A ​Danaida 236 csillagozás

Szabó Magda: A Danaida Szabó Magda: A Danaida Szabó Magda: A Danaida Szabó Magda: A Danaida Szabó Magda: A Danaida Szabó Magda: A Danaida Szabó Magda: A Danaida Szabó Magda: A Danaida Szabó Magda: A Danaida Szabó Magda: A Danaida

"A ​Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a minta értékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget.

Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek. Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbelépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Szabó Magda-életmű, Szabó Magda

>!
Jaffa, Budapest, 2018
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715020
>!
Európa, Budapest, 2014
416 oldal · ISBN: 9789630798969
>!
Titis, 2010
ISBN: 9789638886323 · Felolvasta: Kútvölgyi Erzsébet

6 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 53

Most olvassa 25

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Szabó Magda: A Danaida

Csándy Katalin portréját megrajzolni rendkívüli feladat, hisz, ahogy Szabó Magda is írja: „minden ember titok, s minden titok titok”.
Ez is igen kiemelkedő regény, sok szereplőt mozgat, narratívája is érdekes, ahogyan a különböző idősíkokat remekül összemossa. Olvasás közben nagy figyelmet követelő. A Danaida története tragikus, ettől valóságos és emberi.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/08/a-danaida.html

2 hozzászólás
>!
gabiica P
Szabó Magda: A Danaida

Csodálatos történet volt. Magával ragadott Katalin története. Szabó Magda nagyon ért ahhoz, hogy a lelkem mélyéig hatoljon, összetörjön, marcangoljon, és mégis eléri, hogy szeressem.
Csanády Katalin karaktere annyira természetesen lett kialakítva, hogy szinte azt érzem, ismerem őt, minden lélegzetvételét, minden gondolatát.
Hatással volt az életére a történelem, a család, az ismerősök, minden, ami vele történt. Alakította, formálta a jellemét. Én megszerettem őt. Sok szenvedésen ment keresztül, sok tragégia érte, sokszor azt éreztem, szeretet nélkül telik az élete. Sajnáltam őt, együtt éreztem vele, és kicsit talán azt éreztem, hogy együtt is nőttem vele.

Ismételten csak megköszönni tudom az élményt. Csodálatos volt.

>!
csgabi MP
Szabó Magda: A Danaida

Nagyon örülök, hogy hangoskönyvben hallgattam meg ezt a regényt. Az Ókutat is így olvastam, de amíg annál nem okozott volna fájdalmat a lelkemnek, ha valóban olvasom, azt hiszem, ezt nem bírtam volna el.
Az a nagyon érdekes, hogy külön-külön a fejezetek – mondhatni – semmik. Ha egyesével tekintem őket, akkor nem gondolom, hogy hatást gyakorolnak rám. Viszont ahogyan a nagy egészben kibontakozik egy ember sorsa, az már nagyon üt. Olyanoknak érzem a fejezeteket, ahogyan jönnek sorban, mint egy daganatos betegség: először nem érzed, aztán a sok kicsik mindig egyre több lesz, és egyre jobban érzed, de csak a végén ordítasz a fájdalomtól. Így éreztem én ennél a Szabó Magda-regénynél is.
Az ajtó folyamatosan fájt, a Katalin utca is. Ez a történet azonban sunyin lopakodott be a szívembe.
Ráadásul, ahogyan Kútvölgyi Erzsébet felolvas, az maga a szeg a lélekben. Boldog vagyok, hogy vannak még olyan nagy színészeink, mint amilyen ő is.

@DaTa, igazad volt.

2 hozzászólás
>!
Rea
Szabó Magda: A Danaida

Nagy tisztelője és rajongója vagyok Szabó Magdának, ezzel együtt mégis sokszor azt gondolom, hogy lehet valami mazohista beütésem , hogy a könyveit olvasom. Nagyon tud fájni az a fajta lélekmarcangolás,amit ő művelni képes. Hónapokat szoktam kihagyni regényei között, míg”kiheverem” az előzőt, de mindig visszatérek egy újabbhoz. Ennek a 415 oldalas könyvnek a felénél már azt éreztem,hogy nem is bírom tovább, elég ebből a sok eldeformálódott élettörténetből, pláne ha egy ártatlan gyermekért sajog az ember szíve. Miközben a háttérben zajlik a magyar történelem, Csándy Katalin felnő.Szépen megkapom a többi szereplő elképesztően pontos jellemábrázolását is, és már fel sem merül bennem, hogy ki-ki a saját tulajdonságainak birtokában egyáltalán képes lehetne másként, helyesen reagálni a történésekre. A végére még a bosszúságom is elcsendesedik, amiért Katalin nem lázad, csak szomorúság marad és a tudat, hogy Szabó Magda megint nagyot alkotott.

3 hozzászólás
>!
klaratakacs +SP
Szabó Magda: A Danaida

Örülök, hogy Szabó Magda munkái közül ezt az utolsók között olvastam, meg kellett érnem rá. Kevesebb a történés Csándy Katalin torténetében, mégis egy teljes életet láthatunk. Sok-sok rétege van az életének, ami viszont végigkíséri egész életében, az az őszinte szeretet hiánya. Ennek személyiségromboló hatása miatt kerül Katalin mindig kiszolgáltatott helyzetbe, gyerekként, szeretőként, aztán feleségként. Ő próbál boldog lenni, de mindig érzi, hogy valami nincs rendben. Odaadó, mégsem mártír, viszont szánnivaló, főként Melindával kapcsolatos végső döntése miatt.
Katalin mellett felntűnik itt politikai helyzet, 1956., gyász, feminizmus és patriarchális berendezkedés, Szabó Magda félelmetes röntgetszemekkel látja az embereket, szereplőinek nemcsak jelene van, hanem múltja, gondolatai, törekvése. Kedvencem Anyuci alakja, még ha nem is a legszimpatikusabb szereplő, de szerintem ő változik a legtöbbet.
A történeten, szereplőkön túl élvezetes a fogalmazás, a szavak gyönyörűsége, egy újabb könyv, ami miatt imádom Szabó Magdát.

>!
AeS P
Szabó Magda: A Danaida

Hónapok óta kellene értékelnem ezt a könyvet, hónapok óta nem megy. Nézegetem, hogy mások mit írnak róla, az se segít.
Nekem ez a legkevésbé kedves Szabó Magda könyvem. Nekem a figurák itt a legsarkosabbak, a leginkább „megcsináltak”. Gyakran érzem azt, amit más könyveinél pedig nem szoktam, hogy a karakterek nem állnak meg magukban, hanem mind a végletekig karikírozottak a végkifejlet elősegítése érdekében.
Hát ezért „csak” négy csillag, mert egyedül Melinda ér valamit az egészben, de olyan, mintha mindenki más a regény kezdetétől azért született volna meg, hogy alájátsszon Melindának. Még Nóra is. Pedig!
A regény vége, az, hogy spoiler, meghat ugyan, de nem old fel bennem semmit, ami addig megfeszült.

>!
Gólyanéni
Szabó Magda: A Danaida

Mit történik egy gyermek lelkével, ha az anya totális közönyében nő fel?
A könyv elárulja.
Mi történik az olyan emberrel, aki csak sodródik az árral?
A könyv elárulja.
Mi történik, ha híján vagyunk vidámságnak, játékosságnak, humornak?
A könyv elárulja.
És mi történik, ha eljut a főszereplő oda, hogy képes szembenézni életével és meghozza legnagyobb, önálló döntését?
A könyv ezt is elárulja.

>!
kaporszakall
Szabó Magda: A Danaida

Nem tudom, mi ütött belém, hogy zsinórban olvasom Szabó Magdát, de most elég! másra is kell az idő; tartok majd némi szünetet.

Ez a regénye 1964-es. Mint az eddigiek, egy főhősnő és a körébe csoportosuló családtagok története. Érdekes megfigyelni, hogy a vidéki dzsentri/polgári/értelmiségi, de alapvetően szegény környezetből származó központi figurának hányféle változatát képes megalkotni az írónő: mindegyik igazi egyéniség, egyikre sem tudnám ráfogni, hogy egy másik klónozott változata. Ilyen szempontból ez a történet rendben van.

Ugyanakkor itt éreztem – a mostanában olvasottak közül – először, hogy a mű nem egyenszilárdságú. A szocialista eszmének tett apró gesztusok még bőven belül vannak a jó ízlés határain, viszont a harmadik rész (Melinda) cselekménye elszomorított. A pedagógia mindenhatóságába vetett hitet kürtöli, s épp ebből fakadóan tűnik hiteltelennek (Makarenkó kötetcíme, a Pedagógiai hősköltemény jut róla eszembe). A Melindával kapcsolatos események – beleértve a lány viselkedését – már-már a giccs kategóriájába süllyesztik a szememben ezt a részt, sőt egy durvább kifejezés is eszembe jutott róla, amit csak spoiler-jelek között merek kiírni: spoiler. Ez a harmadik rész – éppúgy, mint Ilf-Petrov Aranyborjújában a befejező vasúti hősköltemény – sokat árt a regény ázsiójának.

Ez már azért is nagy kár, mert egyébként itt találkoztam az eddigiek közül Szabó Magda két legérdekesebb, legszofisztikáltabb parazitájával: Elek és Anyuci akárha Molière színpadáról ugrottak volna át a huszadik század közepére…

A csillagozás ezúttal a három rész egyszerű számtani közepe: (5+5+2)/3=4

>!
pipacstappancs
Szabó Magda: A Danaida

Egy nagyon-nagyon érdekes könyvet olvasok most, amit kötelezővé tennék 12. osztályban, hiszen a mostani fiatalságnak/ jövő értelmiségének mindenképp tükröt tartana (én legalábbis kicsit pirultam szégyenemben olvasás közben)!
Egy érdekes, sanyarú sorsú lány élettörténetén megyünk végig látszólag, de a könyv mélyebb üzenete, hogy amíg éljük a kis életünket, és azt gondoljuk mindenki azért tesz ezt vagy azt, mert az érzelmei, hozzánk való viszonya így diktálják, mennyire tévedünk, mennyire a politika diktál. Így hiszi ezt főszereplőnk is Csándy Katalin a saját lelkivilágába süppedve (pedig a legforgatagosabb történelmi éveket éli át anélkül, hogy megélné őket), azt hiszi lehet homokba dugott fejjel éldegélni, és közben elfelejt körbenézni a világban, észrevenni mennyire átszövi a politika és a rendszer az életét, mennyire nem a saját sorsának főhőse. Mert lehet úgy élni, hogy csak magunkkal foglalkozunk, ő is megteszi, de mennyivel jobban megérthetünk másokat, ha értjük a politikát, az okokat, amik körülvesznek.
A másik üzenet számomra az volt, hogy mennyire nem értik egymást a főszereplők, mennyire más indítékokat vélnek felfedezni egymás tettei mögött, mint ami valójában mozgatja őket.. Ebben is felismertem a környezetemet, és szerintem ez nem egyedi dolog. Sokat tanultam emberekről, történelemről, a világról, pedig még csak a könyv felénél tartok. Mindenki olvassa el, aki teheti!!

>!
narziss
Szabó Magda: A Danaida

Csándy Katalin: önmagába zárt személyiség, a gyermekkori (családi és iskolai) szocializáció, a nevelés-neveltetés, majd az első, kudarcként megélt szerelem, később házassága által az egyetlen lehetséges – lehetetlen? – útra kényszerített ember… Deformált lelkű, gyógyíthatatlanul sérült figura… Talán igen, és határozottan: mégsem csak!
Miután befejeztem a regény olvasását, eszembe jutott, kire is emlékeztet Szabó Magda Danaidája. Ljudmila Ulickaja Szonyecskájára. Mindketten könyvtárosok, mindketten ugyanazzal a belenyugvással, alázattal, türelemmel viselik sorsukat. Mentesek a látványos érzelmi kitörésektől, elfogadják, hogy férjük megcsalja őket / másba szeret bele. Szelíd belátással önként állnak félre, és mentik ki magukat a lehetetlenné mérgesedéssel fenyegető érzelmi káoszból. Ugyanakkor mindaz, ami Szonyecskában dühített, zavart, Katalinban vált érthetővé és rokonszenvessé. Lehet, ennek csak az az oka, hogy az orosz kisregény szűkszavúsága kevésbé árnyalt képet festett – számomra – Szonyáról, míg Szabó Magda Katalinjának sorsát egészen pici korától követhettem nyomon. Láttam az erőket, amik – az alapvető, genetikus örökségként kapott jellemvonások mellett – formálták. Egyetlen percig sem haragudtam rá a „fogyatékosságaiért”, nem tudtam bírálni vagy elítélni őt. Értettem, sőt: megértettem, mert általa önmagammal is nem egyszer szembenéztem.
Néhol ugyan kissé modorosnak éreztem a fogalmazásmódot, avittnak a szóhasználatot, ám az idősíkok egymásba mosása, a finom áttűnések emlék és jelen közt, az írás struktúrája tetszett.
A történet kulcsának az alábbi mondatot tartom: „Katalin már tudta, mi lesz, csak nem merte megfogalmazni: az, ami eddig, ki-ki lépeget a maga régi vagy új törvényei szerint a halál felé.” Ezek a törvények felülírhatatlanok, megfellebbezhetetlenek. Mindannyian jellemünk és egymás rabjai, sőt: szolgái vagyunk, hiába próbálunk időnként kézzel-lábbal kapálódzni, netán látványosan (és hamisan) tiltakozni ez ellen. Ennek regénybeli nyilvánvalóvá tétele: a kör önmagába, a kezdetekhez való visszatérése egy tökéletesen megkomponált, komor, de nem tragikus hangvételű zenemű zárótételévé változtatja a regény megrázó erejű utolsó fejezetét.

15 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
narziss

Katalin utóbb rájött, vannak kijelentések, amelyek valamiképpen megrögzülnek a levegőben, s egyszer, egy váratlan pillanatban előkerülnek, megszólalnak maguktól megint, s akkor már van értelmük, mert valami titokzatos közegben kivárták az időt, míg a szellem megérett a befogadásukra.

31. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968)

>!
encsy_eszter

(…) az évek csak csalódást hoznak, bánatot: akit megszeretünk, előbb-utóbb elveszítjük, legjobb, ha az embernek nincs senkije, semmije.

>!
Gólyanéni

…és az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul.

263. oldal

>!
Nyájas_Olvasó

Szenvedélyes könyvtáros volt, azt állította, az emberek azért olvasnak keveset, mert nem keltették fel bennük az olvasási igényt, az iskola rengeteget rombolt természetes érdeklődésükön: az ambíciózus vagy közönyös irodalomtanárok unalmas elemzéseikkel eleve elriasztották növendékeiket az élő és a klasszikus íróktól egyaránt – hát még azokkal mennyi a tennivaló, akik nem is jártak iskolába! „Az olvasókat nevelni kell” – mondta Nóra, persze először a könyvtárosnak kell nevelnie önmagát.

>!
Gólyanéni

Vágyaim.
Nem szeretnék én semmit.
Nem szeretek hiába vágyakozni.

273. oldal

>!
Mafia I

Nem tudta, mi tölti el egész mivoltát, csak azt érezte, hogy érez, s hogy talán soha életében nem fog ennyire érezni már, mint ebben a pillanatban.

>!
Nyájas_Olvasó

A pap istene humortalan isten volt, semmit meg nem értő, a gimnázium rá hivatkozva járatta állandóan növendékeit fekete harisnyában, klottköpenyben, s ugyancsak az ő haragjától félve végeztetett velük vádliközépig érő rakott nadrágban illedelmes testgyakorlatokat, amelyek mindig megmaradtak a tisztesség határain belül, mert ugyanaz a különös isten, aki számon tartotta a harisnyákat, kitiltott a lányok nyakából minden hitvány kis ékességet, eltépette a filmszínésznők képeit, és ellenőrizte, nem kacagnak-e hangosan bűnbánati héten, a tornaórákkal is foglalkozott, és nem tűrte, hogy földön fetrengve talajgyakorlatokat végezzenek, csak karikákat adogathattak egymásnak, fehér, a század legeleje fürdőruhadivatját idéző idétlen tornaruhájukban, vagy nemzetiszínű, paszullyal töltött zsákocskákat hajigálhattak egymásnak, esetleg buzogányt lengethettek, míg a diakonissza vezényelt csettentőjével.

>!
pipacstappancs

Pap elvtárs, engem nemigen zavart meg a történelem semmiben- ezt válaszolta volna neki-, én mindig túl későn vettem észre a hétköznapok eseményei között a történelmet.

243. oldal

>!
pipacstappancs

Szenvedélyes könyvtáros volt, azt állította, az emberek azért olvasnak keveset, mert nem keltették fel bennük az olvasási igényt, az iskola rengeteget rombolt természetes érdeklődésükön…


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Oravecz Imre: Ondrok gödre
Paolo Giordano: A prímszámok magánya
Émile Ajar: Előttem az élet
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Paulo Coelho: Tizenegy perc
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Závada Pál: Jadviga párnája
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Erdős Renée: Brüsszeli csipke