Az ​őz / Disznótor 15 csillagozás

Szabó Magda: Az őz / Disznótor

Szabó ​Magda Debrecenben született, itt végezte középiskolai és egyetemi tanulmányait. 1940-ben doktorált latin és magyar szakon. 1940-től 1944-ig tanár volt, később rövid ideig kultuszminisztériumi tisztviselő, 1950 után ismét tanár, 1959 óta az irodalmi alkotásnak él. Írói tevékenységét a Magyarok és az Újhold hasábjain megjelent versekkel kezdte; három verseskötetet adott ki ( Bárány, 1947; Vissza az emberig, 1949; Neszek, 1958), majd 1975-ben Szilfán halat címmel jelentek meg összegyűjtött versei. Csaknem tízéves kényszerű hallgatás után jelentkezett Freskó című regényével (1958), amelyet nyomban nagy elismerés fogadott: a kritika lelkesedése találkozott a közönségsikerrel. Akárcsak a Freskó-t, későbbi regényeit is elmélyült és eredeti lélekrajz, a morális kérdések iránti érzékenység, gazdag mesélőkedv, gondos nyelvművészet jellemzi (A legfontosabbak: Az őz, 1959; Disznótor, 1960;… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
444 oldal · ISBN: 9631524108

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
CorneliaS
Szabó Magda: Az őz / Disznótor

Nem túl nagy ötlet a kiadótól ez a párosítás. Elolvasod Az őzet, aztán átevezel a Disznótorra,és megint padlót fogsz.
Mondjuk a történet végét nézve a cím nagyon találó.
Úgy tudnám jellemezni az eseményeket, mint valami rövidített verziót a Régimódi történetből, mert szerintem sok hasonló momentum felfedezhető. Még azt is megkockáztatnám hogy az írónő nem tudta feldolgozni magában a családi hátterét, és annak minden lelki kínjával sokkolta a közönségét terápiás céllal. Főhősünk, János nem nagy szám, amit a felesége, és besavanyodott, férfiutáló lánya gondolataiból is kitűnik. Valójában csak egy egyszerű hétköznapi ember, se több, se kevesebb.Különösen Andrea megvetése miatt gyűrögettem a lapokat dühömben, mert a lány semmit nem tett le az asztalra egész életében, de az apját lenézte és kritizálta. Pólikának mondjuk lett volna mire fennhordani az orrát, és mégsem, mert gerinctelen, megalkuvó, beképzelt nő, aki előkelőnek gondolja magát, és mindenki felett állónak, holott ő a legnagyobb szemétláda. A családjából egyedül Győzőnek jutottak kedvelhető emberi vonások. János családja, a lenézett szappanfőző família sokkal kedvelhetőbb, érzelmesebb. Ott van még Bérma, és Klári néni, a többiek feledhető háttértáncosok, információforrások, hogy feldobják az elbeszélést.
Az események egy havas nap alatt forognak le, mindenkiről rengeteget megtudhatunk, majd a végén jön a pofon, a csattanó, a dráma, kiderül az igazság, és az egész sztoriban egyedül a címszereplő disznó örülhet, mert ő végül megúszta.

>!
Zseraldina
Szabó Magda: Az őz / Disznótor

Szeretem Szabó Magda írásait. Itt egyes szám első személyben írt, ami kicsit nehezebbnek tartok, de viszont szeretem. Ebben a könyvben benne van minden, az irigység, a féltékenység, a szegénység, és még sorolhatnám tovább. Nekem tetszett, de úgy érzem, még el kell párszor olvasnom, egyszer nem volt elég.

>!
MezeiMarcsi
Szabó Magda: Az őz / Disznótor

Egyszer majd újra elolvasom.Most nem igazán értettem,pedig nem siettem.Most olyan semmilyen volt:(. nem csillagozom.majd legközelebb.

>!
Anó P
Szabó Magda: Az őz / Disznótor

Az őzt először úgy 16 évesen olvastam. Emlékszem, mennyire sajnáltam Esztert, a főszereplőt, aki az életét gondolja újra halott szerelme sírjánál…Sajnáltam azért is, mert szegény volt, nehéz sorsú, úgy éreztem az élet jóvátehetetlenül kifosztotta, érdemtelenül.
Később olvasva újra megváltozott a véleményem. Rájöttem, hogy Eszter megérdemelte, ami vele történt,mert sokszor volt irigy, féltékeny, mert nem tudott őszinte lenni még a hozzá legközelebb álló emberhez, a szerelméhez sem.
S az őz? Ő jelképezte számomra a vágyott Szépséget, Tisztaságot.
Eszter ellopta Angélától, de nem lehetett övé sem, a kis jószág, ha jól emlékszem, a vonat alatt végezte.
S nem csak az őz volt Angéláé, Eszter szeretőjéről is kiderül, hogy korábban Angélához tartozott. Angéla szelíd, kedves és jó, Eszter irigyli és szívből utálja.
Szeretem Szabó Magdában azt is, hogy belülről ábrázol – a szereplők gondolataiból áll össze fokozatosan a történet, mint apró cserepekből a színes mozaikkép.
Az őz-ben Eszter mesél, egyes szám első személyben, az ő szemszögéből látjuk a történteket.


Népszerű idézetek

>!
avistori

Ha csak egy cseppet gyanakodol, ha egyetlenegyszer eszedbe jut, hogy jobban rám figyelj, nagyon figyelj, úgy, ahogy a testemre szoktál, amelyet jobban ismertél már nálam, talán észreveszed, mennyi szenvedést okozol nekem, anélkül, hogy akarnád, és észreveszed, hogy kapálódzom és hadonászom valami híg, átlábolhatatlan gyötrelemben, amelyet te idéztél a fejemre emlékekkel és emlékeztetésekkel, idegen ételek nevével és házakkal, amelyek emeletét megmutattad, hogy ott is jártál fiatal házas korodban, és rettenve és tisztelettudóan nézted a barátodat, aki már két éve megnősült, s olyan idősnek és tempósnak tűnt előtted, mint Matuzsálem.

133. oldal, Az őz

>!
avistori

Éjjelente az őzzel álmodtam. Te nem tudod, milyen az, mikor az ember olyan elmondhatatlanul sóvárog valamire. A cipő, a ruha, az étel miatt csak dühös voltam, vagy mogorván szégyenkeztem, A narancsot kívántam, de inkább megfulladtam volna, semhogy elfogadjak Angélától egy cikket is. Nem érdekelt a lakásuk, a meseképek az Angéla szobájában, kis könyvszekrénye, semmi, csak az őz. Akkoriban gyakran aludtam el sírva.

39. oldal, Az őz

>!
avistori

Nagyon régen volt, mikor erről beszéltél, akkor még nem vetted észre, hogy valahányszor kiejted az Angéla nevét, valami szúrás következik, mintha ezzel a névvel megadtad volna a jelt arra, hogy döfjek, s én döfök is, nem úgy, ahogy kellene, ahogy illik, nem szabályosan, csak úgy, hogy fájjon. Mit gondoltál tulajdonképpen, miért? A szégyentől? A lelkiismeret-furdalástól? Mitől leszek olyan félőrült az Angéla nevére?

116. oldal, Az őz

>!
avistori

Veronka mindig minden miatt megvigasztalódott, megmagyarázta magának, hogy akárhogy történt, voltaképpen nem történt rosszul, és mire tizennégy éves lett, egyáltalán nem voltak már vágyai.

314. oldal, Disznótor


Hasonló könyvek címkék alapján

Wass Albert: A funtineli boszorkány
Gárdonyi Géza: Szunyoghy miatyánkja
Márai Sándor: Az igazi
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Kertész Ákos: Makra
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes regényei
Babits Mihály: A gólyakalifa
Körmendi Ferenc: Bűnösök
Hollós Korvin Lajos: Komédiások