Az ​ajtó 2579 csillagozás

Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Álmában ​nem, de életében egyszer kinyílik az ajtó az írónő előtt. Szeredás Emerenc ajtaja, amely mások számára örökre zárva marad. A megingathatatlan jellemű, erkölcséhez és hiedelmeihez tántoríthatatlanul ragaszkodó asszony házvezetőnőnek áll az írónőhöz, ám első perctől nyilvánvaló, hogy ő diktál. Gazdája megmérettetik, és nem találtatván könnyűnek, Emerenc nem csupán otthona, hanem lelke ajtaját is megnyitja előtte, ha csak résnyire is. Így sejlik fel Magyarország huszadik századi történelmének kulisszái előtt egy magára maradt nő tragikus, fordulatos sorsa. Vajon mit őrizget az idős asszony a hét lakatra zárt ajtó mögött?
Az ajtó a ki- és bezártság, a születés és a halál ősi jelképe. Állandó kettősség jellemzi a két főhős áhítatosan odaadó, máskor szinte gyűlölködő kapcsolatát is. A szeretet kapujában állnak. Sikerülhet-e végül beljebb vagy elengedni egymást?
Az ajtó Szabó Magda talán legismertebb regénye: Szabó István forgatott belőle filmet, és 2015-ben… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű Jaffa · Szabó Magda Európa

>!
Jaffa, Budapest, 2016
284 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609053
>!
Jaffa, Budapest, 2016
284 oldal · ISBN: 9786155715433
>!
Európa, Budapest, 2015
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794008

13 további kiadás


Enciklopédia 48

Szereplők népszerűség szerint

Szeredás Emerenc · Szabó Magda · Viola

Helyszínek népszerűség szerint

temető


Kedvencelte 872

Most olvassa 163

Várólistára tette 714

Kívánságlistára tette 482

Kölcsönkérné 14


Kiemelt értékelések

krlany I>!
Szabó Magda: Az ajtó

Ez a könyv, ez olyan, hogy mikor elolvasod az utolsó sorát, és becsukod, csak nézel ki utána a fejedből. Űrt hagy maga után, majd élni tanít… Egyébként meg mindent elmondott. Benne van minden, egy csomó bölcsesség arról mi fontos és mi nem, csak legyen, aki meg is érti az élet apró dolgainak nagy-nagy jelentőségét.
Szabó Magda gyönyörűen és kifejezően ír, minden sora tele van érzelemmel, mint ahogy az a két világ is, ami itt szembekerül egymással, megméretik, majd egymás karjában elbukik. Teszik ezt oly stílusosan, és annyi belső szeretettel, hogy az minden mással felér.

40 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Szabó Magda: Az ajtó

Barátság és átok

A pillanatot képtelenség kiszorítani az első helyről, ami Szabó Magda életművét illeti. De Az ajtó azért erősen közelíti azt a szintet. Kb. a kétharmadáig még arra is komoly esély volt, hogy eléri. Ha csak Emerencről szólna, talán meg is haladta volna, én pedig kedvencelném.

A történetről nincs sok mondanivalóm. Oknyomozós fajta, aki azt szereti, ezzel a regénnyel mellé nem nyúlhat. Mégis az a benyomásom, hogy minden, ami történik, egyetlen dolog szolgálatában áll: jellemrajz, jellemrajz, jellemrajz. Az időbeli előrehaladás csak arra kell, hogy könnyebb legyen olvasni. Valamivel. Mert hogy ez nem pehelysúly, az is biztos.

Részletek a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/11/szabo_magd…

>!
Jaffa, Budapest, 2016
284 oldal · ISBN: 9786155715433
B_Tünde P>!
Szabó Magda: Az ajtó

Szabó Magda ebben a könyvében egy valós történtet mesél el, Emerenc történetét, aki közel 20 évig volt a család kisegítője a háztartási munkákban – úgy is mondhatnánk, cselédje – de ha valaki, ekkor Emerenc esetében ez a szó biztosan nem állja meg a helyét. Ez a könyv tehát Emerenc könyve, az öntörvényű Emerencé, aki az írott és íratlan törvényeknek sem engedelmeskedik, a saját maga által alkotott és elfogadott törvények szerint él. Miközben a 20 év története kibontakozik előttünk, apró történetfoszlányokon keresztül megismerjük Emerenc múltját is, főként az életét végigkísérő tragédiák sorát, ami bizalmatlanná tette mindenkivel szemben, de nem törte meg, nem tette rosszindulatúvá és megkeseredetté, hatalmas lelki erővel viselte a sorsát és élte tovább az életét. Ő volt az, aki mindenkin segített, mindenkiben meglátta az embert, ő viszont soha nem panaszkodott, és senkitől nem fogadott el segítséget. Ahhoz viszont, hogy élni tudjon, áttörhetetlen páncélt növesztett maga köré.
Emerenc és az írőnő találkozása: két világrend találkozása, ami óhatatlanul rombolással jár, de ez kellett ahhoz, hogy új falak épülhessenek és az ajtók legalább résnyire megnyíljanak. Az a csipetnyi misztikum, amit Szabó Magda beleszőtt a történetbe, még jobban kiemelve a két nő közötti világnézeti különbséget, tökéletesen illett Emerenc alakjához. Emerenc volt az, aki ismerte az élet és a halál titkait – mert már annyi halált látott, és annyi kilátastalan életet. spoiler
Emerencnek pedig, ahogy azt nem választhatta meg, hogy milyen élete legyen, a saját halálába sem lehetett beleszólása: nem úgy, és nem ott halhatott meg, féltett titkait megőrizve, ahogy szeretett volna, akiben pedig életében talán először megbízott, elárulta.
És a könyvet letéve jöhet a kérdések sora: Elárulta? Valóban elárulta? Mit kellett volna tennie? Tehetett volna mást? És ha másképp dönt, akkor mi változik? Könnyebb lesz talán a lelkiismerete? Vagy ellenkezőleg, még nehezebb? És én, én mit tettem volna hasonló helyzetben? Jó lenne többet tudni arról, hogy mennyi a tényleges esemény és mennyi a kitaláció, mert akkor talán választ kaphatnánk néhány kérdésre.

1 hozzászólás
Alvarando P>!
Szabó Magda: Az ajtó

„Mindenki példája volt, mindenki segítsége, a mintakép, keményített köténye zsebéből galambként vászon zsebkendők suhogtak ki, papírba takart cukorkák, ő volt a hó királynője, a biztonság, nyáron az első cseresznyeszem, ősszel a gesztenyekoppanás, télen a parázs tök, tavasszal az első rügy a sövényen: Emerenc tiszta volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, akik mindig szerettünk volna lenni.”

Az új lakásba költöző házaspár házvezetőnőt keres, egy ismerős ajánlja Emerencet. A magának való asszony és a sikeres írónő kapcsolata nem indul valami fényesen, mégis különleges kapocs köttetik…

Szabó Magda talán legismertebb regényének témáját a saját életéből vette. Főhőse a különc öregasszony, aki eleinte távolságot tart az elbeszélővel, majd amikor a férje kórházba kerül, akkor szinte kitárulkozik előtte, de utána is idő kell hozzá, hogy igazán a bizalmába fogadja. A szerző rendkívül részletes képet fest le egykori alkalmazottjáról, akinek a sorsában ott van a 20. századi magyar történelem összes tragédiája. Vidékről került fel az első világháború után cselédként a fővárosba, átélte a második világháborút és embermentőként is tevékenykedett. A műben megjelenő üzletasszony a holokauszt áldozata lehetett volna, ha Emerenc nem menti meg. A párbeszédekben megjelenik még a második világháború utáni helyzet, például a földosztás. A kisebb történelmi háttér mellett nagyban megismerjük az asszony küzdelmes életét, aki öregkorában is fiatalokat megszégyenítően dolgozik: takarít a lakásban és több utcát is ő tart karban, főleg hóeséskor.

Nincsen családja, ennek ellenére igazi udvartartást tart maga körül: a három barátnő (Adél, Polett és Sutu), az alezredes, testvérének, Józsinak a fia és természetesen maga Szabó Magda. Kettejüknél végigkísérhetjük azt, hogyan mélyül el a kötelékük. A cím fontos szerepet játszik a történetben, mert senki se tudja, milyen Emerenc lakása, az előszobán túl még a már bizalmában levő írónőt sem engedi be. A történet nagy kérdése, hogy vajon megtudjuk-e, mi rejlik az ajtó mögött?

Miközben a két főszereplő egyre közelebb kerül egymáshoz, gyönyörű gondolatokat oszt meg velünk a szerző az emberek közötti viszonyról és az írásról:

„A szeretet kötelezettség, tulajdonképpen veszedelmes és kockázatos szenvedély.”

„Ő nem fogta fel, hogy attól, hogy kölcsönösen szeretjük egymást, még úgy meg tud döfni, hogy térdre esem. Csak az tud nekem fájdalmat okozni, akihez közöm van, rég megérthette volna, de csak azt érti meg, amit akar.”

„Ma már tudom, amit akkor még nem, hogy a vonzalmat nem lehet szelíden, szabályozottan és tagoltan kifejezni, és hogy nem fogalmazhatom meg a formáját senki helyett.”

„Az írás nem szelíd gazda, a mondatok, ha abbahagyjuk őket, sosem folytathatók eredeti minőségükben, az új fogalmazásban a szöveg íve elgörbül, statikája nem biztosít többé semmit.”

A történet a kezdettől fogva beszippantja az olvasót és észre se veszi, ahogy peregnek az oldalak, közben pedig megkedveli a különleges hölgy figuráját. Ebben sokat segít a szerző stílusa, amely a szép barokkos körmondatok ellenére nagyon gördülékeny. Ajánlható minden szépirodalmat kedvelő olvasónak, akik szeretnek az emberi lélek mélyére is lelátni egy kiváló történet mellett. Szabó Magda műveivel ismerkedőknek is bátran ajánlható, egyből kedvet kapnak az életmű további darabjaihoz!

3 hozzászólás
Karinthy>!
Szabó Magda: Az ajtó

Felgyülemlett kérdések sokasága van bennem..végeztem ..nincs miről olvasni többet ..a tinta már megszáradt a papíron.. Mélységes űr ..Emerenc..egyre csak ezt tudom ….Emerenc.. Nagyon meghatott..Emerenc..jaj..de hát ..lehet mondani egy nem létező regényszereplőre azt,hogy szeretem? …a befejezés előtt…Emerenc utolsó szavai..a szívverésem zakatolt..vonat megirigyelte volna… Nem én faltam fel a könyvet…ő evett meg engem…majd az utolsó elolvasott szó után..kidobott a szájából..és most itt vagyok..gyengén..szomorúan..megtörten..kizárólag Emerencen kattog az agyam..Nagyon szeret(t)em..nagyon fáj(t)..nagyon meghat(ott).. Mély olvasmány..súlyos..ilyen őszinte emberi érzésekről és kapcsolatokról.. Egyéni karakterről ( mint Emerenc) még tán nem is olvastam..nem tapasztaltam …. szív neki! Szabó Magdának egy. Emerencnek kettő.

gabiica P>!
Szabó Magda: Az ajtó

Nehezen találtam rá a mű hangulatára, de aztán mégis annyira beszippantott a világa, hogy még most sem teljesen tudok kilépni belőle.
Megtanít azokra a dolgokra, amelyek igazán fontosak az életben, egy olyan kapcsolatot mutat be, ahol bár nincs családi kötelék, mégis sokkal erősebb, mintha az lenne.
Emerenc lénye rengeteget formálta az írónőt, és noha mikor ott volt, nem mindig látta be, mennyit is jelent, él a közhely, hogy csak akkor jövünk rá igazán valakinek vagy valaminek a jelentőségére, miután már elvesztettük…
Megható történet az emberi kapcsolatokról, amelyet jó darabig nem fogok tudni kiverni a fejemből…

Futtetenne I>!
Szabó Magda: Az ajtó

Ha A portobellói boszorkány a külső ajtókról szól, amelyeket az élet állít utunkba, lehetőséget adva egy teljes életre, ha merjük használni a bennünk lévő kulcsot, addig Szabó Magda regénye a belső, a mi saját ajtónkról, ami ugyanúgy mindenkiben ott van. Igen, így, egyes számban. Mindannyian őrzünk titkokat, őrzünk magunkból egy-egy kis darabot mélyen, fájdalomból, dacból, szégyenből, irigységből, vagy egyszerűen csak nem akarjuk, hogy bárki is megtudja. Egy ajtó mögé zártuk, ahova időnként újabb és újabb dolgokat pakolunk, ahogy egyre csak folyik tova az idő az élet medrében. Időnként előfordul, hogy bepillantást engedünk egy-egy személynek, és ha jól döntöttünk (van-e egyáltalán jó vagy rossz döntés?), akkor az az ajtó már nem kell, hogy többé bezárva legyen, hiszen már ketten fogják őrizni. Ha pedig a kiválasztott nem tudja kellőképpen megbecsülni a gesztust, amiről tudnia kell – lévén, neki is van saját kulcsra zárt ajtaja –, hogy iszonyú nehéz döntés, az az ajtó a későbbiekben még inkább zárva fog maradni, és még nehezebben fog kinyílni. Ha ki fog egyáltalán. Amit őrzünk, így vagy úgy, de kivetítjük az életünkbe is, és hatással van ránk, a környezetünkre. Sokszor nagyon nehéz megérteni egy-egy emberi viselkedés, tett mozgatórugóját, a mögötte megbújó okot, szándékot. Előfordul, hogy szeretnénk benézni az ajtó mögé, hogy egy kicsit könnyítsünk a másik terhén, de kérdem én, hát nekünk ennyire üres a szobánk az ajtó mögött, hogy úgy véljük, képesek vagyunk megbirkózni a másikéval is? Főleg, ha ő nem akarja a mi „felhalmozott értékeinket”. Nehéz kérdések, nehéz dolgok ezek. Előfordulhat, hogy olyan régen zárva már az az ajtó, hogy maga a tudat is elborzaszt, hogy valakinek egyáltalán csak résnyire nyissuk ki. Pedig talán ezt kellene tenni, időnként kinyitni. Talán fájni fog, de a lehetőséget nem vehetjük el magunktól, hogy esetleg nem kell többé zárva tartani. Minél inkább védjük magunkat, annál nagyobb az esélye, hogy feleslegesen nagy árat kell majd megfizetnünk érte. Lehet így is szép életünk, és persze, legyen az az ajtó zárva, míg nem érezzük, hogy eljött az idő, az a személy, akinek megmutathatjuk teljes valójában, vagy azok a személyek, akiknek egy kicsi bepillantást engedhetünk, de nem kell, hogy az az ajtó rideg, és barátságtalan legyen. Fessük zöldre, díszítsük koszorúval. Kevésbé feltűnő, az idegenek nem akarnak majd kéretlenül csakazértis bemenni, aki pedig kíváncsi ránk, az örömmel és türelemmel fog rajta kopogtatni. És ha nem nyitjuk ki mégsem, hát legközelebb újra megpróbálja, mert tudni fogja, hogy érdemes. Ha pedig elküldjük, ugyan csalódott és szomorú lesz, de nem keserű és nem fogja kudarcként megélni, hogy nem volt képes segíteni. De a legfontosabb, hogy időnként mi is pillantsunk a saját ajtónk mögé, és takarítsunk ki, ki tudja, talán ki tudunk tenni egy-két dolgot, és könnyebb lesz tőle a szívünk. Talán még az a nap is eljöhet, mikor azt az ajtót nem fogjuk kulcsra zárni. Vagy csak nem félünk megmutatni másoknak, de legfőképpen magunknak, hogy mi van mögötte.

8 hozzászólás
maya75>!
Szabó Magda: Az ajtó

Szabó Magda minden írását szeretem, így ezt is. Amikor régebben olvastam, nem értettem meg ennyire, valószínűleg mást mond így idősebb korban, mint 20 évesen. :) Kíváncsi lettem a filmre is.

pannik >!
Szabó Magda: Az ajtó

Szabó Magda írásait nagyon szeretem. Eddig minden amit olvastam tőle teli találat volt.
Ez a könyv egy kicsit más.
Ez a könyv mélyebb, nehezebb olvasmány. Itt nem tudok áradozni, mert valahogy a csöndesség a finomság jobban illik ide.
Ez a könyv egészen durván felszántotta a lelkemet.
Eleinte, megmondom őszintén nem is szerettem olvasni. A vége is olyan volt, hogy egyszer csak vége lett és bambultam ki a fejemből, hogy akkor most, mit is kezdjek a sok kérdéssel, és azzal az űrrel amit hagyott.
Szabó Magda ebbe a könyvébe bele szőtte önmagát, kiterítette benne a lelke abroszát és láthatóvá tette gubancos fodrait. Köszönet érte. Ezen túl csak Emerencet boncolta szét jobban számunkra, na nem olyan direktben mint önmagát, de azért rengeteget kaptunk mélységből Emerenc esetében is. Nehéz sorsa megindító, de a legmegindítóbb a kettejük kapcsolata.
Én nem tudom mit lehet egy ilyen könyvről írni, valahogy úgy tudnám érzékeltetni a hatását, hogy elkapta a torkomat és megszorította, sokszor le kellett tennem mert már szinte sajogtam az olvasásban. De arról szó sem lehetett, hogy ne olvassam végig, csak néha fel kellett lélegezni. Hát ilyen volt, jó volt, nehéz volt, lélekszántó volt.

blueviolet>!
Szabó Magda: Az ajtó

Ez az a könyv, ami után nagyon nehéz megszólalni. Csodálatos történet volt tele szeretettel, fájdalommal, titkokkal, és még vagy ezer féle érzelemmel, amit meg se lehet fogalmazni. Talán nem is kell.
Emerenc a legszerethetőbb és egyben legkiállhatatlanabb nőszemély a Földön, akinek ezentúl örökös bérelt helye lesz kedvenc könyves karaktereim körében off.
Egyedül az zavart, hogy szerencsétlen kutya mennyi verést kapott, több negatívat nem tudok mondani a könyvről, egyszerűen zseniális és tökéletes.
Sajnos csak könyvtári példányt olvashattam, de mindenképp szeretnék belőle sajátot is, mert ezt a könyvet időről időre biztos elő fogom majd venni.


Népszerű idézetek

BlissX I>!

– Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta.

173-174. oldal

2 hozzászólás
Almost_Zed>!

[…] attól, hogy kölcsönösen szeretjük egymást, még úgy meg tud döfni, hogy térdre esem. Éppen azért, mert én is szeretem. Csak az tud nekem fájdalmat okozni, akihez közöm van, rég megérthette volna, de csak azt érti meg, amit akar.

171. oldal, Böjt

Almost_Zed>!

Ma már tudom, amit akkor még nem, hogy a vonzalmat nem lehet szelíden, szabályozottan és tagoltan kifejezni, és hogy nem fogalmazhatom meg a formáját senki helyett.

98. oldal, Lomtalanítás

Exupéry>!

[…] minden érzelmi kapcsolat támadási lehetőség, és minél több embert eresztek magamhoz közel, annál számosabb csatornán áradhat felém a veszély.

134. oldal (Európa, 2012)

1 hozzászólás
Valcsa P>!

[…] egyikünk se szólt Emerencről, de mindketten róla hallgattunk.

104. oldal (Magvető, 1987)

1 hozzászólás
geszti>!

Ha Emerencen múlik, becsukja a márciusi ifjakat egy pincébe, és kioktatja őket, nincs irodalom, ordítozás, tessék valami hasznos tevékenységet választani, meg ne halljon forradalmi szöveget, mert elintézi mindahányat, ki a kávéházból, menjenek földmunkát végezni, vagy iparra.

120. oldal

2 hozzászólás
BZsofi P>!

Nem jutott eszembe semmi, én csak papíron tudom, mit kell csinálnom, az életben nehezen találom meg a szavakat.

73. oldal (Európa, 2005)

2 hozzászólás
jevus>!

Akin nem lehet segíteni, azon nem is kell, ha elég volt az életből neki, senkinek nincs joga visszatartani.

110. oldal

1 hozzászólás
BZsofi P>!

Nagyobbat nem adhat senkinek, minthogy nem enged neki módot a szenvedésre.

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés
1 hozzászólás
spoiler>!

Ha kérek valamit, és megadja, szöveg nélkül tegye, különben hiába adott.

69. oldal, Muránói tükör


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: A gazdag szegények
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Wass Albert: Farkasverem
Agatha Christie: A kutya se látta
José Saramago: Vakság
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Stephen King: Cujo
Émile Zola: Az élet öröme
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna