A ​pillanat 81 csillagozás

Szabó Magda: A pillanat Szabó Magda: A pillanat Szabó Magda: A pillanat Szabó Magda: A pillanat

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hőskölteményt ​nyújt át olvasóinak Szabó Magda, modernet, huszadik századit és – látszólag – prózában elbeszélve. Hőse Creusa trójai királylány a fásultságba dűlt Priamus és a tündöklő szépségű Hecuba lánya, hős Aeneas felesége, asszony és anya, aki oly váratlanul és érthetetlenül tűnik el isteni férje mellől, menekülvén az égő Trójából, s válik maga is füstté, köddé, titokká. Titkos keres Szabó Magda, Creusa titkát, a királylányét, az asszonyét, az anyáét, hőskölteményt ír hát, leteszi az Aeneis mellé a maga eposzát, a Creusais-t, belesűrítve e különös alkotásba egy gazdag, teljes és bátor élet minden tapasztalatát és bölcsességét. Hová lett Creusa, hogyan halt meg Creusa, mi itt az igazság? Erről szól A pillanat, amely természetesen nem holmi mitológiai parafrázis, vagy pamflet. Élő és igaz és emberi történet a helytállásról, a bátorságról, a test és a lélek önfeláldozásról, az otthonról és az örök újrakezdésről – és a pillanatról. Arról a pillanatról, mely minden élőnek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Titis, 2016
ISBN: 9786155157349 · Felolvasta: Ráckevei Anna
>!
Jaffa, Budapest, 2016
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609107
>!
Jaffa, Budapest, 2016
328 oldal · ISBN: 9786155715471

5 további kiadás


Kedvencelte 23

Most olvassa 18

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Szabó Magda: A pillanat

Vergilius újraírva, tisztelve, szeretve, könyörtelenül darabokra szedve, kritizálva, parodizálva, hexameteres prózában, modern szóhasználattal, fájdalmasan, keserűen, tárgyilagosan vagy dühvel, folyamatos rájátszásokkal a magyar történelemre, benne különösen Szabó Magda életére. Hát szóval csak ahogy a profik csinálják. A lehetetlent (jövőbe látás) magától értetődőként kezeli – de senki nem lesz boldogabb tőle –, a lehetségest (múltba látás) teljes erőből taszítja – mert az ejti a legmélyebb sebet.

Megjegyzem, nekem Aeneas azóta nem rokonszenves, mióta rájöttem, miért van a neve előtt a „kegyes” jelző, de hogy egy magyar regény ennyire elintézze, nem gondoltam volna. Komolyan mondom, annak örültem a legjobban, ha éppen őt szabdalták, legalábbis átvitt értelemben. :) De ha valakinek tetszett a figura, hát ettől a regénytől revideálni fogja az álláspontját, az biztos.

Amikor belefogtam a regénybe, csak az alapötletet, a személycserét ismertem, semmi mást. Így is akartam. Még a fülszöveget se olvastam el. Csak pár hete az Aeneist újra, azért is ugrott előre ez a könyv a várólistámon. Ezzel kapcsolatos tanács az olvasóknak: az is, aki az eposzok olvasását fenntartásokkal szemléli, nyugodtan belefoghat az Aeneisbe, szerintem a legkönnyebben olvasható eposz, legalábbis az általam ismertek közül. Ha erre a könyvre kíváncsi, érdemes is előtte beleásnia magát Vergiliusba. (Persze nemcsak emiatt. :)) Nem tudom, az eposz ismerete nélkül érthető-e a regény – gyanítom, igen* –, csak az élmény jóval teljesebb, ha minden célzást ért az ember. No meg ha egyenként fölfedezi a különbségeket: a Vergilius által kifelejtett, Szabó Magda által pótolt szereplőket, a megváltozott, sőt fenekestül felforgatott jeleneteket, az eltolódott hangsúlyokat, az egyszerre fantasztikus és realisztikus elemeket. Ezekből van a legtöbb.

Meg Creusából. Akiből az Aeneisbe a legkevesebb jutott. Ez a kemény, szigorú, nagyon magányos, de a magányából értéket kovácsoló, felelősségteljes, kérlelhetetlen, de nem rosszindulatú reálpolitikus, a sokszorosan traumatizált múltjával, a még sokszorosabban traumatizált jövőjével meg a rákényszerített (?) szerepeivel. Aki, mint az okos lány, el is végzi a (nem) rámért történelmi feladatot, meg nem is. De amit elvégez, az tutira el van végezve, bronzba öntve, kőbe vésve, atombiztosan. Akit aktivitásra neveltek, túlélésre szántak, megsemmisülésre ítéltek – aztán jött „a pillanat”,** és a többi spoiler

Tényleg fura könyv, nagyon összetett, minden mondata sok-sok utat nyit a könyvön kívülre, életbe is, irodalomba is, szét nem választhatóan. Annyira fanyar, sőt sokszor fenékig keserű még a humora is, egyáltalán nem minden pontján szerettem, de hát nem is arra készült. Úgy keveredik benne a fantasztikum a földhözragadtsággal, ahogy nagyon kevesen tudnak írni. És még a műfaja is annyira egyedi, szerintem nincs más hasonló a magyar irodalomban, de világviszonylatban is ritka, külön nevet kéne kitalálni neki. :)

* Azt viszont feltétlenül javaslom, hogy az előszót utószóként olvassátok, ha nem ismeritek az eposzt! Az összes poént lelövi. Ami teljesen rendben is van, aki az eposzt ismeri, az ezek nagy részét már úgyis tudja, és másra figyel, de aki nem, az hadd izguljon. :)
** Ehhez kapcsolódva megjegyzendő, hogy amíg ez a könyv a profilomon szerepelt, én minden áldott alkalommal, amikor ránéztem, elkezdtem dúdolni magamban A tavasz tizenhét pillanata főcímdalának refrénjét. Én nem is értem. :)

>!
Európa, Budapest, 2005
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630778394
6 hozzászólás
>!
gabiica P
Szabó Magda: A pillanat

Ehhez a könyvhöz tényleg kell erő. Főleg akaraterő. Miután elkezdtem, egy darabig azon gondolkoztam, hogy nem kellene-e ezt máskorra halasztani, hiszen nem biztos, hogy készen állok rá. De készen álltam.
Zseniális. Meg kell mondjam, Szabó Magda egyre inkább belopja magát a szívembe. Tényleg tartottam tőle, hogy ez annyira más lesz, hogy nem fogom szeretni. De szerettem. Ott akartam lenni minden egyes pillanatában, Creusa akartam lenni. Hihetetlen, hogy az írónő fantáziája mennyire hatalmas, és milyen jól ki tudja ezt használni…

>!
robinson P
Szabó Magda: A pillanat

Szabó Magda egy merész írói ötlettel átírja és Creusát, Aeneas feleségét menti meg a történetben. Újraértelmezi, visszaállítja az idő kerekét, újra értelmezi a pillanatot. Fanyarul keserű humora pedig ad egy különös ízt az egész cselekménynek.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/02/a-pillanat.html

>!
Annamarie P
Szabó Magda: A pillanat

A karácsonyi készülődés közben hallgattam Ráckevei Anna előadásában. Sütöttem-főztem a konyhában, egy gyertya meleg fénye libegett a pulton, s közben előttem állt a törhetetlen, kemény Creusa Aeneis köntösében. Mindenhol fríg és latin istenek bujkáltak, a megtépázott trójai maradék hányódik a hajón és véghez visznek valami olyat, amihez hasonló képtelenséget ritkán hall az ember. Mi ehhez képest egy karácsonyi ünnepsor levezénylése?
Egyszer már olvastam ezt a könyvet, ahogy látom, akkor is tetszett, de most még annál is jobban odavagyok érte. Egyrészt Szabó Magdán ámulok, végtelen tudásán és fantáziáján, és ennek bravúros elegyítésén. Másrészt pedig hihetetlen jó volt, ahogyan pár napig beborított az antik világ -korábban sosem élvezett- szépsége, a hősi énekek,a hexameterek. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk!
Maga a könyv mondanivalója, az adódó pillanat megragadása- teljesen eltörpült ez alkalommal a mű esztétikai élvezete mellett. Azért Eszkiesz istennő továbbra is meghatott, bár Caieta ezt másként látja. Mostani olvasatomban jóval hangsúlyosabban éreztem a politikai áthallásokat, a bamba nép torkán minden letoló, isteni álruhába öltöztetett akaratot.
Nagyon érdekes és hasznos elolvasni a Petőfi Irodalmi Múzeum, Digitális Akadémiáján a könyv keletkezésének történetét.

>!
Rea P
Szabó Magda: A pillanat

Szabó Magda ezzel a regényével úgy meglepett, hogy csak lestem az elején, hogy ez most mi. Nem ehhez szoktatott az előző 12 könyvével. Kellett néhány oldal mire megéreztem az ízét, de onnan egyenesen repült a nagy kedvencek közé. Végre nem csak azt éreztem, hogy kegyetlenül fáj ahogy ír, hanem élveztem a humorát is, és fantáziájának kimeríthetetlen tárházát. Izgalmas volt és pergős. Tisztában voltam Szabó Magda hihetetlen műveltségével eddig is, de most ezzel, rajongásomra feltette a koronát. Szinte láttam magam előtt Tróját a Dardán Főkapuval, sok-sok Istenével, élvezettel olvastam hiedelmeiket, szokásaikat, olykor mulatságos etikettjüket. Persze az égő Trója utolsó napjai is megelevenedtek, csatával, öldökléssel, emberi és isteni aljasságokkal vegyítve. Régen olvasott mítoszokból sorra bukkantak elő ismerős szereplők. Lehetett őket gyűlölni, vagy szeretni, de Habszülte Vénusz, Priamus király, Hecuba, Laookon világa mindenképpen elvarázsolja az olvasót. Jártam Creusával az Alvilágban, Charon csónakján, Carhagóban Didó palotájában. Végül Latiumban, a jövendő nagy birodalom építésének ezer nyűgét baját kötelességeként vállaló, saját egyéni boldogságát eldobó „Kegyesatyáért "sajgott a szívem.
Majdnem Creusa egyetlen monológja az egész könyv, mégis helyenként inkább hat párbeszédnek, ahogy a válaszaiban, a le nem írt kérdések is benne vannak. Imádtam ezt a formát. Aztán…tény, hogy megfordult a fejemben,( el is hessegettem gyorsan), hogy azért Vergilius Aeneisába beleolvassak, mert necces, hogy nekem ez a Szabó Magda által merészen átvariált Aeneas kép marad a fejemben. De aztán úgy voltam vele, hogy mit nekem Hecuba Vergilius, ha ráadásul ugye, mint nőnek, ez a forma egyértelműen jobban bejön;) Nálam az írónő elérte, amit akart: Creusa királynőnek örök emléket állított.

>!
alaurent P
Szabó Magda: A pillanat

Szabó Magda sokszínűségének újabb példája ez a kötet. A mitológia türelmes, csak fantázia kérdése, mit tud kihozni belőle az író. Creusa alakja a szerzői bevezető nélkül is felidézte a Régimódi történet és a többi családi ihletésű regénye női szereplőit.
Amíg olvastam, körülvett az antik világ, Homérosz és Schliemann Trójája, a római regék a birodalom alapításáról, Didó királynő személye. Mindenhol istenek (milyen érdekesek a frígek!, pl. Eszkiesz, kicsit az ő regénye is a mű), hősök, mégis mindenki a földön jár, többnyire mezítláb. Elfogadják az erősebb akarat parancsát, beállnak a sorba és véghezviszik azt, amire hitük szerint rendeltettek. Nincsenek tekintettel emberre, de még istenre sem, és mégis mindig jól jönnek ki (többnyire) belőle. Pedig tudják, hogyne tudnák… de nem érdekli őket, mert isteni akaratot látnak mögötte.
Szabó Magda, ha volt is ilyen szándéka, bizonyára nem azt a politikai áthallást gondolta mögé, amit én, mindenesetre nagyon élvezetes volt a torkokon bármit letoló isteni elrendeltetés mögé bújtatott akaratot látni.
A könyv szabadon áramló verses szövegét előtte nehezebbnek gondoltam, mint amilyennek bizonyult, Ahol a hexaméterek ritmusa töretlen volt, ott kifejezett gyönyörűség volt olvasni, és felfigyelni a tartalom mellett a formára is. Szabó Magdának végtelen a fantáziája, és korlátlan az írni tudása.

>!
dwistvan P
Szabó Magda: A pillanat

Érdekes ötlet a történelemmel eljátszani. Férfi hős helyett női hőssel megvalósítani ezt az életutat, közben szókimondó csípős de mégis komikus beszólásokkal végig felépíteni a valaha megírt történést bravúros volt, tetszett. Amikor az ókor politikai visszásságáairól esett szó, úgy tűnt, kibújva a régmúlt történelem időszakából a huszadik századi mának is odavágott a vélemény.

>!
Szilvia_Farkas
Szabó Magda: A pillanat

Bámulatos, hogy megfér együtt új és a régi. A szavak modernebbek nem is lehetnének tán, míg szövésük archaikus. És prózának vélhetnéd, mi többnyire hexameter. A történetbe pedig belesajdul a szív.
Vergilius mit szólna vajon?

>!
encsy_eszter
Szabó Magda: A pillanat

Nehéz ügy. Az biztos, hogy nem lesz a kedvencem, mint ahogy az is, hogy az elején nehezen jutottam túl.
Alapvetően nem vagyok jártas a mitológiában és a latinos műveltségem hagy kívánnivalót maga után, nem is keveset. Az Aeneis cselekményét is csak vázlatosan ismerem. Ismeretek hiányában a regény helyett Szabó Magdát tudtam igazán csodálni, aki úgy járkál az antik istenek között, mint én a kedvenc antikváriumomban, olyan otthonosan, és csalhatatlan (m)értékítélettel. Becsülöm ezt a munkát, az írónőt még jobban, de ez a mű most nem tudott közel kerülni hozzám. Ötletes, sőt, virtuóz, Magda néni biztosan kidolgozott vele magából valamit, ami nyomta a lelkét, de nem volt katarzis, nem tudtam azonosulni senkivel, Creusa érdekelt, Laviniát szántam, Aeneas alakját – nyilván a cél érdekében, persze – nevetségessé stilizálta, ezen helyenként derültem, máshol ingattam a fejem: ej, már majdnem feministának tetszett lenni.

Észrevettétek amúgy, hogy vannak kifejezések, szavak, amiket az írónő kifejezetten kedvel? Talán majd egyszer összeszámlálom, ha sok időm lesz, de csak így, statisztika nélkül: a reális , irreális, elvont főnév, stilizált, konzervál szavak gyakori vendégek az írásaiban. :)

5 hozzászólás
>!
kratas P
Szabó Magda: A pillanat

Lehet, hogy most fogok többek szemében elvetemültnek tűnni, de ez nekem tetszett. Bár az eredeti műhöz nem volt még szerencsém, de – elnézést, nem sértésből mondom – ez a Szabó Magda-féle átirat határozottan jó volt. Vicces volt. Persze nem az a hangosan felnyerítős, hanem hümmögve mosolygós :)


Népszerű idézetek

>!
encsy_eszter

Nekem ne legyen boldog és világoskék az irodalom, hanem fekete, mint az alvadt vér, hazudni bárki tud honorárium nélkül is, de aki pénzt vesz fel érte, az igazat beszéljen (…).

>!
metahari

Felséges úr, nyilván nálam is jobban tudod, hisz volt alkalmad megfigyelni, minél kisebb egy nép, annál nagyobb az önérzete, és ha egészen jelentéktelen, akkor ezen való kétségbeesésében akkorát talál ki magának, hogy a lakosság előbb-utóbb belerokkan, és teljes meggyőződéssel halálba iparkodik némítani az általa jogosnak gondolt önérzettúltengés minden kifogásolóját, vagy akár azt is, aki nem elég lelkesen dicséri a törzsi öntudatot.

>!
metahari

Mert minden akció folyamán és minden élet során van egy, csak egyes-egyedül egyetlenegy pillanat, amikor a Sors urnáját tartó kéz, amely a ránk váró áldások-csapások történetét jelző sorstáblákat rázza és kiveti, egy lélegzetvételnyi időre megáll, és ha valaki éppen ebben a parányi szünetben lép valamerre, ami ellenkező irányba visz attól az úttól, aminek jelzése a nevére szóló sorstáblán írva áll, végigbotorkálhat rajta az istenek büntetése nélkül, nem állíthatja meg Iuppiter sem. A pillanatot nem lehet kiszámítani, csak felismerni.

>!
csillagka P

Érdekes, abban az irreális percben az is eszembe jutott, milyen értelmetlen életkorban, minden élettapasztalat nélkül tanultuk az iskolában a mitológiát. Később kellene, mikor az emberrel már történt ez meg az, és indokoltnak érzi, ha a héroszok feleségei feltálalják férjüknek saját gyermekeit ebédre, esetleg húsevő inget küldenek az őket elhagyó szeretőnek a násza éjszakáján.

A fegyver és a férfi

>!
metahari

Tanuld meg, annak, aki győzött, mindig igaza van, és meglepően sok minden lehetséges, ami másoknak tilos.

>!
Zsucsima

Az öreg megsínyli, ha változik bármi körülötte, a jó is rossz neki már, mert ami mássá lesz, azt jelzi, száll az idő, száll, és az idő múlása egy a halállal, mert közelít, léptét nem fogja vissza az ég sem.

Bérekesztés

>!
encsy_eszter

A hatalomban gyilkosság a lépcső. A testé vagy a lelkeké.

>!
encsy_eszter

(…) nincs modell se férfira, se nőre, mindenki univerzum, magányos mikrokozmosz, hisz éppen itt a baj, hogy az ember embernek születik, nem képletnek, és nem öntőmasszába kerül, mikor a világra jön (…).

>!
Nilse

…mert ő szólalt meg, Ananké. a Sors, és a hangja ércesen pengett, mint a megfeszített húr az íjon, és azt mondta Végzet Ananké: ne öld meg, atya, mert már neve van és csodaszép, és kell valaki azoknak is isten, akiket nem akarnak, akik mindjárt a születéstől úgy élik le a létet, hogy feleslegesek.

86. oldal

>!
metahari

Légy igazságos, sosem akartam elhitetni veled, hogy mi voltunk a morál mintaképe, frígek, de a túlélést neked is meg kell tanulnod, mert nem fogsz tudni megbirkózni a világ találékony és kiszámíthatatlan szögből indított támadásaival a védekezés módjainak elsajátítása nélkül, pusztán magasztos fogalmak nevét szegezve magad elé pajzsul, hogy nemes áldozat, drága hős, megdicsőült csapataink kivédhetetlen vesztesége. A túlélés eszközeinek válogatásánál sajnos azt kell nézned, melyik hoz megoldást, nem hogy melyik nem karcolja fel az etikádat.


Hasonló könyvek címkék alapján

Euripidész: Euripidész összes drámái
Szophoklész: Szophoklész drámái
Sophoklés: Sophoklés összes drámái
Sophoklés: Sophoklés drámái
Publius Ovidius Naso: Átváltozások (Metamorphoses)
Homérosz: Iliász
Haller János: Hármas história
Szophoklész: Ajas
Sophokles: Philoktetes
Homérosz: Íliász / Odüsszeia / Homéroszi költemények