Álarcosbál 612 csillagozás

Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál

A nyolcadikos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára… Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. A szerző egyéb könyveire is jellemző izgalmas fordulatok, plasztikusan megformált jellemek sora teszi élvezetessé ezt az újabb olvasói nemzedékek körében is sikeres lányregényt

Eredeti megjelenés éve: 1961

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Pöttyös könyvek, Magyar Ifjúsági Remekírók, Szabó Magda

>!
Móra, Budapest, 2018
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634159056
>!
Móra, Budapest, 2015
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634151708 · Illusztrálta: Reich Károly
>!
Európa, Budapest, 2008
232 oldal · ISBN: 9789630785617

12 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Megyeri Éva · Boros Krisztina


Kedvencelte 85

Most olvassa 21

Várólistára tette 137

Kívánságlistára tette 55


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Szabó Magda: Álarcosbál

Vele, nem banánnal kergetett anyám gyerekként az asztal körül, na jó ez lehet, barokkos túlzás, de sokszor próbálta a kezembe nyomni az tény, valahogyan mindig előkerült és minden esetben irtózva tüntettem el a közelemből. Kiskamaszként kirázott a hideg a borítójától, ennyi negatív érzést nem emlékszem bármelyik más könyv keltett volna bennem, nem érdekelt a tartalma, csak az, hogy minél távolabb legyünk egymástól. Szerencsére változik a világ, ma már nem kell úgy kézbe vennem, hogy a fekete álarcos bányarém tekintsen vissza rám (bocsi Krisztina) Talán az idegenkedésem Szabó Magdától is ettől a borítóból indult, persze a kényszerből is, hogy valami olyat akarnak lenyomni a torkomon amire nagyon nem vagyok vevő.
Anyucikám jelentem, elolvastam és mindenféle előzetes várakozással ellentétben igazad volt, ez tényleg kötelező darab, bár azt hiszem azt rosszul mérted fel, mennyire rázott volna meg harmincöt évvel ezelőtt, mivel még kőszívű felnőttként is két nap nettó sírást idézett elő. Éppen úgy jártam mint a „Születésnap"-al, egyszerűen nem akartak elállni a könnyeim, szívembe markolt, ott kemény kézzel csavargatott, kicsit túlságosan fájt, most próbálok felkecmeregni és folytatni szerencsés életemet.
Magda nagyon finoman adagolta a propagandát, nem csordult túl, és azért valljuk be ma is elfogadnák, ha a gyerekeinket ennyire elhivatott pedagógusok nevelnék, vörös nyakkendőtől függetlenül. Apróbb kritikai megjegyzés, kicsit sok volt a sérült, csonka család, de talán a háború után ez természetes. Jól megkínzott, szegény szemeim regenerálódhatnak, de nem bántam meg, semmiképpen se, mivel tényleg csodálatos könyvet olvastam ismételten az Írónőtől.

3 hozzászólás
>!
gabiica P
Szabó Magda: Álarcosbál

Az első Szabó Magda könyv, amit felnőtt fejjel, teljesen végig olvastam. Nem is tudom, hogy miért vártam vele eddig.
Nagyszerű történet volt. Nehéz sorsot/sorsokat mutat be, mindenkinek van valami nehéz és nehezen elviselhető az életében, amivel meg kell küzdenie, le kell gyűrnie, és erősnek kell miatta lennie.
Zsuzsa levele nagyon meghatott. Olyan életigazságokat fogalmaz meg, amelyeknek mindenki számára egyértelműnek kellene lennie.

>!
DaTa P
Szabó Magda: Álarcosbál

A Szabó Magda életmű újraolvasási projekt legutóbbi két darabja, a Katalin utca és a Freskó azért őszintén szólva eléggé megcincálta a lelkem nemrég, így úgy gondoltam, pihenésként vegyük elő valamelyik ifjúsági regényét, azokat (is) nagyon szeretem, azokon biztos nem rendülök majd annyira meg. Na persze! Hiába olvastam korábban, mára elfelejtettem már, hogy ebben ott van Zsuzsa levele…

Tulajdonképpen ilyen alkalmakkor picit sajnálom, hogy úgy alakult, nekem nem lett gyerekem. Jó lett volna ezt közösen olvasni vele. Közösen megtanulni, újra meg újra, hogy

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.

>!
regulat 
Szabó Magda: Álarcosbál

Én eddig azt hittem, hogy Szabó Magda egy tündérmesét írt a Lalát.
Erre most itt van ez, ami lássuk be erősen hagymapucolós, vagy más néven pollendús történet, mert rendesen kihozza azokat a tüneteket.
Kicsit érzékenyebb embernek bíz bele megy a szemébe… megkaparja a torkát, pedig csak arról szól, hogy az élet szép, csak élni kell.

>!
Móra, Budapest, 1961
260 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Reich Károly
4 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Szabó Magda: Álarcosbál

Hát imádtam! Az első mondattól az utolsóig. Az utolsót meg különösen!
Általàban nem olvasok Szabó Magdát, mert valamiért azt gondoltam, túlbecsült szerzö, és nekem eddig csak az Ajtó tetszett tőle, és három olvasásból kettő nem tetszett, akkor ő nem lehet jó. Hát négyből kettő még mindig nem egy jó arány, de már az agyam a helyére rázódot…
Nagyon sok mindenben kísértetiesen magamra, és a családomra ismertem; a feketehajú Zsuzsa, az anya, aki már nem él, a fényképész apa, és a nagymama, akinek ennyi szerepe volt a kislány nevelésében, és mégis Megyeri tanárnő életfelfogása az, ami igazàn megfogott a történetben. Vajon Szabó Magda magáról írta ezt a karaktert, vagy a szerinte ideális tanárról?
Aki még nem olvasta, olvassa el!

>!
Annamarie P
Szabó Magda: Álarcosbál

Még mindig a Szabó Magda évfordulóhoz kapcsolódó kihívás jegyében olvastam az írónőtől. Már csak egy hónap és egy könyv van, de közel sem végeztem a hagyatékkal. A moly adatbázisa szerinti 37 könyvből 23 olvastam eddig legalább egyszer. Az ifjúsági könyvként aposztrofált Álarcosbált is csak most először. Pedig nem panaszkodhatom, ez aztán ott volt a polcunkon évtizedek óta.
Valójában nem bánom, hogy csak most került sorra, mert nagyon úgy érzem, hogy gyerekként nem értettem volna.
Szabó Magda ebben a kötetben is a tőle megszokott stílusban mutatja be az eseményeket. Már nem is emlékszem, hogyan írtam erről a „Disznótorban” (most látom sehogy) vagy a „Mózes egy, huszonkettőben”, de a tudatos szerkesztési folyamat nagyon hasonló. Hömpölyög a szöveg, de közben csak sejteni lehet, hogy ki-kihez beszél. Nagyon intenzív figyelmet igényel, de annál nagyobb élményt jelent, amikor végre rájövünk. Egy álarcosbálon amúgy sem egyszerű eldönteni, hogy kivel állunk szemben. A helyzet egyébként is teret enged annak, hogy mindenki egy maszk mögé bújva őszintén beszéljen érzéseiről, múltjáról, sebeiről.
A nyolcadik osztályos Krisztinának, a cigány lány gúnyájába öltözött kis félárvának a történetét ismerhetjük meg a bálban. Ő mondja el az Álarcosnak, hogy hogyan élte meg elmúlt tizenöt évét, édesanyja halálát, de legfőképp az elmúlt pár hónapot, amikor osztályfőnöke, Megyeri Éva szerető figyelme rá és családjára vetült. Milyen változás következett be, amikor a tanárnő aktív része lett a Boros család életének. Milyen érzelmi hullámvasutazás volt, amin az édesapja keresztülment, mit meg nem tett a kiskamasz, hogy önerőből elrendezze a felnőttek életét. 250 oldal tömör érzelem.
Éppen ez a másik ok, ami miatt nem biztos, hogy értékeltem volna a könyvet gyerekként. Szabó Magda olyan összetett érzelmeket, sokszor csak sejthető mozgatórugókat jelenít meg, aminek befogadására emlékeim szerint nem lettem volna képes a pöttyös könyvek olvasásának idejében, 10-12 évesen. Viszont most minden kis részletét értettem és élveztem.
Sokszor azért veszek elő régebbi ifjúsági könyveket, mert függetlenül attól a mérsékelt, de még érzékelhető propaganda jellegtől függetlenül, amit kénytelenek voltak íróink beszórni a sorok közé, jó elmerülni az akkori gyerekek egyszerűbb világában. Egy jóval ingerszegényebb környezet, ahol minden eseményre több odafigyelés, több megtervezés, alaposság és idő jutott, – szóval minden sokkal átélhetőbb volt –, lecsendesíti és elmélyíti az olvasót. Segít a lényegre összpontosítani.
Ennek a könyvnek a lényege, a történet zenitje, Krisztina édesanyjának, Zsuzsának a levele, melyet a kislány megtalál, majd megoszt az osztállyal is. Ez a levél a háború mélységes elítélése, egy pincében született végrendelet 1945 januárjában, még a kis Krisztina megszületése előtt.

Noha a háború okozta sebek lényegesek a történetben, az olvasó intenzíven érzékeli a másik fő mondanivalót, a tökéletes pedagógus megformálását. Megyeri Éva és Szabó Magda egy szövet két oldala. Örök pedagógusok, mindig tanítani, segíteni, támogatni akarnak. Ők mindig figyelmesek, mindent érzékelnek, kötelességüknek érzik az örök reagálást.

Elgondolkodtató, mennyire más ez a mai világ.

Az Álarcosbálban is előjönnek a generációs problémák, nem olyan élesek, mint a „Pilátusban”, de egy idősebb tanítónő, Lujza néni alakja kitűnően érzékelteti a kor pedagógiai szemléletváltását. Ő is azt érzékelte, akárcsak én az imént, hogy „mennyire más a mai világ”.
Habár a történet cselekménye egyszerű, az a pazar jellemábrázolás, gazdag érzelemvilág amiben részesedhetünk, egy felnőtt olvasó számára is irodalmi élményt jelet. Tehát senki ne gondolja, hogy levezetésként olvas egy laza ifjúságit Szabó Magdától!

>!
EssentialHencsi P
Szabó Magda: Álarcosbál

Első Szabó Magda könyvem. Nem is tudom, kitől kaptam, de már akkor is szanaszét volt olvasva, én pedig a biztonság kedvéért szép gyöngy betűkkel belevéstem a nevemet az elejébe. Mondjuk ez nem tartotta vissza azt a galádot, akinek kölcsönadtam valamikor 1987-ben, hogy soha többet ne adja vissza. De nem baj, mert három példányban volt meg. Mind a hármat elolvastam. Mind a háromban ugyanaz volt. Hála az égnek. Mert minden benne van, amit egy pöttyös könyvtől elvártunk: fejlődésregény, csipetnyi romantika, pici izgalom, és minden, ami Szabó Magda.

2 hozzászólás
>!
pannik P
Szabó Magda: Álarcosbál

Ismét egy Szabó Magda gyöngyszem!

Nehezebben indul, vagyis én nehezebben tudtam az álarcos szereplők gondolatait követni, helyenként nem állt össze, hogy most akkor ki kiről és kinek is beszél, de aztán beindul és beránt a történet mélysége meg a sok nemes gesztus, önzetlen tett.

Nagyon szép történet, helyenként könnyekig ható. Nem nagyon tudok könyveken sírni (korábban ezt úgy írtam volna, hogy nem tudok, de változnak az idők :D ) de Magda néni elérte, hogy párás lett a szemem olvasás közben.

Nagyon ért hozzá, hogy kell az ember lelkén „zongorázni” és olyan „dallamot” kerekített megint ezzel a könyvvel, hogy még sokáig a hatása alatt leszek.

>!
Mariann_Czenema P
Szabó Magda: Álarcosbál

Nekem nagyon tetszett, hiába gyerekkönyv. Egyfelől most elég zaklatott volt a hétvégénk, kellett az ismerős író biztos tolla, meghitt szókincse; másfelől azt hiszem, hogy néha kell így ennyire gyereknyelven, lecsupaszított igazságokat is olvasni.
Nem zavart,hogy túl direkt, mert nem felnőttnek készült történet, mert nevelni akar, tényleg egy hosszúra nyúlt tanmese; de talán a kritizálók elgondolkozhatnának azon is, hogy milyen fárasztó és hervasztó a gyermekeink szemében a hazug, vagy kegyesen füllentő felnőttvilág.

2 hozzászólás
>!
clarisssa P
Szabó Magda: Álarcosbál

Mindig zavarba jövök, amikor bejelölöm, hogy egy pöttyös könyvet olvasok, elvégre régen kinőttem már abból a korosztályból, amelynek ezeket a köteteket szánták annak idején. Aztán olvasás közben már gyorsan elpárolog ez az érzés, sőt, szinte még büszke is leszek magamra, hogy nem tartottam cikinek ilyesmit kézbe venni – amúgy is nagy butaság lett volna, mert most szegényebb lennék egy szép történettel, egy csokornyi jósággal. Naná, hogy a Zsófika és a Születésnap után végigpityeregtem-végigmosolyogtam Szabó Magdának ezt az ifjúsági(?) regényét is!
Annyi báj, annyi kedvesség, annyi szeretet, annyi fájdalom és annyi dráma van ebben a könyvben, hogy néha már nehéz volt elviselni, szinte haragudtam is érte – aztán persze gyorsan folytattam az olvasást, mert letenni lehetetlen lett volna… Szerettem azt, ahogy Szabó Magda a szereplőit bemutatja: lelkükbe látva, hihetetlenül őszintén, mégis egyszerűen, minden túlbonyolítás nélkül, hibáikat sem eltitkolva. Szeretném, ha sok Éva néni lenne a világban a könyvön kívül is; szeretném, ha az emberek az ő tanítása nélkül is figyelnének egymásra; szeretném, ha minden magányos embert kézen fogna valaki és neki is megmutatná, hogy mennyivel jobb közösségben élni – és másokért élni. Ugyanis: „Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.” (https://moly.hu/idezetek/63807)
Éva néni… vagyis Szabó Magda igazi tanár: az életre, az igazán értékes életre tanítja diákjait… vagyis olvasóit. Persze hibái neki is vannak, például néha talán kicsit túlzottan elragadtatja magát, de rögtön el is felejtem ezeket, amíg ilyen üzeneteket kapok tőle, 55 év távlatából, változatlanul aktuálisan: "Menj, szabad vagy! Soha többet nem fogom azt gondolni, hogy szeretek valakit, ha rabbá teszem önmagammal, ha lehúzom, mint valami kolonc.
A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom." (https://moly.hu/idezetek/106525)

>!
Móra, Budapest, 1963
236 oldal · Illusztrálta: Reich Károly

Népszerű idézetek

>!
habosvilla

(…) attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá.

1 hozzászólás
>!
hencsibe

Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.

88. oldal

>!
habosvilla

Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.

62. oldal

>!
Sweetyke

Pedig Nagymama mindig azt mondta, beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely. Beszélni kell.

69. oldal

>!
_Andrea_

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.

217. oldal

>!
hencsibe

„Én nem szeretek – mondta Vida Erzsi, forgatta az ellenőrző könyvét és pityergett és mosolygott egyszerre –, én annyira nem szeretek tanulni!” „Nem is jó az – mondta Éva néni azonnal, és úgy nézett Vida Erzsire, mintha ő is gyerek volna még –, csak nem mondta neked valaki azt, hogy tanulni kellemes? Tudni jó, gyerekem, tanulni egyáltalán nem az, szaladgálni jó, moziba menni, énekelni, sétálni, olvasni… Tanulni nem. Dehogy! Csak éppen nem éri meg, ha az ember nem tanul. Nem érted? Nem éri meg, amibe kerül. Nincs arányban, mennyivel rosszabb nem tudni valamit, mint nem tanulni s kitenni magunkat annak, hogy nem értjük ezt a gyönyörű világot.”

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
2 hozzászólás
>!
Aquarius

Borzasztó, hogy egyes emberek azt képzelik: másnak is az az öröm, ami nekik.

100. oldal

>!
Aquarius

A halott, akit szerettünk, nem olyan emlék, amely árnyékot vetne ránk, élőkre, hanem fényes, szelíd és ragyogó.

129. oldal

>!
tündérrózsa

Gyönyörű tél volt, mesekönyv-tél.
Csak a szépsége érződött, a harapása nem; a pelyhek táncoltak az ember arca körül, megültek a pilláin, a hó nem olvadt el, szeliden rátapadt a járdára, a reggel összetakarított buckákra telepedett, nem keményen villogott, mint a nyári folyó, hanem puhán.

18. oldal, 2. fejezet (Móra, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: tél

Hasonló könyvek címkék alapján

L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Mezey Katalin: Lyukak az osztálykönyvben
Kate Douglas Wiggin: Becky sorsa
Ennie Smith: Kisasszonyképző
Kerstin Gier: Zafírkék
L. M. Montgomery: Bagolykacaj
Katharine L. Oldmeadow: A sárkányház titka
Ingrid Holsen: Zsuzsi az intézetben
Tonya Hurley: Vágyakozás
Lindsay Faith Rech: Felelsz vagy mersz