Vers és valóság 6 csillagozás

Bizalmas adatok és megfigyelések

Az irodalomtörténet egyik legeredetibb és legrejtélyesebb sorsú szövegét kapja kezébe az olvasó. Klasszikus nagyságrendű költő még sohasem készítette el élete végén saját összes művének magyarázatát. A kézirat egy sok szövegromlással feldúsítódott változat, amelyet a költő fia két részletben kapott kézhez. A két emlékező szöveg egyértelműen diktálás eredménye, ami a félrehallások, kihagyások, emlékezetkiesések különböző formáival is együtt kellett hogy járjon. A költő váratlan halála nem engedte meg a hiányzó adatok pótlását, a tévedések korrigálását, és az „Íródeák” munka közbeni tévedéseinek megigazítását.

irodalomtudomány magyar nyelvű magyar szerző online olvasható vers

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Klasszikusok Osiris

Osiris, Budapest, 2001

596 oldal · ISBN: 9633890896

Magvető, Gyomaendrőd, 1990

750 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631417913

Magvető, Budapest, 1990

1620 oldal · ISBN: 9631417913

Fülszövegek 1Borítók 3 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4

Kiemelt értékelések

csucsorka

2015. március 23., 13:47

Szabó Lőrinc: Vers és valóság Bizalmas adatok és megfigyelések

Életrajz (bármilyen formában) olvasásához mindig komoly bátorság kell.
Lehull a lepel, kiderül, hogy az imádott alkotó bizony ember, és sokszor ráadásul még a gyarlóbb fajtából való. Oda akarok kilyukadni, hogy Szabó Lőrinc ettől a kötettől nem lesz szimpatikusabb… Ennél lejjebb mégsem értékelhetek semmit, ami azzal kapcsolatos, hogy egy zseni megosztja velünk a legmélyebb gondolatait, vagy beenged minket agya legféltetettebb zugaiba és lerántja a leplet a versei hátteréről – az igazán kiábrándító az, mikor nagy dolgokat láttunk olyan költemények mögé, ami neki nem volt több műhelymunkánál.
Amikor a legfájdalmasabb versei egyikénél elkezdett a rímképletről beszélni, azt hittem, falhoz vágom.

Szabó Lőrincnek rengeteg anyai érzésre lett volna szüksége gyerekkorában, vagy valami olyan elmaradást igyekezett egész életében behozni, amiről nem tudok. És kár, hogy mindenkitől elvette, aki csak élt és mozgott, de gőgösségében magából nem adott semmit. Szörnyű lehetett szeretni őt.

Új hozzászólás

Népszerű idézetek

Tiger205

2011. november 6., 10:35

Meglepetések

I.
Gyanútlan vers október 15-én

Szájon csókol a pillanat,
másik kést üt a szivedig,
a harmadik halk telehold,
szív rózsája a negyedik,

van tömör-édes, mint a méz,
van lángvető csipkebokor,
van, mely egy elnémúlt világ,
van, mely kurjongat, mint a bor,

van, melyet észre sem veszünk,
hallhatatlan, sóvár zene,
van mindenüttjelenvaló,
van szétvivő mindenfele,

ez tűz, mely Földet nyal körűl,
az egy katicát tapos el,
van gyermekkorba kérdező,
van, mely Afrikából felel,

van, melyben villájával az
ördög felszúr a föld alól,
van atomgáz, bombahalál —
s van legvégső csömör, mely oly

bambán, szeliden néz, olyan
öklendtetőn és kedvesen,
mint kifliből a svábbogár,
mint kolbászból a birkaszem.

II.
Egy hét múlva

Rá egy hét: pár óra alatt
felnyüzsgött az országnyi Boly:
a dermedt Dávid talpraállt
s ledőlt a Góliát-szobor.

Sipkákra bimbó nyílt! magyar!
Parittya benzint röpitett.
„Hacaca!” — szólt a rádió.
Éheztük a becsületet.

Szabadság, itt hordozta hős
zászlaidat az ifjuság!
S a sírt, melyből nép lép ki, már
ámúlva nézte a világ.

Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Csók, szívre, minden pillanat!
És nem volt többé szégyen az,
hogy a magyar nép fia vagy.

Tíz nap szabadság? Tizenegy!
Terv forrt; gyúlt, égett minden agy.
Lombikban feszűlt a jövőnk.
S temettük a halottakat.

Ablakunk mind fény, gyertyaláng!
Aztán már settengő gyanuk.
Még egy éj. S Budapest köré
vashernyók gyűrűje szorúlt.

III.
December közepe

Aztán jajdúlt a hajnal és
reggelre ránkvirradt az est.
A Tízezertalpú tiport
s tótágast táncolt a Groteszk:

Ambrus WC-ről, vizavi
akna jött és ágyúgolyó, —
ágy mellől szekrény s fal kiment!
„Gimbelem”, szólt a rádió.

És Valami tanácskozott
és aztán Ugyanaz, megint,
és züllött, körben, minden a
Föld züllött szokása szerint;

s a talpak jártak. Nem tudom,
már nem tudom, hogy volt s mi lett.
Már nem tudom. De teltek a
napok s az évhosszú hetek:

hallottuk, Ausztriába hogy
húzták a deportált Dunát
s gyárakban ma is puskatűz
ajánlotta a hacacát…

De csak szájon csókol a perc
s jó remény némítja a jajt:
Nem! Rabok tovább nem leszünk!
És: Isten áldd meg a magyart!

Szabó Lőrinc: Vers és valóság Bizalmas adatok és megfigyelések

Új hozzászólás

Szelén

2015. január 30., 15:11

és menj haza,
állj tükröd elé,
borotvád tedd a nyakadra –
– - aztán rohanj
végig az esti körúton
és levágott fejed üvöltő
bombáját
csapd be az első
boldog ember ablakán!

I., 229. oldal, Mérget, revolvert - A Sátán műremekei