Álarcosbál 550 csillagozás

Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál

A nyolcadikos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára… Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. A szerző egyéb könyveire is jellemző izgalmas fordulatok, plasztikusan megformált jellemek sora teszi élvezetessé ezt az újabb olvasói nemzedékek körében is sikeres lányregényt

Eredeti megjelenés éve: 1961

>!
Móra, Budapest, 2018
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634159056
>!
Móra, Budapest, 2015
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634151708 · Illusztrálta: Reich Károly
>!
Európa, Budapest, 2008
232 oldal · ISBN: 9789630785617

12 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Megyeri Éva · Boros Krisztina


Kedvencelte 74

Most olvassa 20

Várólistára tette 116

Kívánságlistára tette 48


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Szabó Magda: Álarcosbál

Vele, nem banánnal kergetett anyám gyerekként az asztal körül, na jó ez lehet, barokkos túlzás, de sokszor próbálta a kezembe nyomni az tény, valahogyan mindig előkerült és minden esetben irtózva tüntettem el a közelemből. Kiskamaszként kirázott a hideg a borítójától, ennyi negatív érzést nem emlékszem bármelyik más könyv keltett volna bennem, nem érdekelt a tartalma, csak az, hogy minél távolabb legyünk egymástól. Szerencsére változik a világ, ma már nem kell úgy kézbe vennem, hogy a fekete álarcos bányarém tekintsen vissza rám (bocsi Krisztina) Talán az idegenkedésem Szabó Magdától is ettől a borítóból indult, persze a kényszerből is, hogy valami olyat akarnak lenyomni a torkomon amire nagyon nem vagyok vevő.
Anyucikám jelentem, elolvastam és mindenféle előzetes várakozással ellentétben igazad volt, ez tényleg kötelező darab, bár azt hiszem azt rosszul mérted fel, mennyire rázott volna meg harmincöt évvel ezelőtt, mivel még kőszívű felnőttként is két nap nettó sírást idézett elő. Éppen úgy jártam mint a „Születésnap"-al, egyszerűen nem akartak elállni a könnyeim, szívembe markolt, ott kemény kézzel csavargatott, kicsit túlságosan fájt, most próbálok felkecmeregni és folytatni szerencsés életemet.
Magda nagyon finoman adagolta a propagandát, nem csordult túl, és azért valljuk be ma is elfogadnák, ha a gyerekeinket ennyire elhivatott pedagógusok nevelnék, vörös nyakkendőtől függetlenül. Apróbb kritikai megjegyzés, kicsit sok volt a sérült, csonka család, de talán a háború után ez természetes. Jól megkínzott, szegény szemeim regenerálódhatnak, de nem bántam meg, semmiképpen se, mivel tényleg csodálatos könyvet olvastam ismételten az Írónőtől.

3 hozzászólás
>!
gabiica P
Szabó Magda: Álarcosbál

Az első Szabó Magda könyv, amit felnőtt fejjel, teljesen végig olvastam. Nem is tudom, hogy miért vártam vele eddig.
Nagyszerű történet volt. Nehéz sorsot/sorsokat mutat be, mindenkinek van valami nehéz és nehezen elviselhető az életében, amivel meg kell küzdenie, le kell gyűrnie, és erősnek kell miatta lennie.
Zsuzsa levele nagyon meghatott. Olyan életigazságokat fogalmaz meg, amelyeknek mindenki számára egyértelműnek kellene lennie.

>!
DaTa P
Szabó Magda: Álarcosbál

A Szabó Magda életmű újraolvasási projekt legutóbbi két darabja, a Katalin utca és a Freskó azért őszintén szólva eléggé megcincálta a lelkem nemrég, így úgy gondoltam, pihenésként vegyük elő valamelyik ifjúsági regényét, azokat (is) nagyon szeretem, azokon biztos nem rendülök majd annyira meg. Na persze! Hiába olvastam korábban, mára elfelejtettem már, hogy ebben ott van Zsuzsa levele…

Tulajdonképpen ilyen alkalmakkor picit sajnálom, hogy úgy alakult, nekem nem lett gyerekem. Jó lett volna ezt közösen olvasni vele. Közösen megtanulni, újra meg újra, hogy

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.

>!
regulat
Szabó Magda: Álarcosbál

Én eddig azt hittem, hogy Szabó Magda egy tündérmesét írt a Lalát.
Erre most itt van ez, ami lássuk be erősen hagymapucolós, vagy más néven pollendús történet, mert rendesen kihozza azokat a tüneteket.
Kicsit érzékenyebb embernek bíz bele megy a szemébe… megkaparja a torkát, pedig csak arról szól, hogy az élet szép, csak élni kell.

>!
Móra, Budapest, 1961
260 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Reich Károly
4 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai 
Szabó Magda: Álarcosbál

Hát imádtam! Az első mondattól az utolsóig. Az utolsót meg különösen!
Általàban nem olvasok Szabó Magdát, mert valamiért azt gondoltam, túlbecsült szerzö, és nekem eddig csak az Ajtó tetszett tőle, és három olvasásból kettő nem tetszett, akkor ő nem lehet jó. Hát négyből kettő még mindig nem egy jó arány, de már az agyam a helyére rázódot…
Nagyon sok mindenben kísértetiesen magamra, és a családomra ismertem; a feketehajú Zsuzsa, az anya, aki már nem él, a fényképész apa, és a nagymama, akinek ennyi szerepe volt a kislány nevelésében, és mégis Megyeri tanárnő életfelfogása az, ami igazàn megfogott a történetben. Vajon Szabó Magda magáról írta ezt a karaktert, vagy a szerinte ideális tanárról?
Aki még nem olvasta, olvassa el!

>!
Mariann_Czenema P
Szabó Magda: Álarcosbál

Nekem nagyon tetszett, hiába gyerekkönyv. Egyfelől most elég zaklatott volt a hétvégénk, kellett az ismerős író biztos tolla, meghitt szókincse; másfelől azt hiszem, hogy néha kell így ennyire gyereknyelven, lecsupaszított igazságokat is olvasni.
Nem zavart,hogy túl direkt, mert nem felnőttnek készült történet, mert nevelni akar, tényleg egy hosszúra nyúlt tanmese; de talán a kritizálók elgondolkozhatnának azon is, hogy milyen fárasztó és hervasztó a gyermekeink szemében a hazug, vagy kegyesen füllentő felnőttvilág.

2 hozzászólás
>!
clarisssa MP
Szabó Magda: Álarcosbál

Mindig zavarba jövök, amikor bejelölöm, hogy egy pöttyös könyvet olvasok, elvégre régen kinőttem már abból a korosztályból, amelynek ezeket a köteteket szánták annak idején. Aztán olvasás közben már gyorsan elpárolog ez az érzés, sőt, szinte még büszke is leszek magamra, hogy nem tartottam cikinek ilyesmit kézbe venni – amúgy is nagy butaság lett volna, mert most szegényebb lennék egy szép történettel, egy csokornyi jósággal. Naná, hogy a Zsófika és a Születésnap után végigpityeregtem-végigmosolyogtam Szabó Magdának ezt az ifjúsági(?) regényét is!
Annyi báj, annyi kedvesség, annyi szeretet, annyi fájdalom és annyi dráma van ebben a könyvben, hogy néha már nehéz volt elviselni, szinte haragudtam is érte – aztán persze gyorsan folytattam az olvasást, mert letenni lehetetlen lett volna… Szerettem azt, ahogy Szabó Magda a szereplőit bemutatja: lelkükbe látva, hihetetlenül őszintén, mégis egyszerűen, minden túlbonyolítás nélkül, hibáikat sem eltitkolva. Szeretném, ha sok Éva néni lenne a világban a könyvön kívül is; szeretném, ha az emberek az ő tanítása nélkül is figyelnének egymásra; szeretném, ha minden magányos embert kézen fogna valaki és neki is megmutatná, hogy mennyivel jobb közösségben élni – és másokért élni. Ugyanis: „Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.” (https://moly.hu/idezetek/63807)
Éva néni… vagyis Szabó Magda igazi tanár: az életre, az igazán értékes életre tanítja diákjait… vagyis olvasóit. Persze hibái neki is vannak, például néha talán kicsit túlzottan elragadtatja magát, de rögtön el is felejtem ezeket, amíg ilyen üzeneteket kapok tőle, 55 év távlatából, változatlanul aktuálisan: "Menj, szabad vagy! Soha többet nem fogom azt gondolni, hogy szeretek valakit, ha rabbá teszem önmagammal, ha lehúzom, mint valami kolonc.
A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom." (https://moly.hu/idezetek/106525)

>!
Móra, Budapest, 1963
234 oldal · Illusztrálta: Reich Károly
>!
Erzsébeth P
Szabó Magda: Álarcosbál

Tele van élettel és támogatással ez a történet.
A tegnapi nagyon nehéz napom után, mikor este befejeztem a történetet, engem is vissza édesgetett Szabó Magda az életbe és örömeibe.
Az ember lánya olyan tündér nagymamáról álmodik, mint Ő vagy Megyeri Éva. :)

>!
Hoacin
Szabó Magda: Álarcosbál

Fontos tanulságokkal teli történet, amelyet azonban a korabeli propagandisztikus hangvétel számomra túlzottan áthat. Az örök igazságok és a jobb emberré válás példái olyan szinten vannak kioktató köntösbe csomagolva, mintha egy igényesen fogalmazott kötelező esszét olvasnék, amelyet év elején kezünkbe nyomnak a tanárok „Mit várunk el az ifjúságtól?” címmel. A könyv nebulói pedig minden pontnak önként megfelelnek, itt a tanárnő kedvéért mindenki mintaszerűen tanul, mindenki ráébred, hogy az úttörősség, a rajgyűlés, a közösség az fontos, és még a kacér lány életfelfogása is megváltozik az imádott tanárnő egyetlen mondatától. „Most neki is megmondta, hogy kell élni” – gondolta a jelenetről Kriszti, és ez a tipikus pátosz az, ami ezt a fejlődésregényt már szinte önmaga paródiájává teszi számomra. Kicsit minden túlzó benne, a gyerekek vad rajongása a tanárnőért, akinek önhitt viselkedése, és szélsőséges jóakarása már majdhogynem karikatúrába hajlik. Sosincs egy szabad perce, mindig csinál valamit, ami hasznos, közösség érdekét szolgáló és/vagy építő jellegű, imádja az embereket, meg mindenkinek az ügyébe beleártani magát… segítő szándékkal, de ez a végtelen nyomulósság már riasztó. Mert ő mindenkit megnevel, felnőtteket, öregeket, sőt, az olvasót is, mert nála a Tudás, az ő életfelfogása a helyénvaló, a közösséget szeretni kell… ebben a könyvben mindenki JÓ, itt nincsenek görény osztálytársak és rossz emberek, ez egy mintaszerűre suvikszolt világ, ahol még háború sem törne ki, ha a kislányok elmondanák, hogy ne tessék már háborúzni. Nincs egyéni bánat, az csak kollektív lehet, és a világ is megváltozik, ha Kriszti feláll, és megtartja a békeünnepélyt.
A didaktikus réteg alatt nagyon sok szép és okos gondolat van megfogalmazva amúgy, a történet pedig végig érdekes, amelyben a jellemfejlődések tényleg a szereplők hasznára válnak. De ez az elbeszélésmód számomra jócskán leharapott az élvezetfaktorból, az élet nem ilyen fekete és fehér. A sztori tetőpontja pláne túlzó és erőltetett, spoiler, de a megoldás azért elég jóra sikeredett.
Ha kivonom belőle a népnevelő stílust, és a kötelező túlzásokat, kapok egy szerethető ifjúsági regényt, amiben nagyon bírtam Bence bácsit, és a sok gesztenyepürét.

„ – Micsoda pimaszság, visszatartani azt a szegény öregasszonyt?kiabált Éva néni Boros Endrére.Hagyja, hogy nyúlkirálynő legyen Cegléden, és éljen a Bencéjével ezer évig. Úgyis tudom, mért mondja, hogy késő már a házasság ebben a korban, meg hogy a nagymama kiéli magát a Kriszti nevelésében. Mert maga lusta és kényelmes, és még arra se hajlandó, hogy azon törje a fejét, hogyan rendezze át a háztartását, ha a néni esetleg otthagyja magukat. Ha én ilyen undok önző volnék, mint maga, régen mérget ittam volna.”

2 hozzászólás
>!
TheEArt P
Szabó Magda: Álarcosbál

Bár még nem éltem a háború utáni időkben, de a hangulata akár az én gyerekkoromat is idézhetné. Nincsenek magasröptű , értelmetlen megfogalmazások a regényben, viszont mélyen szántó gondolatok annál inkább. Tiszta érzelmek és jellemző problémák olyan megoldással ami csak abban az időben volt lehetséges. Szabó Magda úgy ír, hogy a nagymama teste melegét és áradó szeretetét érzed miközben varr, főz, bevásárol, vagy csak némán gondolataiba mélyed. Egy kis sámli elég és máris ott ülsz a szobában hiszen az írónő érzékletes leírásával azonnal odarepít és zsigereidben tudod érezni azt a miliőt. Szép, megható mű, a pöttyös könyvek sorozat méltó darabja. Mindenkinek ott kell lennie a könyvespolcán, hogy a nehezebb napokon kézbe vegye és a mai problémákat rögtön sutba tudja vágni.


Népszerű idézetek

>!
habosvilla

(…) attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá.

1 hozzászólás
>!
hencsibe

Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.

88. oldal

>!
habosvilla

Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.

62. oldal

>!
Sweetyke

Pedig Nagymama mindig azt mondta, beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely. Beszélni kell.

69. oldal

>!
_Andrea_

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.

217. oldal

>!
hencsibe

„Én nem szeretek – mondta Vida Erzsi, forgatta az ellenőrző könyvét és pityergett és mosolygott egyszerre –, én annyira nem szeretek tanulni!” „Nem is jó az – mondta Éva néni azonnal, és úgy nézett Vida Erzsire, mintha ő is gyerek volna még –, csak nem mondta neked valaki azt, hogy tanulni kellemes? Tudni jó, gyerekem, tanulni egyáltalán nem az, szaladgálni jó, moziba menni, énekelni, sétálni, olvasni… Tanulni nem. Dehogy! Csak éppen nem éri meg, ha az ember nem tanul. Nem érted? Nem éri meg, amibe kerül. Nincs arányban, mennyivel rosszabb nem tudni valamit, mint nem tanulni s kitenni magunkat annak, hogy nem értjük ezt a gyönyörű világot.”

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
2 hozzászólás
>!
Aquarius

Borzasztó, hogy egyes emberek azt képzelik: másnak is az az öröm, ami nekik.

100. oldal

>!
Aquarius

A halott, akit szerettünk, nem olyan emlék, amely árnyékot vetne ránk, élőkre, hanem fényes, szelíd és ragyogó.

129. oldal

>!
tündérrózsa P

Gyönyörű tél volt, mesekönyv-tél.
Csak a szépsége érződött, a harapása nem; a pelyhek táncoltak az ember arca körül, megültek a pilláin, a hó nem olvadt el, szeliden rátapadt a járdára, a reggel összetakarított buckákra telepedett, nem keményen villogott, mint a nyári folyó, hanem puhán.

18. oldal, 2. fejezet (Móra, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: tél

Hasonló könyvek címkék alapján

Kőszegi Imre: A pesti lány
Fekete István: Tüskevár
Fenákel Judit: Grófnő a répaföldön
Kertész Erzsébet: Elizabeth
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Nagy Katalin: Napraforgó-lány
Joó Katalin: Boldogtalan nyár
Varga Katalin: A zöld torony
G. Szabó Judit: Különös sziget