Az ​őz 1208 csillagozás

Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű Jaffa · Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi · Szabó Magda Európa · POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822100
>!
Jaffa, Budapest, 2016
252 oldal · ISBN: 9786155715495
>!
Jaffa, Budapest, 2016
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609534

16 további kiadás


Enciklopédia 35

Szereplők népszerűség szerint

Encsy Eszter

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Kútvölgyi Kórház · Tisza


Kedvencelte 316

Most olvassa 104

Várólistára tette 398

Kívánságlistára tette 255

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

encsy_eszter>!
Szabó Magda: Az őz

az emlék szétterjed az emberben az évek folyamán, mint a rák

Ezt mindig újra kell olvasnom, annyira fáj.
Encsy Eszter vagyok egészen. Amire vágyom az mindig a másé, s megszerezni nem, csak elpusztítani tudom. Akiket szeretek mindig mást szeretnek; olyat, akit logikus szeretni mert jó, mert szép, mert egészen egyszerűen megérdemli. Reklamálnék én, csak nem tudom hová menjek, mert nincs olyan földi szerv, ami nekem adna igazat, az égieknél próbálkozni meg minek, ők az olyan embereket hallgatják meg, amilyen Angéla.
Tudni, hogy ami neked járna az mindig más zsebébe vándorol, hogy kárpótlást várni esztelenség, mert három gazdagságban és szeretetben töltött élet sem tudná feledtetni veled a mostanit, hogy az enyém meg a tied milyen pengeéles határral van elvágva egymástól, hogy az egyetlen aki szerethetne és akit szerethetnél már-már irreális, távoli alak, réges-rég egy Angéla tulajdona.
És elpusztíthatsz mindent és mindenkit, az emlékezet akkor is életben tartja azt, ami fáj, kényszerít, hogy arra gondolj, amit olyan makacsul feledni akarsz: hogy ki voltál, ki vagy, és ki nem lehetsz soha az életben.

ki tilthatja meg az emlékezésnek, hogy emlékezzék?

12 hozzászólás
Katalin_V_Tóth P>!
Szabó Magda: Az őz

Mesterien mutatta meg Szabó Magda a lélek mélységeit, sokszínűségét. Lenyűgöző korrajz, a múlt szinte megelevenedik a visszaemlékezések során. Lendületesen váltakoznak a képek, mégis mintha csak lassan bandukoltam volna végig az emlékek és pillanatok között. Benne éltem a történetben, ízlelgettem a gyönyörű, olykor régies szavakat és kifejezéseket.

2 hozzászólás
DaTa P>!
Szabó Magda: Az őz

Szabó Magda talán legmegrázóbb, legfelkavaróbb regénye, egyik örök kedvencem. Egy regény, amelyről ő maga azt mondta, Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle.

Harmadjára olvastam most el Encsy Eszter kétszázegynehány oldalon átívelő belső monológját. Harmadjára, tehát a cselekményt már alaposan ismertem, mégis, még most is, újra és újra összerezzentem. Mikor az első fejezet végén kimondja azokat a végzetes szavakat Angéláról, most is ugyanúgy összeszorult a szívem, olyan megrendüléssel néztem a sorokat, mint legelőször.

spoiler

Nehéz bármit írni erről a könyvről. Eszter alakja nekem soha nem volt megvetendő vagy taszító, bármit is tett, bármit is gondolt, kezdetektől fogva, és most, harmadszorra is én csak sajnálatot éreztem és érzek iránta. Mély, őszinte sajnálatot. És megértést.

Döbbenetes erejű regény, Szabó Magdától talán az egyik legjobb, mélyen megindít, elgondolkoztat, felkavar. Ajánlom. Nagyon.

6 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!
Szabó Magda: Az őz

„Minek tanítanak olyan hülyeségeket az iskolában, hogy jótét helyében jót kell várni? Az ember komolyan veszi, iparkodik, reménykedik, aztán nem történik semmi.” (80.oldal)

Minden, eddig olvasott Szabó Magda regény közül ez volt a legerősebb, megrázóan fájdalmas – igazi lélektani dráma!

Mesterien és nagyon érzékletesen tárja elénk az írónő, miként torzítja el a lelket a folyamatos kirekesztettség, mellőzöttség és feleslegesség érzése. Encsy Eszter számára az élet folyamatosan adósa, és ő törleszt.

A fájdalmát, az emberi méltóságában ért mély megalázottságát Angéla iránt érzett irigységéből táplálkozó gyűlöletében éli meg, ő testesíti meg az örök ellenfelet, ellenséget, szenvedésének legfőbb okát, okozóját. Sorsuk elrendeltetett, gyerekként, majd felnőtt korukban is összefonódik.

Angéla jósága, önzetlensége és nagylelkűsége jelent Eszter számára igazi fájdalmat, hisz azzal szembesíti, ami az ő életéből hiányzik, amit ő nem kap meg. Irigység, gonoszság kéz a kézben járnak, lehúzzák a mélybe, ahonnan nincs menekvés.

A regény egy monológ, Eszter cikázó gondolatokkal terhelt monológja teszi érzékletessé a zaklatottságot, a kínzó fájdalmat, ami meghasonlott életét jellemzi. Súlyos mű!

9 hozzászólás
AeS P>!
Szabó Magda: Az őz

Ez a könyv már akkor is rázott, amikor tizenpár évesen, az Abigélt követő első döbbenetből felocsúdva áthordtam az egész Szabó Magda-életművet a nagyszüleimtől hozzánk, és válogatás nélkül habzsoltam egymás után a regényeit. És hol voltam még attól, hogy értsem is őket…!
Döbbenetes, hogy én hosszú éveket töltöttem (töltök?) azzal, hogy Angéla legyek, akit mindenki szeret, aki mindenkihez jó, aki puszta jelenlétével is békét és boldogságot hoz a szobába, amelybe belép; aztán észreveszem magamon, hogy minél szélesebb a mosolyom köszönéskor, annál torzabbá válik az arcom utána, ha már nem lát senki.
Ne bántsátok az Encsy Esztereket.

6 hozzászólás
gabiica P>!
Szabó Magda: Az őz

Hű. Nem is igazán tudom, mit mondjak. Angéla akartam lenni, ahogy szerintem sokan mások, aztán rádöbbentem, hogy sokkal inkább Eszter vagyok.
Félve kezdtem neki, tartottam tőle, hogy mit fog nekem adni a történet, hiszen eddig az összes Szabó Magda könyv, amit olvastam, óriási hatást gyakorolt rám. Hát ennek is sikerült.
Nem tudtam csak úgy végigszaladni rajta, ebbe mélyen bele kellett élnem magam, annyira meghatározó élményt jelentett. Egyre jobban meg vagyok győződve Szabó Magda írói munkásságának tökéletességéről.

robinson >!
Szabó Magda: Az őz

Eszter alakja nekem ellenszenves volt, harcát elítéltem. Hol sajnáltam, hol pedig taszított a viselkedése.
Szívszorító történet ez, komoly, erős dráma. Őszinte lélekrajz.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/11/az-oz.html

Júlia2005 P>!
Szabó Magda: Az őz

Tagadhatnám, mentegetőzhetnék, de minek.
Encsy Eszter vagyok a talpamtól a fejem búbjáig.
Szinte elborzasztott, megrémített, hogy mennyi gondolatával tudtam azonosúlni de öröm az ürümben, hogy mégha néhány pillanatra is, de úgy éreztem, végre valaki megértett engem, a keserű gondolataimat, az érzelmeimet és ezáltal önreflexiót alkalmazva elgondolkodtam magamon, a látásmódomon és a világszemléletemen, illetve átértékeltem néhány dolgot önmagammal kapcsolatban. Mondhatni, sokszor szenvedtem az olvasással, nem akart könnyen lecsúszni a torkomon a regény. Ez nem feltétlen a könyvnek köszönhető, de néha lekellett tennem, egyszerűen nem bírtam huzamosabb ideig olvasni, azthiszem fájtak Eszter és a köztem lévő hasonlóságok. Angéla illetve Eszter tökéletesen megmutatta, hogy milyen ember nem szeretnék lenni az életben. Az egyik egyszerűen átverhető, megvezezhető, mégha a tetteit a jó szándék vezérli a másik hazug, aljas és mondhatni már-már gonosz.
Hatalmas olvasmányélmény, mindenképpen az életemben legalább egyszer vagy akár százszor újra a kezembe fogom venni a könyvet, és tudom, még rengeteg Szabó Magda regényt elfogok olvasni a jövőben. :)

1 hozzászólás
Ibanez P>!
Szabó Magda: Az őz

„Ha egyszer, valaki, akárki, elviselt volna olyannak, amilyen vagyok, fenntartás nélkül, kikötések nélkül… Nem tudom. Soha, soha nem segített senki.”

Hűha. Most, Az őz-zel értettem meg, hogy miért is az Szabó Magda, aki. Ha csak ezt az egyetlen kötetet írta volna meg életében, már megérdemelné a vastapsot és kitüntetéseket. Fájlalom is, hogy nem ezzel a könyvvel indítottam nála (és még szerencse, hogy nem vette el a kedvem teljesen az Abigél…). Idén ilyen hatása gyakorlatilag egy könyvnek volt (szépirodalmiban), Gergely Ágnes: Őrizetlenek c. könyve. Ugyanazt a döbbenetet, torokszorító érzést éreztem ennek a kötetnek az olvasása közben is.

„… én tudom, hogy az ember nem felejt el semmit… az emlék szétterjed az emberben az évek folyamán, mint a rák.”

A történet meglehetősen furcsán építkezik, hiszen a jelenben olvassuk Eszti sorait, amit valakinek ír – nem lehet tudni, főleg az elején, ki az illető, mi ez, napló neki, levél, vagy más.. Apránként jönnek elő Eszti emlékei, néha ide-oda csapong, de ettől is olyan reális, olyan jó… Az emlékek pedig nem egy könnyű gyerekkort mutatnak be…

„Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha, kicsi koromban sem hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért.”

Igazából a kötetben akire a legjobban haragudtam, az Eszti édesapja volt. Az egy dolog, hogy valaki becsületes akar lenni, de hagyni, hogy a gyerekem éhezzen és dolgozzon tizenévesen… Nem csoda, hogy folyamatosan zárul be és keményíti meg a szívét és utál meg mindent, avagy mindenkit akinek jobb lehetősége van. Csodálkoztam, hogy az édesapját nem utálta meg, sőt, mennyire szerette… De hát ott volt Angéla, mint gyűlölete fő célpontja…

„…mióta először láttam, és azóta is, alva, ébren, még holtomban is, ha van valami a halál után, gyűlöltem és gyűlölni fogom Angélát.”

Igazából szegény Angéla csak egy „normális” kislány, amilyennek voltaképpen Esztinek is lenni kellett volna. Természetes, hogy elkényeztetik, megvan rá a lehetőség, ő pedig még hajlik is a „kiszolgáltatottságra”… Nem is tehet róla, hogy Eszti megutálja, mindene megvan, amire Eszti vágyna, sőt, szerintem a kedvességével és az Eszti felé való magatartásával még tovább növeli ezt a gyűlöletet…

„Csavarogtam a körúton, néztem a kirakatokat, hogy mit lehetne venni, még mindig azon kaptam rajta magamat, hogy gyerekjátékot nézek, meleg holmit vagy kottát.”

A múlttól Eszti nem tud szabadulni, itt-ott felbukkan a sorok között egy-egy elejtett mondattal minden fájdalma, minden vesztesége, amit összegyűjtött és amiből a gyűlöletét táplálja. Nem tud szeretni, nem tanulta meg igazán, hogyan kell, nem bízik senkiben, hiszen soha senkitől sem kapott „ingyen” semmit… Nagyon sajnáltam Esztit, teljesen azonosulni tudtam vele, a gondolataival, az érzéseivel. Igenis tönkre lehet tenni ennyire egy gyereket (és ismét haragot érzek a szülei iránt…).

„Jövő. Nekem még soha senki sem akart jövendőt építeni. Csupa múlt van köröttem, akkora, hogy beleiszonyodom.”

Hiába a könnyebb élet, hogy híres emberré vált, hogy „lekörözte” valószínűleg Angélát, meg mindenkit, aki gyerekkorában az életben volt, mégsem tud nyugodni… látjuk ezt abból, hogy mennyire ki van éhezve még mindig minden falatra, hogy gyűjtöget, nem költekezik, tudja, milyen szegénynek lenni. De belép az életébe a szerelem, amit nem tud értékelni, nem tud megérteni. Vagy még inkább: nem tud hinni neki.

„Az volt a világ legtermészetesebb dolga, hogy engem nem szeretnek, ezen sose csodálkoztam, és sose sértődtem meg.”

A legnagyobb csattanó a színházi jelenet. Mindenre számítottam, csak erre nem. spoiler. A vége egy icipici megnyugvást tudott adni, abból a szempontból spoiler. Egy igazi remekmű ez a könyv, ami elvezet a rossz emlékek börtönébe és a mellette lévő kínzókamrába, ahová az ember önmagát láncolja le és önmagát sanyargatja, s ezáltal folyamatosan mérgezi a környezetét is… s bár lenne, aki megmentené, de a kamra ajtaja zárva, s zárva is marad…

„Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked sem bírtam igazat mondani.”

2 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Szabó Magda: Az őz

Nagyon tetszett, de közben nem is szerettem. Most még friss az élmény, le kell ülepednie, h megértsem, h imádtam, vagy utáltam.
Vajon most ez rólam szólt, vagy Szabó Magdáról? Mármint hh ennyire ismer engem SzM, h ennyire meg tud érinteni egy olyan könyvvel, ami nem is tetszett igazán. De ha nem tetszett, miért érzem úgy, hogy biztosan újra neki kell futnom?
Most akkor én vagyok Eszter v én vagyok Angéla?


Népszerű idézetek

havas>!

Jövő. Nekem még soha senki sem akart jövendőt építeni. Csupa múlt van köröttem, akkora, hogy beleiszonyodom.

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Encsy Eszter
3 hozzászólás
Dormeck P>!

Minek tanítanak olyan hülyeségeket az iskolában, hogy jótét helyében jót kell várni? Az ember komolyan veszi, iparkodik, reménykedik, aztán nem történik semmi.

80. oldal (Jaffa, 2016)

6 hozzászólás
_Andrea_ P>!

Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha kicsi koromban se hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért.

BZsofi P>!

Gyermekkoromban oly sok esztendeig hallgattam, hogy később sose tanultam meg beszélni; én vagy hazudni tudok vagy hallgatni. Ami az életrajzomban van, az hazugság. Amit az emberek beszélnek rólam, az is hazugság. Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked se bírtam igazat mondani.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Encsy Eszter
havas>!

Az volt a világ legtermészetesebb dolga, hogy engem nem szeretnek, ezen sose csodálkoztam, és sose sértődtem meg. Inkább azon bámultam, ha valaki vonzódott hozzám…

156. oldal

5 hozzászólás
AeS P>!

Tudod, milyen a gyerek, azt hiszi, a szerelmek sírig tartanak, és a házasságtörőt szurokba kell mártogatni.

36. oldal

AeS P>!

Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak.

192. oldal

havas>!

Borzasztó könnyű boldoggá tenni az embereket.

126. oldal

mandarina>!

Izzott az örökmécses, a Szűz Mária oltárán rózsák voltak, laza kelyhű, sárga rózsák. Iszonyú jó volt a templomban lenni, elmondhatatlanul jó. Ha hinnék valami istenben, ha hinnék egyáltalán akármiben, nem lett volna olyan jó. Akkor mindjárt nekiugrottam volna az égnek valamilyen kéréssel, vinnyogok, panaszkodom, esdeklek, sőt mindjárt ígérek is cserébe valamit. Így ingyen kisírhattam magam, tudtam, hogy nincs segítség, nem is kérem, hiába is kérném, ha volna valami tehetségem a kéréshez, így hát nem kell fogadkoznom, hogy jó leszek, nem kell hazudnom és fényes orral, megkönnyebbülve kioldalognom, miután az égiekre raktam valamennyi terhemet. Nem, minden terhem megmaradt, csak végre elengedhettem magamat, s ezáltal sokkal nehezebb lett minden. Nem tudom megmagyarázni, miért volt mégis annyira jó.

10. oldal

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Émile Ajar: Előttem az élet
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Márai Sándor: Az igazi
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Tamási Áron: Ábel az országban