak azért, mert nem dobta ki a szerző. Ha eléggé akarta volna, még életében megjelenik.

>!
gabona
Szabó Magda: Csigaház

Ez már rég nem életmű-gondozás.
Ez már csak marketing.
Egyébként maga a kisregény nem egy nagy durranás, ennél azért többre számítottam. Hiányos, érthetetlen, összefüggéstelen. Mintha nem is Szabó Magda írta volna… Hála a hatalmas betűknek és a kihagyott vagy éppen képekkel dekorált oldalaknak, legalább hamarabb vége lett.
Szükségtelen átírni miatta az irodalomtörténetet.
Tekintsük meg nem történtnek ezt a találkozást…

>!
tizkicsikonyv P
Szabó Magda: Csigaház

Nem rossz. Érezni rajta, hogy nagyon kezdetleges, inkább egyfajta töredék, ugyanakkor a stílusa igazán szerethető, a sorok között pedig megbújik az ígéretesség (- amely ugyebár a későbbiekben ki is teljesedik).

Bővebben itt: https://tizkicsikonyv.blogspot.com/2018/11/irodalmi-sze…

>!
Luca87 I
Szabó Magda: Csigaház

Szabó Magda az egyik kedvenc írónőm, minden évben olvasok tőle. Zsinórban több nem szokott menni, mert hamar irritálni kezd a gőg, amit kiérzek a műveiből, főleg az önéletrajzi ihletésűekből. Két ponton jelenik meg a beképzeltség: ő nem holmi mezei Szabó, mint pl. én, hanem nemesi származású, valamint egy csomó titka van, de ezeket nem árulja el, hanem titokzatosan mosolyogva utalgat – nem csodálkoztam, hogy épp ez utóbbi adta a róla szóló kiállítás címét. Ez talán nem tűnik túl pozitív megnyilvánulásnak részemről, pedig tényleg nagyon szeretem őt, mert gyönyörűen ír, és bölcsnek érzem.

Nem csoda, hogy nagyon izgatottá váltam, mikor belebotlottam a Csigaházról szóló cikkbe, és bár minden ünnep előtt „meglepetést” kérek a szüleimtől, most rögtön továbbküldtem nekik az írást egy angyalos emojival, mire válaszul kaptam egy kacsintósat. A névnapomra meg a könyvet.

Mosolyra késztetett, hogy már ez a kisregény(töredék) is úgy kezdődik, ahogy oly sok későbbi: az elbeszélő önelégült mosollyal, in medias res jelleggel hozzánk vagdos egy tucat nevet minden további infó és kapaszkodó nélkül – én tudom, kikről van szó, ti meg nem. Többeket ismerek, akik emiatt letették valamelyik regényét, és azóta sem olvastak tőle. Pedig szépen helyére kerül minden, csak ki kell várni. Egy panzió lakóinak pár napját követjük nyomon, egy alkalmi közösségét, ahol a tagok többnyire futólag ismerik egymást, és ha elmennek a Csigaházból, valószínűleg nem találkoznak többet. Érdekesek a felvázolt élethelyzetek,mindegyiken jól el lehet töprengeni. Kár, hogy SzM nem fejezte be ezt a művét, kíváncsi lettem volna, kinek mi a további sorsa. Bónusz számomra, hogy a történet Bécsben játszódik, jó volt, hogy a megemlített helyszínek többsége előttem van.

Szerintem jó, hogy előkerült és megjelent, én hálás vagyok érte.

spoiler

>!
Vörös_Édua IP
Szabó Magda: Csigaház

Elolvastam, és sajnos pontosan olyan, amitől tartottam, milyen is lesz ez a „kisregény”…
Korábban azon morfondíroztam, ugyan hogy tudtak kihozni 168 oldalt két iskolásfüzetnyi kézírásból. Hát így: a szedés igen laza, kevés anyag tölt ki sok helyet. Ezen kívül a könyvnek kb a felét a kézirat szkennelt képei foglalják el. Persze a kézirat szövegek véletlenül sem ugyanazon nyomtatott szöveg mellé kerültek, még csak a közelükbe se…
A szöveget még igen nagy jóindulattal sem nevezném kisregénynek. Tulajdonképpen még csak nem is egy összefüggő történet, hanem egy csomó szereplő felsorolása pár mondat, egy-két jelenet erejéig. Nem tudunk meg senkiről semmit pár kinyilatkozáson kívül, nem ismerjük a múltjukat, nincsenek irányba állítva egy cél felé, mint pl a Freskó szereplői, csak úgy „be lettek dobálva” céltalanul. Egyértelmű, hogy ez egy félbehagyott írás, az írónő valószínűleg csak szentimentális okokból tartotta meg. Mindenesetre teljesen érthető, miért nem került nyomdába.
Az egész összeszedetlen, a „történetnek” nincs kerete, nincs vége. Tulajdonképpen felesleges volt egy egész önálló kötetet rááldozni, egy „kiadatlan írások” gyűjteményben is simán elfért volna.
Sajnos, amilyen hűhót csaptak körülötte, annál kevésbé volt ütős. Nem mondom, hogy rossz, de nem is kiemelkedően jó, ráadásul nem megfelőlen lett kezelve: egy szárnypróbálgatás, ujjgyakorlat, semmi több. De kisregénynek tényleg nem nevezném. Persze, nagy szenzáció, hogy ilyesmi előkerül, de mégis, túl nagy volt a felhajtás. Emiatt a Szabó Magda életművet is fölösleges átírni.
Félreértés ne essék: vannak benne értékes gondolatok, amik tetszettek. De nem összeszedett, nem állt készen kiadásra. Nem kezelték az illetékesek megfelelő helyén ezt az írást. Ez a legkevésbé sem az Írónő botlása.

14 hozzászólás
>!
Gvendolin P
Szabó Magda: Csigaház

A történet maga és a kidolgozása még messze áll Az őzétől. Ha az írónőnek csak ez az egyetlen írása lenne, beleilleszkedne a két világháború közötti írónők közé. Ez elsősorban a Júlia-Dolly-Dorner-professzor történetére igaz, ami szerintem az egyetlen olyan szál, aminek van eleje és van vége. Az viszont nem derül ki, hogy kötődnek ők Tonihoz, a Csigaház tulajdonosához. A politikai szál gyenge, ez később is távol áll tőle. Lehet, hogy első próbálkozás az írói pályán, mégis számos feljegyzésre méltó gondolatot találni benne.
A kritika a kötet tekintetében sokkal inkább a kiadót illeti, aki megpróbál minél több bőrt lehúzni egy fényesen csengő névről. Belekotornak a hátramaradt íratokba, kirángatnak belőle valamit, és máris egy újabb kötet, újabb bevétel a kiadónak. Helyénvaló lenne ha alapos áttanulmányozás és rendszerezés után kerülnének az olvasó elé a még ismeretlen, vagy eddig kötetben meg nem jelent munkák. A kisregény jól illeszkedett volna a Magdaléna c. kötetbe, célszerű lett volna abban a kötetben közreadni. Így persze van egy újabb kötet, szellős nyomtatással, a nyomtatott szöveg között 30 oldalnyi másolat az eredeti kéziratból, borsos áron.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Az ember sokkal többet árt magának is, másoknak is azzal, amit elmondott, mint amit elhallgatott.

103. oldal

>!
robinson P

– (…) Nagyon fiatal vagy még, és keveset láttál.

13. oldal

>!
robinson P

Így lehetne a legpontosabban fogalmazni.
Eljöttél ide, megkérni a feleségem kezét.

40. oldal

>!
robinson P

– Tudod… egyszer szeretnék azért lélektanilag a végére járni, hogy az ember egy barátja miért mindig akkor kezd becsületesen gondolkodni, amikor már feldúlta a másik életét.

68. oldal

>!
robinson P

Olyan egyedül érezte magát a világon, ahogy csak a vasárnap délután tud fájni a magányos embernek. A hétköznapokat könnyű elviselni, csak ünnep ne legyen soha. Az ünnepben benne van a család gondolat, az összetartozásé.

109. oldal

>!
robinson P

Irtózatos pillanat: átlépni a férfikorból az öregségbe.

66. oldal

>!
cintiatekla P

Olyan egyedül érezte magát a világon, ahogy csak a vasárnap délután tud fájni a magányos embernek. A hétköznapokat könnyű elviselni, csak az ünnep ne legyen soha.

109. oldal

>!
robinson P

A fekete elhűlt Toni kezében. Letette, így is keserű volt a szája.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Szürke szobák
Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
Fekete István: Csend
Vivien Holloway: A hóhér kötele
Gárdonyi Géza: Aggyisten, Biri
Bleeding Bride: Fekete Fivérek
Fodor Sándor: A felnőttek idegesek
Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
Tomcsik Nóra: A baronet lánya
Szabó T. Anna: Senki madara