63. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Az ​ajtó 1729 csillagozás

Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Álmában ​nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött?
Az ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást?
Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű, Szabó Magda

>!
Jaffa, Budapest, 2016
284 oldal · ISBN: 9786155715433
>!
Jaffa, Budapest, 2016
284 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609053
>!
Európa, Budapest, 2015
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794008

13 további kiadás


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Szeredás Emerenc · Szabó Magda · Viola

Helyszínek népszerűség szerint

temető


Kedvencelte 637

Most olvassa 117

Várólistára tette 552

Kívánságlistára tette 304

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

krlany IP>!
Szabó Magda: Az ajtó

Ez a könyv, ez olyan, hogy mikor elolvasod az utolsó sorát, és becsukod, csak nézel ki utána a fejedből. Űrt hagy maga után, majd élni tanít… Egyébként meg mindent elmondott. Benne van minden, egy csomó bölcsesség arról mi fontos és mi nem, csak legyen, aki meg is érti az élet apró dolgainak nagy-nagy jelentőségét.
Szabó Magda gyönyörűen és kifejezően ír, minden sora tele van érzelemmel, mint ahogy az a két világ is, ami itt szembekerül egymással, megméretik, majd egymás karjában elbukik. Teszik ezt oly stílusosan, és annyi belső szeretettel, hogy az minden mással felér.

36 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!
Szabó Magda: Az ajtó

A pillanatot képtelenség kiszorítani az első helyről, ami Szabó Magda életművét illeti. De Az ajtó azért erősen közelíti azt a szintet. Kb. a kétharmadáig még arra is komoly esély volt, hogy eléri. Ha csak Emerencről szólna, talán meg is haladta volna, én pedig kedvencelném.

A történetről nincs sok mondanivalóm. Oknyomozós fajta, aki azt szereti, ezzel a regénnyel mellé nem nyúlhat. Mégis az a benyomásom, hogy minden, ami történik, egyetlen dolog szolgálatában áll: jellemrajz, jellemrajz, jellemrajz. Az időbeli előrehaladás csak arra kell, hogy könnyebb legyen olvasni. Valamivel. Mert hogy ez nem pehelysúly, az is biztos.

Emerenc úgy jó, ahogy van. (Cseppet sem) hétköznapi házvezetőnő (vagy inkább mindenes) innen a szomszédból, aki egyébként többszörös mitológiai-mondai alak.* Hol a bibliai Márta, hol az antik tragédiák királynő-hőse, hol maga Jézus Krisztus. Mivel éppen Ovidiust olvasok, Plutarkhoszt meg nemrég olvastam, a görög mitológiára és a görög-római mondákra tett utalások érintettek meg a leginkább, ezek összekapcsolása a XX. század második felének magyar történelmével – egyszerűen tökéletes. Emerenc bátor, Emerenc erős, Emerencnek humora van, fanyar, nem keserű, Emerenc felnőtt, Emerenc szónok, Emerenc tiszta, Emerencnek egyvalami szab korlátot az életben, a saját akarata. De az alaposan. Amit ő nem akar megérteni, azt nem érti meg. Ő így teljes, így egész. És csak egy sebezhető pontja van: az, hogy létezik olyan, hogy anyag. Pedig azt becsüli a legjobban a világon. spoiler

Az utolsó harmadért aztán majdnem levontam a csillagozásból, aztán végül arra jutottam, hogy egyrészt átlagolni kéne a kettőt, másrészt amin annyit kattog az agyam, hogy majdnem lemaradok a járműről, azt talán nem kéne „büntetni”. :)

Mert hát ez a regény nemcsak Emerencről szól, hanem az elbeszélőről is. Akit most direkt nem fogok azonosítani a szerzővel, bármennyit is belekevert a saját életéből. És ugyanazért nem bírom ezt az elbeszélőt sem, amiért a Für Elise-ét. Csak itt, hála Istennek, nem ő áll a középpontban. Végig. A pillanat meg azért jó, mert abban nincs benne.

Alig tudok mit kezdeni az elbeszélőnek azzal a rettenetes bűntudatával. Vétkes, hogyne. Dönthetett volna másképp, hogyne. Észrevehetett volna sok mindent. De nagyon hamar torkig lettem azzal, ahogyan kizárólag saját magára hárít minden felelősséget. Az ilyennek mélyen a szemébe kell nézni, és megkérdezni tőle: azt' mitől volnál te olyan nagy ember, hogy minden a te bűnöd legyen?! Már bocsánat. Azért nem mindent egyedül csinál. Arról meg ne is beszéljünk, ahogyan a többiek viselkednek vele. Nem mondanak el neki semmit, de utólag minden esetben kaszárnyai modorban kérik számon, hogy miért nem tudta magától. spoiler

Aztán arra gondoltam, ez a mondat lehet a kulcs: „azt' mitől volnál te olyan nagy ember, hogy minden a te bűnöd legyen?!” Az elbeszélő is erős, nemcsak Emerenc. Akarja a hatalmat, de nem kaphatja meg, mert az kezdettől fogva Emerencé. Nem azért az övé, mert kellett neki, hanem mert az övé, pont. Ezt is jelenti a kialakuló anya-lánya viszony. Mivel pedig nem kapja meg a hatalmat, ott igyekszik szert tenni rá, ahol juttatnak neki belőle, mértéken felül is: a bűntudatban. „Ha én tehetek róla, akkor az én ellenőrzésem alatt voltak az események, nem a más kezében.” A sértődései, a gyerekes indulatkitörései azért jelentkeznek, mert Emerenc (és a férj is) szülőként viselkedik, tehát őt gyerekszerepbe nyomja. Az, hogy az elbeszélő mi mindent nem fog fel, annak Emerenc (is!!!) az oka.

Ha a végleges felnőtté válása is benne volna a regényben, akkor is kedvencelném. Így örüljön az öt csillagjának. :) Mondjuk, azt annak a gyönyörűséges-vad stílusának is köszönheti, amelytől az ember csak felszáll a mondatok hátára, és hagyja vitetni magát.

* Benne van ebben a regényben a Szabó Magda teljes irodalmi műveltsége. Az pedig nem csekélység. Minden második hasonlatban csak úgy szórja a klasszikus irodalmi, történelmi hivatkozásokat. Túlzásba is viszi. A végén a Toldi-Bence párhuzam (illetve csere) nagyszerű kép lenne magában, de így, egy ilyen sorozat végpontjaként már „sok”. A pillanat azért is jobb, mert abban pont annyi van ebből a roppant, rendkívül tiszteletre méltó műveltségből, amennyi éppen oda kell. Mivel Vergiliusra épül, se több, se kevesebb nem tud belőle lenni.

>!
Jaffa, Budapest, 2016
284 oldal · ISBN: 9786155715433
B_Tünde P>!
Szabó Magda: Az ajtó

Szabó Magda ebben a könyvében egy valós történtet mesél el, Emerenc történetét, aki közel 20 évig volt a család kisegítője a háztartási munkákban – úgy is mondhatnánk, cselédje – de ha valaki, ekkor Emerenc esetében ez a szó biztosan nem állja meg a helyét. Ez a könyv tehát Emerenc könyve, az öntörvényű Emerencé, aki az írott és íratlan törvényeknek sem engedelmeskedik, a saját maga által alkotott és elfogadott törvények szerint él. Miközben a 20 év története kibontakozik előttünk, apró történetfoszlányokon keresztül megismerjük Emerenc múltját is, főként az életét végigkísérő tragédiák sorát, ami bizalmatlanná tette mindenkivel szemben, de nem törte meg, nem tette rosszindulatúvá és megkeseredetté, hatalmas lelki erővel viselte a sorsát és élte tovább az életét. Ő volt az, aki mindenkin segített, mindenkiben meglátta az embert, ő viszont soha nem panaszkodott, és senkitől nem fogadott el segítséget. Ahhoz viszont, hogy élni tudjon, áttörhetetlen páncélt növesztett maga köré.
Emerenc és az írőnő találkozása: két világrend találkozása, ami óhatatlanul rombolással jár, de ez kellett ahhoz, hogy új falak épülhessenek és az ajtók legalább résnyire megnyíljanak. Az a csipetnyi misztikum, amit Szabó Magda beleszőtt a történetbe, még jobban kiemelve a két nő közötti világnézeti különbséget, tökéletesen illett Emerenc alakjához. Emerenc volt az, aki ismerte az élet és a halál titkait – mert már annyi halált látott, és annyi kilátastalan életet. spoiler
Emerencnek pedig, ahogy azt nem választhatta meg, hogy milyen élete legyen, a saját halálába sem lehetett beleszólása: nem úgy, és nem ott halhatott meg, féltett titkait megőrizve, ahogy szeretett volna, akiben pedig életében talán először megbízott, elárulta.
És a könyvet letéve jöhet a kérdések sora: Elárulta? Valóban elárulta? Mit kellett volna tennie? Tehetett volna mást? És ha másképp dönt, akkor mi változik? Könnyebb lesz talán a lelkiismerete? Vagy ellenkezőleg, még nehezebb? És én, én mit tettem volna hasonló helyzetben? Jó lenne többet tudni arról, hogy mennyi a tényleges esemény és mennyi a kitaláció, mert akkor talán választ kaphatnánk néhány kérdésre.

1 hozzászólás
Karinthy93 P>!
Szabó Magda: Az ajtó

Felgyülemlett kérdések sokasága van bennem..végeztem ..nincs miről olvasni többet ..a tinta már megszáradt a papíron.. Mélységes űr ..Emerenc..egyre csak ezt tudom ….Emerenc.. Nagyon meghatott..Emerenc..jaj..de hát ..lehet mondani egy nem létező regényszereplőre azt,hogy szeretem? …a befejezés előtt…Emerenc utolsó szavai..a szívverésem zakatolt..vonat megirigyelte volna… Nem én faltam fel a könyvet…ő evett meg engem…majd az utolsó elolvasott szó után..kidobott a szájából..és most itt vagyok..gyengén..szomorúan..megtörten..kizárólag Emerencen kattog az agyam..Nagyon szeret(t)em..nagyon fáj(t)..nagyon meghat(ott).. Mély olvasmány..súlyos..ilyen őszinte emberi érzésekről és kapcsolatokról.. Egyéni karakterről ( mint Emerenc) még tán nem is olvastam..nem tapasztaltam …. szív neki! Szabó Magdának egy. Emerencnek kettő.

gabiica P>!
Szabó Magda: Az ajtó

Nehezen találtam rá a mű hangulatára, de aztán mégis annyira beszippantott a világa, hogy még most sem teljesen tudok kilépni belőle.
Megtanít azokra a dolgokra, amelyek igazán fontosak az életben, egy olyan kapcsolatot mutat be, ahol bár nincs családi kötelék, mégis sokkal erősebb, mintha az lenne.
Emerenc lénye rengeteget formálta az írónőt, és noha mikor ott volt, nem mindig látta be, mennyit is jelent, él a közhely, hogy csak akkor jövünk rá igazán valakinek vagy valaminek a jelentőségére, miután már elvesztettük…
Megható történet az emberi kapcsolatokról, amelyet jó darabig nem fogok tudni kiverni a fejemből…

Ciccnyog I>!
Szabó Magda: Az ajtó

Ha A portobellói boszorkány a külső ajtókról szól, amelyeket az élet állít utunkba, lehetőséget adva egy teljes életre, ha merjük használni a bennünk lévő kulcsot, addig Szabó Magda regénye a belső, a mi saját ajtónkról, ami ugyanúgy mindenkiben ott van. Igen, így, egyes számban. Mindannyian őrzünk titkokat, őrzünk magunkból egy-egy kis darabot mélyen, fájdalomból, dacból, szégyenből, irigységből, vagy egyszerűen csak nem akarjuk, hogy bárki is megtudja. Egy ajtó mögé zártuk, ahova időnként újabb és újabb dolgokat pakolunk, ahogy egyre csak folyik tova az idő az élet medrében. Időnként előfordul, hogy bepillantást engedünk egy-egy személynek, és ha jól döntöttünk (van-e egyáltalán jó vagy rossz döntés?), akkor az az ajtó már nem kell, hogy többé bezárva legyen, hiszen már ketten fogják őrizni. Ha pedig a kiválasztott nem tudja kellőképpen megbecsülni a gesztust, amiről tudnia kell – lévén, neki is van saját kulcsra zárt ajtaja –, hogy iszonyú nehéz döntés, az az ajtó a későbbiekben még inkább zárva fog maradni, és még nehezebben fog kinyílni. Ha ki fog egyáltalán. Amit őrzünk, így vagy úgy, de kivetítjük az életünkbe is, és hatással van ránk, a környezetünkre. Sokszor nagyon nehéz megérteni egy-egy emberi viselkedés, tett mozgatórugóját, a mögötte megbújó okot, szándékot. Előfordul, hogy szeretnénk benézni az ajtó mögé, hogy egy kicsit könnyítsünk a másik terhén, de kérdem én, hát nekünk ennyire üres a szobánk az ajtó mögött, hogy úgy véljük, képesek vagyunk megbirkózni a másikéval is? Főleg, ha ő nem akarja a mi „felhalmozott értékeinket”. Nehéz kérdések, nehéz dolgok ezek. Előfordulhat, hogy olyan régen zárva már az az ajtó, hogy maga a tudat is elborzaszt, hogy valakinek egyáltalán csak résnyire nyissuk ki. Pedig talán ezt kellene tenni, időnként kinyitni. Talán fájni fog, de a lehetőséget nem vehetjük el magunktól, hogy esetleg nem kell többé zárva tartani. Minél inkább védjük magunkat, annál nagyobb az esélye, hogy feleslegesen nagy árat kell majd megfizetnünk érte. Lehet így is szép életünk, és persze, legyen az az ajtó zárva, míg nem érezzük, hogy eljött az idő, az a személy, akinek megmutathatjuk teljes valójában, vagy azok a személyek, akiknek egy kicsi bepillantást engedhetünk, de nem kell, hogy az az ajtó rideg, és barátságtalan legyen. Fessük zöldre, díszítsük koszorúval. Kevésbé feltűnő, az idegenek nem akarnak majd kéretlenül csakazértis bemenni, aki pedig kíváncsi ránk, az örömmel és türelemmel fog rajta kopogtatni. És ha nem nyitjuk ki mégsem, hát legközelebb újra megpróbálja, mert tudni fogja, hogy érdemes. Ha pedig elküldjük, ugyan csalódott és szomorú lesz, de nem keserű és nem fogja kudarcként megélni, hogy nem volt képes segíteni. De a legfontosabb, hogy időnként mi is pillantsunk a saját ajtónk mögé, és takarítsunk ki, ki tudja, talán ki tudunk tenni egy-két dolgot, és könnyebb lesz tőle a szívünk. Talán még az a nap is eljöhet, mikor azt az ajtót nem fogjuk kulcsra zárni. Vagy csak nem félünk megmutatni másoknak, de legfőképpen magunknak, hogy mi van mögötte.

8 hozzászólás
pannik P>!
Szabó Magda: Az ajtó

Szabó Magda írásait nagyon szeretem. Eddig minden amit olvastam tőle teli találat volt.
Ez a könyv egy kicsit más.
Ez a könyv mélyebb, nehezebb olvasmány. Itt nem tudok áradozni, mert valahogy a csöndesség a finomság jobban illik ide.
Ez a könyv egészen durván felszántotta a lelkemet.
Eleinte, megmondom őszintén nem is szerettem olvasni. A vége is olyan volt, hogy egyszer csak vége lett és bambultam ki a fejemből, hogy akkor most, mit is kezdjek a sok kérdéssel, és azzal az űrrel amit hagyott.
Szabó Magda ebbe a könyvébe bele szőtte önmagát, kiterítette benne a lelke abroszát és láthatóvá tette gubancos fodrait. Köszönet érte. Ezen túl csak Emerencet boncolta szét jobban számunkra, na nem olyan direktben mint önmagát, de azért rengeteget kaptunk mélységből Emerenc esetében is. Nehéz sorsa megindító, de a legmegindítóbb a kettejük kapcsolata.
Én nem tudom mit lehet egy ilyen könyvről írni, valahogy úgy tudnám érzékeltetni a hatását, hogy elkapta a torkomat és megszorította, sokszor le kellett tennem mert már szinte sajogtam az olvasásban. De arról szó sem lehetett, hogy ne olvassam végig, csak néha fel kellett lélegezni. Hát ilyen volt, jó volt, nehéz volt, lélekszántó volt.

Aurore>!
Szabó Magda: Az ajtó

Sznobponyva. Kispolgári lektűr. Biedermeier encsembencshegy. Émelyegtem tőle. Mintha sós heringet gyömbérbe és mézbe pácoltak volna. Ez a rengeteg affektálás, hogy lehet ezt bírni? Emerenc pü-pü-pü, Emerenc tyü-tyü-tyü, komatál tö-tö-tö, loverseat fü-fü-fü, Emerenc, renc, renc, renc. Józsi öcsém fia (aki ráadásul az Emerenc öccsének fia, tehát Szabó Magdához semmi köze) – miért, nincs neve?! NYÁÁÁÁÁ!!!
Szeredás asszonynak igaza volt: Magdácska nem volt okos. Ez a sok nyavalygás, álbölcsesség, őrlődés felesleges dolgokon, tipródás, hogy jónak látsszunk, amikor csak önzők vagyunk, mert amikor itt volt az ideje, nem hagytunk meghalni egy öregasszonyt. És mindezt azért, mert azt sem tudjuk, hova legyünk jó dolgunkban, amikor díjakat osztanak nekünk, és a kiadónk, amellyel betonbiztos szerződésben állunk, és futószalagon adja ki a könyveinket, sorszámra fizet. Így nyugodt lélekkel túlírhatjuk mindet.
Többször olyan rosszul voltam tőle, olyan sok(k) volt, hogy majdnem odavágtam az mp3-lejátszót. Aztán mégis folyattam: mi lesz ebből? Mindezt a „sok” csillagot nem Szabó Magda kapja tőlem, hanem a mindenes házmesternő nem mindennapi személyisége. Szegény, forogna a sírjában, ha tudná, (milyen!) könyvet írtak róla.

77 hozzászólás
Roszka>!
Szabó Magda: Az ajtó

Sokunknak van/volt Emerencünk. Mi vagyunk a szerencsések, hiszen egy idős, tapasztalt, bölcs ember minket választ , vagy talál méltónak, hogy a családja legyünk. Sosem vallanák be, mennyire magányosak, ezért mindig ott vannak, ha segíteni kell. Még akkor is, ha mi ezt annyira nem szeretnénk. Teli vannak titkokkal, hiszen egy élet van mögöttük. Jó esetben nem akarják a mi titkainkat. De mindig ott vannak nekünk, ha bármikor szükségünk lenne rájuk. De sajnos előfordul, hogy későn jövünk rá, mit is jelentettek nekünk, vagy mi mit jelenthettünk neki.( Az én gyerekkorom Emerenc-e egy sváb asszony volt, Kati néni.)
Ez a történet ezt csodaszépen meséli el.

dagikám>!
Szabó Magda: Az ajtó

Nagyon tetszett a hangulata,ahogy az írónő elmeséli egy idős asszony és a maga közti viszonyát. Nem egy hétköznapi történettel állunk szemben,ahol az öreg asszonynak meglepő személyisége van,érdekes volt a ragaszkodása a saját világához és amibe képes is volt belehalni. Nagyon megindító volt.


Népszerű idézetek

BlissX I>!

– Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta.

173-174. oldal

2 hozzászólás
Almost_Zed>!

(…) attól, hogy kölcsönösen szeretjük egymást, még úgy meg tud döfni, hogy térdre esem. Éppen azért, mert én is szeretem. Csak az tud nekem fájdalmat okozni, akihez közöm van, rég megérthette volna, de csak azt érti meg, amit akar.

Böjt

Almost_Zed>!

Ma már tudom, amit akkor még nem, hogy a vonzalmat nem lehet szelíden, szabályozottan és tagoltan kifejezni, és hogy nem fogalmazhatom meg a formáját senki helyett.

98. oldal, Lomtalanítás

Exupéry>!

(…) minden érzelmi kapcsolat támadási lehetőség, és minél több embert eresztek magamhoz közel, annál számosabb csatornán áradhat felém a veszély.

1 hozzászólás
geszti>!

Ha Emerencen múlik, becsukja a márciusi ifjakat egy pincébe, és kioktatja őket, nincs irodalom, ordítozás, tessék valami hasznos tevékenységet választani, meg ne halljon forradalmi szöveget, mert elintézi mindahányat, ki a kávéházból, menjenek földmunkát végezni, vagy iparra.

120. oldal

2 hozzászólás
Valcsa>!

(…) egyikünk se szólt Emerencről, de mindketten róla hallgattunk.

104. oldal (Magvető, 1987)

1 hozzászólás
BZsofi P>!

Nem jutott eszembe semmi, én csak papíron tudom, mit kell csinálnom, az életben nehezen találom meg a szavakat.

73. oldal (Európa, 2005)

2 hozzászólás
jevus>!

Akin nem lehet segíteni, azon nem is kell, ha elég volt az életből neki, senkinek nincs joga visszatartani.

1 hozzászólás
BZsofi P>!

Nagyobbat nem adhat senkinek, minthogy nem enged neki módot a szenvedésre.

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés
1 hozzászólás
spoiler>!

Ha kérek valamit, és megadja, szöveg nélkül tegye, különben hiába adott.

Muránói tükör


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Závada Pál: Jadviga párnája
Kertész Imre: Sorstalanság
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Jókai Anna: Ne féljetek!
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Fekete István: Tüskevár
Bodor Ádám: Sinistra körzet