Idézetek 322

Masni_the_blogger>!

„Mint éhes rókáknak, folyton résen kellett lenniök, hogy a szabályok, az örök ellenőrzés ellenére is csak kicsikarjanak maguknak egy cseppnyi örömöt, s húsz váll-hát támaszkodott egymásnak ebben a szüntelen örömkeresésben, húsz nevetésre, szerelemre áhítozó fiatal test. ”

167. oldal

FeketeAlex >!

Mit képzel a prefekta, hogy az ő világa azonos az igazi, a külső világgal, hogy az intézeten kívül nincs is semmi?

231. oldal

FeketeAlex >!

NEM, NEM, SOHA!
NE ADJÁTOK ODA A FIAITOKAT
HITLER MÉSZÁRSZÉKÉBE!

164. oldal

FeketeAlex >!

Megint azt a fagyos, bura alatti, fulladásos magányt érezte, mint már annyiszor.

152. oldal

FeketeAlex >!

Nem szabad, hogy a nyomomra akadjanak. Olyan egyforma akarok lenni a többivel, mint egy vízcsepp a folyóban.

138. oldal

FeketeAlex >!

Duzzogás, terrárium, tradíciók, cenzúra, mindez játék volt eddig, gyerekes csíny, gyerekes magány, gyerekes bűn gyerekes büntetése.

125. oldal

FeketeAlex >!

Szervusz, Kis Mari, te kérlelhetetlen, te utálatos, és szervusz, Torma, és Ari és Salm és mindenki.

105. oldal

FeketeAlex >!

Sírt, sírt, és közben gyűlölte magát, mert miért nem erősebb, hiszen úgyis itt hagyja őket, mihelyt lehet, nem volna szabad kiszolgáltatnia magát a gúnyos megjegyzéseknek.

83. oldal

FeketeAlex >!

Akkor, villanyoltás után mégiscsak elsírta magát, hogy elégették a szegény, ártatlan süteményeket.

83. oldal

FeketeAlex >!

Hogy egy felnőtt ember ennyire ne legyen képes tartani a száját!

80. oldal