Mindmáig az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó.
S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár… (tovább)
Csigaház 178 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2018
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szabó Magda-életmű Jaffa
Enciklopédia 2
Kedvencelte 3
Most olvassa 8
Várólistára tette 57
Kívánságlistára tette 45
Kiemelt értékelések
”Az élet minden pillanatban bevégződhet, és jobb, ha az ember eléri a célját, aztán csalódik benne, mintha el sem éri, s holtáig azt képzeli: sokat vesztett.”
Többször eljátszottam már avval a gondolattal, milyenek lehettek irodalomtörténetünk kiemelkedő alakjainak első szárnypróbálgatásai, azok az első műveik, amelyeket csak a fiókjuknak írtak. Tasi Géza és a Jaffa kiadó jóvoltából ebben az élményben részem lehetett, hiszen a Csigaház Szabó Magda hagyatékából felfedezett kisregény, amely 74 évig hevert kiadatlanul két kockás füzetben. Ezt a kuriózum jelleget tovább erősíti az, hogy a kiadványban néhány lap erejéig helyet kapott az eredeti kézírásos, többnyire igen nehezen olvasható szöveg, illetve a füzetek borítói is.
A több szálon játszódó cselekményt a Csigaház nevű bécsi panzió köti össze, ahová Júlia is menekül, miután rajtakapta udvarlóját mostohaanyjával. Bár a rövid terjedelem ellenére beiktatott sok szereplő miatt a szálak viszonylag nehezen követhetőek, Szabó Magda nagyszerű karakterábrázolása már itt is jelentősen tetten érhető. Vitathatatlanul nem egy kiforrott írás, a történet és a szereplők mégis szinte életre kelnek a lapok közül, kihagyhatatlan olvasmány Szabó Magda kedvelőinek.
Élmény volt olvasni a finom érzésekkel megírt bölcs mondatokat. A szívem több helyen belesajdult az érzelmek mélységébe. Itt és most éreztem azt, nagyon nem mindegy, kit mikor talál meg egy-egy könyv. Milyen élettapasztalat van az olvasó mögött, mit és mennyit olvasott eddig. Néhány fanyalgónak innen üzenem az írónő soraival:
„Nagyon fiatal vagy még, és keveset láttál.”
Napok óta halogatom ezt az értékelést, mert nem igazán tudom, mit mondhatnék. Szabó Magda az elsőszámú kedvenc íróm, ezért nyilván nem szeretném lehúzni egy könyvét sem. Főleg, hogy nem is ő tehet róla, hogy ez most nem tetszett. Szerintem nem véletlenül csücsültek ezek a bizonyos füzetek annyi éven át valami eldugott fiók mélyén. Úgy gondolom, hogy sokkal inkább érzelmi okokból tartotta meg, mint hogy a nagyközönségnek szánta volna.
Az írónő tehetsége vitathatatlanul sugárzik a lapokból, még ebben a kezdetleges műben is igazán szép a stílus, erőteljes a karakterábrázolás. Ami miatt sajnos kevésbé élvezhető az olvasása, az a „se eleje, se vége” történetszálak.
Egyetlen rész volt, ami tetszett: az orvos beszélgetése a feleségével. Igazán „szabómagdás” párbeszéd (illetve inkább monológ, mert szinte csak a férj szólalt meg) volt, akkor még reménykedtem, hogy jó lesz a könyv.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam off
Ezek az élettörténetek, amelyek itt elénk tárulnak, éppen úgy félbemaradnak, mint ahogyan a kisregény történelmi háttere a valóságban széjjelzúzta nem pusztán néhány ember sorsát.
És ha nem hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ez az írás még jócskán a nemzeti szocializmus pusztító ideológiájának gyakorlati megvalósítása idején keletkezett, különös érzésekkel telítődik meg a szöveg, hiszen az egyes szereplők magánjellegű örömeit, bánatait teljességgel átjárja-átírja majd a kor/kór szelleme.
És a Csigaház sem tud védelmet nyújtani, hiszen az sem sérthetetlen…
Félve álltam neki a könyvnek, mert a kézirat előzményeit ismertem, olvastam annak idején a megtalálásának és kiadásának körülményeiről, és egy-két kritikát is. De mindenképpen el akartam olvasni, mert ez is Szabó Magda életművének része off.
Azt hittem, majd kevésbé lesz szabómagdás, de szerencsére nem, az írónő stílusa jól felismerhető még akkor is, ha azok a rá jellemző finomságok nem jelennek meg olyan erővel, mint ahogy megszoktuk tőle. A mű befejezetlensége miatt nincs akkora feszültsége, ritmusa és íve a könyvnek, mint ami Szabó Magdára annyira, de annyira jellemző. És az olvasás végén pont ezért nem éreztem azt a szokásos megemelem a kalapom az írónő előtt érzést sem, amit a könyvei ki szoktak váltani belőlem. Nem bánom, hogy megjelent ez a könyv (reméljük, az írónő sem bánná), mert maga a történet méltó arra, hogy olvashassuk, viszont borzasztóan jó lett volna ezt olyan tálalásban megtenni, ahogy az írónő megjelentette volna, ha ez csak rajta múlik.
Nagyon érdekes volt olvasni ezt a töredéket Szabó Magda pályájának elejéről, még ha vitatkoznék is néhány helyen Jolsvai Júliával, az értékelést olvasókat ettől most megkímélem.
Ami kifejezetten elgondolkodtató volt olvasás közben, az az, hogy milyen érdekesen eltűnt az egész bécsi élményanyag a későbbi regényeiből, csak nagyon szőrmentén bukkan fel itt-ott. Másfelől bizonyos karakterek vagy nevek később is visszaköszönnek a munkásságában, például Graffék, vagy a női karakterek többsége.
Nem ostoroznám nagyon keményen a szöveget, valahol örülök is, hogy megjelent, mert azok számára, akik jól ismerik az életművet, unikum, és remélem, hogy későbbi monográfiák vagy elemzések számára is jó alapanyag lesz. Természetesen nem jó regény, sokkal inkább vázlat és töredék, úgy is érdemes kezelni.
A Csigaház egy roppant feszített mű, tulajdonképpen tele van drámai, szomorú történésekkel.
Ez a történet szerintem nagyban hasonlít a Katalin utcához vagy éppen a Freskóhoz. Minden SzM kötet olvasásakor az az érzésem van, hogy az írónő igyekszik az emberi viszonyok olyasféle bonyolultságát bemutatni, amelyik a pillangó effektushoz, hatáshoz hasonlít. Ha az egyik szereplő csinál valamit, az hatással van az összes többi szereplőre – még akkor is, ha ez a hatás csak napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel később mutatkozik.
(bővebben itt: http://czenema.blogspot.com/2019/01/szabo-magda-csigahaz.html )
Csigaház. Komolyan úgy gondolom, hogy ennél bájosabb nevet nem is kaphatna egy panzió. Csupa kellemes képzet társul a szóhoz: bensőségesség, biztonság, játékosság. Hiába olvastam a fülszöveget a szerelmi háromszögről, a botrányos kapcsolatról egy fiatal arisztokrata és egy jóval idősebb hölgy között, meg a Burgon lengedező horogkeresztes zászlóról, én mégis azt képzeltem, hogy pusztán azért, mert ez a kedves, Csigaház nevű panzió a helyszín, a történet könnyű és könnyed lesz, a tragikus események pedig csip-csup ügyekké zsugorodnak össze…
És ez tulajdonképpen így is lett! Szabó Magda 1944-es, „új” első regénye (az utószó szerint eddig az 1958-as Freskót hittük Sz. M. első regényének), amit huszonhat évesen írt, a nyomasztó téma ellenére nem különösebben drámai, és nem is mély. Mégsem tartom gyenge munkának. A molyos százalékok alapján úgy tűnik, én vagyok a ritka kivétel, de mit tegyek, ha a mások által jogosan felrótt hibái ellenére is szívesen vettem esténként a kezembe, és ha úgy érzem, már ebben az egészen korai regényben is nagyon egyértelműen megmutatkozik, hogy Szabó Magda élesszemű megfigyelő és jó emberismerő volt? Szóval, mit tegyek, ha úgy érzem, hogy már ebben az egészen korai regényben is nagyon egyértelműen megmutatkozik, hogy Szabó Magda író? (Nem azért író, mert az akar lenni, hanem azért, mert annak született.)
Valószínűleg csak annyit tehetek, hogy adok neki egy erős négy csillagot :), és drukkolok, hogy a jelenlegi 67% növekedjen, és az alacsony százalék ne vegye el mások kedvét az olvasástól.
Megjegyzés: az erős marketingszag engem is megcsapott! „Teljesen véletlenül” előkerült kézirat az egyébként egyben lévő, nem kallódó hagyatékból, és a kiadás Szabó Magdának se lenne ellenére, máskülönben felgyújtotta volna, lenyomta volna a macskái torkán, vagy miszlikre tépte volna szét? … Hát, nem tudom… :)
Népszerű idézetek
Olyan egyedül érezte magát a világon, ahogy csak a vasárnap délután tud fájni a magányos embernek. A hétköznapokat könnyű elviselni, csak az ünnep ne legyen soha.
109. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szerb Antal: Utas és holdvilág 87% ·
Összehasonlítás - Ottlik Géza: Hajnali háztetők 86% ·
Összehasonlítás - Márai Sándor: Az igazi 90% ·
Összehasonlítás - Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen 95% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában 93% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Egerek és emberek 92% ·
Összehasonlítás - Alice Walker: Kedves Jóisten 92% ·
Összehasonlítás - Alice Walker: Bíborszín 91% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek 93% ·
Összehasonlítás - William Somerset Maugham: Színház 91% ·
Összehasonlítás