A ​szemlélők 81% 201 csillagozás

Talán ez volt az első olyan Szabó Magda kötet, amit nem tudtam maradéktalanul megkedvelni. Az elején nagyon nehezen haladtam vele, valahogy nem tudtam hova tenni az eseményeket.
Jelenleg azt hiszem, hogy a téma miatt nem sikerült megkedvelnem. Valahogy ezt most nem tudtam élvezettel olvasni, bármennyire is belejöttem a végére, bármennyire is tetszett már a végén, nyomott hagyott bennem, hogy milyen nehezen indultam neki.
Nehéz a téma, ezáltal nehéz a tartalom is. Ezt nem lehet akármikor olvasni, én legalábbis úgy éreztem. Ehhez vagy egy nagyon nyugodt, vagy egy nagyon lázadó lelkiállapot kell, én speciel ezekre vágytam olvasás közben.

Meglepetés volt-e könyv a témaválasztás miatt.
A szemlélőkben Szabó Magda kitör a korábbi művekben maga alkotta tematikai zártságból. Az írónő éppen e könyvével közelítette meg legjobban a keletkezéskori szocialista Magyarország aktualitásait. A több idősíkon és nagyjából két helyszínen – egy nyugat-európai országban és Budapesten – játszódik. Egy nagymúltu diplomata-család legfiatalabb tagját visszahívják állomáshelyéről, mert diplomatához méltatlan módon viselkedik. A vádból és a védekezésből bomlik ki a történet.
A diplomata családi tragédia nyomán egyedül marad. Később megismerkedik egy magyar nővel, s igazán közel kerülnek egymáshoz. De a kapcsolatba beleszól a kapitalista és szocialista, azaz eltérő szocializáció, amely áthághatatlan akadálynak, elháríthatatlan ellentétnek tűnik. Az írónő ez új témájú regényében az érdekes történet mellett alkalmat talált arra is, hogy elmondja jó és rossz véleményét honfitársairól.
Mindazonáltal a túlzottnak tűnő absztrakció néhány helyen lehetetlenné teszi a megalapozott, a történteket az olvasóval is elhitető motivációt. A vád-védelem-ítélet hármas egysége sem látszik tökéletesnek, némely elvarratlan szál miatt. Dicséretes és bátor a témaválasztás, de felemás az eredmény, hisz a regénynek nincs igazi befejezése. Mégis ajánlom e könyvet, hisz ez egy korai bátor kísérlet társadalmaink összevetésére.

Sokadszori újraolvasásnál is azt érzem, hogy ezt a könyvet Szabó Magda megszokott és utánozhatatlan stílusa viszi előre. (Viccelhetnék azzal, hogy akár szakácskönyvet is írhatna, azt is olvasnánk, de ugye amióta a hagyaték úgy áll, ahogy, azóta ez a legkevésbé sem vicces.)
Nagyon dühös ebben a könyvben, nagyon haragszik valamire, valakire, vagy az egész világra. Még azt is megkockáztatom, hogy ha majd egyszer egy komolyabb monográfia készül, kulcs lehet ez a regény az életmű egyes részeinek elemzéséhez, de mindezek mellett elmarad a megszokott színvonaltól.

Próbáltam szerelemként olvasni, de nem hagyta magát, voltaképpen – akármit is mond a fülszöveg – nekem nem lett szerelmes regény. A kívülállás regénye inkább, a semlegeseké, akik néznek, de nem látnak, és legfőképpen nem cselekszenek.

Szerettelek és féltettelek, mert olyat tettél, ami számodra nincs: megsértetted és elárultad a szemlélők alaptörvényét, hogy lehet árvíz, jégkorszak, tömeghalál, kitörhet tűzhányó, támadhat oroszlán, felfalhatja az emberiség az emberiséget, mikor nem marad már mit ennie, akár saját magát is, a szemlélő csak ül az ablak mögött, nem vesz részt akciókban, az ilyesmi nem is okos, nem is szabad.
51% (21/41)
Nem tetszett!
Nem tetszett a stílusa. Nem szerettem, hogy nem tudtam helyhez kötni.
Amin sokat gondolkodtam, az Franciska halála volt. Az egy dolog, h ha a nászmenetembe belefut valaki, meghal, én se házasodtam volna meg. DE!!! A továbbgondolása, hogy ezáltal mi mindent nem kellett Franciskának megélnie, a haláltábort, vagy a vízbelövést, vagy „zsidónak lenni az arabok közt”, igen, lehet ezt más szemszögből is vizsgálni.
Egyébként amit én éreztem ebben a könyvben, az a mérhetetlen düh. Hogy SZM jól megmondaná a véleményét, de nem lehet, se embereknek, se nemzeteknek, még rangoknak se, nincs semmi, a névén nevezve, de valahogy megmondta mégis a magáét.

csak az nem fér a fejembe, hogy a manóba jelenhetett ez meg 1973-ban??

Nem is tudom. Nagyon kellett koncentrálni, hogy ki kivel van és miért. Viszont pont az összetettsége, a káosz tetszett benne, mert így lett életszerű. Nehéz volt, nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem, de az író kreativitása megvett magának.

A szemlélők nagyon bátor könyv, egy döbbenetes korrajz a 70-es évekből.
A nyugati világból egy meg nem nevezett országba egy diplomata házaspár érkezik. A feleség meghal autóbalesetben, a férj, a nagy múltú családi háttérből származó Roland marad, mert felesége által megismerte Annát, akibe beleszeret. Annán keresztül szeretné megismerni és akarja megérteni ezt a különös, meglehetősen elszigetelt, sajátos értékekkel bíró országot, ahol nemzeti értékek eladhatóak, egy sportmérkőzés a nemzeti összetartozás legfontosabb helyszíne, a kultúra olcsó és ahol a nemzet „a saját legjobbjait felfalta, elnémította, bebörtönözte, eltüntette”. Miközben Roland igyekszik Anna szemével látni, az olvasó Rolandon, a nyugati diplomatán keresztül nézi ezt a különös kis zárt országot.
A szerelmet a kultúrális különbségek – amit Anna a levelében csodálatosan boncolgat –, az ebből származó meg nem értés megpecsételi.
Szabó Magda a tőle megszokott szépséggel és intelligenciával, szerelemmel fűszerezve fogalmazza meg társadalomkritikáját, kifejezve sok csalódást, bánatot, amit egy elcsendesített író érezhet a saját országa iránt.
A könyv szemszögei hirtelen változnak, egyik mondatról a másikra. Hol Roland, hol egy külső szemlélő az elbeszélő. Egyes egységek off hirtelen szakadnak meg, lezáratlanok. Ezzel a sok kimondott szó mellett maradnak bőven kimondatlan gondolatok is, amik az olvasót elcsendesítik, befelé fordítják.
Biztosan nem értettem meg ennek az írásnak minden rétegét, nem könnyű olvasmány, de Szabó Magda kritikus hangja is gyönyörű.

Régen olvastam utoljára, örültem neki.
Szerelmi törtènet egy diplomatacsalàd leszármazottja és egy „bennszülött nő” között. Eleve remènytelen, hiszen ők kèt külön vilàg szülöttei. Kettòjük kapcsolatàt a racionàlis, kèt làbbal a földön jàrò ès sok megpròbàltatáson àtment Anna látja reálisabban. Azonban szerintem szüksègtelenül kemènyen kiosztja Rolandot a bùcsùlevelèben. Mintha minden bàntàsèrt, ami Annàt, népèt ès csalàdjàt érte, őt okolnà. Akárhogy is van, voltak ennek a szerelemnek szèp pillanatai is. Ezt igyekszem megőrizni magamban.
Akiket szìvből szàntam: Franciskàt, rövidre szabott èletèèrt (többet èrdemelt volna, szerettem) ès Rolandot, akit összetört szìvvel, álmatlansàggal küszködve hagyunk ott a regèny vègèn.

Egy ismerősöm nemrég azt mondta, azért nem olvas Szabó Magda-könyveket, mert mostanában mindenki azokat olvassa, ő pedig szereti az úgymond B-oldalas szerzőket, műveket. Ezzel mondjuk teljesen egyet tudok érteni, de muszáj edzésben tartanom magam, így idén kitűztem a havi egy SzM-kötetet, márciusra pedig ezt a felemás megítélésű darabot választottam. Ahogy észrevettem, ez nem éppen egy előtérbe helyezett, népszerűnek mondható írás, de nem ezért kap tőlem öt csillagot. (Na jó, talán egy kicsit ez az érzés is benne van, meg hogy kimondottan alkalmas pillanatban „találkoztunk”…)

Nehezen feldolgozható, lassan hömpölygő, de amint beindul már rendkívül sodró lendületű könyv A szemlélők. Ahogy az írónőtől megszokhattuk, a történetet görög módra, rögtön a közepébe vágva kezdi, majd apró mozaikdarabkákból építi fel – meg kell hagyni –, mesterien és gyönyörűen. Ezúttal egy bírósági tárgyalásra épül fel a sztori, így tagolódik három részre, melyek közül az utolsó (Ítélet) a legdurvább, viszont itt áll össze véglegesen a kép. Mint említettem, nehéz feldolgozni, még nekem sem sikerült teljesen (viszi befelé a gyomrosokat rendesen…), de az biztos, hogy felejthetetlen élményt kaptam és részemről simán odafér ez a mű Az ajtó mellé, mondjuk. Ez pedig nem kis érdem, valljuk be… Igaz, hogy más kategória és másképpen fajsúlyos, de hatalmas alkotás!