Álarcosbál 819 csillagozás

Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál Szabó Magda: Álarcosbál

A nyolcadikos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára… Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. A szerző egyéb könyveire is jellemző izgalmas fordulatok, plasztikusan megformált jellemek sora teszi élvezetessé ezt az újabb olvasói nemzedékek körében is sikeres lányregényt

Eredeti megjelenés éve: 1961

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Pöttyös könyvek Móra · Magyar Ifjúsági Remekírók Unikornis · Szabó Magda Európa

>!
Móra, Budapest, 2018
212 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634159056
>!
Móra, Budapest, 2015
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634151708 · Illusztrálta: Reich Károly
>!
Európa, Budapest, 2008
232 oldal · ISBN: 9789630785617

12 további kiadás


Enciklopédia 22

Szereplők népszerűség szerint

Megyeri Éva · Boros Krisztina · Nagymama


Kedvencelte 108

Most olvassa 20

Várólistára tette 174

Kívánságlistára tette 91


Kiemelt értékelések

Csilla‿ P>!
Szabó Magda: Álarcosbál

Csodálatos, hogy Szabó Magda milyen szépen tudta kamatoztatni ifjúsági regényeiben a gyerekek között eltöltött 14 évet.
Felfigyelt arra is, hogy mennyire fontos nekik a névtelenség, az ismeretlenség. És ez lett ennek a könyvének az alapja.Úgy gondolta , az anonimításhoz való ragaszkodás valószínűleg abból ered, hogy otthon sokat büntetik őket az igazság miatt. Vagy azért mert nem mondták el vagy azért mert nem akarták elmondani.
Ő sokat beszélgetett a gyerekekkel.Vele őszinték lehettek. Vigyázott arra, hogy megőrizze a titkaikat. Így tudta meg azt, hogyan kell egyes gyerekkel bánni. Nézete szerint a gyerekeknek adagolni kell az igazságot. Úgy, ahogy egy gyermekorvos teszi. Csak akkora dózist ír fel a gyógyszerből, amennyit a gyermek szervezete elbír.
Itt Krisztina és Megyeri tanárnő álruhában beszélgetnek egymással. Őszintén. Mindketten elmesélik saját történetüket, és így megismerik egymást titkait. Ezzel a beszélgetéssel ledőltek a képzeletbeli falak, amelyek megakadályozták őket az igazi boldogság átérzésében. Ők ugyan tudták egymásról, hogy kivel beszélnek, az álarc mögött mégis sokkal könnyebb volt elmondani mindent.
Ami még nagyon jól megfigyelhető a könyvben, az a két tanárnő közötti “harc” . A jelen és a múlt. A modern és az idejétmúlt.Éva néni kontra Lujza néni. A nyitottság, a modern tanítási módszer, az egyéniségek keresésével és erősítésével szemben a szigor, a zárkozottság, a kemény fegyelem.
Ez megint egy maradandó élményt nyújtó olvasmány, de nemcsak a felnőttéválás küszöbén álló ifjúságnak, hanem a felnőtteknek is.

csillagka P>!
Szabó Magda: Álarcosbál

Vele, nem banánnal kergetett anyám gyerekként az asztal körül, na jó ez lehet, barokkos túlzás, de sokszor próbálta a kezembe nyomni az tény, valahogyan mindig előkerült és minden esetben irtózva tüntettem el a közelemből. Kiskamaszként kirázott a hideg a borítójától, ennyi negatív érzést nem emlékszem bármelyik más könyv keltett volna bennem, nem érdekelt a tartalma, csak az, hogy minél távolabb legyünk egymástól. Szerencsére változik a világ, ma már nem kell úgy kézbe vennem, hogy a fekete álarcos bányarém tekintsen vissza rám (bocsi Krisztina) Talán az idegenkedésem Szabó Magdától is ettől a borítóból indult, persze a kényszerből is, hogy valami olyat akarnak lenyomni a torkomon amire nagyon nem vagyok vevő.
Anyucikám jelentem, elolvastam és mindenféle előzetes várakozással ellentétben igazad volt, ez tényleg kötelező darab, bár azt hiszem azt rosszul mérted fel, mennyire rázott volna meg harmincöt évvel ezelőtt, mivel még kőszívű felnőttként is két nap nettó sírást idézett elő. Éppen úgy jártam mint a „Születésnap"-al, egyszerűen nem akartak elállni a könnyeim, szívembe markolt, ott kemény kézzel csavargatott, kicsit túlságosan fájt, most próbálok felkecmeregni és folytatni szerencsés életemet.
Magda nagyon finoman adagolta a propagandát, nem csordult túl, és azért valljuk be ma is elfogadnák, ha a gyerekeinket ennyire elhivatott pedagógusok nevelnék, vörös nyakkendőtől függetlenül. Apróbb kritikai megjegyzés, kicsit sok volt a sérült, csonka család, de talán a háború után ez természetes. Jól megkínzott, szegény szemeim regenerálódhatnak, de nem bántam meg, semmiképpen se, mivel tényleg csodálatos könyvet olvastam ismételten az Írónőtől.

3 hozzászólás
Tünde1>!
Szabó Magda: Álarcosbál

Ez a könyv egy remekmű.Nagyon tetszett.Fiatal koromban,anno, olvastam már,de most teljesen más élményt nyújtott.
Kedveltem,mert az iskoláról szólt,de emellett ott volt a gyász megélése,a szeretett személy elvesztésének borzalma. Annyi életbölcsesség sugárzott az oldalakról,hogy nagyon gyakran jelölgettem,jegyzeteltem.Tetszett a nyelvezete,érzelmes volt,jól esett a lelkemnek.

regulat>!
Szabó Magda: Álarcosbál

Én eddig azt hittem, hogy Szabó Magda egy tündérmesét írt a Lalát.
Erre most itt van ez, ami lássuk be erősen hagymapucolós, vagy más néven pollendús történet, mert rendesen kihozza azokat a tüneteket.
Kicsit érzékenyebb embernek bíz bele megy a szemébe… megkaparja a torkát, pedig csak arról szól, hogy az élet szép, csak élni kell.

>!
Móra, Budapest, 1961
260 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Reich Károly
4 hozzászólás
gabiica P>!
Szabó Magda: Álarcosbál

Az első Szabó Magda könyv, amit felnőtt fejjel, teljesen végig olvastam. Nem is tudom, hogy miért vártam vele eddig.
Nagyszerű történet volt. Nehéz sorsot/sorsokat mutat be, mindenkinek van valami nehéz és nehezen elviselhető az életében, amivel meg kell küzdenie, le kell gyűrnie, és erősnek kell miatta lennie.
Zsuzsa levele nagyon meghatott. Olyan életigazságokat fogalmaz meg, amelyeknek mindenki számára egyértelműnek kellene lennie.

DaTa P>!
Szabó Magda: Álarcosbál

A Szabó Magda életmű újraolvasási projekt legutóbbi két darabja, a Katalin utca és a Freskó azért őszintén szólva eléggé megcincálta a lelkem nemrég, így úgy gondoltam, pihenésként vegyük elő valamelyik ifjúsági regényét, azokat (is) nagyon szeretem, azokon biztos nem rendülök majd annyira meg. Na persze! Hiába olvastam korábban, mára elfelejtettem már, hogy ebben ott van Zsuzsa levele…

Tulajdonképpen ilyen alkalmakkor picit sajnálom, hogy úgy alakult, nekem nem lett gyerekem. Jó lett volna ezt közösen olvasni vele. Közösen megtanulni, újra meg újra, hogy

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.

Kiss_Julianna P>!
Szabó Magda: Álarcosbál

Ezt a könyvet talán 10-12 éves olvastam. Semmire nem emlékezek belőle. Ideje volt újra elővenni. Bátran mondhatom, megszerettem Szabó Magdát. Eddig csak az Abigél, és nem is oly régen, a Mondják meg Zsófikának könyveket olvastam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megragad, s nem enged. Szépen megírt gondolatok. Szeretetről, elfogadásról, a másik iránti tiszteletről.
Én viszont nehezen tudom megfogalmazni, az érzéseimet. Sok, most is időszerű gondolatok a pedagógusi, nevelői munkáról. A régi, és az új nevelési módszerek, idős, fiatal kollégák , de a végére minden elsimul, helyére kerülnek a dolgok.
Még olvasni fogok, Szabó Magdától.

2 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Szabó Magda: Álarcosbál

Első Szabó Magda könyvem. Nem is tudom, kitől kaptam, de már akkor is szanaszét volt olvasva, én pedig a biztonság kedvéért szép gyöngy betűkkel belevéstem a nevemet az elejébe. Mondjuk ez nem tartotta vissza azt a galádot, akinek kölcsönadtam valamikor 1987-ben, hogy soha többet ne adja vissza. De nem baj, mert három példányban volt meg. Mind a hármat elolvastam. Mind a háromban ugyanaz volt. Hála az égnek. Mert minden benne van, amit egy pöttyös könyvtől elvártunk: fejlődésregény, csipetnyi romantika, pici izgalom, és minden, ami Szabó Magda.

3 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
Szabó Magda: Álarcosbál

Hát imádtam! Az első mondattól az utolsóig. Az utolsót meg különösen!
Általàban nem olvasok Szabó Magdát, mert valamiért azt gondoltam, túlbecsült szerzö, és nekem eddig csak az Ajtó tetszett tőle, és három olvasásból kettő nem tetszett, akkor ő nem lehet jó. Hát négyből kettő még mindig nem egy jó arány, de már az agyam a helyére rázódot…
Nagyon sok mindenben kísértetiesen magamra, és a családomra ismertem; a feketehajú Zsuzsa, az anya, aki már nem él, a fényképész apa, és a nagymama, akinek ennyi szerepe volt a kislány nevelésében, és mégis Megyeri tanárnő életfelfogása az, ami igazàn megfogott a történetben. Vajon Szabó Magda magáról írta ezt a karaktert, vagy a szerinte ideális tanárról?
Aki még nem olvasta, olvassa el!

Annamarie P>!
Szabó Magda: Álarcosbál

Még mindig a Szabó Magda évfordulóhoz kapcsolódó kihívás jegyében olvastam az írónőtől. Már csak egy hónap és egy könyv van, de közel sem végeztem a hagyatékkal. A moly adatbázisa szerinti 37 könyvből 23 olvastam eddig legalább egyszer. Az ifjúsági könyvként aposztrofált Álarcosbált is csak most először. Pedig nem panaszkodhatom, ez aztán ott volt a polcunkon évtizedek óta.
Valójában nem bánom, hogy csak most került sorra, mert nagyon úgy érzem, hogy gyerekként nem értettem volna.
Szabó Magda ebben a kötetben is a tőle megszokott stílusban mutatja be az eseményeket. Már nem is emlékszem, hogyan írtam erről a „Disznótorban” (most látom sehogy) vagy a „Mózes egy, huszonkettőben”, de a tudatos szerkesztési folyamat nagyon hasonló. Hömpölyög a szöveg, de közben csak sejteni lehet, hogy ki-kihez beszél. Nagyon intenzív figyelmet igényel, de annál nagyobb élményt jelent, amikor végre rájövünk. Egy álarcosbálon amúgy sem egyszerű eldönteni, hogy kivel állunk szemben. A helyzet egyébként is teret enged annak, hogy mindenki egy maszk mögé bújva őszintén beszéljen érzéseiről, múltjáról, sebeiről.
A nyolcadik osztályos Krisztinának, a cigány lány gúnyájába öltözött kis félárvának a történetét ismerhetjük meg a bálban. Ő mondja el az Álarcosnak, hogy hogyan élte meg elmúlt tizenöt évét, édesanyja halálát, de legfőképp az elmúlt pár hónapot, amikor osztályfőnöke, Megyeri Éva szerető figyelme rá és családjára vetült. Milyen változás következett be, amikor a tanárnő aktív része lett a Boros család életének. Milyen érzelmi hullámvasutazás volt, amin az édesapja keresztülment, mit meg nem tett a kiskamasz, hogy önerőből elrendezze a felnőttek életét. 250 oldal tömör érzelem.
Éppen ez a másik ok, ami miatt nem biztos, hogy értékeltem volna a könyvet gyerekként. Szabó Magda olyan összetett érzelmeket, sokszor csak sejthető mozgatórugókat jelenít meg, aminek befogadására emlékeim szerint nem lettem volna képes a pöttyös könyvek olvasásának idejében, 10-12 évesen. Viszont most minden kis részletét értettem és élveztem.
Sokszor azért veszek elő régebbi ifjúsági könyveket, mert függetlenül attól a mérsékelt, de még érzékelhető propaganda jellegtől függetlenül, amit kénytelenek voltak íróink beszórni a sorok közé, jó elmerülni az akkori gyerekek egyszerűbb világában. Egy jóval ingerszegényebb környezet, ahol minden eseményre több odafigyelés, több megtervezés, alaposság és idő jutott, – szóval minden sokkal átélhetőbb volt –, lecsendesíti és elmélyíti az olvasót. Segít a lényegre összpontosítani.
Ennek a könyvnek a lényege, a történet zenitje, Krisztina édesanyjának, Zsuzsának a levele, melyet a kislány megtalál, majd megoszt az osztállyal is. Ez a levél a háború mélységes elítélése, egy pincében született végrendelet 1945 januárjában, még a kis Krisztina megszületése előtt.

Noha a háború okozta sebek lényegesek a történetben, az olvasó intenzíven érzékeli a másik fő mondanivalót, a tökéletes pedagógus megformálását. Megyeri Éva és Szabó Magda egy szövet két oldala. Örök pedagógusok, mindig tanítani, segíteni, támogatni akarnak. Ők mindig figyelmesek, mindent érzékelnek, kötelességüknek érzik az örök reagálást.

Elgondolkodtató, mennyire más ez a mai világ.

Az Álarcosbálban is előjönnek a generációs problémák, nem olyan élesek, mint a „Pilátusban”, de egy idősebb tanítónő, Lujza néni alakja kitűnően érzékelteti a kor pedagógiai szemléletváltását. Ő is azt érzékelte, akárcsak én az imént, hogy „mennyire más a mai világ”.
Habár a történet cselekménye egyszerű, az a pazar jellemábrázolás, gazdag érzelemvilág amiben részesedhetünk, egy felnőtt olvasó számára is irodalmi élményt jelet. Tehát senki ne gondolja, hogy levezetésként olvas egy laza ifjúságit Szabó Magdától!


Népszerű idézetek

Sweetyke P>!

Pedig Nagymama mindig azt mondta, beszélni kell, mert a hallgatásnak egész fészekalja rút fekete kisgyereke születik: a félreértés, a sértődés, a megbántott önérzet, a kétely. Beszélni kell.

69. oldal

hencsibe P>!

Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.

88. oldal

habosvilla>!

(…) attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá.

1 hozzászólás
_Andrea_ P>!

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.

217. oldal

habosvilla>!

Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.

62. oldal

hencsibe P>!

„Én nem szeretek – mondta Vida Erzsi, forgatta az ellenőrző könyvét és pityergett és mosolygott egyszerre –, én annyira nem szeretek tanulni!” „Nem is jó az – mondta Éva néni azonnal, és úgy nézett Vida Erzsire, mintha ő is gyerek volna még –, csak nem mondta neked valaki azt, hogy tanulni kellemes? Tudni jó, gyerekem, tanulni egyáltalán nem az, szaladgálni jó, moziba menni, énekelni, sétálni, olvasni… Tanulni nem. Dehogy! Csak éppen nem éri meg, ha az ember nem tanul. Nem érted? Nem éri meg, amibe kerül. Nincs arányban, mennyivel rosszabb nem tudni valamit, mint nem tanulni s kitenni magunkat annak, hogy nem értjük ezt a gyönyörű világot.”

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
2 hozzászólás
Aquarius P>!

A halott, akit szerettünk, nem olyan emlék, amely árnyékot vetne ránk, élőkre, hanem fényes, szelíd és ragyogó.

129. oldal

1 hozzászólás
Aquarius P>!

Borzasztó, hogy egyes emberek azt képzelik: másnak is az az öröm, ami nekik.

100. oldal

Aquarius P>!

(…) gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nevelés

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Janikovszky Éva: Aranyeső
Louisa May Alcott: Négy leány
Jean Webster: A kismama
Kate Douglas Wiggin: Becky sorsa
L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
Eleanor H. Porter: Az öröm játéka örök
L. M. Montgomery: Ezüst Erdő úrnője
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Varga Katalin: Kislányom, édesem