A ​pillanat 105 csillagozás

Szabó Magda: A pillanat Szabó Magda: A pillanat Szabó Magda: A pillanat Szabó Magda: A pillanat

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Volt ​egyszer egy büszke város, Trója, melyet a görögök örökre eltöröltek a föld színéről. Ám egy maroknyi trójai, élén a hős Aeneasszal útra kelt, hogy megtalálja új hazáját: így kezdődik a Római Birodalom eredetmítosza. Így kezdődik Szabó Magda regénye is, hogy Aeneast rögtön az elején, váratlanul a menekülés közben odaveszett feleségével, Creusával cserélje fel.
A pillanat egy rendkívüli nő fájdalmasan szép és fanyarul groteszk története. Egy nőé, akiről mindenki azt hiszi, férfi. Történelmet ír, bejárja az alvilágot, látja a jövőt, de nem ismeri a szerelmet. Imádott és rettegett félistenként kell élnie, holott nem vágyik másra, mint hétköznapiságra. Halhatatlan, bár már megmenekülése pillanatában halott.
Szabó Magda antik kulisszák közé helyezi a kiválasztottak magányának időtlen történetét. Színpompás fantáziája mitikus figurákat változtat hús-vér lényekké és sosemvolt isteneket bűvöl elénk. A mágiát minduntalan megtörő irónia és a kesernyés humor ízig-vérig mai… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1990

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű, Szabó Magda

>!
Titis, 2016
ISBN: 9786155157349 · Felolvasta: Ráckevei Anna
>!
Jaffa, Budapest, 2016
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609107
>!
Jaffa, Budapest, 2016
328 oldal · ISBN: 9786155715471

6 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 24

Most olvassa 15

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 66


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina IP
Szabó Magda: A pillanat

Vergilius újraírva, tisztelve, szeretve, könyörtelenül darabokra szedve, kritizálva, parodizálva, hexameteres prózában, modern szóhasználattal, fájdalmasan, keserűen, tárgyilagosan vagy dühvel, folyamatos rájátszásokkal a magyar történelemre, benne különösen Szabó Magda életére. Hát szóval csak ahogy a profik csinálják.

Megjegyzem, nekem Aeneas azóta nem rokonszenves, mióta rájöttem, miért van a neve előtt a „kegyes” jelző, de hogy egy magyar regény ennyire elintézze, nem gondoltam volna. Komolyan mondom, annak örültem a legjobban, ha éppen őt szabdalták, legalábbis átvitt értelemben. :) De ha valakinek tetszett a figura, hát ettől a regénytől revideálni fogja az álláspontját, az biztos.

Amikor belefogtam a regénybe, csak az alapötletet, a személycserét ismertem, semmi mást. Így is akartam. Még a fülszöveget se olvastam el. Csak pár hete az Aeneist újra, azért is ugrott előre ez a könyv a várólistámon. Ezzel kapcsolatos tanács az olvasóknak: az is, aki az eposzok olvasását fenntartásokkal szemléli, nyugodtan belefoghat az Aeneisbe, szerintem a legkönnyebben olvasható eposz, legalábbis az általam ismertek közül. Ha erre a könyvre kíváncsi, érdemes is előtte beleásnia magát Vergiliusba. (Persze nemcsak emiatt. :)) Nem tudom, az eposz ismerete nélkül érthető-e a regény – gyanítom, igen* –, csak az élmény jóval teljesebb, ha minden célzást ért az ember. No meg ha egyenként fölfedezi a különbségeket: a Vergilius által kifelejtett, Szabó Magda által pótolt szereplőket, a megváltozott, sőt fenekestül felforgatott jeleneteket, az eltolódott hangsúlyokat, az egyszerre fantasztikus és realisztikus elemeket. Ezekből van a legtöbb. (Például a lehetetlent (jövőbe látás) magától értetődőként kezeli – de senki nem lesz boldogabb tőle –, a lehetségest (múltba látás) teljes erőből taszítja – mert az ejti a legmélyebb sebet.)

Meg Creusából. Akiből az Aeneisbe a legkevesebb jutott. Ez a kemény, szigorú, nagyon magányos, de a magányából értéket kovácsoló, felelősségteljes, kérlelhetetlen, de nem rosszindulatú reálpolitikus, a sokszorosan traumatizált múltjával, a még sokszorosabban traumatizált jövőjével meg a rákényszerített (?) szerepeivel. Aki, mint az okos lány, el is végzi a (nem) rámért történelmi feladatot, meg nem is. De amit elvégez, az tutira el van végezve, bronzba öntve, kőbe vésve, atombiztosan. Akit aktivitásra neveltek, túlélésre szántak, megsemmisülésre ítéltek – aztán jött „a pillanat”,** és a többi spoiler

Tényleg fura könyv, nagyon összetett, minden mondata sok-sok utat nyit a könyvön kívülre, életbe is, irodalomba is, szét nem választhatóan. Annyira fanyar, sőt sokszor fenékig keserű még a humora is, egyáltalán nem minden pontján szerettem, de hát nem is arra készült. Úgy keveredik benne a fantasztikum a földhözragadtsággal, ahogy nagyon kevesen tudnak írni. És még a műfaja is annyira egyedi, szerintem nincs más hasonló a magyar irodalomban, de világviszonylatban is ritka, külön nevet kéne kitalálni neki. :)

* Azt viszont feltétlenül javaslom, hogy az előszót utószóként olvassátok, ha nem ismeritek az eposzt! Az összes poént lelövi. Ami teljesen rendben is van, aki az eposzt ismeri, az ezek nagy részét már úgyis tudja, és másra figyel, de aki nem, az hadd izguljon. :)
** Ehhez kapcsolódva megjegyzendő, hogy amíg ez a könyv a profilomon szerepelt, én minden áldott alkalommal, amikor ránéztem, elkezdtem dúdolni magamban A tavasz tizenhét pillanata főcímdalának refrénjét. Én nem is értem. :)

>!
Európa, Budapest, 2005
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630778394
14 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Szabó Magda: A pillanat

„…majd rájössz, hogy az egész emberiség szalma a történelem máglyája mellett.”

Először Mohás Lívia könyvére találtam rá a könyvtárban Mohás Lívia: Arcképvázlat Szabó Magda rejtőzködő személyiségéhez, aki Szabó Magda legfontosabb könyvének tartja a regényt. Sok könyvét ismertem már és ezzel kicsit vitatkoztam volna, amíg jobban meg nem ismertem, bele nem mélyedtem a történetbe, megértettem és elfogadtam, hogy ez egy nagyon fontos könyv. Szabó Magda olyan tökéletesen együtt élt a mitológiával, a történések feldolgozása során máig ható érvénnyel fogalmazta meg gondolatait, nem csak a nagyhatalmi törekvések, hanem a női szerepek tekintetében is. A 2016-ben megjelent kiadásban olvasható az Egy regény keletkezéstörténete : A Creusais, ami számomra legalább olyan fontos olvasmány volt, mint maga a mű.

Olvassátok @Timár_Krisztina értékelését, ahhoz nem tudok semmi mást hozzátenni.
https://moly.hu/ertekelesek/2615021

3 hozzászólás
>!
gabiica P
Szabó Magda: A pillanat

Ehhez a könyvhöz tényleg kell erő. Főleg akaraterő. Miután elkezdtem, egy darabig azon gondolkoztam, hogy nem kellene-e ezt máskorra halasztani, hiszen nem biztos, hogy készen állok rá. De készen álltam.
Zseniális. Meg kell mondjam, Szabó Magda egyre inkább belopja magát a szívembe. Tényleg tartottam tőle, hogy ez annyira más lesz, hogy nem fogom szeretni. De szerettem. Ott akartam lenni minden egyes pillanatában, Creusa akartam lenni. Hihetetlen, hogy az írónő fantáziája mennyire hatalmas, és milyen jól ki tudja ezt használni…

>!
AeS P
Szabó Magda: A pillanat

Szabó Magda általában nem rejtette véka alá a véleményét (amióta az esszéit is olvastam, meg az olvasóknak küldött fiktív, vagy valós válaszleveleket, ezt pláne így gondolom), és ahogy egyre idősebb lett, egyre több mindent osztott meg gyerekkorából, önmagáról, akkori gondolkodásmódjáról. (Itt is elemezhetnénk a fikció szerepét, de most nem fogjuk.)
Az egyik, ami ezekből tudható, hogy a gyermek Szabó Magdának a szülei is már kicsavarták a meséket és történeteket, ha az nem felelt meg az igényeinek, Jablonczay Lenke maga is időnként más befejezést mesélt egy regényhez vagy filmhez, ha nem volt megelégedve azzal, ahogy az eredeti végződött. Úgy érzem, hosszú évtizedek óta bujkálhatott Szabó Magdában A pillanat központi kérdésfelvetése: mi van, ha nem Kegyesatya Aeneas menekült meg, mi van, ha a világbirodalom létesítése inkább egy nőre hárult?
A másik, ami pályáját meghatározó alapélmény, az Újhold köréhez való tartozás, majd a politikai ellehetetlenülés, a hallgatás évtizedei, a műfordításra és gyermek- és ifjúsági regények megírására kényszerülés, nézni, ahogy egyre távolabb kerülnek a vízen barátaik csónakjai, bennük halhatatlan életművekkel.
Hát ezt a két témát ötvözi A pillanat, ami kétségkívül Szabó Magda legnehezebben befogadható regénye, tele antik utalásokkal, hexameterben megírt oldalakkal, kitalált istennővel, újrateremtett mitológiával. Szürke kutyákkal.

7 hozzászólás
>!
Annamarie P
Szabó Magda: A pillanat

A karácsonyi készülődés közben hallgattam Ráckevei Anna előadásában. Sütöttem-főztem a konyhában, egy gyertya meleg fénye libegett a pulton, s közben előttem állt a törhetetlen, kemény Creusa Aeneis köntösében. Mindenhol fríg és latin istenek bujkáltak, a megtépázott trójai maradék hányódik a hajón és véghez visznek valami olyat, amihez hasonló képtelenséget ritkán hall az ember. Mi ehhez képest egy karácsonyi ünnepsor levezénylése?
Egyszer már olvastam ezt a könyvet, ahogy látom, akkor is tetszett, de most még annál is jobban odavagyok érte. Egyrészt Szabó Magdán ámulok, végtelen tudásán és fantáziáján, és ennek bravúros elegyítésén. Másrészt pedig hihetetlen jó volt, ahogyan pár napig beborított az antik világ -korábban sosem élvezett- szépsége, a hősi énekek,a hexameterek. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk!
Maga a könyv mondanivalója, az adódó pillanat megragadása- teljesen eltörpült ez alkalommal a mű esztétikai élvezete mellett. Azért Eszkiesz istennő továbbra is meghatott, bár Caieta ezt másként látja. Mostani olvasatomban jóval hangsúlyosabban éreztem a politikai áthallásokat, a bamba nép torkán minden letoló, isteni álruhába öltöztetett akaratot.
Nagyon érdekes és hasznos elolvasni a Petőfi Irodalmi Múzeum, Digitális Akadémiáján a könyv keletkezésének történetét.

1 hozzászólás
>!
robinson P
Szabó Magda: A pillanat

Szabó Magda egy merész írói ötlettel átírja és Creusát, Aeneas feleségét menti meg a történetben. Újraértelmezi, visszaállítja az idő kerekét, újra értelmezi a pillanatot. Fanyarul keserű humora pedig ad egy különös ízt az egész cselekménynek.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/02/a-pillanat.html

>!
Gelso P
Szabó Magda: A pillanat

Sajnos, vagy nem – de nagyon örülök, hogy végeztem A pillanat olvasásával – amely számomra nem egy pillanatig tartott…nagyon elhúztam, sokat szenvedtem, szinte sosem nyitottam ki érdeklődéssel és komoly odafordulással – ezért elnézést is kérek Szabó Magdától, és magától Creusától.
Valójában bennem van a hiba, mert minden bizonnyal nem megfelelő könyvet választottam, viszont a Szabó Magda kihívást szerettem volna teljesíteni.
Nagyon távol áll tőlem ez a korszak, és abban is tévedtem, hogy talán Szabó Magda segít azt közelebb hozni, amelyhez minden tökéletes volt az ő részéről: zseniális ötlet áll a középpontban, egy nő alakjának, fontosságának, intelligenciájának, okosságának, műveltségének, talpraesettségének, belevalóságának elénk helyezésével tulajdonképpen a háttérbe szorított, soha jelentőséget nem kapó, figyelmen kívül hagyott k szólalnak meg és bizonyítják be, hogy nem minden a férfi, nem minden a fegyver, a „kegyesatyaság” – kellő ésszel, tudással, csiszoltsággal, intelligenciával megvalósíthatjuk önmagunkat.
Creusa alakja számomra lenyűgöző, (ha tényleg élt volna) zseniális, tájékozott, művelt, okos, talpraesett, taktikus személyiség lehetett (volna) – mély önuralommal, belső fékekkel, másokra kész odafigyeléssel. Kiváló politikus válhatott (volna) belőle – akkor is és napjainkban is.
Tele nemes gondolatokkal, nemes, törhetetlen viselkedéssel, jó és hasznos emberi tulajdonságokkal; higgadt, összeszedett, átgondolt, megfontolt, és mindig megfelelő választásokkal/válaszokkal az adott pillanat-okban. Jó ember, jó anya. Akire mindenben lehet számítani. Aki emellett azért nincs híján az iróniának, szarkazmusnak, aki sosem volt előtérben, mégis kihasználta az élet/történelem adta megfelelő pillanatot és utat engedett a benne rejtőző összes elfojtott feszültségnek és panasznak. valójában ez a könyv az ő lényének megvallása, elénktárása – gátnélküli, elénk ömlő szóáradat. Creusa egy a korábbi életét igen kritikusan szemlélő, reálisan látó, igaz nem indulat- és érzelemmentesen értékelő „csodanő”, és tapasztalataiból hasznosan építkező tökéletesen „uralkodó” mindig a megfelelő válaszokkal.
Ugyanakkor megtudhatjuk, hogy nő is – aki, bár az adott pillanat nyújtotta szerepbe önként bújik, és eleinte élvezi azt, de végül szenved is…

Kedvenc részeim a regény közepén találhatóak, ilyen pl. az Oktatás vagy Az örökség.
Összességében számomra kettős és fura viszony ez az olvasás – nem szerettem, ugyanakkor Creusa alakja lenyűgözött.

@Mariann_Czenema Kategóriák között Szabó Magdával kihívás teljesítéséhez ez az utolsó olvasásom – és azt, hiszem, most egy jó darabig nem fogok Szabó Magdát olvasni, mert bárhogyan is szerettem volna, nem tudtam hozzá – az ifjúsági regényein kívül – közel kerülni.

12 hozzászólás
>!
molyok11
Szabó Magda: A pillanat

Mágia, irónia, groteszk, kesernyés humor, maiság, meghasonlott lélek eposza A pillanat.
Római Birodalom eredetmítosza: Aeneis főszereplője Aneas megmenekül, felesége, Creusa odaveszik a háborúban. Szabó Magda kizökkenti a cselekmény eredeti kerékvágásából a történetet: Creusa az élők között marad férjével ellentétben, jár az alvilágban, nem ismeri a szerelmet. Különleges képességgel rendelkezik, hisz látja a jövőt.
Szabó Magda hatalmas műveltségű írónő, aki kíváncsi, hogy a mű mennyire „mai”, az olvassa el!

>!
Rea P
Szabó Magda: A pillanat

Szabó Magda ezzel a regényével úgy meglepett, hogy csak lestem az elején, hogy ez most mi. Nem ehhez szoktatott az előző 12 könyvével. Kellett néhány oldal mire megéreztem az ízét, de onnan egyenesen repült a nagy kedvencek közé. Végre nem csak azt éreztem, hogy kegyetlenül fáj ahogy ír, hanem élveztem a humorát is, és fantáziájának kimeríthetetlen tárházát. Izgalmas volt és pergős. Tisztában voltam Szabó Magda hihetetlen műveltségével eddig is, de most ezzel, rajongásomra feltette a koronát. Szinte láttam magam előtt Tróját a Dardán Főkapuval, sok-sok Istenével, élvezettel olvastam hiedelmeiket, szokásaikat, olykor mulatságos etikettjüket. Persze az égő Trója utolsó napjai is megelevenedtek, csatával, öldökléssel, emberi és isteni aljasságokkal vegyítve. Régen olvasott mítoszokból sorra bukkantak elő ismerős szereplők. Lehetett őket gyűlölni, vagy szeretni, de Habszülte Vénusz, Priamus király, Hecuba, Laookon világa mindenképpen elvarázsolja az olvasót. Jártam Creusával az Alvilágban, Charon csónakján, Carhagóban Didó palotájában. Végül Latiumban, a jövendő nagy birodalom építésének ezer nyűgét baját kötelességeként vállaló, saját egyéni boldogságát eldobó „Kegyesatyáért "sajgott a szívem.
Majdnem Creusa egyetlen monológja az egész könyv, mégis helyenként inkább hat párbeszédnek, ahogy a válaszaiban, a le nem írt kérdések is benne vannak. Imádtam ezt a formát. Aztán…tény, hogy megfordult a fejemben,( el is hessegettem gyorsan), hogy azért Vergilius Aeneisába beleolvassak, mert necces, hogy nekem ez a Szabó Magda által merészen átvariált Aeneas kép marad a fejemben. De aztán úgy voltam vele, hogy mit nekem Hecuba Vergilius, ha ráadásul ugye, mint nőnek, ez a forma egyértelműen jobban bejön;) Nálam az írónő elérte, amit akart: Creusa királynőnek örök emléket állított.

>!
dwistvan P
Szabó Magda: A pillanat

Érdekes ötlet a történelemmel eljátszani. Férfi hős helyett női hőssel megvalósítani ezt az életutat, közben szókimondó csípős de mégis komikus beszólásokkal végig felépíteni a valaha megírt történést bravúros volt, tetszett. Amikor az ókor politikai visszásságáairól esett szó, úgy tűnt, kibújva a régmúlt történelem időszakából a huszadik századi mának is odavágott a vélemény.


Népszerű idézetek

>!
encsy_eszter

Nekem ne legyen boldog és világoskék az irodalom, hanem fekete, mint az alvadt vér, hazudni bárki tud honorárium nélkül is, de aki pénzt vesz fel érte, az igazat beszéljen (…).

>!
metahari

Felséges úr, nyilván nálam is jobban tudod, hisz volt alkalmad megfigyelni, minél kisebb egy nép, annál nagyobb az önérzete, és ha egészen jelentéktelen, akkor ezen való kétségbeesésében akkorát talál ki magának, hogy a lakosság előbb-utóbb belerokkan, és teljes meggyőződéssel halálba iparkodik némítani az általa jogosnak gondolt önérzettúltengés minden kifogásolóját, vagy akár azt is, aki nem elég lelkesen dicséri a törzsi öntudatot.

>!
metahari

Mert minden akció folyamán és minden élet során van egy, csak egyes-egyedül egyetlenegy pillanat, amikor a Sors urnáját tartó kéz, amely a ránk váró áldások-csapások történetét jelző sorstáblákat rázza és kiveti, egy lélegzetvételnyi időre megáll, és ha valaki éppen ebben a parányi szünetben lép valamerre, ami ellenkező irányba visz attól az úttól, aminek jelzése a nevére szóló sorstáblán írva áll, végigbotorkálhat rajta az istenek büntetése nélkül, nem állíthatja meg Iuppiter sem. A pillanatot nem lehet kiszámítani, csak felismerni.

>!
metahari

Tanuld meg, annak, aki győzött, mindig igaza van, és meglepően sok minden lehetséges, ami másoknak tilos.

>!
csillagka P

Érdekes, abban az irreális percben az is eszembe jutott, milyen értelmetlen életkorban, minden élettapasztalat nélkül tanultuk az iskolában a mitológiát. Később kellene, mikor az emberrel már történt ez meg az, és indokoltnak érzi, ha a héroszok feleségei feltálalják férjüknek saját gyermekeit ebédre, esetleg húsevő inget küldenek az őket elhagyó szeretőnek a násza éjszakáján.

A fegyver és a férfi

>!
encsy_eszter

A hatalomban gyilkosság a lépcső. A testé vagy a lelkeké.

>!
[névtelen]

…mert ő szólalt meg, Ananké. a Sors, és a hangja ércesen pengett, mint a megfeszített húr az íjon, és azt mondta Végzet Ananké: ne öld meg, atya, mert már neve van és csodaszép, és kell valaki azoknak is isten, akiket nem akarnak, akik mindjárt a születéstől úgy élik le a létet, hogy feleslegesek.

86. oldal

>!
Zsucsima

Az öreg megsínyli, ha változik bármi körülötte, a jó is rossz neki már, mert ami mássá lesz, azt jelzi, száll az idő, száll, és az idő múlása egy a halállal, mert közelít, léptét nem fogja vissza az ég sem.

Bérekesztés

>!
AeS P

Irodalommal gyermekévei óta foglalkozott, a fővárosban a Luna Bicornis nevet viselő írócsoporthoz csatlakozott, amely magas színvonalat követelő vezetői miatt hamar szokatlan tekintélyre tett szert. A Luna-kör természetesen elkerülhetetlenül szembekerült Augustus császár irodalompolitikai tanácsadójával, M. M Racosiusszal, aki a fiatal alkotók tevékenységét a birodalomra nézve veszélyesnek ítélte, s adminisztratív eszközökkel szétzúzta a baráti egyesülést. Az önkény Sextus Lacatost és Titus Blasiust börtönbe veti, Gesa Cipiust, Rabius Rabat, I. Mandiust, J. Pilinscust, Lucius Calnociust Agia Nobiliával, a költőnővel együtt Penuria szigetére száműzi.

295-296. oldal (Jaffa, 2016)

>!
olvasóbarát P

… Frígiának meg a sok apró beolvasztott népnek, amelyeknek saját bevallásom szerint még csak jó gazdái se voltunk, és miféle jog alapján szolgálhattak szalmának az égő Trója tüzénél. Semmi köze, kislányom, és ez nem jog vagy jogtalanság vagy illetékesség kérdése, majd rájössz, hogy az egész emberiség szalma a történelem máglyája mellett. Steril igazság csak a ti szókincsetekben létezik, amíg ti is egyszer el nem fejejtitek, és a kis népek azért kis népek, ameddig még egyáltalán lesznek kis népek, mert vannak nagyok, és nagy birodalomhoz nagy igény társul, és a skrupulus teljes hiánya.

156. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Graves: Homérosz leánya
Madeline Miller: Akhilleusz dala
Mary Renault: Thészeusz ifjúsága
Mary Renault: A királynak meg kell halnia
Lilian H. AgiVega: Második Atlantisz – A tízezer éves varázs
Kirsch Ákos: A Zeusz rejtély
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Závada Pál: Jadviga párnája
Majtényi Zoltán: Istennő szépséges fia!