Tücsökzene ​/ A huszonhatodik év 11 csillagozás

Szabó Lőrinc: Tücsökzene / A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: Tücsökzene / A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc (1900-1957) A Tücsökzene ciklus a háborús és az azt követő megpróbálatások ellenére a gyermekkor emlékeit idézi, önfeledten idillikus világához fordul; a középkorú költő 370, egyenként tizennyolc soros versben tekinti át életét . Áradni kezdenek az emlékek megállíthatalanul, a költő a tücskök muzsikáján át újra képes a mindenséghez kapcsolódni. A Tücsökzene izgalmasan modern, univerzális tudatregény, a költői életmű ragyogó betetőzése.

A huszonhatodik év szonettciklusa fájdalmas búcsúzás, ahogy a költő mondja „lírai rekviem”. Egy negyedszázadig tartó szerelemnek állított benne emléket. A 120 versből mindössze négy szonett született kedvese életében, a többit halála után, a huszonhatodik évben írta a költő. A költeményekből nem a szerelem boldogsága szól, hanem az elmúlás és a veszteség érzése.

>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 1980
530 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632711572

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Blanka08>!
Szabó Lőrinc: Tücsökzene / A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc most sem okozott csalódást. A versek rövidek, tömörek, mégis annál több bennük a mondanivaló. Vannak szépek, meghatóak, kedvesek, fájdalmasak. Mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót. Nekem is sikerült, nem is egy versnél…:)


Népszerű idézetek

B_Tünde P>!

Új alkony gyúl… Sírsz? S ne tudnád, miért?
Nézd: sellő úszik a könnyeidért!

270. oldal, 253 - Tihany (Magvető, 1980.)

B_Tünde P>!

… – Remete
voltam mindig köztetek, emberek,
nem értettelek, nem értettetek:
magát nézi, aki kíváncsi rám…
S Isten tudja, mi jön még ezután.

266. oldal - 249. (Magvető, 1980.)

Baráth_Zsuzsanna P>!

Olyan ez majdnem, egész olyan ez,
mint a szerelem. Mos, öblít a szesz,
a részeg láng. Mélybíbor trombiták
hozzák a lélek örök hajnalát
s a tudat a húsnál meztelenebb

amnézia P>!

Kandalló előtt

Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zuzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.

356. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
József Attila: József Attila összes versei
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Romhányi József: Szamárfül
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes versei
Fodor Ákos: Addig is
Ady Endre: Ady Endre összes versei
Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Képtelenkönyv