83. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Az ​őz 959 csillagozás

Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz Szabó Magda: Az őz

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű, Szépirodalmi Zsebkönyvtár, Szabó Magda, POKET zsebkönyvek

>!
Sztalker csoport, Budapest, 2019
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822100
>!
Jaffa, Budapest, 2016
252 oldal · ISBN: 9786155715495
>!
Jaffa, Budapest, 2016
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609534

14 további kiadás


Enciklopédia 34

Szereplők népszerűség szerint

Encsy Eszter

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Kútvölgyi Kórház · Tisza


Kedvencelte 255

Most olvassa 97

Várólistára tette 320

Kívánságlistára tette 185

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Szabó Magda: Az őz

Szabó Magda talán legmegrázóbb, legfelkavaróbb regénye, egyik örök kedvencem. Egy regény, amelyről ő maga azt mondta, Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle.

Harmadjára olvastam most el Encsy Eszter kétszázegynehány oldalon átívelő belső monológját. Harmadjára, tehát a cselekményt már alaposan ismertem, mégis, még most is, újra és újra összerezzentem. Mikor az első fejezet végén kimondja azokat a végzetes szavakat Angéláról, most is ugyanúgy összeszorult a szívem, olyan megrendüléssel néztem a sorokat, mint legelőször.

spoiler

Nehéz bármit írni erről a könyvről. Eszter alakja nekem soha nem volt megvetendő vagy taszító, bármit is tett, bármit is gondolt, kezdetektől fogva, és most, harmadszorra is én csak sajnálatot éreztem és érzek iránta. Mély, őszinte sajnálatot. És megértést.

Döbbenetes erejű regény, Szabó Magdától talán az egyik legjobb, mélyen megindít, elgondolkoztat, felkavar. Ajánlom. Nagyon.

6 hozzászólás
encsy_eszter>!
Szabó Magda: Az őz

az emlék szétterjed az emberben az évek folyamán, mint a rák

Ezt mindig újra kell olvasnom, annyira fáj.
Encsy Eszter vagyok egészen. Amire vágyom az mindig a másé, s megszerezni nem, csak elpusztítani tudom. Akiket szeretek mindig mást szeretnek; olyat, akit logikus szeretni mert jó, mert szép, mert egészen egyszerűen megérdemli. Reklamálnék én, csak nem tudom hová menjek, mert nincs olyan földi szerv, ami nekem adna igazat, az égieknél próbálkozni meg minek, ők az olyan embereket hallgatják meg, amilyen Angéla.
Tudni, hogy ami neked járna az mindig más zsebébe vándorol, hogy kárpótlást várni esztelenség, mert három gazdagságban és szeretetben töltött élet sem tudná feledtetni veled a mostanit, hogy az enyém meg a tied milyen pengeéles határral van elvágva egymástól, hogy az egyetlen aki szerethetne és akit szerethetnél már-már irreális, távoli alak, réges-rég egy Angéla tulajdona.
És elpusztíthatsz mindent és mindenkit, az emlékezet akkor is életben tartja azt, ami fáj, kényszerít, hogy arra gondolj, amit olyan makacsul feledni akarsz: hogy ki voltál, ki vagy, és ki nem lehetsz soha az életben.

ki tilthatja meg az emlékezésnek, hogy emlékezzék?

10 hozzászólás
AeS P>!
Szabó Magda: Az őz

Ez a könyv már akkor is rázott, amikor tizenpár évesen, az Abigélt követő első döbbenetből felocsúdva áthordtam az egész Szabó Magda-életművet a nagyszüleimtől hozzánk, és válogatás nélkül habzsoltam egymás után a regényeit. És hol voltam még attól, hogy értsem is őket…!
Döbbenetes, hogy én hosszú éveket töltöttem (töltök?) azzal, hogy Angéla legyek, akit mindenki szeret, aki mindenkihez jó, aki puszta jelenlétével is békét és boldogságot hoz a szobába, amelybe belép; aztán észreveszem magamon, hogy minél szélesebb a mosolyom köszönéskor, annál torzabbá válik az arcom utána, ha már nem lát senki.
Ne bántsátok az Encsy Esztereket.

6 hozzászólás
gabiica P>!
Szabó Magda: Az őz

Hű. Nem is igazán tudom, mit mondjak. Angéla akartam lenni, ahogy szerintem sokan mások, aztán rádöbbentem, hogy sokkal inkább Eszter vagyok.
Félve kezdtem neki, tartottam tőle, hogy mit fog nekem adni a történet, hiszen eddig az összes Szabó Magda könyv, amit olvastam, óriási hatást gyakorolt rám. Hát ennek is sikerült.
Nem tudtam csak úgy végigszaladni rajta, ebbe mélyen bele kellett élnem magam, annyira meghatározó élményt jelentett. Egyre jobban meg vagyok győződve Szabó Magda írói munkásságának tökéletességéről.

robinson P>!
Szabó Magda: Az őz

Eszter alakja nekem ellenszenves volt, harcát elítéltem. Hol sajnáltam, hol pedig taszított a viselkedése.
Szívszorító történet ez, komoly, erős dráma. Őszinte lélekrajz.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/11/az-oz.html

Zsuzsanna_Makai>!
Szabó Magda: Az őz

Nagyon tetszett, de közben nem is szerettem. Most még friss az élmény, le kell ülepednie, h megértsem, h imádtam, vagy utáltam.
Vajon most ez rólam szólt, vagy Szabó Magdáról? Mármint hh ennyire ismer engem SzM, h ennyire meg tud érinteni egy olyan könyvvel, ami nem is tetszett igazán. De ha nem tetszett, miért érzem úgy, hogy biztosan újra neki kell futnom?
Most akkor én vagyok Eszter v én vagyok Angéla?

Ibanez P>!
Szabó Magda: Az őz

„Ha egyszer, valaki, akárki, elviselt volna olyannak, amilyen vagyok, fenntartás nélkül, kikötések nélkül… Nem tudom. Soha, soha nem segített senki.”

Hűha. Most, Az őz-zel értettem meg, hogy miért is az Szabó Magda, aki. Ha csak ezt az egyetlen kötetet írta volna meg életében, már megérdemelné a vastapsot és kitüntetéseket. Fájlalom is, hogy nem ezzel a könyvvel indítottam nála (és még szerencse, hogy nem vette el a kedvem teljesen az Abigél…). Idén ilyen hatása gyakorlatilag egy könyvnek volt (szépirodalmiban), Gergely Ágnes: Őrizetlenek c. könyve. Ugyanazt a döbbenetet, torokszorító érzést éreztem ennek a kötetnek az olvasása közben is.

„… én tudom, hogy az ember nem felejt el semmit… az emlék szétterjed az emberben az évek folyamán, mint a rák.”

A történet meglehetősen furcsán építkezik, hiszen a jelenben olvassuk Eszti sorait, amit valakinek ír – nem lehet tudni, főleg az elején, ki az illető, mi ez, napló neki, levél, vagy más.. Apránként jönnek elő Eszti emlékei, néha ide-oda csapong, de ettől is olyan reális, olyan jó… Az emlékek pedig nem egy könnyű gyerekkort mutatnak be…

„Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha, kicsi koromban sem hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért.”

Igazából a kötetben akire a legjobban haragudtam, az Eszti édesapja volt. Az egy dolog, hogy valaki becsületes akar lenni, de hagyni, hogy a gyerekem éhezzen és dolgozzon tizenévesen… Nem csoda, hogy folyamatosan zárul be és keményíti meg a szívét és utál meg mindent, avagy mindenkit akinek jobb lehetősége van. Csodálkoztam, hogy az édesapját nem utálta meg, sőt, mennyire szerette… De hát ott volt Angéla, mint gyűlölete fő célpontja…

„…mióta először láttam, és azóta is, alva, ébren, még holtomban is, ha van valami a halál után, gyűlöltem és gyűlölni fogom Angélát.”

Igazából szegény Angéla csak egy „normális” kislány, amilyennek voltaképpen Esztinek is lenni kellett volna. Természetes, hogy elkényeztetik, megvan rá a lehetőség, ő pedig még hajlik is a „kiszolgáltatottságra”… Nem is tehet róla, hogy Eszti megutálja, mindene megvan, amire Eszti vágyna, sőt, szerintem a kedvességével és az Eszti felé való magatartásával még tovább növeli ezt a gyűlöletet…

„Csavarogtam a körúton, néztem a kirakatokat, hogy mit lehetne venni, még mindig azon kaptam rajta magamat, hogy gyerekjátékot nézek, meleg holmit vagy kottát.”

A múlttól Eszti nem tud szabadulni, itt-ott felbukkan a sorok között egy-egy elejtett mondattal minden fájdalma, minden vesztesége, amit összegyűjtött és amiből a gyűlöletét táplálja. Nem tud szeretni, nem tanulta meg igazán, hogyan kell, nem bízik senkiben, hiszen soha senkitől sem kapott „ingyen” semmit… Nagyon sajnáltam Esztit, teljesen azonosulni tudtam vele, a gondolataival, az érzéseivel. Igenis tönkre lehet tenni ennyire egy gyereket (és ismét haragot érzek a szülei iránt…).

„Jövő. Nekem még soha senki sem akart jövendőt építeni. Csupa múlt van köröttem, akkora, hogy beleiszonyodom.”

Hiába a könnyebb élet, hogy híres emberré vált, hogy „lekörözte” valószínűleg Angélát, meg mindenkit, aki gyerekkorában az életben volt, mégsem tud nyugodni… látjuk ezt abból, hogy mennyire ki van éhezve még mindig minden falatra, hogy gyűjtöget, nem költekezik, tudja, milyen szegénynek lenni. De belép az életébe a szerelem, amit nem tud értékelni, nem tud megérteni. Vagy még inkább: nem tud hinni neki.

„Az volt a világ legtermészetesebb dolga, hogy engem nem szeretnek, ezen sose csodálkoztam, és sose sértődtem meg.”

A legnagyobb csattanó a színházi jelenet. Mindenre számítottam, csak erre nem. spoiler. A vége egy icipici megnyugvást tudott adni, abból a szempontból spoiler. Egy igazi remekmű ez a könyv, ami elvezet a rossz emlékek börtönébe és a mellette lévő kínzókamrába, ahová az ember önmagát láncolja le és önmagát sanyargatja, s ezáltal folyamatosan mérgezi a környezetét is… s bár lenne, aki megmentené, de a kamra ajtaja zárva, s zárva is marad…

„Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked sem bírtam igazat mondani.”

2 hozzászólás
Pandalány P>!
Szabó Magda: Az őz

Félelmetes, hogy a lélek milyen sötét és mély helyeket rejt.

Szinte szégyellem bevallani, de most először olvastam Szabó Magdától. És nem utoljára. Nagyon jó választás volt elsőnek ez a regénye.
Minden nőben ott él egy Encsy Eszter. Akár bevallod, akár nem. Tudsz féltékeny, gonosz, önző lenni, ugyanakkor a szeretett férfiért bármire késznek lenni és nem hátrálni. Főhősnőnk, Eszter az érzelmek széles skáláját bemutató karakter, rendkívül összetett személyiség.
A történet gyerekkoruktól meséli el Eszter és Angéla kapcsolatát, mely meglehetősen bonyolult. Eszter már fiatal lányként gyűlölettel gondolt Angélára, ami számomra hihetetlenül ijesztő volt. Ez az intenzív érzés nem merült ki a féltékenységben és a gonoszkodásban, sokkal erősebb volt ennél. Irigységgel, rosszindulattal és bántással párosult. Ugyanakkor Angéla nagyon szerette Esztert, mindig megbízott benne és nem vette észre a vészjósló jeleket.
Az a helyzet, hogy elolvastam a regényt, utána megnéztem Szabados Ági és Ott Anna beszélgetését róla és rájöttem, hogy nekem ezt még egyszer el kell ahhoz olvasnom, hogy igazán megértsem, vagy legalábbis jobban, mint első olvasásra. Annyira sokrétű a történet, a jelentős, mégis apró mozzanatok, amiket elsőre nem vettem észre.
Bővebben itt: http://pandalanyolvas.blogspot.com/2019/09/szabo-magda-…

2 hozzászólás
Muki75 P>!
Szabó Magda: Az őz

Szegény Encsy Eszter… Nem tudom gyűlölni, haragot sem érzek. Mérhetetlen sajnálatot csak. Gyönyörűen megírt gondolatfolyam, mindenkiben lakozó érzésekről. Mert mindannyian Encsy Eszterek is vagyunk egy kicsit.

kaporszakall>!
Szabó Magda: Az őz

Arra gondoltam, milyen erkölcstelen vagy a jóságos szíveddel, és arra is gondoltam, hogy most, míg mégy lefelé a hegyről, te is azt mondod magadban, milyen erkölcstelen vagyok én.

Encsy Eszter alakja, jóllehet, magányát és keserűségét halszemoptikán keresztül nézzük, számomra se nem ellenszenves, se nem erkölcstelen. A regény főbb férfialakjai annál inkább.

Pipi, a menő színészkolléga még a legkevésbé (mellesleg: hogy lehet ilyen idióta becenevet adni egy férfinak, hogy Pipi…? gyerekkoromban legfeljebb a kiérdemesült kotlóstyúkokat hívták így; azok közül is csak az ostobábbakat…): ő egy alapvetően becsületes statiszta Eszter érzelmi játszmájában. A teljesen életképtelen, ám bálványozott apuka viszont – jámborsága ellenére – kifejezetten taszító. Ez a kehes, nyápic széplélek még agglegénynek sem alkalmas, nemhogy családapának! S mégis kerül mellé őt bálványozó, keményen dolgozó feleség és leány, akik etetik-itatják, babusgatják ezt a gilisztát… Végül itt van a béke barátja, Bagarja: Lőrinc, az ő – fentebb idézett – jóságos szívével. Csinos kis gyűjtemény, mondhatom… Bronson, Stallone és Schwarzenegger megtapsolnák őket.

Eszter és Angéla viszonyában egyébként a Hiúság Vására párhuzamára ismerek: Eszter a talpraesett Becky Sharp, Angéla pedig a Darwin-díjra érdemes Emmy Sedley ikertestvére. S mint ahogy Becky sem eredendően gonosz Emmyvel, csupán elveszi tőle, ha szüksége van valamire*, úgy Esztert sem vádolnám kifejezett rosszindulattal. Többször gondol, mint tesz rosszat – no, de ha mindenki ártó szándékai valóra válnának, hová lenne a világ…? A két súlyos esemény – spoiler – is csupán félresikerült akció.

Ugyanakkor felépít nekünk az írónő – jóllehet, nagyítóüvegen át nézzük – egy makacsul élni akaró, keményen küzdő self-made womant, illúziómentesen, kegyetlenül – belehajítva egy illúziómentes és kegyetlen korba.

Nekem kifejezetten tetszik ez a regénye; s el tudom képzelni, mekkorát szólhatott 1959-ben, kb. születésem idejében. Ugyanakkor kíváncsi vagyok, találok-e olyan írást a szerző művei között, ahol életrevaló, talpraesett, szerethető férfiszereplők is felbukkannak? Ez nem volt olyan.

Sebaj, majd keresek tovább…

* a férjét például nem, merthogy nincs rá szüksége…

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

havas>!

Jövő. Nekem még soha senki sem akart jövendőt építeni. Csupa múlt van köröttem, akkora, hogy beleiszonyodom.

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Encsy Eszter
3 hozzászólás
Dormeck P>!

Minek tanítanak olyan hülyeségeket az iskolában, hogy jótét helyében jót kell várni? Az ember komolyan veszi, iparkodik, reménykedik, aztán nem történik semmi.

80. oldal (Jaffa, 2016)

6 hozzászólás
_Andrea_>!

Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha kicsi koromban se hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért.

AeS P>!

Tudod, milyen a gyerek, azt hiszi, a szerelmek sírig tartanak, és a házasságtörőt szurokba kell mártogatni.

36. oldal

havas>!

Az volt a világ legtermészetesebb dolga, hogy engem nem szeretnek, ezen sose csodálkoztam, és sose sértődtem meg. Inkább azon bámultam, ha valaki vonzódott hozzám…

156. oldal

5 hozzászólás
BZsofi P>!

Gyermekkoromban oly sok esztendeig hallgattam, hogy később sose tanultam meg beszélni; én vagy hazudni tudok vagy hallgatni. Ami az életrajzomban van, az hazugság. Amit az emberek beszélnek rólam, az is hazugság. Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked se bírtam igazat mondani.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Encsy Eszter
AeS P>!

Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak.

192. oldal

havas>!

Borzasztó könnyű boldoggá tenni az embereket.

126. oldal

mandarina>!

Izzott az örökmécses, a Szűz Mária oltárán rózsák voltak, laza kelyhű, sárga rózsák. Iszonyú jó volt a templomban lenni, elmondhatatlanul jó. Ha hinnék valami istenben, ha hinnék egyáltalán akármiben, nem lett volna olyan jó. Akkor mindjárt nekiugrottam volna az égnek valamilyen kéréssel, vinnyogok, panaszkodom, esdeklek, sőt mindjárt ígérek is cserébe valamit. Így ingyen kisírhattam magam, tudtam, hogy nincs segítség, nem is kérem, hiába is kérném, ha volna valami tehetségem a kéréshez, így hát nem kell fogadkoznom, hogy jó leszek, nem kell hazudnom és fényes orral, megkönnyebbülve kioldalognom, miután az égiekre raktam valamennyi terhemet. Nem, minden terhem megmaradt, csak végre elengedhettem magamat, s ezáltal sokkal nehezebb lett minden. Nem tudom megmagyarázni, miért volt mégis annyira jó.

10. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű
Tomcsik Nóra: Az új idők hősei
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Emily Hart: Az Örökség
Závada Pál: Jadviga párnája
Fekete István: Téli berek
Zilahy Lajos: Két fogoly
Gabriella Eld: Remények Jordan számára