Az ​ajtó 1205 csillagozás

Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó Szabó Magda: Az ajtó

Ez ​a könyv, pontosabban mostani új kiadása, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot. A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott seperni a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengernél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

Tartalomjegyzék

>!
Jaffa, Budapest, 2016
284 oldal · ISBN: 9786155715433
>!
Jaffa, Budapest, 2016
284 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609053
>!
Európa, Budapest, 2015
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794008

13 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Szeredás Emerenc · Szabó Magda

Helyszínek népszerűség szerint

temető


Kedvencelte 455

Most olvassa 101

Várólistára tette 386

Kívánságlistára tette 198

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
krlany I+SMP
Szabó Magda: Az ajtó

Ez a könyv, ez olyan, hogy mikor elolvasod az utolsó sorát, és becsukod, csak nézel ki utána a fejedből. Űrt hagy maga után, majd élni tanít… Egyébként meg mindent elmondott. Benne van minden, egy csomó bölcsesség arról mi fontos és mi nem, csak legyen, aki meg is érti az élet apró dolgainak nagy-nagy jelentőségét.
Szabó Magda gyönyörűen és kifejezően ír, minden sora tele van érzelemmel, mint ahogy az a két világ is, ami itt szembekerül egymással, megméretik, majd egymás karjában elbukik. Teszik ezt oly stílusosan, és annyi belső szeretettel, hogy az minden mással felér.

36 hozzászólás
>!
tundi28 P
Szabó Magda: Az ajtó

Szabó Magda ebben a könyvében egy valós történtet mesél el, Emerenc történetét, aki közel 20 évig volt a család kisegítője a háztartási munkákban – úgy is mondhatnánk, cselédje – de ha valaki, ekkor Emerenc esetében ez a szó biztosan nem állja meg a helyét. Ez a könyv tehát Emerenc könyve, az öntörvényű Emerencé, aki az írott és íratlan törvényeknek sem engedelmeskedik, a saját maga által alkotott és elfogadott törvények szerint él. Miközben a 20 év története kibontakozik előttünk, apró történetfoszlányokon keresztül megismerjük Emerenc múltját is, főként az életét végigkísérő tragédiák sorát, ami bizalmatlanná tette mindenkivel szemben, de nem törte meg, nem tette rosszindulatúvá és megkeseredetté, hatalmas lelki erővel viselte a sorsát és élte tovább az életét. Ő volt az, aki mindenkin segített, mindenkiben meglátta az embert, ő viszont soha nem panaszkodott, és senkitől nem fogadott el segítséget. Ahhoz viszont, hogy élni tudjon, áttörhetetlen páncélt növesztett maga köré.
Emerenc és az írőnő találkozása: két világrend találkozása, ami óhatatlanul rombolással jár, de ez kellett ahhoz, hogy új falak épülhessenek és az ajtók legalább résnyire megnyíljanak. Az a csipetnyi misztikum, amit Szabó Magda beleszőtt a történetbe, még jobban kiemelve a két nő közötti világnézeti különbséget, tökéletesen illett Emerenc alakjához. Emerenc volt az, aki ismerte az élet és a halál titkait – mert már annyi halált látott, és annyi kilátastalan életet. spoiler
Emerencnek pedig, ahogy azt nem választhatta meg, hogy milyen élete legyen, a saját halálába sem lehetett beleszólása: nem úgy, és nem ott halhatott meg, féltett titkait megőrizve, ahogy szeretett volna, akiben pedig életében talán először megbízott, elárulta.
És a könyvet letéve jöhet a kérdések sora: Elárulta? Valóban elárulta? Mit kellett volna tennie? Tehetett volna mást? És ha másképp dönt, akkor mi változik? Könnyebb lesz talán a lelkiismerete? Vagy ellenkezőleg, még nehezebb? És én, én mit tettem volna hasonló helyzetben? Jó lenne többet tudni arról, hogy mennyi a tényleges esemény és mennyi a kitaláció, mert akkor talán választ kaphatnánk néhány kérdésre.

1 hozzászólás
>!
gabiica P
Szabó Magda: Az ajtó

Nehezen találtam rá a mű hangulatára, de aztán mégis annyira beszippantott a világa, hogy még most sem teljesen tudok kilépni belőle.
Megtanít azokra a dolgokra, amelyek igazán fontosak az életben, egy olyan kapcsolatot mutat be, ahol bár nincs családi kötelék, mégis sokkal erősebb, mintha az lenne.
Emerenc lénye rengeteget formálta az írónőt, és noha mikor ott volt, nem mindig látta be, mennyit is jelent, él a közhely, hogy csak akkor jövünk rá igazán valakinek vagy valaminek a jelentőségére, miután már elvesztettük…
Megható történet az emberi kapcsolatokról, amelyet jó darabig nem fogok tudni kiverni a fejemből…

>!
Ciccnyog ISP
Szabó Magda: Az ajtó

Ha A portobellói boszorkány a külső ajtókról szól, amelyeket az élet állít utunkba, lehetőséget adva egy teljes életre, ha merjük használni a bennünk lévő kulcsot, addig Szabó Magda regénye a belső, a mi saját ajtónkról, ami ugyanúgy mindenkiben ott van. Igen, így, egyes számban. Mindannyian őrzünk titkokat, őrzünk magunkból egy-egy kis darabot mélyen, fájdalomból, dacból, szégyenből, irigységből, vagy egyszerűen csak nem akarjuk, hogy bárki is megtudja. Egy ajtó mögé zártuk, ahova időnként újabb és újabb dolgokat pakolunk, ahogy egyre csak folyik tova az idő az élet medrében. Időnként előfordul, hogy bepillantást engedünk egy-egy személynek, és ha jól döntöttünk (van-e egyáltalán jó vagy rossz döntés?), akkor az az ajtó már nem kell, hogy többé bezárva legyen, hiszen már ketten fogják őrizni. Ha pedig a kiválasztott nem tudja kellőképpen megbecsülni a gesztust, amiről tudnia kell – lévén, neki is van saját kulcsra zárt ajtaja –, hogy iszonyú nehéz döntés, az az ajtó a későbbiekben még inkább zárva fog maradni, és még nehezebben fog kinyílni. Ha ki fog egyáltalán. Amit őrzünk, így vagy úgy, de kivetítjük az életünkbe is, és hatással van ránk, a környezetünkre. Sokszor nagyon nehéz megérteni egy-egy emberi viselkedés, tett mozgatórugóját, a mögötte megbújó okot, szándékot. Előfordul, hogy szeretnénk benézni az ajtó mögé, hogy egy kicsit könnyítsünk a másik terhén, de kérdem én, hát nekünk ennyire üres a szobánk az ajtó mögött, hogy úgy véljük, képesek vagyunk megbirkózni a másikéval is? Főleg, ha ő nem akarja a mi „felhalmozott értékeinket”. Nehéz kérdések, nehéz dolgok ezek. Előfordulhat, hogy olyan régen zárva már az az ajtó, hogy maga a tudat is elborzaszt, hogy valakinek egyáltalán csak résnyire nyissuk ki. Pedig talán ezt kellene tenni, időnként kinyitni. Talán fájni fog, de a lehetőséget nem vehetjük el magunktól, hogy esetleg nem kell többé zárva tartani. Minél inkább védjük magunkat, annál nagyobb az esélye, hogy feleslegesen nagy árat kell majd megfizetnünk érte. Lehet így is szép életünk, és persze, legyen az az ajtó zárva, míg nem érezzük, hogy eljött az idő, az a személy, akinek megmutathatjuk teljes valójában, vagy azok a személyek, akiknek egy kicsi bepillantást engedhetünk, de nem kell, hogy az az ajtó rideg, és barátságtalan legyen. Fessük zöldre, díszítsük koszorúval. Kevésbé feltűnő, az idegenek nem akarnak majd kéretlenül csakazértis bemenni, aki pedig kíváncsi ránk, az örömmel és türelemmel fog rajta kopogtatni. És ha nem nyitjuk ki mégsem, hát legközelebb újra megpróbálja, mert tudni fogja, hogy érdemes. Ha pedig elküldjük, ugyan csalódott és szomorú lesz, de nem keserű és nem fogja kudarcként megélni, hogy nem volt képes segíteni. De a legfontosabb, hogy időnként mi is pillantsunk a saját ajtónk mögé, és takarítsunk ki, ki tudja, talán ki tudunk tenni egy-két dolgot, és könnyebb lesz tőle a szívünk. Talán még az a nap is eljöhet, mikor azt az ajtót nem fogjuk kulcsra zárni. Vagy csak nem félünk megmutatni másoknak, de legfőképpen magunknak, hogy mi van mögötte.

8 hozzászólás
>!
1olvasó
Szabó Magda: Az ajtó

Felgyülemlett kérdések sokasága van bennem..végeztem ..nincs miről olvasni többet ..a tinta már megszáradt a papíron.. Mélységes űr ..Emerenc..egyre csak ezt tudom ….Emerenc.. Nagyon meghatott..Emerenc..jaj..de hát ..lehet mondani egy nem létező regényszereplőre azt,hogy szeretem? …a befejezés előtt…Emerenc utolsó szavai..a szívverésem zakatolt..vonat megirigyelte volna… Nem én faltam fel a könyvet…ő evett meg engem…majd az utolsó elolvasott szó után..kidobott a szájából..és most itt vagyok..gyengén..szomorúan..megtörten..kizárólag Emerencen kattog az agyam..Nagyon szeret(t)em..nagyon fáj(t)..nagyon meghat(ott).. Mély olvasmány..súlyos..ilyen őszinte emberi érzésekről és kapcsolatokról.. Egyéni karakterről ( mint Emerenc) még tán nem is olvastam..nem tapasztaltam …. szív neki! Szabó Magdának egy. Emerencnek kettő.

>!
csillagka P
Szabó Magda: Az ajtó

Nem tudtam letenni, csak még egy kicsi és végül kiolvastam a felétől egy este alatt. Emerencet látom magam előtt ahogy figyel fentről és kritikus mindenkivel akit szeretettet. Hihetetlenül el lett találva az utolsó nagyjelenet, és az egész könyvből méltóság és emberség árad.

8 hozzászólás
>!
Aurore P
Szabó Magda: Az ajtó

Sznobponyva. Kispolgári lektűr. Biedermeier encsembencshegy. Émelyegtem tőle. Mintha sós heringet gyömbérbe és mézbe pácoltak volna. Ez a rengeteg affektálás, hogy lehet ezt bírni? Emerenc pü-pü-pü, Emerenc tyü-tyü-tyü, komatál tö-tö-tö, loverseat fü-fü-fü, Emerenc, renc, renc, renc. Józsi öcsém fia (aki ráadásul az Emerenc öccsének fia, tehát Szabó Magdához semmi köze) – miért, nincs neve?! NYÁÁÁÁÁ!!!
Szeredás asszonynak igaza volt: Magdácska nem volt okos. Ez a sok nyavalygás, álbölcsesség, őrlődés felesleges dolgokon, tipródás, hogy jónak látsszunk, amikor csak önzők vagyunk, mert amikor itt volt az ideje, nem hagytunk meghalni egy öregasszonyt. És mindezt azért, mert azt sem tudjuk, hova legyünk jó dolgunkban, amikor díjakat osztanak nekünk, és a kiadónk, amellyel betonbiztos szerződésben állunk, és futószalagon adja ki a könyveinket, sorszámra fizet. Így nyugodt lélekkel túlírhatjuk mindet.
Többször olyan rosszul voltam tőle, olyan sok(k) volt, hogy majdnem odavágtam az mp3-lejátszót. Aztán mégis folyattam: mi lesz ebből? Mindezt a „sok” csillagot nem Szabó Magda kapja tőlem, hanem a mindenes házmesternő nem mindennapi személyisége. Szegény, forogna a sírjában, ha tudná, (milyen!) könyvet írtak róla.

77 hozzászólás
>!
Kevin
Szabó Magda: Az ajtó

Ennyire még könyv nem érdemelt öt csillagot, esküszöm. Egyszerűen feleslegesnek érzem a szócséplést, csak ülök és nézek. Hálás vagyok Emerencnek, hogy megosztotta lényét Szabó Magdával, hálás vagyok Szabó Magdának, hogy írói eszközeit ilyen okosan és szinte természetfelettien használta, hogy megosztotta Emerencet az olvasóival. Nem kérdés, hogy videó lesz-e ebből.

2 hozzászólás
>!
Naiva P
Szabó Magda: Az ajtó

Komolyan meglep, hogy ilyen magas százalékon áll ilyen magas olvasottsági számmal. És elgondolkodtat, hogy talán velem van gond, mert nekem ez a „remekműnek és klasszikusnak” tartott mű nem tetszett. Én kínlódtam vele rendesen. A párbeszédek hiánya nagyon nehezen vitték előre a történetet és az sem segített, hogy végig olyan feszült volt a regényben uralkodó légkör, de anélkül, hogy az a feszültség izgalmas lett volna.
Olvastam már Szabó Magdától nem egyet, nem kettőt. Az Abigélt többször is, a Für Elise-t is, de ez most nem talált be.
Nagyon zavart Emerenc bizalmatlansága, már-már kotnyelessége. Néha azért hagyott rést ajtaján, ami a szeretet kapujának metaforájaként jelent meg. Mintha valahol mégis szerette volna megosztani a féltve őrzött titkait. Emerenc személyisége legalább annyira ellentmondásos és kiszámíthatatlan volt, mint kapcsolata az írónővel. spoiler Szerintem a legtöbb öregasszony legnagyobb félelme Emerenc sorsa. Ami a regény egyik erőssége, hogy alapos képet kapunk a háború előtti és utáni Magyarország hétköznapjairól, átlagemberek életéről.

>!
bagie P
Szabó Magda: Az ajtó

2017: Még mindig 5*
Talán átlendültem a Szabó Magda nem nekem ír felnőttkönyveket-válságon?
Na jó, ez az első olvasásra is 5* volt…és most is az. Van benne valami megfoghatatlan, ami miatt Emerenc a szívembe lopja magát … pedig aztán nem egy szeretnivaló teremtés :)
Szerintem ezt a SZM könyvet megtartom – és mondjuk 5 évente újra olvasom :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
BlissX

– Nem hal meg olyan könnyen az ember, ezt tanulja meg, csak majdnem, aztán később olyan okos lesz attól, amit kiállott, hogy azt kívánja, bár még egyszer buta lehetne, tök buta.

173-174. oldal

2 hozzászólás
>!
Almost_Zed

(…) attól, hogy kölcsönösen szeretjük egymást, még úgy meg tud döfni, hogy térdre esem. Éppen azért, mert én is szeretem. Csak az tud nekem fájdalmat okozni, akihez közöm van, rég megérthette volna, de csak azt érti meg, amit akar.

Böjt

>!
Exupéry

(…) minden érzelmi kapcsolat támadási lehetőség, és minél több embert eresztek magamhoz közel, annál számosabb csatornán áradhat felém a veszély.

1 hozzászólás
>!
Almost_Zed

Ma már tudom, amit akkor még nem, hogy a vonzalmat nem lehet szelíden, szabályozottan és tagoltan kifejezni, és hogy nem fogalmazhatom meg a formáját senki helyett.

98. oldal, Lomtalanítás

>!
geszti

Ha Emerencen múlik, becsukja a márciusi ifjakat egy pincébe, és kioktatja őket, nincs irodalom, ordítozás, tessék valami hasznos tevékenységet választani, meg ne halljon forradalmi szöveget, mert elintézi mindahányat, ki a kávéházból, menjenek földmunkát végezni, vagy iparra.

120. oldal

2 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

Nem jutott eszembe semmi, én csak papíron tudom, mit kell csinálnom, az életben nehezen találom meg a szavakat.

73. oldal (Európa, 2005)

2 hozzászólás
>!
Valcsa

(…) egyikünk se szólt Emerencről, de mindketten róla hallgattunk.

104. oldal (Magvető, 1987)

>!
jevus

Akin nem lehet segíteni, azon nem is kell, ha elég volt az életből neki, senkinek nincs joga visszatartani.

1 hozzászólás
>!
Bi_bi_bi

(…) van az úgy, hogy az ember egyszer csak be akar már fejezni mindent.

1 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

Nagyobbat nem adhat senkinek, minthogy nem enged neki módot a szenvedésre.

Kapcsolódó szócikkek: szenvedés
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
Závada Pál: Jadviga párnája
Németh László: Égető Eszter
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Kertész Imre: Sorstalanság
Vámos Miklós: Apák könyve
Nádas Péter: Emlékiratok könyve
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Dallos Sándor: Aranyecset