A ​csekei monológ 12 csillagozás

Szabó Magda: A csekei monológ

Az ​író másképpen olvas, mint az olvasó, mert tudja, hogyan jött létre a mű, nemcsak a szöveg színét érti meg, a visszáját is, hiszen ő maga is alkotó.
Egész életemben a könyv volt betegség idején az orvosság, irodalompolitikai hajótörésben mentőcsolnak, a béke ritka óráiban gyönyörűség. Minden érdekelt, ami betű, egy-egy mű belső üzenetének feltárására is, a nyomozómunka, amelyet a szerző megkérdezése nélkül pusztán az elébe került szöveg értelmezésével végez. Az Egyetem irodalomtörténészek nevelt, jövendőbeli esztéták vagy szövegkutatók között képzelte el a helyemet, s tulajdonképpen, mert e mostani írásaim arányában tévedett, mert e mostani könyvem a negyedik esszékötetem, s a valaha tanult szabályokat sem sértettem: csak úgy állítottam fel a megszokottól eltérő tételt, ha filológiai tekintetben is tudtam igazolni. Első esszékötetem fogadtatása eldöntötte, érdekli az olvasót a hajdani vers vagy alkotó friss elemzése; azt is, vizsgáljam különös gonddal a sztereotíppá… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2008
262 oldal · ISBN: 9789630785532
>!
Európa, Budapest, 2005
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630777290
>!
Európa, Budapest, 1999
264 oldal · ISBN: 9630765039

Enciklopédia 43

Szereplők népszerűség szerint

Erdős Renée · Jablonczay Lenke · Bacchus/Dionüszosz · Szép Ernő · Gustav Mahler · Kaffka Margit · Berde Mária · Gyulai Pál · Jókai Mór · Mimi · Neményi Lili

Helyszínek népszerűség szerint

Debrecen · Csokonai Színház


Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Szabó Magda: A csekei monológ

Azért nem adok kevés csillagot, mert igazából itt velem volt a baj. Sosem szerettem az irodalomtörténeti írásokat, de mindenképp végig akarom olvasni a Szabó Magda életművet, így ezeket sem hagyom ki. Így vettem kezembe A csekei monológot.

Nem volt ez rossz, csak számomra végtelenül száraz. Tudott új és érdekes információkkal szolgálni, de nem tudok elmenni amellett, hogy ez nem egy fiktív, vagy akár valós eseményeken alapuló, de cselekményben gazdag történet.
Ez száraz irodalomtörténet.

De nem húzom le, mert a maga nemében szerintem igenis jó, csak nem mindenki számít célolvasónak. Én sem.

>!
kratas P
Szabó Magda: A csekei monológ

Ez megint nem az én könyvem. Gárdonyiról készült esszé remek volt, az édesanyjának készült nekrológ pedig megrendítő. De ezen kettő íráson kívül nem találtam nekem valót. De ez teljes mértékben az én hibám és nem az íróé.

>!
Paulina_Sándorné
Szabó Magda: A csekei monológ

Ha nem lennének a kihívások, nem vagyok biztos benne, hogy az írónő ezen könyvét a kezembe vettem volna. Mikor elkezdtem olvasni, meglepődtem, mert nem voltam figyelmes a könyv adatlapjánál és így meglepetésként ért a könyv szövege. Sok, számomra ismeretlen íróval és költővel találkoztam a műben, valamint sok ismerőssel is. Mondjuk a versek és a verselemzések nem az én műfajom, de a A merengőhöz Első megközelítése megfogott. Az Egy írótársam halálára című írása megrendített. Találtam olyan írást, amit valószínűleg meg fogok keresni, hogy elolvassam.

>!
Nicole_Kinney I
Szabó Magda: A csekei monológ

Szeretem én ezt a Szabó Magdát… Amennyire szeretni lehet egy ismeretlen embert, akitől generációk választanak el, és nem azért, mert tökéletes, hanem mert érdekes. És egy amatőr költő most már ismeri a limerick műfaját is :)

>!
Schuler_Zsófia
Szabó Magda: A csekei monológ

Szabó Magdát nagyon szeretem, az irodalomtörténeti alkotásokat kevésbé

>!
esztiyay
Szabó Magda: A csekei monológ

Irodalomtörténet és Szabó Magda. Miért ne?
A kötet elejére nagyon érdekes szövegek lettek pakolva – nem tudom, ebben mennyire volt benne Sz. M. keze –, úgyhogy öröm volt őket olvasni. Eddig nem tudtam róla, hogy Sz. M. ilyen behatóan foglalkozott Vörösmarty munkásságával.
Nem csak a témák változatosak (olyan írókről, költőkről olvashatunk, akik manapság a nem igazán ismert-kategóriába tartoznak), az írások között van nagyon szakmai verselemzés és inkább novellaszerű is. Utóbbiakhoz tartozik a kötet címadója, az A csekei monológ, ami az egyik fénypontja a kötetnek.
Nem könnyű olvasni, főleg nem sokáig folyamatosan, hiszen nem egy könnyed limonádéról van szó. De, ha nem is nyeri el a tetszését valakinek egy Szabó Magda-esszé, azt szerintem mindenki elismeri, aki már olvasott tőle ilyet, hogy egészen sajátos stílusa van az írónőnek ebben a műfajban is.


Népszerű idézetek

>!
Caperucita

Író volt, olyan tündökletes, kreatív fantáziával, amilyen keveseknek jutott. Ha valaki mellé áll, picikorában megtört önbizalmát erősíti, másképpen alakul az élete, mint ahogy alakult. Így igazi műveit meg sem írta, egy regény maradt utána csupán, egy kötet mese kéziratban, pár novella, kis színdarabok. Amit nem írt meg, azt elmesélte. Gyermeke évekig hitte azt, hogy a meséskönyveket csak az illusztrációk miatt árusítják a könyvesboltokban, mert a mesék otthon, a szülői házban születnek, úgy, hogy az anya odaül a gyereke mellé, és minden könyv nélkül, csak úgy, a fejéből mond-mond csodálatosnál csodálatosabb történeteket. „Kitaláltam valamit!”, ébredt néha ragyogó szemmel, s már mondta is, vígan kortyolva kávéját, s szavai nyomán tüstént megtelt a szobája képzelete különös lényeivel, mondatai szinte tapintható figurákat formáltak.

Egy írótársam halálára (212 - 213. o., Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Jablonczay Lenke
>!
Caperucita

Jókai éppúgy revízióra szorul, mint Vörösmarty, minden tekintetben, nemcsak azért, mert mindkettőjük legbelső magányügye, házasságuk nemzeti lelkesedés, illetve gáncs tárgyává torzult, de mert az egyik, a költő látomásrendszerével előre felfogta és jelezte az atomkort, Chagall és Picasso tanúságtételét, s míg a fülébe Boka és Reményi zenéje muzsikált, Bartókot hallotta, Mahlert és valahol, cserepeiben látta a Guernicá-t, atombombát rajzolt lelke érzékeny falára a rettenetes erejű képzelet, a másik meg az összes korabeli prózaírók közül egyedül értette meg, mi a regényalkotó kötelessége. A regény a hajdani eposz ükunokájának ükunokája, nem földrajzkönyv, nem hit- és erkölcstan, nem is filozófia, a regény: regény. Ha nagyon jól elmondják fő közlendőjét, a mesét, még gyógyszer, vigasz is lehet, egy megalázott, emberben, anyagban szinte pótolhatatlan veszteséget szenvedett nép vigasztalója. Isten adja, hogy szülessék még köztünk valaki, aki annyit tud adni Magyarországnak, mint Jókai alkotókészségben, szépségben, nyelve tündérvilág gazdagságában, tisztességben, hisz ott vagyunk már, azon a bús úton, ahol az alkotás okos, hideg, érzelem nélküli vázlatkép, nem a hal, csak kifilézett csontváza, grafikai ábra, mész. Ha Jókai ma élne, talán ezt is megmenthetné, vadonatúj módszerrel életre keltené a korszerű világprózát, az ő atomfényben felvillanó halszálkái mögött ott sírna a nyomorult emberiség. Jókait ma azért nem értjük, mert nyomasztóan műveletlennek hagyott bennünket a közoktatás millió ostoba reformja, nem ő, a művész, mi koptunk ki a reális realitásból.

A LEPKE LOGIKÁJA (38. o.)

>!
Caperucita

Úgy tudott magyarul, ahogy senki azok közül, akiket én ismerek. Szókincse szokatlanul bő volt, ízes, tájszavakban gazdag, iskolás korában – ezt gyakran és büszkén emlegette – minden osztálytársánál jobban tudta és értette a magyar nyelvtant. Gyakran kérte meg tanár gyermekét, tegyen fel neki nyelvtani kérdéseket, elemeztessen vele bonyolult mondatokat, félórákat eljátszott ezzel még nyolcvanéves korában is, halálos biztonsággal oldva meg a legkomplikáltabb nyelvtani problémákat. Mert kiskorában megszokta, hogy a hosszú, félelmes estéken magát kell önmagának elaltatnia, rászokott arra, hogy saját magának is meséljen, haláláig azon aludt el, hogy verseket mondott magában, hosszú balladákat, eposzrészleteket, vagy bonyolult, többkötetes regényének tartalmát. Összetörni egyetlenegyszer láttam nem könnyű életében, mikor a szemorvos megállapította: hályog kezd képződni a szemén, akkor sírt is. A könyveket siratta, az olvasás és a világ élményét, amelyet annyira szeretett figyelni, mikor már gyenge volt a járásra, lakása folyosójának üvegfala mögül, ahol kint tartottak számára egy széket. (Puszta lénye, állandó érdeklődése, a mások gondjában-bajában való részvétel folytonos igénye különös módon úgy összetartotta egy háromemeletes villaház életét, hogy temetésén tanácstalan lakók sírtak a koporsója mellett, és senki se vette el az üvegfal mögül örökre elárvult székét.) Családja ekkor egy másik szemorvoshoz vitte el, s megkérte a doktort, mondja azt neki, hogy az első orvos tévedett, csak az öregkor szokott kopása az, amit romló szemével érzékel. Elhitte, boldog volt, s a hályog, mintha megszégyellte volna magát ennyi olvasási vágy, ennyi forró érdeklődés előtt, lassan fejlődött, s nem parancsolta ki kezéből a könyvet haláláig.

Egy írótársam halálára (213-214. oldal, Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Jablonczay Lenke · könyv
>!
esztiyay

Isten adja, hogy szülessék még köztünk valaki, aki annyit tud adni Magyarországnak, mint Jókai alkotókészségben, szépségben, nyelve tündérvilág gazdagságában, tisztességben, hisz ott vagyunk már, azon a bús úton, ahol az alkotás okos, hideg, érzelem nélküli vázlatkép, nem a hal, csak kifilézett csontváza, grafikai ábra, mész. Ha Jókai ma élne, talán ezt is megmenthetné, vadonatúj módszerrel életre keltené a korszerű világprózát, az ő atomfényben felvillanó halszálkái mögött ott sírna a nyomorult emberiség. Jókait ma azért nem értjük, mert nyomasztóan műveletlennek hagyott bennünket a közoktatás millió ostoba reformja, nem ő, a művész, mi koptunk ki a reális realitásból. Fantaszta volt, lelkendező, túlzó? Olvassuk el csak újra az Egy az isten-t s figyeljünk, mit mond Zenóbia, vagy kövessük A jövő század regényé-nek útjelző póznáit, Habsburg Ottót, akivel együtt ülhetett bárki szép egyetértésben a debreceni(!) egyetemen, aki kíváncsi volt a trónfosztás színhelyére is. Jókai Lajka kutyát is kitalálta, a műanyagot is, amit ichornak nevezett. Mikor hazudott, miben hazudott? Honnan tudja Gyulai, milyen volt a szabadságharc mámora, mikor messziről se látott csatateret? Hogy az alkotó tévedett, azt belátom. Azt hitte rólunk, bátrabbak vagyunk, nemesebbek. Ugyanazt hitte, mint Vörösmarty a Szózat-ban. Vagy mégsem?

38. oldal, A lepke logikája (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Jókai Mór
>!
esztiyay

Magdolnával, sajnos, nem tudnak a feldolgozások mit kezdeni, fogalmuk sincs az ókori kelet jogrendjéről, társadalmi tilalmairól, hogyan foghatnák föl, hogy abban a korban és világban, amely nem tekinti jogi személynek a nőt, a gyermeket, a rabszolgát, mit üzen, hogy Krisztus asszony előtt jelzi feltámadását. Minden forgatókönyvíró téved, mikor Magdolnában a jó útra tért prostituáltat vetítteti ki, a magdalai nő nem megszelídült, megváltozott sexszimbólum, aminek a Szupersztár-ban a varázsos tehetségű ifjú színésznő játszotta, Magdolna több, más, ő a szembefordulás a társadalom előítéletével, jogi megszorításával, az Úr feltámadt személye egy nő elé lép a hajnali fényben, nő elé, aki méghozzá a törvény szerint nibdál, elkerülendő, megvetett, hiszen örömlány volt, akit ha a vallásos ember meglát, eltakarja látványa elől a fejét.

108-109. oldal, A Biblia képernyőn: tisztelet az üdvtörténetnek (Európa, 2005)

>!
[névtelen]

Legnagyobb háború ihlette remeklése a

LENGYELORSZÁG

Fekete kémény
Mered magába
Minden határba
Lengyelországba.

Tűzhelyen pernye,
Hamu az ágya,
Csendbe megy a füst
Lengyelországba.

Híd térdre rogyott
Széthullt a párna,
Eltört a kerék
Lengyelországba.

A harang elment
Mind éjszakára,
Jaj a jóreggelt
Lengyelországba.

A lomb hibázik,
Csüng a fa ága,
Nyár el nem őszűl
Lengyelországba.

A föld orcája,
Rózsás orcája
Csupa barázda
Lengyelországba.

Hol volt, hol nem volt
Fecskének párja,
Gólyának fia
Lengyelországba.

Csak csóka csípi,
Vagy varju vágja
A kopasz mezőt
Lengyelországba.

Mint halott lánynak
Mosolyog szája,
Mosolyog a hold
Lengyelországba.

Kis kacsa fürdik
Fekete tóba,
Anyjához készül
Lengyelországba.

Szép Ernő és az első világháború - 169 - 171. o., Európa, 2008

Kapcsolódó szócikkek: első világháború · Szép Ernő
>!
Caperucita

Debrecen színházi életét hősi és bágyadt, bánatos és diadalmas szezonszakaszok jellemezték, ha némileg több pénzzel és jobb társulattal rendelkezett az igazgató, még jól is zárhatta az esztendőt, de történhetett az ellenkezője is, s akkor összeborult minden, kereshetett más színházi vezetőséget, uraimék meg a városi kulturális ügyosztályon törhették a fejüket, ki legyen az új vakmerő, aki kezébe leteszik a cívisszínház sorsát. Mert, ha volt valaha színház, amely a cívisek, a városi polgári elszántságból született, az bizony a Csokonai nevét viselő épület volt: a százhuszonöt évvel ezelőtt megvalósult egykori elvi döntés: „álljon nyelvünk fejlesztésére, hazafias érzéseink növelésére, a város kulturális színvonalának emelésére kőszínház” a cívisek műve, a szponzorok, akik kiegészítették a város felajánlotta, nem elegendő összeget, mind Debrecen polgárai voltak, ki vásznas, ki malmos, ki patikus, ki tanító, ki patrícius kalmár, esténként otthon muzsikáló, gyermekeit külföldön neveltető, majd juniorfőnökként a debreceni pult mellé állító kereskedő.

Úgy hívták, hogy Lili (Európa, Kiadó, 2008., 219. oldal)

Kapcsolódó szócikkek: Csokonai Színház · Debrecen
>!
Caperucita

Ám, ha nem akar nevetségessé válni, vigyázzon egy kicsit a Mahler értékelésével, akit sírkukacnak nevezett, s akiről adott nyilatkozatom miatt engem kizárt örökre a szívéből. Engem kizárhat, ismétlem, de higgye el, annál szigorúbb kritikus, mint a nagyvilág, nincs, az alkotó, aki nemzetközi kincs lett, az nemzetközi kincs, legfeljebb valakinek nincs hozzá affinitása, mást hall a szavából, mint amit az mond, s félreérti. Ilyenkor bizonyos, hogy az illető személyisége a gát, neki ugyanaz az igazsága vagy nem igazsága, vagy másképp érzékeli és másképpen szeretné hallani. Én például az angol lírát jobban szeretem a franciánál, az Erzsébet kori drámák vonzanak, nem Corneille. Gondolja, hogy ettől bárki értéke módosult? Az én portrémat jelzi mindez, nem az ő súlyukat vagy súlytalanságukat, attól, hogy én a flamand képeket szeretem, és elragadtat a spanyol barokk, nem lettek az olasz festők se mázolók, ha a két előbbi nemzet piktor-fiai mögött állnak a szeretetemben. Sose felejtse el, aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát, s ha olykor nem tud átlépni a művészet ilyen vagy olyan varázskörén, nem az alkotó tehet róla, igénye tiltakozik valami ellen, amit nem tilthat meg neki senki, de ez még nem jogosítja fel arra, hogy mert nem a saját konyhája fűszereivel dolgozott, egy szakács az egész vendéglő által boldogan fogyasztott ételre azt mondja, kotyvalék.

JOG ÉS KÖTELESSÉG (60. o.)

Kapcsolódó szócikkek: Gustav Mahler · Pierre Corneille
>!
Caperucita

FEHÉR ÉNEK

Fehér lovam, jerünk,
Fehér öröm velünk!
Hadd táncolunk, hadd nyargalunk,
Megérkezett fehér nyarunk.
Fehér szél küld fehér zenét,
Fehér rügy nyitja halk szemét,
Fehér felhők szitája reng,
Fehér csillaghullás kereng,
S a fehér milliónyi szikra:
Ég öléből cikázó ikra.

Fehér lovam, jerünk,
Fehér öröm velünk!
Fehér teremtés magva hull,
A földön pázsittá mohul,
A lenge fákat íme nézd:
Nem állják még a magvetést,
Mint szűz először-asszonyok
Rázzák és rejtenék magok,
És ájult csittulásba vesznek
És hófehér teherbe esnek.

Fehér lovam, jerünk,
Fehér öröm velünk!
Ha héthatárba kaptatok,
Fehér fűből kapsz abrakot,
Fehér csillaggal teliszőtt
Fehér bársonyból terítőt.
Körülcsókol fehér vihar
Fehér nyarunk virágival,
S ha fürdet fehér permeteg,
Fehér pillét ha kergetek,
Fehérszín gyöngyöt pergetek:
Megejt a fehér fergeteg –
Egy pille ajkamhoz tapad,
Egy gyöngyszem fürtöm közt akad,
Egy bimbó újjam közt szakad –
Lelkem fehér kehelyre nyillad,
Belécsókol fehérke csillag,
S foganva fehér terhemet,
Szülők fehérszép gyermeket –

Fehér lovam, jerünk,
Fehér öröm velünk!
S ha más utunkon felkacag,
Hogy fehér lelkünk álma csak,
Fehéren sóvár áltatás,
Fehér tüzekbe vágtatás,
Szüzen-fehér megáldatás.
Szüzen-fehérlő csókcsata,
Szüz-fehér csókok magzata –

Piros nyárból csak egy mosoly
S fehér légvárunk szétoszol,
És mind a fehér nyár-csoda
S fehér üdvösségünk oda…
Fehér lovam, mi így vagyunk,
A tél nyarunk, az éj napunk,
S az álom kenyerünk –
Fehér lovam, jerünk!

Fáklya, csengő, csillag - Főhajtás Berde Máriának

Kapcsolódó szócikkek: Berde Mária
>!
Caperucita

Ha megszólalt, minden pillantást magára vonzott. Pestre költözve, itt élve se felejtette el szülőföldje tájszólását, szép, kifejező szavait: idegenek hallgatták elbűvölten. Ha – épebb korában, mikor még kijárt a házból – vásárolni ment, a pénztáros, a kiszolgáló, ismeretlen vásárlók a boltban szinte felujjongtak két mondata után, kérlelték, ne menjen ki az üzletből, maradjon ott, beszélgessen velük. Megnyilvánulásai lépten-nyomon elárulták benne a művészt, olyan világban élt, amelyben minden mozgott, érzett, gondolkozott, nem volt számára se távolság, sem élettelen tárgy. Ha nem adott elég kávét, megpirongatta a kávéfőzőjét, ha különösen szépen csillogott, megsimogatta az ablakát.

Egy írótársam halálára (214. o., Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Jablonczay Lenke · kávéfőző

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Hamvas Béla: Scientia sacra
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion
Faludy György: Jegyzetek a kor margójára
Hamvas Béla: Eksztázis
Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget
Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját
Hamvas Béla: Tabula Smaragdina / Mágia szutra
Lénárd Sándor: Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában